2014. augusztus 2., szombat

Pilisi Szirtek Újratöltve


Ma volt a Bükk 900 napja, amire most nem tudtam eljutni... helyette egy közelebbi rövid futást tudtam csak beiktatni. A két héttel korábbi pilisi túra annyira bejött, hogy erre a napra is ezt az útvonalat vettem terítékre. Azaz annak egy könnyített verzióját. Brigi csütörtökön jelezte, hogy csatlakozna, ha már a DÉ-re együtt készülünk, így ez egy jó felkészülési futásnak nézett ki.

Mivel siettünk vissza és nagyon meleget is ígértek mára, praktikusan korán indultunk. Még 7 óra sincs, mikor már Pilisszántón parkolunk, majd nekivágunk a mai feladatnak. Az volt a terv, hogy a végén rövidítünk (a plussz 5 kilis kört kihagyjuk, így a korábbi évek 35-ös távját jártuk be), viszont megnézünk minden kilátót alaposan. Ez utóbbi ugyanis nekem a túrán kimaradt. Utólag kiderült, hogy ez kiváló döntés volt.

Az elején a Trézsi forrás megismerésével kezdtünk.

A túrán ez is kimaradt, mert túl sokan álltak meg itt frissíteni. Most szabad volt a pálya. A forrás szépen ki van építve, a vize pedig finom és igen bővizű. Remek frissítési pont, bár ezen az útvonalon túl korai.

Ezután a Pilis szerpentinjének a leküzdése következett, ami elég könnyen ment, repültek felfele a méterek. A kilátásra sem lehetett panasz, szép tiszta idő volt, messzire el lehetett látni a kanyarokból. A távolban még láttuk, ahogy megül a felhő a völgyekben.

A zöld sáv elhagyása után hamar a Vaskapu völgyben találtuk magunkat, ami másféle szépséget tárt elénk.

A sziklás völgy sejtelmes árnyékba burkolózott, itt igen kellemes idő fogadott minket. A hegyoldalban őzek szökelltek felfelé. Lezúgtunk a Mária padig és már kanyarodtunk is fel a Két Bükkfa nyereg irányába. Itt találkoztunk az első erdőjáróval ma, aki nagyon úgy tűnt mint aki kint aludt a szabadban. Még kicsit kómásan, nagy hátizsákkal sétált lefelé. Mi viszont felfelé aprítottuk a métereket. A nyeregben most nem volt ott a remek frissítés, mint a túrán, így csak a camelbak-ből tudtunk kortyolni egyet és már másztunk is tovább a Fekete-kő irányába. Természetesen nem hagytuk ki a kilátót, leereszkedtünk a sziklakilátóig és megcsodáltuk a Pilisszentlélek - Sasfészek kettős által meghatározott tájat. LeFaGySz. Naná, hogy rögtön ez jutott eszembe.. ;)

Innen lezúztunk a Pilis-nyeregbe, ahol ismét emberekkel találkoztunk. Egy terepjáró mellett készülődtek a sütögetéshez. Odaköszöntünk és már robogtunk is tovább lefelé a Klastrom-szirtek felé. Ez az a hely, amire igazán kíváncsi voltam. Egész pontosan a Kémény-szikla. A túrán az ellenőrző pont egy hosszú lejtő aljában volt, ahol semmi különöset nem láttam. És mivel siettem, nem is néztem jobban szét. Otthon kerestem rá a neten a helyre, és megdöbbenve találtam ezt a linket: Kémény szikla gömbpanoráma. Uramatyám, mit hagytam ki. Természtesen most ezt is bepótoltam. Kíváncsian másztunk ki a sziklaszirtre, és a hely nem okozott csalódást. A kilátás mesés innen. Talán a legszebb a Pilisben, amit eddig láttam.

Egy kicsit szusszantunk itt mielőtt visszafordultunk.

