2011. január 16., vasárnap

LeFaGySz 2011 62,4km/3005m

A történet 10 évvel ezelőtt kezdődött... akkor voltam először LeFaGySz túrán. Az akkor az első sorozat utolsó epizódja volt éppen a Bükkben. Hasonló idő volt akkor is (csak akkor február közepén volt megrendezve), a téli időponthoz képest enyhe. Ervin barátomnak az volt az első túrája a Bükkben. Az akkori csapatban Ricsi és Tamás szerepelt még.
A túra nagyon kemény volt. A Bükki LeFaGySz-ban van a legtöbb szint. Emlékszem, hogy a Szalajka-völgyből milyen küzdelmesen jutottunk fel a Bükk legmagasabb pontjára, Istállós-kőre. Meg arra is, hogy milyen hatalmas rohanás volt a túra vége, hogy elérjük az utolsó buszt, amivel vissza tudtunk jutni Miskolcra.

Most, 10 évvel később jött el az ideje eme pompás túra újrarendezésének. Már nagyon vártam! A táv talán az eddigi leghoszabb a sorozatban. A hosszú távok eddig 55-56km-esek voltak, ez most 63km-re duzzadt. A szintemelkedés is nőtt, ami most több mint háromezer méter. Ezeket a számok már előre garantálták, hogy ez nem lesz sétagalopp. Nem is volt az.

A régi csapat feleződött. Tommal már összeszokott LeFaGySz-ozó páros vagyunk, még tavaly a Vulkán túrán megbeszéltük, hogy együtt nyomatjuk majd januárban. Így is lett. Nagyon korán keltem. Az órám 3-ra húztam, de 1:40 körül már fent voltam és nem is tudtam visszaaludni. Egy normális napon kb ilyenkor szoktam lefeküdni... :) Fél 5-re beszéltük meg a talit Tamásnál, de már 4-re ott voltam és negyedkor tovább is indultunk Eger fele. Felsőtárkány után már a Bükkben kanyarogtunk felfelé. A hó már itt is elolvadt, köszönhetően a nagy enyhülésnek. Mára is 4-5 fokot jósoltak a hegyekbe. Így az útviszonyok jók voltak, még a ködöt is elég jól megúsztuk, időben odaértük Répáshutára. 6:20-kor parkolunk le a faluban. Ez klassz, így el tudunk indulni 7-kor a legelején. Ez a túra végén még jól fog jönni, nem kell majd sokat lámpázni.

A Vadász vendéglő nagyon barátságos hely, ez ad otthont a rajtnak. Bőven van időnk összekészülni. 6:55-kor Jaat a teraszon elkezdi osztani a rajt pecséteket, de mindenki szépen kivárja a 7 órát és egy kisebb tömeg indul útnak egészkor.

Hamar meglépünk a bolyból és az élre állunk. A Katalin-völgy számomra elég ismeretlen terep volt. Meglepően benőtt turistaút halad lefelé a völgyben. Itt egy hatalmas szarvascsordával találkozunk, amely kb 20 egyedből áll és tőlünk kb 15-20 méterre suhannak át az úton. Csodás látvány. Az első EP-t közvetlenül a Török út előtt találjuk meg. Tájfutó bója és szúróbélyegző. Ez a mai napi menü.

Innen nyomunk egy visszafele Tortúrát az Imó völgyének a bejáratáig, majd a forrás fele vesszük az irányt. A rengeteg elolvadt hó miatt az időszakos forrás most ontja magából a friss karsztvizet. Éppen van is pár turista a forrás szájánál.

Innen aztán a Lambot-hegyesén és a Toldi kapun át felmászunk az Őserdőig. Milyen régen jártam már odabent... most sem megyünk be, hanem a kijelölt úton megkerüljük. A túra legszebb része számomra a Cserepes-kő melletti tisztás a hegyoldalban, ahonnan páratlan kilátás vár minket.


A déli Bükk a lábunk előtt hever. Órákat el tudnék itt tölteni bámészkodva. Most persze csak pár fotó kedvéért állunk meg. Cserepes-kő után letérünk a kékről és a zöld négyzeten mászunk fel a Kopasz-rétre, ami az első (a kisebbik) hurkunk kiindulópontja.

Nem akármilyen hurok ez. 850 méterről ereszkedünk le 480-ig (a Szalajka-völgy oldalában elhaladunk a fátyolvízesés fölött), majd onnan felmászunk a Bükk legmagasabb pontjára 959 méterre, Istállós-kőre. Lent a Szalajka forrásból még vizet merítünk a tasakokba, ez később még jól fog jönni.

A combos mászás nekem elég rosszul megy, most jön ki a heti fáradtság rajtam.


Lassulunk... ez egy nagyon komoly emelkedő. Legközelebb majd a Less Nándor 100-on találkozunk, addig ne is lássam! ;) A csúcson szusszanunk egyet és tekerünk vissza a Kopasz rétre. Itt Brigiékkel találkozunk, akik majd csak most indulnak lefelé. Nem irígykedünk. :)

A kék kereszten haladunk tovább az Őr-kő-rétig, ami a második, a nagy hurok kiindulási pontja. Innen egy hatalmas kört csinálunk. Lemegyünk teljesen Felsőtárkány közelébe, majd onnan indulunk el felfelé vissza. Itt felfelé menet kap el egy hosszú (4,7km-es) holtpont, amin nagyon nehezen jutok túl. Felfelé elég visszafogottan gyalogolunk, és ez egy idő után segít és újra erőre kapok. A Pes-kő ház utáni, sokkal meredekebb részen már minden rendben van. Szépen haladunk, onnan még 2km-t felfelé és úgy érünk vissza az Őr-kő-rétre, ahol újból összefutunk Brigiékkel. Ők is most értek ide a kis-körről. A kéken haladunk Pes-kő felé. Itt kicsit gyorsítok a tempón, most Tomnak kell kicsit kapaszkodnia.

