Először indultam ezen a túrán, ezért azzal kezdtem, hogy kicsit utánanéztem a fórumon mi fán terem is a B50. Régebbi beszámolókat olvasgattam és térképésztem közben az útvonalat. Hamar kiderült, hogy nem egy egyszerű túra ez. Több trükkös rész is van rajta, ahol nagyon figyelni kell, mert könnyű eltévedni. Kigyűjtöttem a legfontosabbakat egy lapra amit magammal vittem.
Szombat reggel 5:30-kor indultunk piedcat-tel Pestről, 7:10-re BFüreden voltunk. Útközben vele is elolvastattam a kigyűjtött okosságokat, hogy lelkiekben Ő is fel tudjon készülni a várható nehézségekre. Jókat vigyorogtunk útközben a korábbi történeteken, és abban is megegyeztünk, hogy nem kell izgulni, tuti mi is eltévedünk. De legalább tudjuk előre. :D Ezt persze be is tartottuk később, no de kezdjük az elején.
Beérve Füredre megkerestük a vasútállomást, és ott leparkoltunk. A starthely az állomastol 50 méterre volt egy vendéglő kerti helyiségében. A rendezők kedvesen fogadnak, a nevezés gyorsan megvan. 7:41-kor indulunk el, rajtidőt ugyan nem kapunk, de mi magunknak megjegyezzük. Azért megkérdezem, hogy miert nem írnak rá időt, azt mondják, hogy nem számít, a lényeg, hogy este 9-ig beérjünk.. Az a "szintidő". Remek, az menni fog.
Elindulunk. Semmit nem bízunk a véletlenre tudjuk, hogy végig nagyon oda kellesz figyelni, ezért 2 térképet folyamatosan böngészve haladunk előre. A térképeink más felbontásúak, de egyéb különbségeket is felfedezünk rajtuk, már rögtön az elején. Jobb is, hogy kettőt nézünk. Könnyedén kavargunk az utcákban a Lóczy barlangig. Sajnos ez egy lezárt, fizetős barlang, igy megnézni nem tudjuk. Itt aztán el is vesztjük a zöld háromszög jelzést ahogy kell. Nem tudjuk merre megy, mindenfele utak mennek az erdőbe. Elindulunk az egyiken, amelyik irányban jó. Ez elég hamar elkezd iszonyatosan emelkedni, négykézláb mászunk fel egy földtörésen. Itt már biztosak vagyunk benne, hogy ez nem lehet a jelzett út. Na frankó, jól bekezdtünk.. lehet valami ezekben az eltévedési legendákban... :) Egy kis ösvényen aztán belemegyünk a zöld háromszög jelzésbe.. sínen vagyunk ;) Innen folyamatosan emelkedve hangulatos ösvényen érkezünk meg az 1. ponthoz, a Jókai kilátóhoz.
Szép pecsétet kapunk, a pontőr bíztat, hogy menjunk fel a kilátóba, mert szép a kilátás. Természetesen ha nem mondja, akkor is felmegyünk. Most nem rohanunk sehova, és a Balatoni panoráma nekem mindíg élményszámba megy. A kilátás pazarr. A reggeli idő ugyan még nem a legtisztább, felhős, picit párás, de a Balaton látványa káprázatos innen. A tavon mar kora reggel rengeteg vitorlást lattunk, mint később kiderült vitorlás verseny volt, amin pár ismerősöm is részt vett. Folytatjuk az utunkat, irány lefelé Balatonarácsra, a Lóczy emléksírhoz, ami a temetőben van. Egy darabig nagyon jól megyünk, majd egy gerincen egy nagy tisztáson elvesztjük a kéket.
Mi jobbra, a kék valoszínűleg balra el. Nincs gáz, a mi utunk is lemegy a faluba. Hirtelen megis gáz van, a térdem iszonyatosan rákezd fájni újra.. :(( A Bükk 75 óta vacakol, azóta nem is nagyon mozogtam vele. Az előző hétvégét kivéve, mikor megcsináltam a Tojás 30 és Csepel 25 túrákat (együtt 60 kilcsi). Ott nem volt gond,
ezért mertem most bevállalni az 50-t egyben erre a hétvégére. Szörnyen megijedtem, mert ilyen hamar nem számítottam rá, hogy elkezd fájni. Elég gáz. Azon gondolkoztam, hogy hogy fogok tudni így végigmenni.. Ha még jobban fokozódik és nem múlik, akkor valószínűleg sehogy. Nem kellett volna olyan gyorsan mennünk. Lassitottunk. Leérünk egy utcába és kimegyünk a főútig. Innen már könnyen eltalálunk a temető irányába. Előtte egy kocsma előtt egy rendező jelzi, hogy Ő a pont, de menjünk nyugodtan el a síremlékig, és majd visszafele pecsétel. Úgy is volt, megnéztük a hivatalos 2. pontot.. a sírt pár arra járó túratárssal együtt, majd usgyi vissza a pecsétért a kocsmához.
