2018. május 5., szombat

Bükk 900 Online - Bükk 900 Ultra

Bükk 900 Ultra
( Help is not coming / Segítségre ne számíts! )


"If You going to face a real challenge, it has to be a real challenge.
You can't accomplish anything without the possibility of failure"

- Gary "Lazarus Lake" Cantrell

"Ha igazi kihívást szeretnél véghezvinni, akkor annak valódi kihívásnak kell lennie.
Nem teljesíthetsz semmit igazán a kudarc lehetősége nélkül"



Nem voltam benne biztos, hogy meg tudom csinálni. Nem lehettem benne biztos, mert még nem csináltam ilyet. És ha csináltam is volna… ez egy olyan valami, ahol mindig van egy erős bizonytalansági faktor. Tervezést, odafigyelést és precíz végrehajtást igényel, de még így sem lehet biztosra menni. Huszon-X teljesítés után sem. Miért?

Kezdjük a tervezéssel. Az első kérdések amik felmerültek: Mikor induljak? Alvás? Frissítés? Felszerelés? Technika?

Az előkövetelményt, a Duplát március végén csináltam meg, még igencsak télies körülmények között, arról ITT írtam bővebben. Még az előtt beterveztem az Ultrát is május elejére. Ekkor már elég rövid az éjszaka (napnyugta 20:00, napkelte 5:20), de még nincs olyan nagy aljnövényzet mint nyáron. Azt is lehetett sejteni, hogy hideg nem lesz, az eső pedig lutri volt természetesen. A nevezésre emlékeztetőt állítottam, hogy arról se feledkezzek meg az indulást megelőző héten.  A taktika része volt, hogy éjszaka indulok. Az éjszaka bizonyos szempontokból könnyebb (nincs meleg, kevesebb izzadás, kevesebb energia fogy), de összességében nehezebb (tájékozódás, haladás, lámpázás, nagyobb mentális stressz, akksik jobban merülnek a technikai eszközökön), ezért mindenképpen ezzel akartam kezdeni.

Az éjszakai Bükk 900-t részben már előre kipróbáltuk Józsival a tavaly november végi első fordulóban.


Annak a késői indulásnak akkor pont az volt a célja, hogy megtapasztaljuk milyen sötétben gyűjteni a csúcsokat a Bükkben. A tapasztalat az volt, hogy felfelé szinte semmivel nem nehezebb, de a lefelék és a csúcsokon való keresgélés határozottan az. A sikeres Ultra teljesítés nagyon sok dologból áll össze, de az egyik kulcsa mindenképpen az éjszaka megfelelő abszolválása.

Kellett egy időterv is, egy elképzelés, amihez próbálom tartani magamat majd menet közben, illetve amihez mérni tudom hányadán állok.
A tervem ez volt:
1. kör 5:30 + 10 perc pihenő (sötétben)
2. kör 5:00 + 20 perc pihenő (részben sötétben)
3. kör 5:30 + 30 perc pihenő
4. kör 6:00

Ez 23:00, amiből 1 óra a pihenő-frissitési idő. A teljesítést egyedül terveztem, mindenféle külső segítség nélkül. Mivel este akartam rajtolni egy jó darabig foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon érdemes -e a rajt előtt délután aludnom 1-2 órát.. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom. A rajt előtti napok elég sűrűre sikeredtek mindenféle magánügyi dolog miatt. Nem tudtam rákészülni se fejben, se pihenésben, se pakolásban. Szerda este sikerült végre egy normálisat aludni. A cuccok összeállítása csütörtöki feladat volt, sajnos nagyon kevés időm maradt rá este, így elég kapkodva rámoltam össze a dolgokat (jóformán csak összedobáltam egy hatalmas vegyes kupacban mindent amiről azt gondoltam, hogy kellhet) és jó későn estem be az ágyba is.. csütörtök este 5,5 óra alvással kellett megelégednem. Így még inkább jó ötletnek tűnt egy péntek délutáni szundi.

