25. 5vös 5km

Juhé, újra 5vös futás! Már nagyon vártam az őszi fordulót! Ez alkalommal ugyanis egyenpólót készítettünk, ami szuper jóra sikerült!
Eleje:

 Hátulja:

A másik jó dolog pedig az volt, hogy nagyon sokan, több mint 30-an voltunk!
Ime itt egy remek csoportkép:

A futás is jól ment, 22:13 alatt lett meg ez alkalommal. Még egy picit éreztem a Mátrát a lábamban, még egy nap kellett volna a teljes regenerálódáshoz, de így sem volt semmi gond. Ilyen gyors futásnál nem a lábam a szűk keresztmetszet, hanem a tüdőkapacitásom. ;)

Adatok az Ambitból

Ronhill Dupla Élmény terepfutó verseny (73,2km 3380m)

Csizi ötlete volt. Szerette volna kipróbálni magát egy olyan távon, amilyenen még nem volt.. se ekkora szintemelkedéssel, se ilyen távolsággal. Mivel nem ütközött más programmal, beterveztük.

Ez egy különleges verseny. Először is azért, mert páros verseny. Párban indulunk, párban haladunk, párban érkezünk. A társ elvesztése, meg nem várása súlyos időbüntetéssel jár. Másodszor pedig mert Magyarország legmagasabb csúcsát, a Kékestetőt négyszer kell megmászni a verseny során. És persze jó alacsonyról. Egyébként az útvonal elég egyszerű, nincs túlcifrázva. Hosszú felfele, majd hosszú lefele, hosszú felfele.. és így tovább. Attól függetlenül, hogy ez egy igen nehéz pálya, a karakterisztikája nem az. Egy Mátrabérc karaktere nehezebb, még ha maga a túra könnyebb is.

A pálya két ugyanolyan 36,5km-es körből (pontosabban 8-as alakból) áll, a dupla az útvonalra is igaz. A tömegrajt miatt az elején ment a vonatozás, vitt mindenkit a verseny hév. Engem szokásomhoz híven vitt volna jobban is, de Csizi nagyon óvatos volt. Mivel nem tudta mire számítson, se a versenytől, se önmagától, ezért a végletekig megfontoltan haladt. És így persze én is. :) Ami nem is volt nagy baj, mert bár én túl kényelmesnek éreztem a tempónkat, azt is tudtam, hogy ha magam mennék simán elfutnám az elejét. Így viszont abszolút nem történt semmi ilyesmi. Szépen haladtunk az egyik hátsó bollyal. Kis aggodalomra adott okot, hogy a bolyt egy jó ideig László Szilvi vezette... ami mint tudjuk nem feltétlen jó jel. Szóval azért figyelgettük a jelzéseket is. :) Kékestető először 1:30 alatt lett meg.

Ezután hosszú lejtő jött, Gabi halálával, Pisztrángossal Parádóhutáig. Itt is elég visszafogottan haladtunk. Csizi azt tervezte, hogy az első kör legyen tapogatózós, a másodikba mehet ami belefér. Parádóhutától Parádsasvárig volt újra felfelé mászás is, a pontra 2:50 körül értünk. 21,4km. Innen aztán hosszú emelkedő jött, változó intenzitással. Útközben fura építményekkel találkoztunk az út mellett. A lényeg a föld alatt volt, azt nem láttuk, csak egy kisebb domb tetején a bozótosban megbújó szellőzőt észleltünk belőle. Nem tudjuk mi lehetett, de áram volt le vezetve, mert a szellőző jól hallhatóan működött. Olyan volt mint valami bunker.. és nem is egy ilyennel találkoztunk... Elhaladtunk a Csór-hegy oldalában, majd a Vörösmarty turistaház mellett és már másztunk is fel a sárgán Kékesre. Az itt található meredek szakasz rendesen megizzasztott minket, a Vadálló kövekhez hasonlítgattuk. A tetejétől még emelkedett tovább, de már csak szelíden, onnan már hamar elértük a pontot. Dugóka, frissítés.