Visszaérünk a Cserepes-kő előtti elágazáshoz, ahonnan a már egyszer bejárt úton indulunk vissza az Őserdő felé.

Útközben újból megcsodáljuk a mesés kilátást a hegyoldali tisztásról.

Újból megkerüljük az Őserdőt, majd megkezdjük az utolsó komoly emelkedő leküzdését, ami nem más mint Tar-kő. Itt Tamást kapja el egy holtpont. Épphogy felérünk a kilátóhelyre, megcsörren a mobilom. Jaat keres és érdeklődik, hogy Felsőtárkány környékén (hol van már az ide..) találkoztunk -e vadászokkal. Mi nem, de mint megtudom, akik később értek oda mint mi, azok igen és a vadászok nem is engedték őket tovább az úton, vissza kellett fordulniuk. :( Ez egy balszerencsés fejlemény volt a túrán. Mi szerencsére elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy rendesen végigjárjuk a kiírt útvonalat.


Tar-kőn még elbámészkodunk egy kicsit, csinálunk pár képet is, aztán átrobogunk Három-kőre. Délután 4 óra körül járt, ami pompás, mert még mindig világos van. Iparkodtunk ahogy tudtunk, innen már minden világosban megtett méter ajándék. 10 évvel ezelőtt az utolsó busz elérése motivált minket nagyon a végén, most pedig az, hogy meglehet a 10 órán belüli teljesítés még. A zöld háromszögön gyűjtjük be az utolsó szúrókás igazolást, majd a zöldön repesztünk lefelé a Bányahegyi parkoló irányába. A parkoló előtt kis fenyvesben már nagyon sötét van, de még átcsusszanunk rajta és robogunk tovább már a műúton. A zöld négyzet letér jobbra az útról újra be az erdőbe. Szerencsére itt nem fenyves van így még látunk annyira, hogy ne kelljen elővenni a lámpát és szépen leérünk Répáshuta Kossuth utcájára. Fülünkig ér a vigyor, ezt már nagyon vártuk mindketten. Még egy kis kocogás lefele és 9:50-es idővel megérkezünk a Vadász panzióhoz a célba. :) Óriási! Ez egy nagyon kemény futam volt, mindketten rendesen elfáradtunk.

A étteremben átvesszük a díjazást, majd kapjuk is a gulyáslevest, ami jóízűen elfogyasztunk.

Isteni finom. Pihizünk még egy kicsit, aztán indulunk, mert egy nagyon hosszú út vár még ránk hazáig. Viszlát Bükk, sziasztok sporttársak!

Ez a LeFaGySz is olyan volt, mint a Börzsönyi, vagyis nehéz, de lehetett volna még sokkal-sokkal nehezebb is, ha a körülmények úgy hozták volna. Most ennyi jutott nekünk, bevallom, nekem ez most éppen elég is volt. Köszönet a remek túráért!



Eredmények

Képek a túráról

Timex adatok

2011. január 9., vasárnap

BHTCS elemzés

Timex adatok:
http://www.trainingpeaks.com/sw/RTWKXFL2YZHMRC3NCGNXD6MTNQ

Lemértem az optimális útvonal idén 1,7km-rel volt hosszabb a tavalyinál. A szinteket nem számoltam össze. A bejárt útvonalam jó volt, 1 nagyobb és két kisebb hiba csúszott be:
1. Felsberg után túlmentem a nyiladékon, de hamar észrevettem és korrigáltam

2. A Fekete hegyek után bekavarodtam egy sűrű részbe, ahol elvétettem az irányt is az ágakkal hadakozva, így volt egy kis felesleges kanyargás...

3. Egy nagyobb hibám volt, és az az utolsó hegynél, a meglepetés csúcsnál. A Kis Kopaszt irányban kellett volna becserkészni, sokkal optimálisabb lett volna távban és szintben is.

BHTCS elsőkézből röviden

Most értem haza a BHTCS-ről. Nagyon szuper volt!! Idén kihagytam a BÚÉK-ot és csak az éjszakait vettem tervbe. Kellett a kis rápihenés, mert hétközben eléggé leharcoltam magam melóban.
Szokás szerint korán mentem ki Nagykovácsiba, 17:25 körül értem a bejárathoz, pont akkor nyitották ki a népnek az ajtót. A meglepetés hegy a Kis Kopasz volt. Nagyon alattomos kis hegy, nagyon le kellett menni a Tarnai pihenő alá és onnan felkapaszkodni. A táv így hosszabb is meg szintesebb is lett mint tavaly. Viszont cserébe most kifogástalan idő volt. Szép letaposott hó, szél csak mutatóban néhol, ott sem erős, -1, -2 fok kb. Kipróbáltam egy merész változatot és elsőnek az Ilona-lakot látogattam meg, onnan pedig a Meszes->Perem hegy->Nagy Szénás... útvonalon haladtam. Nekem eléggé bejött. Nagyon jól ment a futás is, 23:08-kor érkeztem vissza (5:08) első érkezőként. Negyed órával később jött egy feladó, más nem ért be amíg elindultam hazafele.
Nagyon jól éreztem magamat, köszönet a remek túráért!