Csizi ötlete volt. Szerette volna kipróbálni magát egy olyan távon, amilyenen még nem volt.. se ekkora szintemelkedéssel, se ilyen távolsággal. Mivel nem ütközött más programmal, beterveztük.
Ez egy különleges verseny. Először is azért, mert páros verseny. Párban indulunk, párban haladunk, párban érkezünk. A társ elvesztése, meg nem várása súlyos időbüntetéssel jár. Másodszor pedig mert Magyarország legmagasabb csúcsát, a Kékestetőt négyszer kell megmászni a verseny során. És persze jó alacsonyról. Egyébként az útvonal elég egyszerű, nincs túlcifrázva. Hosszú felfele, majd hosszú lefele, hosszú felfele.. és így tovább. Attól függetlenül, hogy ez egy igen nehéz pálya, a karakterisztikája nem az. Egy Mátrabérc karaktere nehezebb, még ha maga a túra könnyebb is.
A pálya két ugyanolyan 36,5km-es körből (pontosabban 8-as alakból) áll, a dupla az útvonalra is igaz. A tömegrajt miatt az elején ment a vonatozás, vitt mindenkit a verseny hév. Engem szokásomhoz híven vitt volna jobban is, de Csizi nagyon óvatos volt. Mivel nem tudta mire számítson, se a versenytől, se önmagától, ezért a végletekig megfontoltan haladt. És így persze én is. :) Ami nem is volt nagy baj, mert bár én túl kényelmesnek éreztem a tempónkat, azt is tudtam, hogy ha magam mennék simán elfutnám az elejét. Így viszont abszolút nem történt semmi ilyesmi. Szépen haladtunk az egyik hátsó bollyal. Kis aggodalomra adott okot, hogy a bolyt egy jó ideig László Szilvi vezette... ami mint tudjuk nem feltétlen jó jel. Szóval azért figyelgettük a jelzéseket is. :) Kékestető először 1:30 alatt lett meg.
Ezután hosszú lejtő jött, Gabi halálával, Pisztrángossal Parádóhutáig. Itt is elég visszafogottan haladtunk. Csizi azt tervezte, hogy az első kör legyen tapogatózós, a másodikba mehet ami belefér. Parádóhutától Parádsasvárig volt újra felfelé mászás is, a pontra 2:50 körül értünk. 21,4km. Innen aztán hosszú emelkedő jött, változó intenzitással. Útközben fura építményekkel találkoztunk az út mellett. A lényeg a föld alatt volt, azt nem láttuk, csak egy kisebb domb tetején a bozótosban megbújó szellőzőt észleltünk belőle. Nem tudjuk mi lehetett, de áram volt le vezetve, mert a szellőző jól hallhatóan működött. Olyan volt mint valami bunker.. és nem is egy ilyennel találkoztunk... Elhaladtunk a Csór-hegy oldalában, majd a Vörösmarty turistaház mellett és már másztunk is fel a sárgán Kékesre. Az itt található meredek szakasz rendesen megizzasztott minket, a Vadálló kövekhez hasonlítgattuk. A tetejétől még emelkedett tovább, de már csak szelíden, onnan már hamar elértük a pontot. Dugóka, frissítés.
Az ellátás egyébként kiváló volt, mindenféle finomságból lehetett válogatni. Ital pedig víz, izó és kóla. Belakmároztunk, aztán jött a legkönnyebb szakasz vissza Mátrafüredre. Teljesen a rajtig vissza kellett menni, ahol melegkajás frissítés várt minket finom leves formájában. Kerek 5 óra lett az első kör. Ez túl is szárnyalta a várakozásainkat. 10 percet töltöttünk el a ponton, aztán indult a második felvonás. Mondanom sem kell, már nem volt olyan acélos az indulás, mint a tömegrajttal. Kevesebbet futottunk meg az emelkedőkből és persze fáradtabbak is voltunk. Ez, a harmadik Kékes csúcstámadás volt a legnehezebb része a versenynek. Nem csak nekünk, másoktól is ezt hallottuk. Itt persze már meleg is volt, sütött a nap, jóval lassabban haladtunk. 25 perccel lett rosszabb a szakasz, mint az első alkalommal. Lefelé megint könnyű lett volna, ha nem kezd el megint piszkosul fájni a talpamban az a bizonyos pont. Egyre jobban fokozódott, mikor már fél lábon ugráltam káromkodva, bevettem egy fájdalomcsillapítót.. egy darabig még szenvedtem, aztán múlni kezdett szerencsére. Időközben odafent viszont elsötétedett az ég és esni kezdett. Szerencsére csak 5-10 percet áztunk, utána el is állt. Ez frissítésnek is jó volt. Parádsasvárig nagyjából tartottuk a fél óra hátrányt. Csizi úgy számolta 11:30 körül beérünk. Neki a 11:59 is jó lett volna, csak legyen meg szintidőn belül. Én is számoltam... szerintem 11 óra körülre még jók vagyunk. Ennek mindketten örültünk, bár a tempó nem volt már acélos. Csizinek kemény holtpontjai voltak, nagyon fáradt már. A Kékesre 10:05-tel érünk fel negyedszer. közben már Csizinek is felcsillan a szeme, ez tényleg meglehet akár 11 órán belül is. Igen, de ahhoz bele kell húzni, az pedig lefelé sem ment. A gyomra fáj a társamnak egy kínszenvedés már neki ez az utolsó pár kilóméter. Menet közben számolgatunk, a 10:59 jöhet még szóba, de az is elúszik, ha nem húzunk bele. Csizi azt mondja próbáljuk meg. Kilépünk. Az utolsó 1,3km-t szinte sprintelve tesszük meg, de úgy tűnik még ez is kevés lesz. Már csak 2-3 percünk maradt mikor még a közeli utcákban bolyongunk. Végül valahogy mégis beesünk. 10:59:45.
Mindkettőnk óráján. Örülünk. A nagy hajrában még kongatni is elfelejtünk a célkapunál. Csanya szól, hogy irgumburgum. Kongatunk, fotóznak.
Megcsináltuk!
Odabent pihenünk egy nagyot, Csizi eléggé elkészült, le is kellett feküdnie. De ez azt hiszem természetes. Először futott ennyit egyben, és ez tényleg nem volt piskóta.
NSN SQUAD: FINISHER
Adatok az Ambitból
1 megjegyzés:
Gratula mindkettőtöknek! Ez a beszámoló is meggyőzött arról, hogy SOHA ne induljak ezen a versenyen. :)
Megjegyzés küldése