Az ellátás egyébként kiváló volt, mindenféle finomságból lehetett válogatni. Ital pedig víz, izó és kóla. Belakmároztunk, aztán jött a legkönnyebb szakasz vissza Mátrafüredre. Teljesen a rajtig vissza kellett menni, ahol melegkajás frissítés várt minket finom leves formájában. Kerek 5 óra lett az első kör. Ez túl is szárnyalta a várakozásainkat. 10 percet töltöttünk el a ponton, aztán indult a második felvonás. Mondanom sem kell, már nem volt olyan acélos az indulás, mint a tömegrajttal. Kevesebbet futottunk meg az emelkedőkből és persze fáradtabbak is voltunk. Ez, a harmadik Kékes csúcstámadás volt a legnehezebb része a versenynek. Nem csak nekünk, másoktól is ezt hallottuk. Itt persze már meleg is volt, sütött a nap, jóval lassabban haladtunk. 25 perccel lett rosszabb a szakasz, mint az első alkalommal. Lefelé megint könnyű lett volna, ha nem kezd el megint piszkosul fájni a talpamban az a bizonyos pont. Egyre jobban fokozódott, mikor már fél lábon ugráltam káromkodva, bevettem egy fájdalomcsillapítót.. egy darabig még szenvedtem, aztán múlni kezdett szerencsére. Időközben odafent viszont elsötétedett az ég és esni kezdett. Szerencsére csak 5-10 percet áztunk, utána el is állt. Ez frissítésnek is jó volt. Parádsasvárig nagyjából tartottuk a fél óra hátrányt. Csizi úgy számolta 11:30 körül beérünk. Neki a 11:59 is jó lett volna, csak legyen meg szintidőn belül. Én is számoltam... szerintem 11 óra körülre még jók vagyunk. Ennek mindketten örültünk, bár a tempó nem volt már acélos. Csizinek kemény holtpontjai voltak, nagyon fáradt már. A Kékesre 10:05-tel érünk fel negyedszer. közben már Csizinek is felcsillan a szeme, ez tényleg meglehet akár 11 órán belül is. Igen, de ahhoz bele kell húzni, az pedig lefelé sem ment. A gyomra fáj a társamnak egy kínszenvedés már neki ez az utolsó pár kilóméter. Menet közben számolgatunk, a 10:59 jöhet még szóba, de az is elúszik, ha nem húzunk bele. Csizi azt mondja próbáljuk meg. Kilépünk. Az utolsó 1,3km-t szinte sprintelve tesszük meg, de úgy tűnik még ez is kevés lesz. Már csak 2-3 percünk maradt mikor még a közeli utcákban bolyongunk. Végül valahogy mégis beesünk. 10:59:45.

Mindkettőnk óráján. Örülünk. A nagy hajrában még kongatni is elfelejtünk a célkapunál. Csanya szól, hogy irgumburgum. Kongatunk, fotóznak.

Megcsináltuk!

Odabent pihenünk egy nagyot, Csizi eléggé elkészült, le is kellett feküdnie. De ez azt hiszem természetes. Először futott ennyit egyben, és ez tényleg nem volt piskóta.
NSN SQUAD: FINISHER


Adatok az Ambitból

Turista Kékszalag Maxi 110 (108,6km 3543m)

Örömmel jelentem, hogy a Beac Maxi nem veszett el, csak átalakult. És ez mindenképpen jó. Sikeresen teljesítettem a 26. Beac Maxi-t avagy az 1. Turista Kékszalagot.

Mondhatom, hogy ez volt az eddigi legérettebb teljesítésem. Felkészülten vágtam neki és okosan csináltam végig.

Tudtam, hogy csak perceket nyerek vele, de mivel fontos volt a korai rajt ismét a korábbi vonattal utaztam le Magyarkútra. A percek a Maxin ugyanis nagyon értékesek tudnak lenni. 1-2 perc később akár egy értékes órát is jelenthet. Igen, természetesen a kompról van szó, az ugyanis a Maxinak az egyik kulcskérdése. A két órás kompot még csak egyszer sikerült látnom (és akkor is lekéstem), így a terv az volt, ha korán el tudok indulni akkor küzdök a kettesért (mint az egyetemisták), egyébként inkább tartalékolok a második felvonásra.

Nos, pontban 8-kor rajtoltam, amivel máris rosszabb esélyekkel indultam, mint azon az 1 bizonyos alkalmon.. így maradt a B terv. És azt tökéletesen teljesítettem. Lendületesen, de semmiképpen sem fejvesztve aprítottam a kilómétereket. Az elején a gyalogosokat leelőzve bringásokkal haladtam, a szokásos oda-vissza előzgetős játékot játszva. Az egész túrán 3 gyalogossal találkoztam csak. Egy futó Nagy-Hideg hegy előtt előzött le és RushBoy ért utól másodmagával kétszer (a célban már nem vártam meg őket). Olyan volt, mintha egy biciklis túrára keveredtem volna véletlenül.

Az első 50 Nagymarosig 6:30 lett, ahogy DJ-vel és Piedcat-tel tavaly. Mondhatni ez nem is volt annyira véletlen, menet közben így lőttem be a tempót, fél óra pihenőidőre volt szükségem. Törökmezőnél kicsi meg is ijedtem, mikor 10 perccel hamarabb érkeztem meg mint számítottam, így onnan vissza is vettem a tempót.