Hosszú emelkedő várt ránk, kemény munkával értünk vissza újra a Pilis-nyeregbe. A főzőcskéző társaság még természetesen itt volt... gondoltuk is, hogy minden bizonnyal hülyének néztek minket, hogy kavargunk itt minden fele.. Most épp a Sasfészek fele vettük az irányt. Ez a legkönnyebb út talán ami felvezet a turistaházhoz. Találgattuk, hogy vajon lesz -e ott valaki. Én biztosra vettem, hogy igen. A hintához érve meg is álltunk pihenni és kipróbálni az öreg szerkezetet.

Még jól működött. :)

A tippem egyébként be is jött... Jó idő van (futni már-már túl jó is), hétvége, miért is ne lenne itt valaki.. Egy idősebb fazon meg is kérdezte tőlünk, hogy nem kérünk -e valami frissítőt. Biztos nem ingyen gondolta, bár ezt nem tudtuk meg, mert köszönettel elutasítottuk az ajánlatot. Itt még volt itókánk a zsákban. Igaz egyre melegebb és melegebb van, így a készletünk is fogyatkozott...

A télen nyaktörő lejtő, most elég szelíd volt, könnyedén lejutottunk a hegyről, a S+ többi része pedig általában is eseménytelen.

A zöld sávot elérve aztán jöhetett megint a mászás felfelé. Itt már nem fickándoztunk annyira, elég meleg is volt már. A Kétágú-hegy kilátópontját is megnéztük, ami messze nincs olyan jó, mint a Kémény-szikla, de Kesztölcöt és a Getét meg lehetett nézni egy másik látószögből is.

Innen a zöld kereszt már nem volt messze, amin megkezdtük az ereszkedést. Ez sem egy egyszerű szakasz, mert itt meg nagyon technikás a terep lefelé.

Az erdőben mellettünk rázendített egy kabóca formáció.. húzták a lábalávalót. Lent jött egy kis nyílt szakasz, ahol a nap teljes erővel ránk támadt. Válaszul kiittuk a maradék folyadékunkat a zsákokból.. ;) Most már nincs messze Klastrompuszta, ahol tudunk majd frissíteni.

Így is lett. A sörözőnél egy pohár üdítőt dobtunk be, a kicsit feljebb levő pihenőnél pedig egy alapos mosakodás után a camelbak-t töltöttük meg friss vízzel. Újúlt erővel indultunk el a Legény barlang felé. Persze már megint a rossz úton... a túrán is elkavartam itt, és a barlangjelzés helyett a sárgán indultunk el kifelé. Ahogy észbe kaptam gyorsan korrigáltunk egy huszáros vágással. A barlanghoz jó kis kapaszkodó vezet fel, jól esett, ahogy a bejáratnál megcsapott a hűvösebb levegő. Persze, hogy ezt sem néztem meg 2 hete, így most itt is körbenéztünk. Olvastam róla, hogy igen hosszú barlangról van szó, összesen 14km hosszú. Egy kis vasajtóval le van zárva a járat, így csak a hatalmas első csarnokot lehet megnézni egyszeri látogatóként.


Innen visszafordulva leszaladtunk a sárgáig, majd azon indultunk vissza Pilisszántóra. Itt már irtó nagy a hőség, jól tettük, hogy korán indultunk. Pont delet ütött az óra, amikor elértük a falu szélét. A templom harangja is megszólalt. Innen már hipp-hopp vissza és érünk az autóhoz.

Jó volt kicsit kényelmesebben bejárni a túra útvonalát és jobban megismerni ezeket a remek kilátóhelyeket. A nézelődést leszámítva pedig edzésnek is kiváló volt ez a futás. Azért reméltük, hogy szeptemberben már nem lesz ilyen forróság majd. ;)

Suunto adatok
További képek

2014. július 19., szombat

Pilisi Szirtek 40km (1890m) - egy remek túra!