Innen vissza a főútra. Egy kis csapat után indulunk, beszélgetünk... Vesztünkre, mert nem figyelünk és elmegyünk a megfelelő utca mellett amin le kell fordulni. Ez részben annak is köszönhető, hogy előttünk ment egy kis csoport, ami akaratlanul is azzal járt, hogy kevésbé figyeltünk oda a jelzésre. Ez persze hiba volt.. A csoport
nagyon úgy nézett ki, hogy nem zavartatja magát és ők a műúton akarnak eljutni a következő pontig, nem a hegyeken keresztül. A templomok mellett jobbra van egy utca, mi addig visszamentünk, és azon indultunk el a jelzés kunkorának jobb felét megkeresni. Útközben sasolunk jobbra, hol megy be a jelzés az erdőbe. Sűrű az
aljnövényzet és összefüggő, sehol nem látunk bejáratot. Addig megyünk, míg végül elérünk teljesen a kunkor végébe.. ez nem jó, akkor már biztos, hogy túljöttünk. Itt velünk szembe pont fordul be pár ember a jelzésen. Ők rossz irányba akarnak továbbindulni, szólunk nekik, hogy arra kéne amerre mi jöttünk, csak nem találtuk meg befele az utat. Visszafordulunk, és meg jobban figyeljük a hegyoldalt. Piedcat megint elmegy a bejárat előtt, de nekem végül sikerül kiszúrni. Borzasztó nehéz észrevenni, csak az egyik kis ágon lévő kopott jelzésdarabra figyeltem fel, és ahogy jobban megnéztem, akkor fedeztem fel, hogy ott bújik meg az ágak mögött az út. Itt nagyon figyelni kell! Ezt az álcát egy sebesült partizán is megirigyelné. Miután bebújunk, onnan már remek kitaposott ösvény kanyarog felfelé teljesen a hegytetőig. Itt nyomjuk felfelé rendesen. Ezután leereszkedünk, itt lefele is figyelni kell, alig látni az utat. Jelzés van néhol, de az utat alig lehet észrevenni néhol. Leérünk a szőlősökig, és a hegy oldalában megyünk jó hosszan. Egy elágazásnál a jel balra kanyarodik, majd eltűnik. A nagy szekérűt magánterületre visz be, zsákutca. Egy kis benőtt ösvényen megy tovább a jel, onnan lehet könnyen felismerni, hogy egy régi rossz fakorlát vezet fel az út mentén. Piedcat felmászik és elindul felderíteni a terepet, én közben lent nézegetem a lehetőségeket. Fent tovább is dzsumbuj van, piedcat nem találja a tovább vezető ösvényt, ezért inkább lemegyünk a szőlős mellett egy párhuzamos földútra, és azon érünk be Csopakra. Erre az útra bejön végül balról a jelzés is. Tovább megyünk a kéken. Leérünk a veszprémi
főúthoz, a Malom csárda mellé. Innen piszkosul emelkedni kezd az út felfelé a Csákány hegyre. Egy idő után aztán megenyhül. Az idő még mindíg nagyon kedvező, nincs tikkasztó hőség, nem süt a nap. A hegy tetején először egy adótorony mellett haladunk el, majd jön a kilátó. Ez egy balos beugróban van, majdnem elmegyünk
mellette. Itt újabb pecsét, de most már a lábam miatt nem másszuk meg a kilátót.
