A rajtot Miskolc felol kozelitettem meg a 6 orasi busszal. Szerencsere ismerosokre leltem,
igy a haromnegyed oras ut hamar tovaroppent. A tura starthelye (a sportkozpont) kozvetlen
a buszveg mellett van, igy meg 7 elott ott voltunk. Odakint iszonyat hideg volt, legalabbis
a buszrol leszallva nagyon vacogtunk.
A starthely
Nem volt tolongas, kb 10-12 ember lezengett 7 ora korul. Gyors kajalas, nevezes. Es a tobbiektol elbucsuzva 7:20-kor START.
Mint megtudtam mar tobben elindultak a hivatalos rajtido elott is, es a szintido felemeltek
20 orara. Hever Gaborek pl fel 7-kor startoltak..
En 21-es rajtszammal vagtam neki Kazincbarcika utcainak. Ahogy kiertem a varosbol az uton
a nyomtav leszukult ugy 20 centisre. Ho itt is volt dogivel, ha veletlenul kicsusztam a
nyombol, rogton beleszaladtam a 30-40 centis hoba.
Az 1. EP-ig beertem par embert, koztuk volt, aki meglepoen nagy hatizsakkal nyomta. Az EP maga
eleg nehezen jott el, joval tobb idot es energiat vett el az elso 7,5 kilometer, mint az vartam.
1,5 ora alatt ertem oda a pontorkodo sracokhoz. Innen kicsit konnyebb volt lefele haladni
Banhorvatiig. Utkozben megint beertem embereket, es a presszoban levo ponthoz (onkiszolgalo
pecseteles) mar negyedikkent ertem.
Nagyon nehez szakasz jott. A Damasa szakadek fele vettem az utam. Egy darabon meg autok altal
kijart uton haladtam, majd hamar letertem rola es ismet a nagy havat kellett izombol taposni.
Itt nem volt mese, nyomni kellett felfele. Lassan, de biztosan emelkedett az ut, egy nagyobb
fenyvesbe erve nehol terdig suppedtem a hoban. Csak szepen komotosan haladtam felfele, a
vegen a szakadeknal meg meredekebb resz jott. Itt egyszer ketszer kezzel is megvizsgaltam
a ho melyseget (persze nem onszantambol masztam negykezlab, csak elcsusztam..). Atuto erzes volt
felerni a tetejebe, innen meg egy kis seta, es jott a pont a vadaszhaznal. Itt is ket srac
allta a sarat (vagy inkabb a hideget). Ahogy oda ertem, pont akkor indult el 2 turazotars is.
Mint megtudtam O elottuk egy debreceni futo srac volt meg. A pontnal kicsit idoztem, majd
iparkodtam utolerni a turatarsakat. A holgy a 65-ost nyomta, egy srac pedig az 50-t. Innen
Upponyig eleg kellemetlen volt az ut, igaz, hogy lejtett, de vagy egy szuk kereknyomban
probalta az ember kapkodni a labait, vagy vaskos szuzhoban bukdacsolt lefele. Upponyig
beertem a parost. A falu es kornyeke gyonyoru volt igy behavazva is. A szoros most feherbe
oltozve magasodott a fejunk fole. Beerve a szorosba mar konnyebb volt a haladas, bar az
ut itt eleg jeges volt. Itt lassultam kicsit. Faradt es ehes voltam, es a Lazberci viztarozo
mellett igen hosszan kellett menetelni Dedestapolcsanyig. Probaltam kicsit kajaval potolni az
elvesztett energiat. Itt 25 korul ert be egy ismerosom es futotarsaval. Ugy mentek mint a
gozos, de mint Tamastol megtudtam, neki eleg lesz az 50 is, es Tapolcsanynal atall a 65-rol.
Bevallom itt nekem is megfordult a fejemben a gondolat, mert meg nagyon sok volt hatra, es
a szint nagyobb resze is csak most jott meg. Aztan beertem a ponthoz (ami egy maganhazban
volt), itt is ettem, ittam a finom forro teat es uj erore kaptam. Kozben utolert a vegyes
paros, plusz ket fiatal srac is. En atadtam a helyet, es indultam tovabb.
Hosszu uncsi szakasz jott Malyinkaig, de legalabb itt nem kellett a havat taposni. Majd innen
megindult a hosszu eroteljes emelkedes. Ez a szakasz volt az igazi nagy kihivas. Itt is volt
egy pont, egy forrasnal, aminek a szamat kellett leirnunk. A Csondro
volgy gyonyoru volt, a patak csak itt-ott bukkant elo a ho leple alol, de ott zubogott rendesen.