Pilisszentlászló előtt (most még korábban) megint nagyon rákezdett fájni a bal talpam, ahogy tavaly is. Útközben ért a rémisztő felismerés, hogy pont annál a két lábujjamnál érzem az éles fájdalmat, amelyiket tavaly sikerült majdnem (vagy egészében) eltörnöm a strandon. Szóval ezzel még majd valamit kell kezdenem. A fájdalom csillapítóval most a faluig sem bírtam várni... De ez nem szegte a kedvem és a lendületem, legfeljebb csak a sziszegések és káromkodások száma nőtt meg futás közben. A Kis Rigóban ebéd a bringás kollegákkal. Kivételesen nem rendeltem extrát (tavaly is alig bírtam eltüntetni a kaját), a leves bőven elegendő volt. Egy limonádét azért lenyomtam kísérőnek. Itt értek be másodszor RushBoy-ék.

Gyorsan indultam tovább, ilyen kevés időt még sosem töltöttem itt. Ezt onnan is éreztem, hogy nem volt nehéz újra elindulni sem, fél perc alatt visszamelegedtem. A bringás srácok hamar utólértek, közülök kettővel legközelebb Dobogókőn találkoztam. Alig múlt el 7, még nem volt nyitva a pont, így a kéktúra bélyegzővel igazoltunk.

Az egyik srác, akivel már sokat beszélgettem menet közben úgy dönt, hogy velem jön Pilisszentkeresztig. Töltünk vizet a csapnál, aztán toljuk lefelé a kéken. Az ugye az új szakasz, amit ő nem is ismert. Mivel a terep jó volt és lejtős, noszogattam, hogy menjen csak mert én visszafogom erősen, de neki jó volt így. Én felgyorsítottam amennyire tudtam, Ő meg folyamatosan fékezve jött mellettem. Ezen a szakaszon futottam a leggyorsabban az egész túrán. Lámpát a Zsivány sziklák alatt kapcsoltunk. A másik bicajost nem láttuk, lehet, hogy Ő lement a sokkal rövidebb piroson Szentkeresztre.

A pontnál nem kellett csalódnunk, ugyanazt a remek ellátást kaptuk, amit Lajosforrásnál is mindig. A finom sütiket alig győztem végigkóstolgatni. Nyamm. Innen aztán elváltak útjaink, a bringások (mert közben többen megérkeztek mögöttünk) nem jöttek be a Szurdokba, hanem legurultak a műúton a Szurdok másik végéig és ott folytatták a kéken. Ez nem is csoda, a Szurdokban még én is csak botladoztam a sötétben... Innen a célig már senkivel nem találkoztam, de a jó tempót egyedül is meg tudtam tartani.

A talpfájásom egészen Pilisborosjenőig nem jelentkezett újra, de a Köves bérc megint adott egy kis fájdalomlöketet. ;) De ez gyenge próbálkozás volt részéről. Az izmaim teljesen rendben voltak, így nem lassultam be a végére sem. A Virágos nyeregben a Füli büfénél a kéktúra bélyegzőhöz irányítottak, de mint a réten kideült ekkorra már a pont is megérkezett, így kaptam egy második pecsétet is. Innen pedig már csak le kellett csorogni a célba. Éjfél után 7 perccel érkeztem meg, 16:07-es idővel. Ez lett az eddigi leggyorsabb Maxim. Ebben természetesen része volt annak is, hogy rövidült a táv, de kellett hozzá egy nagyon jó futás is, ami most összejött. ;)

Az Ambit-ot most próbáltam ki először hosszútávú üzemmódban. Pompásan működött. Alig evett az akksiból, cserébe viszont elég pontatlanul mérte a távolságot (folyamatosan hasonlítgattam a bringások méréseivel). Ez persze egy természetes velejárója a percenkénti mintavételezésnek. A magasság értéket viszont hibátlanul mérte így is, neki 3543m jött ki a teljes szintemelkedésre.

Mikor jön már a következő Maxi..? :)
..addig is, most két hét (mondhatnám dupla-hét) pihenő, aztán jöhet az újabb kihívás..

Suunto adatok az eddigi leghosszabb mérésről

Futás a Pilisben 2.0 aka Pilisi Trapp 40km 1300m

A múlt heti pilisi futás nagyon jól sikerült. Akkor szerettem volna az útvonalba belerakni a Pilisi szerpentint és a Sasfészket is, de nem illett az akkori tervbe. Utólag kiderült, hogy egy cseppet sem kell ezen bánkódni, a Pilisi Trapp egy héttel később pótolta ezeket a hiányosságokat!

Nagyon kellemes tiszta időben, kényelmes tempóban kocogtam végig a túrát, a vége 5:20 lett. Nagyon jól esett, érdemes volt elmenni. Jövő héten jöhet a Maxi. ;)

Suunto adatok

További képek a futásról