Indulás tovább Lovas felé. Lemászunk a hegyről, a jelzést itt is nagyon figyelni kell végig. Leérünk a telkekig, innen megint traverz következik hosszan. Lovasra beérve megtaláljuk a 4. pontot, az "italbolt"-t, ahol kapunk pecsétet és egy szivacsot :)). Nagyon mókás ajándék egy teljesítménytúrán, de most nincs olyan nagy hőguta, hogy nagy hasznát tudnánk venni, ezért gyorsan el is rakom a hátizsákba. Veszünk egy kólát, kajálunk, majd indulunk tovább. Kis idő múlva a sárga és a zöld kettéválik, mi a sárgán maradunk a patak bal oldalán (az út először a patak jobb oldalán indul el, de aztán a patak átkűszik a két jelzés közé). Ahogy kiérünk a faluból az út ingoványossá válik. Van ahol már nem is tudjuk kikerülni a nagy tócsákat, vizesek, sárosak leszünk, de nem olyan vészes azért a dolog. Mikor beérünk a királykúti völgybe, az ingovány megszűnik és gyönyörködünk a csodálatosan szép völgyben. A vastag szekérútról egy alig észrevehető letérőn balra leágazik az ösvény és vadregényes úton halad tovább. Csodaszép mohás sziklák mindenfele. Végig felfelé megyünk, de nagyon enyhen emelkedik. Kiérünk a völgyből, tovább egy szekérúton. Balról jönnek be utak, majd mennek is el, de mi maradunk azon amelyik stabil észak nyugati irányba bemegy Veszprémfajszra. Ahogy átmegyünk a keresztező főúton, Nagy-irtásnál találkozunk először a rengeteg rágcsáló hernyóval. Tele vannak velük a fák. Lehet hallani ahogy jóízűen csámcsognak. Jópár ránkhull a fákról. Élményszámba megy a dolog, még sosem láttunk ilyet. Hallottam már természetesen a kártevő hernyórajról, ami évről évre riogatja a Balatonfelvidékieket, de testközelbe még nem kerültem velük. Lassan be is érünk a
kálvária mellett a faluba. Kimegyünk a főútra, és azon indulunk tovább észak felé ki a faluból. Betonon haladunk az 5. pontig, Balácapusztáig. Takaros kis hely, információs táblákkal. Itt a portán kapunk pecsétet, majd visszafele indulunk a faluba irányába.
Újra végigmegyünk a falu főutcáján. Ahogy kiérünk a faluból jobbra szépen kiépített játszóteret látunk, a piros kereszt be is megy arra, de mi maradunk a betonon egy jó darabig. Később a zöld is bemegy jobbra, de ott eltűnik. Követhetetlen. Megyünk irányban egy darabon, én bent a dzsumbujban, piedcat kint az aszfalton. Ő járt jobban, majd mikor elérjük az aszfalton a kereszteződést, átvágunk a mezőn, és az erdő szélén rátalálunk a zöldre. Az látszott tisztán, hogy a térkép sok helyen megtévesztő. Ezt az utat is úgy jelöli, hogy az erdőhatárig végig megy, majd ott fordul jobbra. A valóságban pedig még jóval előtte befordul jobbra az út. Mi végigmegyünk a szántás szélén, majd megint átvágunk jobbra, ahol meglátjuk bent a jelzést. Innen sima ügy, bár itt egy zöld romjelzésen haladunk, ami viszont egyik térképen sincs jelölve. De itt ezen már nem lepődünk meg nagyon. Furcsa lámpaoszlopokat látunk bent a nagy semmiben.. csodálkozunk nagyokat. Mit kereshetnek azok ott bent a dzsumbuj közepén?? Tovább menve megtaláljuk a 300 éves fát is, amit már korábban kinéztünk magunknak a térképről. A terepen ugyan nincs jelölve táblával, de azért nem nehéz felismerni melyik az. Hosszú bandukolás után bejön a piros kereszt jobbról, majd követjük és mi fordulunk le rajta balra. Itt egy darabig az erdő széli szekérúton, majd ismét hangulatos kis ösvényen vezet az út. Tudtuk jól, hogy Koloska előtt nagyon figyelni kell egy jobbos letérőt, ami levisz a forráshoz egy sokkal nagyobb útról letérve. Szerencsére az gond nélkül meg is van. A forrás környéke csodaszép. Egy sziklafal aljában van a 6. pont, a Koloska forrás.
Itt olyan finom gyümölcslevest kapunk, amit azóta is emlegetünk piedcat-tel. Borzasztóan jól esik a gyömölcsben nem szűkölködő leves. Van még itt szörp, vajas és zsíros kenyér is, nagyon jó az ellátás. Sőt még egy almát is kapunk a pontőröktől. A forrás maga egy pumpálós kút, ami előtt egy mutatós kis tavacska van. Az egész tisztáson rengeteg faasztal és ülőke, szalonnasütő helyek. Remek kis pihenőhely. Itt 20 percet töltünk el, amig feltankolunk.
Ezután megint egy szép úton haladunk. Útközben egy "sportösvényen" megyünk, ahol információs táblákkal próbálják egy kis testmozgásra bírni az arra járó kirándulókat. Mindenféle gyakorlatokat kell elvégezni a táblák szerint, az ott lévő fa "tornaszeren". Több ilyet is látunk egymás után. Ötletes. ;) A Koloska völgy végig emelkedik szépen lassan. Felérünk a második zöld jelzésig, és itt a PZ-n megyünk balra. Jobban kezd emelkedni a Recsek hegy felé. Ez a hegy méltan lett általunk elnevezve "fitness hegy"-nek. Az út ötször vált egymás után mindig eggyel nehezebb fokozatba, ahogy egyre meredekebb lesz. Bár a térdem a végén már fáj, sikerül megállás nélkül feljutni rajta. Odafent találtuk meg a 7. pontot, a Recsek hegyi kilátóba felmászva.