Egyszer sikerult egy jo kasas helybe belelepnem, beszivargott a jeges viz a bakancsba. Viszonylag
jol ment a felfele, igaz csak lassan haladtam es a vegere mar rendesen elfaradtam. A ho itt is
nagy volt es mar csak ket futo volt elottem, nem volt agyontaposva az ut. Kemeny volt. Utkozben
a Marriaforrasnal toltottem egy kis friss vizet, majd nekiugrottam a maradek szakasznak felfele
Szentlelekig. Utkozben, ahogy a Latokovekhez ertem ket rendezo vart, fenykepezett es udvozolt.
Azt mondtak, hogy eddig meg csak 1 ember jott (a kutyas srac, aki K. Tamassal futott), es
nem tudtak hova veszett a debreceni futo. Montam nekik, hogy en sem tudom, Tapolcsanynal meg
volt a pontnal, valoszinu, hogy O is feladta es atment az 50-re. Innen a pontorokkel mentem
a Szentleleki Turistaparkig, ahol egy hangulatos fahazban volt az EP. Itt megint kaja, pia
volt teriteken. Sokat nem idoztem, indultam tovabb. Itt a pontorok ertesitettek az utvonal
valtozasrol, Orvenykore nem kellett kimenni, mert ott nem volt senki, a kodot (amit le
kellett volna olvasni az emlektablarol) meg belepte a ho. Valamint Tardona fele nem
Farkasgodor fele kellett menni, hanem a piroson egy eleg szep volgyben.
Indultam visszafele, es a Latokoveknel osszefutottam a 4-es fogattal, akik meg az utolso
metereket nyomtak felfele. Kicsit biztattam oket, majd poroztam lefele. Az elagazast ahol
masfele kellett menni konnyu volt eszrevenni, az uj utvonal volt kiszalagozva (itt jegyzem
meg, hogy a rendezok nagyon szepen szalagoztak vegig, egyedul csak az volt a baj, hogy a
sotetkek szalag sotetedes utan szinte lathatatlan volt). Tardonaig vegyes utakon haladtam,
volt ahol nagyon nehez volt a haladas (mar csak 1 ember + 1 kutya nyomaban haladtam..:),
egy-ket szakaszon pedig (szelesebben kijart utak) konnyebb. A faluban megint onkiszolgalo
pecseteles volt az Agi presszoban. Innen egy muutas resz jott par kilometeren kereszul.
Siettem, hogy a muutrol letero sarga jelzest meg vilagosban megtalaljam, ez epphogy
sikerult is. Itt ujabb onkiszolgalo pont, egy ket betus kodot kellett felvesni papirunkra,
majd egy nem tul hosszu, de intenziv emelkedo kovetkezett. Mire felertem a piros jelzesig
mar egeszen sotet lett, elokapartam a lampat. Innen egy nagyon hosszu es gyotrelmes
szakasz kovetkezett. Nagy ho, kijaratlan uton, monoton egyhe de tartos emelkedo sok-sok
kilometeren keresztul. Nehezen fogyott az ut, de vegul elertem addig, ahol becsatlakoztak
a rovidebb tavok a balrol jovo piros negyzeten. Innen mar jobban ki volt taposva az ut,
de meg 1x annyi hatra volt a pontig a pirosbol. Hepehupas uton hol fel, hol le haladtam,
de egeszen a falutol az Ebecki tetoig egy lelekkel nem talalkoztam. Nagyon nehezen jott
a pont, de itt vegre ismet voltak pontorok. Egy satorban melegedtek. Gyors pecset, majd
indulas tova, innen mar nincs sok!
Mar csak le kellett jonni a hegyrol, 20 perc alatt lent is voltam. Aztan at a patakon,
majd volt egy kis kovajgas az utcak kozott mire megtalaltam a celt, de vegul 20:10-re sikerult
megerkeznem. 2. beerkezokent 12:50 alatt teljesitettem. A gratulacio utan ismet forro tea
hegyek vartak ram, majd a fel kilenckor indulo busz :).
Nehez, de szep tura volt, jo rendezessel (egy-ket apro hianyossag azert volt), jo ellatassal.
Az utvonalleiras tokeletes es boseges volt, a fenymasolt es lekicsinyitett terkep viszont
hasznalhatatlanul gyatra. Egyutt a ketto azonban elegseges ;) /egyszer kellett elovennem a
sajat terkepemet/
Orulok, hogy ott voltam.