Úgy indult a hét, hogy piedcat hívott a Kék Balaton túrára. Kértem egy kis gondolkodási időt és ígértem neki füstjeleket. Másnap fel is szállt a füst, de nem a Balaton, hanem a Pilis fele. Nem mintha a Kék Balaton nem ígérkezett jónak, de most több szempontból is a Pilisi Szirtek fele billent a mérleg. Egyrészt közel van, könnyű logisztikával, gyorsan megjárható. Másrészt nagyon izgalmasnak nézett ki az útvonal, harmadrészt pedig sokkal velősebb túra, papíron közel 2000m szinttel. Ez utóbbi a Dupla Élményre való felkészülés miatt különösen fontos. Egy egészen konkrét célt is kitűztem magamnak a mai napra. 6 órán belül kell behúzni a 40 kilit. Ez a szintideje a BHM-nek, ami idén is nagy küzdés árán lett meg. A BHM 43km/1400m adatai kb hasonló nehézséget takarnak, mint ez a túra.. vagy mint a Mátra 40 2070m szinttel. A Mátrát sikerült behúzni (bár nem volt egyszerű) 5:46 alatt, most a Pilisen volt a sor. Tudtam ez sem lesz az...

Nem is volt. Ami viszont volt az egy igazán pazarr útvonal. Olyan helyekkel, ahol sosem voltam még. Olyan nehézségekkel, amik méltóan egészítik ki a Pilisi LeFaGySz-ból átemelt szakaszokat egy igazán masszív 40km-hez. A Csévi-barlang/Basa-hegy páros mindent vitt. A Pilisben ilyen útvonalat összerakni Dobogó-kő, Prédikálószék vagy akár a Nagy-Kevély nélkül pedig igazán briliáns. Az is nehézséget okozott, hogy csak 2 ponton (ahol viszont hibátlan volt az ellátás!) és 2 forrásnál lehetett folyadékkal feltankolni, alig érintett lakott területet a túra. Ez pedig ma sokat számított, mert hőségriadó volt az országban.. A túra alatt 30 fokos átlaghőmérséklet (max 37).

Ja és a lényeg: sikerült. Három másodperc eltéréssel hoztam a M40 idejét, ez is pont 5:46 lett. ;)

Az óra szerint a táv stimmelt egész pontosan, a szintemelkedés viszont csak 1600m volt:
Suunto adatok

2014. június 22., vasárnap

21. Balaton 50 2014.06.21.

Néha a szülinapomra is esik teljesítménytúra (régebben Tortúra, most épp a B50). Néha produkálok jó futást edzés nélkül is. Néha csak úgy történnek jó és meglepő dolgok, váratlan találkozások. Néha szerencsém van. És néha, de csak nagyon ritkán, ez mind egyszerre történik. A mai nap ilyen volt. De miért is ne lett volna ilyen pont egy 21. Balaton 50? :)

Ideális terep, ideális idő. Most nem volt 30+ fok, mint szokott lenni, csak huszon egy-kettő, mérsékelt széllel. A levegő kristály tiszta, a látótávolság szinte végtelen. A 3/4-es nadrág kis zoknival, pólóval kiváló választás volt.

7:40-kor indultam útnak, újra a szokásos útvonalon (a tavalyi jubileumi után). Ahogy általában, most is voltak változások. Például néhol nagyobb susnya volt a megszokottnál. Egy helyen tévedtem el kicsit, ott is azért, mert egyszerűen nem találtam meg az utat. Eltűnt, elveszett. Ez nem sokkal Koloska előtt történt. Aztán például, hogy megszűnt a Lovasi italbolt.
Keresgéltem is a pontot egy darabig mire meglett, mert az sem a szokásos helyen volt emiatt. A Csákány-hegyi pontőrök négy féle házi sütéjét kóstolhattam meg. Aztán Koloskánál nem készült még el a gyümölcsleves.. :( Megjelent viszont Brigi a semmiből, megveregetve a vállamat. :) Ő a 20-t nyomta sétatempóban.
Fájt a térde felfele, így meg is beszéltük, hogy nem megyünk együtt.. aztán még is az lett belőle, mert felgyorsított (mazochista) és nem hogy tartotta a tempómat, hanem egyenesen diktált. Na ennyit a fájós térdről. Gépember. Bemutattam neki a Fittness hegyet, Ő meg megette ebédre.. ha már leves nem volt. A Recsek tetején a pont megint a kilátóban volt, úgyhogy volt egy kötelező mászása mindenkinek. Fent nem csak a pontőrökkel és a jeges vízzel teli palackokkal találkoztunk, hanem egy génkezelt óriás lódarázzsal is. Szerencsére eldünnyögött magában, nem kereste a társaságot. ;)
A sárga leágazásáig még együtt mentünk, aztán elváltak útjaink.