Itt már elég meleg van, süt a nap. Lefelé menet is nagyon figyelni kell a zöld jelzést, jó szolgálatot tesznek a nálunk levő PMR rádiók, mikor ketté válunk jelzést keresni. Ahogy leérünk Hidegkútra, egy telephely közepén átvágva balra jutunk be a faluba. Innen megint balra végig le az úton, majd elmegyunk az első utcán irányba balra helytelenül. Vissza is jövünk mikor feleszmélünk, majd tovább a kis hídon átkelve az utcában. Majd a következő balosnal kanyarodunk be a patak jobb oldalára. Ezután egy mező bal szélén megy a majdnem járhatatlan ösvény, végül egy kapuban ér véget. Bent magánterület, sírokat látni. Ettől balra lentebb gyanús benőtt ösvény, lehet, hogy az volt a jelzés, de mi ÉNY felé átvágunk a mezőn, és rámegyünk a földútra ami felfelé megy a nyeregbe. Ez elég jó útnak bizonyul, ezt követve pont belefutunk fent a hegyen a zöld jelzésbe (egy nagy balkanyar után megyünk a hegy felé, majd egy jobbos kanyarban balról csatlakozik a zöld). Innen könnyedén lecsorgunk kocogva a műútig, ahol megtaláljuk a 8. pontot. Egy autóban ücsörögnek a pontőrök.
Tovább a betonon hosszan. A kék egy jobbos kanyarban tér le balra, ahol házakat látunk a kanyarban. Követjük. Itt is nagyon figyelni kell, kevés a jelzés, de az irányt követve jól haladunk. Van két éles oda-vissza forduló a térképen. Az első (a kisebb) nagyon cseles, itt könnyű elkavarni rossz fele. Majdnem sikerül. Balra egy kis töltés tetején kell elkanyarodni a mező szélén, majd a töltésről le és onnan kell visszakanyarodni jobbra a jelzésen. Ezután a kék kiér egy mezőre, ahol egy kis hídon találunk a földön jelzést. Itt valószínűleg balra kanyarodik az út az erdő felé, de mi erre már megint csak későn jövünk rá. Egyenesen megyünk tovább, a szántó felé haladunk egy kis ösvényen. Az ösvény aztán eltűnik és hirtelen azt vesszük észre, hogy már bazi nagy gazban harcolunk a mező közepén... Ez így nem frankó. Nagyon lassan haladunk, úgyhogy inkább megpróbálunk kijutni az erdő felé. Bízunk benne, hogy ott talán találunk valami ösvényt, vagy ha nem, akkor legalább könnyebb a haladás a fák között, mint itt. Ki is mászunk nagy nehezen, beszenvedjük magunkat az erdőbe, de ott is csak harcolni lehet, nagyon sűrű, és mikor nagy nehezen találunk egy utat, az is visszavezet a mező szélére. Ott vagyunk ahol a part szakad. Nincs mit tenni, itt megyunk tovább, végig ki a műútig. Itt aztán balra fordulunk a falu irányába, és hamarosan el is érjük azt. Visszakavargunk az utcákon az állomáshoz, és 17:35-kor beérünk a célba. Örülünk az időnek és a túrának is. Sokszor küzdelmes, de nagyon szép útvonal, szép túra, jó ellátással, sok meglepetéssel.
Érdemes volt eljönni, mindkettőnkben mély nyomokat hagyott. És itt most nem a lábainkon keletkezett karistolásokra gondolok.. ;) És még a térdem is egész jól viselte a megpróbáltatásokat. Azért aki először jár ezen a túrán, ezen a környéken, mint mi, az jó ha felkészül, itt bizony nem nehéz elkavarni. A végén arra is rájöttünk, hogy a kétféle térkép közül egyiknek sincs túl sok köze több helyen a valósághoz és néha eléggé félrevezetőek.
A túra után még lementünk a Balatonpartra nézelődni és nagy meglepetésemre összefutottunk az egész nap vitorlázó ismerősökkel.. Kicsit kontrasztosak voltunk a sétányon lézengő emberek között így csapzottan, túracuccban..
Sokat nem is időztünk, sok sok élménnyel, kellemesen elfáradva indultunk hazafelé. Ez egy csodás nap volt.