Azon is gondolkoztam, hogy vajon otthon aludjak -e vagy előbb vezessek el Bánkútig és ott.. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, mivel a 2,5 óra vezetés is elég fárasztó tud lenni egy hétzáró pénteken. Fél nap szabit is kivettem a munkahelyemről, hogy időben el tudjak indulni. Nem mondom, hogy hiábavaló volt, mert még egy nagyon fontos dolgot el kellett intézzek kora délután, de emiatt a korai indulás ugrott, már csak a kezdődő csúcsban tudtam 3 körül elindulni... Ráadásul az M3-ason dugó is volt útfelújítás miatt, így aztán nagyon későn értem Bánkútra. Összesen háromnegyed órám maradt aludni... Bosszantott, de tartottam magamat az örök érvényű terepfutós szabályhoz. Foglalkozz azzal ami rajtad múlik, a többi körülményt pedig fogadd el.

Felhúztam a vekkert, arrébb söpörtem mindent a kocsiban és ledőltem. Alvás nem lett belőle, de legalább pihentem egyet. Negyed 8-kor kászálódtam ki és kezdtem el enni-inni, rámolni. Mivel a gyorspakolásban összeszedett cuccok nem voltak rendszerezve, most kellett mindent a helyére rakni. És most valóban fontos volt mindennek megtalálni a helyét, a sikeres teljesítés múlhatott rajta.

Az induló csomagot viszonylag könnyű volt összerakni a hátizsákba, amire az első körben szükségem lesz. Fejlámpából kettőt vittem magammal, két elsődlegest, amik önmagukban is alkalmasak egy teljes éjszaka abszolválásához. + még egy biztonsági akksi szettet ahhoz amit a fejemre vettem. A lámpákkal nem érdemes spórolni, mert ha nincs fény, biztos a kudarc. Másodlagos vészlámpát nem vittem, a telefonon volt még világítás. A telefon töltéséhez vittem egy kisebb méretű powerbank-ot, illetve a Suunto órámhoz is vittem kábelt magammal, hogy azt is tudjam tölteni menet közben, mert tudtam, hogy arra is szükség lesz.

Mondtak lehetséges záport-zivatart, így elegendő nejlonzacskóval is készültem, hogy minden be tudjak csomagolni ha kell. Inni 2 liter folyadékot vittem magammal, az első körben teát. Izót éjszakára feleslegesnek találtam, egy jó erős tea pont jó lesz… (az is volt) + a szokásos müzlik, gélek, magnézium, sótabletták, szőlőcukor-csokismazsola mix… a maradék cuccot nehezebb volt jól elrendezni az autó csomagtartójában, hogy mindent megtaláljak a kör végén. Csináltam előre egy szemetest, egy evős-ivós részt (elhoztam egy régebben szerzett Kinizsi Százas bögrét is magammal, ami hihetetlen aktualitást szerzett az Ultrán... :D "100 km 24 óra, 1 bögre".. igaz a kontextus homlokegyenest más, de ezt most hagyjuk...)
 
..egy utánpótlás részt, egy technikai sarkot és egy váltásruha (főleg zoknik) részleget is. Arra számítottam, hogy minden kör végén szükség lesz zoknicserére így 6 pár váltást készítettem elő (duplán húztam őket). Már akkor volt egy kis szél, így a rövidújjú technikai felsőre még rávettem egy ujjatlan mellényt is, ami legalább előről véd a széltől. Éjszakára már sokkal erősebb szelet mondott az előre jelzés, de igazából már így 20 óra fele is konfortos volt benne. Alulra rövid futónadrág és egy kompressziós szár került. A szárat leginkább az aljnövényzet elleni védelemnek vettem fel. Cipőnek pedig újra a NorthFace Singletrack jött velem. Tartaléknak azért abból is volt még két pár. Mint később kiderült, a ruházat tökéletes választás volt…

Mire mindennel elkészültem, 8 óra is elmúlt már. Átparkoltam az "alvós" helyről a Fehér-sas panzió elé, itt lesz a frissítő pozícióm, majd lesiettem a síházhoz rajtolni. Lent a síház üzemeltetőivel találkoztam, mondtam is nekik, hogy holnap ilyentájt majd jövök hozzájuk, csak addig futkosok egy kicsit erre-arra. A szállást jó előre lefoglaltam szombat estére a turistaházba, eszembe se jutott vezetni az Ultra után. Csináltam még gyorsan egy már szokásos webcam szelfit is.