Az utolsó pontot nem találtam a helyén, túl korán érkeztem.. Az órára pillantva láttaom, hogy 5:21 az időm.. ez szöget ütött a fejembe. Milyen szép is lenne ma (06.21) 6:21 alatt beérni. Az lenne aztán a kerek történet. Neki is iramodtam, és innen kicsit erőltettem a tempót. 1 bringás srác volt előttem. Odébb a senkiföldjén egy egész ménessel találkoztam.
Oda is köszöntem a paciknak, akik kíváncsian figyeltek. Mikor beértem Füredre megint számolgattam. Jó vagyok időben. Túl jó. Lassítottam, hogy esélyesebb legyen a mágikus idő. A végén már csak sétáltam, de így is 6:17-re (PB!) értem vissza a pizzériához. Nyomtam egy köridőt az órán, aztán hagytam még ketyegni. Akkor is úgy állítom le. :)

Juditot még meg kellett várnom, és úgy beszéltük, hogy én addig beugrok a közelben levő Annagora aquaparkba. Volt szülinapi jegy, ami kemény 100 Ft-omba került. Epic. Lezuhanyoztam, aztán csobbantam a 33 fokos élménymedencében. Comb és vádli hidromasszázs.. ez kell most.
Elmondhatatlanul jól esett. Így kéne befejezni minden futást... :) 5-re visszamentem Juditért és indultunk is hazafele. Volt mit sztorizni az úton... Neki ez volt az első B50-je. Megállapította, hogy túráról írt meghökkentő beszámolók nem csak mendemondák. Ez egy különleges túra. A mai pedig nekem is az volt.

Suunto adatok

2014. június 14., szombat

Bükki Hegyi Maraton 2014

Egy héttel az esemény előtt még kellemes 20 fokos délutánokon reménykedhettem egy sokkal könnyebb BHM-ben, mint ami az elmúlt 2 évben volt. Aztán viszont rohamos hőmérséklet emelkedés kezdődött, csütörtökre már kánikulát mondtak. Felejtsd el, gondoltam. Ez idén is olyan brutál kemény lesz, mint szokott. S lám-lám, így is lett.

Brigi keresett meg, hogy megyek -e, mert jönne velem, így aztán együtt utaztunk le Miskolcra. Szokatlanul későn, mivel a rajtot 10:30-ról 11:30-ra rakták át egy másik rendezvény miatt. A Csanyikban ma egy vallási megmozdulás volt színpaddal és sok-sok emberrel. Az csak azért volt kicsit gáz, mert jó messze tudtunk csak megállni a rajtközponttól. Szerencsére időben érkezünk, így van idő összekészülni, elintézni a rajtcsomag átvételt és átöltözést is. Már ekkor 25 fok volt árnyékban.

A központban már a megszokott remek hangulat várt ránk. Az előkészületek flottul mentek, bár Briginek kicsit meggyűlt a baja a chip-pel, ami nem volt Salomon kompatibilis.. :) de aztán megoldódott a dolog. Majd ha egyszer nekem is lesz ilyen csodacipőm, már fogom tudni hogy rakjam rá a ketyerét.

Mondanom sem kell, hogy fél 12-re már nagyon meleg lett. Nem lesz akkora hőség mint két éve, se akkora páratartalom, mint tavaly, de így is durva lesz. Idén is az övtáskával és az 1dl-s kulacsokkal akartam indulni. Brigi táskát tervezett, ami aztán nekem is megtetszett, így megint újat próbáltam a pályán. Ott a rajtban már biztos voltam benne, hogy jó választás lesz, bár rajtunk kívül senkin nem láttunk tatyót. :P Oda se neki. Szomjazzanak ők majd.

