2013. október 6., vasárnap

Ronhill Dupla Élmény 2013 video remix

Annyi szuper képanyagom volt erről a remek eseményről, hogy már egy ideje érlelődött bennem az ötlet... össze kellene fogni őket egy videóklippbe.

Elkészült és elég tetszetős lett... :)

Íme:



2013. október 5., szombat

Kakukkhegyi Hullámvasút – Detto 16 (16km 512m)

Szombat reggelre terveztem egy futást, de amikor megláttam ennek a túrának a kiírását (péntek dél körül) inkább átterveztem aznap estére. A Kakukkhegyi túrákból idén már ez volt a 4. rendezés, én csak most ismerkedtem meg vele.

A rajt Budaligeten volt. Könnyen megközelíthető és a rajtnak otthon adó Dettó bisztró 20 méterre van a turistajelzéstől. Ideális. Fél 7 körül értem oda, már javában indultak az emberek. Én viszont úgy terveztem, hogy még nevezés előtt futok egy 7 kilóméteres kört.

Így a bisztró helyett a S+ -t céloztam meg és már robogtam is a Középső-Jegenye-völgy felé. A jelzésváltásnál a sárga sávot jól benéztem, így egy igen kalandos ösvényen másztam felfelé. Itt még csak szürkült, így a lámpa csak később került fel a fejemre, már a rendes jelzésen.

Ahogy elértem az országos kéket már számítottam rá, hogy fogok találkozni szembe jövő túratársakkal. Így is lett, jöttek a lámpások szépen sorban. Nem voltak mondjuk sokan, az tény. Rohamosan hült a levegő a sötétben, de pont itt kezdett nagyon komfortos lenni a futás. Az út széles, jól futható, bőven elég volt a kis ledeket bekapcsolni a lámpán. Mikor elértem a K K+ elágazást én a kereszten lefele vettem az irányt. Azt hittem itt már nem fogok senkivel találkozni, mert a túra a másik ágról jön, de tévedtem, mert a rövidtáv itt jön fel a hegyre. Így itt is folytatódott a lámpások találkozása.. Lecsorogtam Budaligetre és megkerestem a rajtot. Az órán sikerült egy utcával arrébb bejelölnöm, így ott még tötyörögtem egy kicsit mire rájöttem, hogy rossz helyen vagyok... :)

Ez volt az első kör.

Most már bementem a Dettó bisztróba, ahol nevezni lehetett. Nagyon klassz, barátságos kis hely. Egy nagyobb csapat nevezett éppen előttem, kivártam a soromat és én is neveztem. Gyorsan átolvastam a leírást, hogy ne odakint lámpázva kelljen nézegetni. Minden stimmelt a tervezetthez képest, így 19:30-kor neki is vágtam az útnak.

Először a Máriaremetei kegytemplomhoz kellett menni. Az utca végétől egy kis ösvény vezetett ide egy parkon át. Itt több sporttársat értem utól. A templom gyönyörűen ki volt világítva a sötétben. Innen egy kis bolyongás az utcákon és máris az első pontnál voltam a Csatlós utcánál. Itt egy kódot kellett rávésni a papírra. Itt érezhetően nagyon hideg volt, sietve írtam fel a kódot és mozogtam is tovább, hogy ne fázzak.

Hamar elértem a Remete szurdokot, ami a leghangulatosabb hely volt a túrán. Ez a hangulat pedig olyan volt, mint ha az Álmos-völgyben lennék. Totálisan. Egyre sűrűbb volt a köd, már csak pár métert láttam előre a lámpa fényében. Már vártam mikor bukkan elő a fej nélküli lovas előttem valahol. ;) A tempóm nagyon jó volt, a felfeléket is könnyedén futottam meg. Elértem az átkelő helyet, ahol nem a patakon, hanem csak a patakmedren kellett átmászni. Nem is tudom már mikor láttam itt utoljára vizet. A Remete-hegy mászása következett. Gyorsan haladtam, talán még sosem értem fel ilyen gyorsan a tetejére. Itt megint utolértem egy párost... Nagyon jól esett a futás, gyorsítottam is, ahogy megszelidültek az emelkedők. Az egyik kanyarban egy újabb párossal futottam össze, az elágazásban a térképet böngészték a fejlámpák fényében. Furi.. csak a kéket kell követni. Elrobogtam mellettük, gondoltam ez majd megadja a lökést, de ahogy visszanéztem még mindig a térképet bújták. :) A K+ -t elérve már becsatlakoztak a rövidebb távosok is. Ők már többen voltak. A Zsíroshegyi pontig több csoporttal is találkoztam, ráadásul Nagykovácsi szélénél ők visszafele jöttek, itt nekik volt egy oda-vissza szakasz. Pár emberre ráhoztam a frászt is (utólag is elnézést), megilyedtek a sötétben hirtelen ott termő valamitől. Így, hogy nem vittem magammal táskát sem, szinte teljesen nesztelenül tudtam szaladni a sötétben. Ez nekem egy elég különleges érzést adott, úgy éreztem eggyé váltam az éjszakai erdővel. Nagyon jó volt így suhanni.

A Muflon itatónál bementem a vendéglőhöz és kerestem a pontot. Sokan voltak itt, így kérdezgettem a kisebb csoportokat, de senki nem vállaltam magára a pontőrséget.. :P A pultnál aztán a kéktúra bélyegzővel pecsételtem, de mint kiderült nem lett volna szükséges, mert  a pont száz méterrel arrébb a Zsíroshegy lábánál levő tisztáson volt. Nem baj, nekik úgy sem volt pecsétjük, csak aláírással igazoltak. Így lett egy szép pecsétem is.

Irány lefelé. A zöldön lecsorogtam Solymárra, majd a városon átvágva a Mátyás-domb aljában megtaláltam a következő pontot. Itt szőlőcukorral kínáltak. Ezen a szakaszon nem találkoztam túratársakkal, úgy látszik a hosszabb távon nem indultak sokan. A pontőrtől azt is megtudom, hogy előttem is kb fél órával jártak itt, ami azt jelenti, hogy nem is nagyon fogok már senkivel összefutni.



Így is lett. A zöld sávon, majd a kereszten haladtam amíg el nem értem az Alsó-Jegenye-völgyet. Itt aztán a végét még próbáltam jobban megnyomni, hogy meglegyen a 2 órán belüli idő. Negyed órám volt még innen, necces lesz. Szerencsére itt remekül lehetett haladni, köd sem volt csak egy picike, így végül 1:55 alatt vissza is értem a bisztróhoz. Klassz!

Az adminisztráció után aztán kint a teraszon elhelyezett kenyerekből (zsíros, lekváros, nutellás) lehetett csemegézni szörp kísérővel. Mivel semmit nem vittem magammal a futásra, itt már pont jól is esett az étel-ital. Viszont nagyon hideg volt és így átizzadva igencsak dideregtem. Volt kirakva egy lámpaoszlop szerű fűtőtest, ami mellett lehetett melegedni. Ez is klassz volt. Ahogy végeztem elköszöntem a rendezőktől és elindultam hazafelé. Hüvösvölgy közelében az autó hőmérője 1,5 fokot mutatott... Nem semmi így október elején.

Suunto adatok a második körről.