20:13-kor olvastam le a rajtkódot és kezdetét vette a leghosszabb Bükk900-am…

A sípályán indultam el felfelé, mert az első kört visszafele kezdtem. Ez sem véletlen.

A figyelmemet fenntartandó célzattal váltogatva terveztem az irányokat, és azért kezdtem pont visszafele, hogy az utolsó kört Bálvány fele tudjam kezdeni. Az azért volt fontos, hogy a vége könnyebb legyen... Bálvány fele kezdve ugyanis a kör első fele nehezebb, kevésbé futható, a második fele pedig könnyebb, haladósabb. A fejlámpát hamar be kellett kapcsolni, nem csak az Ultrám kezdődött meg, hanem az éjszaka is. A csúcsok jönnek szépen sorban, próbálok dinamikusan haladni. A Pipist mondjuk sikerül jól elrontani lefelé, ami okozott némi frusztrációt az elején. Sötét ide vagy oda, muszáj az éjszakai köröket is 6 órán belül behúzni és némi plussz időt megtakarítani a frissítésekre, mert arra mindenképp szükség van. Kis-kő-hátig minden rendben, a szél erősödik csak menet közben… a Nagy-kő-háton már elég szépen kapom az arcomba.

A csúcson ráadásul próbálok térerőt találni, de nem sikerül. Párszor megpróbálom, de aztán repülő módba váltom a telót és indulok lefelé. Korábban csak az adatforgalmat kapcsoltam ki, de most a repülő móddal próbáltam jobban spórolni az akksival, hogy a hálozat keresgélés se merítse a telefont. Ez azért fontos, mert ahol gyenge a térerő, ott a telefon erősebb jelet próbál sugározni, amitől sokkal jobban merül. Ezzel kalkulálni kell a hegyen... Tar-kő előtt több helyen újra próbálkoztam, de csak a csúcsnál sikerült megnyitni az oldalt. A Büszkés-heggyel hasonló képpen jártam, ez a kettő nekem korábban is problémás volt. Tar-kőn már iszonyú erős és hideg szélvihar tombolt, és még csak este 10 van. A fák recsegtek, ropogtak körülöttem. Itt már nagyon kellett a mellény fölülre, ahol telibe kapott a szél ott fáztam is. Igyekeztem is lefelé, hogy védettebb helyet találjak. A Virágos-sár-hegy hosszú emelkedője visszamelegít, de odafent megint fázok. Ez egy hosszú, kemény éjszaka lesz.

Tar-kő és az Ispán-hegy között egy nehezen megtalálható csapás vezet, ami most sikeresen meg is találok, bár kicsit furán kanyargok odaáig. Az Ispán és a Kukucsó párosa az egyik legnehezebb szakasz. Ez most is így van, de itt legalább tökéletesen megyek, nem nehezítem még jobban a dolgomat.

Jönnek a csalánosabb részek és valóban érezhetően gyengébb még a csalánpopuláció, mint késő nyáron szokott lenni. Az éjfél pont a Kis-sár-bérc tetején ér, fura érzés. A Hutára sikerül egy kicsit szokatlan helyen felérnem, innen egy kicsit nehezebb fent a haladás, de nagy gond nincs belőle. A csúcsoszlop kissé megrongálódott, de a kód olvasással nincs gond.

Lefele kell észnél lenni, az az oldala meredekebb. Lent a hatalmas réten is könnyebb a haladás még mint szokott. Nagy István erőse előtt a letaglózott fenyőerdő számomra még mindig szomorú látvány, bár most sokat nem látok belőle, csak bukdácsolok a maradványokon. És persze tudom, hogy lesz ott még erdő, de az a fenyves akkor is hiányozni fog...