Lassan kezdtünk. Tényleg. :) Szokatlan volt, de nem futottam el a tömeggel, hanem együtt maradtunk egy bemelegítős tempóval. Futottunk már korábban is együtt, tudtam, hogy Brigi nagyon erős (ezt az idei csodás Mátrabérc ideje is igazolta), így tudtam, hogy ha együtt akarunk menni, akkor nem szabad elfutnom az elejét, mert hamar lemaradok... Így a viszonylag nyugis tempó tökéletes volt számomra. A két évvel korábbi beszámolóm sokat segített neki a készülésben, de azért menet közben is tárgyaltuk az útvonalat. A Hársas bércen már mi kezdünk el előzgetni felfelé, volt akit csak idáig vitt a lendület. A mezőny megoszlása a szokásos volt, nagyon sok 1 körös, sok félmaratonos, míg maratonos piros rajtszámost alig lehetett látni. Meleg volt, de oda kellett figyelni, hogy igyak is tudatosan, ne csak mikor már szomjazok. Minden oké volt, az 5km-nél levő frissítőnél szerintem valamivel kevesebb időt is töltöttem, mint korábban. Persze még mindig a bevizezett sapka esett a legjobban. Vittem sótablettát, azt sem felejtettem el betolni. Jött a hullámvasutas rész, majd Brigi is megismerkedhetett a pálya mumusával, az Ostoros-heggyel. Mondjuk úgy, ők sem lettek barátok... a felső részén egy szakaszt napon kell megtenni, az a legizzasztóbb része a pályának. A kilátás viszont nagyon klassz volt. Tiszta volt a levegő, jó messzire el lehetett látni. Aki a háta mögé is nézett a meredek mászás közben az Miskolc látképét is csodálhatta innen. Pazarr. Már az első körben persze... de jövünk még ide háromszor... A tetőn Csabi várt minket, egy adó-vevővel a kezében diktálta a rajszámokat a napon aszalódva. Innen kb 15 perc volt még visszaérni a kör kezdetéhez. Közben nem nagyon nézegettem az időt, de érzésre 1:10 felettinek éreztem a tempót, meg is lepődtem a 1:06-n. Ez klassz! Itt a narancs rajtszámosok ki is szálltak.

Együtt indulunk tovább, és a második kört is behúzzuk közösen 1:15-tel, ami még mindig remek. A harmadik körre már igazi hőség várt ránk és persze eltűntek az emberek is körülöttünk. Carlos nagyon hamar ér utól minket, remek időt fog menni. Nekem a combom kezd el görcsölgetni finoman, így szólok Briginek, hogy lemaradok, muszáj visszavennem. Innen én lassultam, kezdett küzdelmessé válni a futás, fájtak az elsavasodott izmok. A harmadik kör a legnehezebb. Főleg lélektanilag. 1:33-mal értem körbe, és maradt még jó 2 órám beérni szintidőben. Ez megnyugtató volt, tudtam, hogy nem lesz gond. Az utolsó kör persze még nehezebben ment, tovább görcsölt a lábam, viszont már lehetett érezni, hogy 1-2 fokot hült a levegő árnyékban. Ez az előnye legalább megvolt a késői rajtnak. Csabi még ebben a körben is ott dekkolt az Ostoros csúcsán, bár pont indult lefelé a bringájával és áthelyezte magát a hegy aljába. Innen már hamar visszadöcögtem a célig, ahol végül 5:35-tel zártam. Aminek örültem, legalább a tavalyinál jobb lett.. :)

Igazából csak az számított, hogy meglegyen szintidőben. Ez a verseny ilyen körülmények között elég nehéz ahhoz, hogy csak ez érdekeljen. Brigi a célban már egy serleggel a kezében várt, második lett a lányoknál. Gratula! Mindketten jól elfáradtunk, de megérte, mert sikerült. És ez volt a lényeg. Meg kell békélni vele, ez tényleg egy ilyen verseny. Jó volt újra résztvenni benne!

Suunto adatok


2013. november 17., vasárnap

T-Online 2013

Az Online túra és egy Budai Trail bejárás között vaciláltam péntek este, végül előbbi mellett döntöttem. Hűvös volt a reggel, ezért most először (múlt tél óta kb) 3 rétegben indultam el. 8 körül még épp találtam 1 parkolóhelyet Szépjuhásznénál, szerencsém volt.

Ebola csapata a megszokott precizitással serénykedett a rajtnál, a nevezés flottul ment. Negyed 9-kor vágok neki a távnak. Pörgősen indulok. Bár nagyon nem voltam kipihenve, gondoltam elég rövid a táv ahhoz, hogy így is végigtoljam tisztességgel. Szép számú induló volt, a táv első fele előzgetésekkel telt el.

A Kálváriától már kevesebb emberrel találkoztam, de például Bubut csak a Hármashatár-hegyen értem utól. :) A futás elég egyenletes volt, szóval ahhoz képest jól ment. A végén a Hárshegy mászását még egy kicsit megnyomtam és 3:16-tel érkeztem be a célba.

A díjazás mellett sok-sok finomság várt asztalokra kipakolva élén az MVTE teával, ami isteni finom mindig. ;) Köszönet a túráért!

Adatok az órából

2013. október 6., vasárnap

Ronhill Dupla Élmény 2013 video remix

Annyi szuper képanyagom volt erről a remek eseményről, hogy már egy ideje érlelődött bennem az ötlet... össze kellene fogni őket egy videóklippbe.

Elkészült és elég tetszetős lett... :)

Íme:



2013. október 5., szombat

Kakukkhegyi Hullámvasút – Detto 16 (16km 512m)

Szombat reggelre terveztem egy futást, de amikor megláttam ennek a túrának a kiírását (péntek dél körül) inkább átterveztem aznap estére. A Kakukkhegyi túrákból idén már ez volt a 4. rendezés, én csak most ismerkedtem meg vele.

A rajt Budaligeten volt. Könnyen megközelíthető és a rajtnak otthon adó Dettó bisztró 20 méterre van a turistajelzéstől. Ideális. Fél 7 körül értem oda, már javában indultak az emberek. Én viszont úgy terveztem, hogy még nevezés előtt futok egy 7 kilóméteres kört.

Így a bisztró helyett a S+ -t céloztam meg és már robogtam is a Középső-Jegenye-völgy felé. A jelzésváltásnál a sárga sávot jól benéztem, így egy igen kalandos ösvényen másztam felfelé. Itt még csak szürkült, így a lámpa csak később került fel a fejemre, már a rendes jelzésen.

Ahogy elértem az országos kéket már számítottam rá, hogy fogok találkozni szembe jövő túratársakkal. Így is lett, jöttek a lámpások szépen sorban. Nem voltak mondjuk sokan, az tény. Rohamosan hült a levegő a sötétben, de pont itt kezdett nagyon komfortos lenni a futás. Az út széles, jól futható, bőven elég volt a kis ledeket bekapcsolni a lámpán. Mikor elértem a K K+ elágazást én a kereszten lefele vettem az irányt. Azt hittem itt már nem fogok senkivel találkozni, mert a túra a másik ágról jön, de tévedtem, mert a rövidtáv itt jön fel a hegyre. Így itt is folytatódott a lámpások találkozása.. Lecsorogtam Budaligetre és megkerestem a rajtot. Az órán sikerült egy utcával arrébb bejelölnöm, így ott még tötyörögtem egy kicsit mire rájöttem, hogy rossz helyen vagyok... :)

Ez volt az első kör.

Most már bementem a Dettó bisztróba, ahol nevezni lehetett. Nagyon klassz, barátságos kis hely. Egy nagyobb csapat nevezett éppen előttem, kivártam a soromat és én is neveztem. Gyorsan átolvastam a leírást, hogy ne odakint lámpázva kelljen nézegetni. Minden stimmelt a tervezetthez képest, így 19:30-kor neki is vágtam az útnak.

Először a Máriaremetei kegytemplomhoz kellett menni. Az utca végétől egy kis ösvény vezetett ide egy parkon át. Itt több sporttársat értem utól. A templom gyönyörűen ki volt világítva a sötétben. Innen egy kis bolyongás az utcákon és máris az első pontnál voltam a Csatlós utcánál. Itt egy kódot kellett rávésni a papírra. Itt érezhetően nagyon hideg volt, sietve írtam fel a kódot és mozogtam is tovább, hogy ne fázzak.

Hamar elértem a Remete szurdokot, ami a leghangulatosabb hely volt a túrán. Ez a hangulat pedig olyan volt, mint ha az Álmos-völgyben lennék. Totálisan. Egyre sűrűbb volt a köd, már csak pár métert láttam előre a lámpa fényében. Már vártam mikor bukkan elő a fej nélküli lovas előttem valahol. ;) A tempóm nagyon jó volt, a felfeléket is könnyedén futottam meg. Elértem az átkelő helyet, ahol nem a patakon, hanem csak a patakmedren kellett átmászni. Nem is tudom már mikor láttam itt utoljára vizet. A Remete-hegy mászása következett. Gyorsan haladtam, talán még sosem értem fel ilyen gyorsan a tetejére. Itt megint utolértem egy párost... Nagyon jól esett a futás, gyorsítottam is, ahogy megszelidültek az emelkedők. Az egyik kanyarban egy újabb párossal futottam össze, az elágazásban a térképet böngészték a fejlámpák fényében. Furi.. csak a kéket kell követni. Elrobogtam mellettük, gondoltam ez majd megadja a lökést, de ahogy visszanéztem még mindig a térképet bújták. :) A K+ -t elérve már becsatlakoztak a rövidebb távosok is. Ők már többen voltak. A Zsíroshegyi pontig több csoporttal is találkoztam, ráadásul Nagykovácsi szélénél ők visszafele jöttek, itt nekik volt egy oda-vissza szakasz. Pár emberre ráhoztam a frászt is (utólag is elnézést), megilyedtek a sötétben hirtelen ott termő valamitől. Így, hogy nem vittem magammal táskát sem, szinte teljesen nesztelenül tudtam szaladni a sötétben. Ez nekem egy elég különleges érzést adott, úgy éreztem eggyé váltam az éjszakai erdővel. Nagyon jó volt így suhanni.

A Muflon itatónál bementem a vendéglőhöz és kerestem a pontot. Sokan voltak itt, így kérdezgettem a kisebb csoportokat, de senki nem vállaltam magára a pontőrséget.. :P A pultnál aztán a kéktúra bélyegzővel pecsételtem, de mint kiderült nem lett volna szükséges, mert  a pont száz méterrel arrébb a Zsíroshegy lábánál levő tisztáson volt. Nem baj, nekik úgy sem volt pecsétjük, csak aláírással igazoltak. Így lett egy szép pecsétem is.

Irány lefelé. A zöldön lecsorogtam Solymárra, majd a városon átvágva a Mátyás-domb aljában megtaláltam a következő pontot. Itt szőlőcukorral kínáltak. Ezen a szakaszon nem találkoztam túratársakkal, úgy látszik a hosszabb távon nem indultak sokan. A pontőrtől azt is megtudom, hogy előttem is kb fél órával jártak itt, ami azt jelenti, hogy nem is nagyon fogok már senkivel összefutni.



Így is lett. A zöld sávon, majd a kereszten haladtam amíg el nem értem az Alsó-Jegenye-völgyet. Itt aztán a végét még próbáltam jobban megnyomni, hogy meglegyen a 2 órán belüli idő. Negyed órám volt még innen, necces lesz. Szerencsére itt remekül lehetett haladni, köd sem volt csak egy picike, így végül 1:55 alatt vissza is értem a bisztróhoz. Klassz!

Az adminisztráció után aztán kint a teraszon elhelyezett kenyerekből (zsíros, lekváros, nutellás) lehetett csemegézni szörp kísérővel. Mivel semmit nem vittem magammal a futásra, itt már pont jól is esett az étel-ital. Viszont nagyon hideg volt és így átizzadva igencsak dideregtem. Volt kirakva egy lámpaoszlop szerű fűtőtest, ami mellett lehetett melegedni. Ez is klassz volt. Ahogy végeztem elköszöntem a rendezőktől és elindultam hazafelé. Hüvösvölgy közelében az autó hőmérője 1,5 fokot mutatott... Nem semmi így október elején.

Suunto adatok a második körről.