Amilyen fura volt a Kis-sár-bércen átfutni a szombatba, olyan furi volt negyed kettőkor visszaérni Bánkútra. Az első köröm 5:04 lett, amivel maximálisan meg is voltam elégedve. Jobb lett mint a tervezett. Gyorsan leolvastam a kódot és spuriztam fel frissíteni. Annyi dolog lett hirtelen, hogy azt sem tudtam mivel kezdjem. Evés-ivás, a kóla nagyon jól esett, kiraktam a szemetet, pótoltam az útközben elfogyasztott dolgokat, bevettem egy magnéziumot, két sótablettát, töltöttem a telefont, felmértem a cipő és zoknik állapotát. Szerencsére úgy éreztem, nem kell zoknit cserélni, így azzal nem ment el idő. A tervezett 10 perc pihenőt így is sikerült túllépni 3 perccel, de az belefért.

Visszafele indulok el a Bálvány irányába. Mikor már az erdőbe fordulnék be pár száz méter után akkor villan át az agyamon, hogy nem töltöttem újra a camelbak-t. Bakker! Ez óriási hiba, alig maradt már egy kis tea az alján! Még szerencse hogy itt vettem észre, gyorsan visszaszaladok és rátöltök szörpöt. Bele sem merek gondolni mit szívtam volna ha később jut eszembe ez a malőr... Annyi jó volt a dologban, hogy ez így ad némi új lendületet.. próbálom visszahozni az elvesztegetett időt. És persze ez egy figyelmeztetés is, nem lankadhat a figyelem, egy apró baki is komoly gondokat szülhet.

Persze ez a lendület nem tart sokáig, a Fodor-hegyen kb el is illan. Azért érzem már, hogy ez nem a friss első köröm. Ráadásul ez a nehéz, darálós fele a körnek. Elég sok vaddal találkozok így éjszaka, sőt ahogy elkezd hajnalodni, talán még aktívabbak lesznek. A telefon-t közben már folyamatosan töltögetem. Az övtáskám egyik zsebében (ami egyébként ivóflakonnak szánt külső zseb, gumis behúzóval) lapul a powebank, a másikban (cipzáras zseb) a telefon, a kettőt pedig egy rövid usb kábel köti össze. Ez a táska mondhatnám erre van kitalálva, nagyon egyszerűen meg tudom oldani vele a menet közbeni töltést...

A hosszú szeles éjszaka vége a leghosszabb Virágos-sár - Tar-kő szakaszon ér. Nagyon vártam már, hogy végre kivilágosodjon és majd a kör végén végre megszabaduljak a fejlámpáktól. Három-kőnél lövök egy szép pirkadatos fotót.

Innen visszajutni a célba már egyszerű feladat, főleg így, hogy már nem a fejlámpa fényében haladok. A navigálással nincs is gond, inkább az energia tartalékok kezdenek kimerülni.. de úgy rendesen. A duplát már többször teljesítettem és mindig teljesen kimerített. Most is kezdtem ezt érezni így a második kör végére. Fáradt, éhes és egyre álmosabb voltam. Most jön ki a rápihenés hiánya.. 6 óra körül viszont végre már nem fáztam, bár a szél még mindig fújt, a levegő már határozottan melegedni kezdett.

A szombati napra volt még egy Bükk 900 Online nevező, Bodnár Lajos "Gonzo" is. Reggel 7-kor tervezett indulni, én pedig kicsivel 7 után érkeztem meg a Felső Borovnyákhoz. Lefele kocogva a sípálya tetejénél találkoztam Gonzoval. Reméltem, hogy összefutunk. Ő készítette rólam itt ezt a képet.
Kérdezte hogy megy, én erre akkor ott nem kerteltem, mondtam, hogy álmos, fáradt vagyok.. nem tudom hogy lesz ebből még két kör.. Jó utat kívántunk egymásnak és lekocogtam a sípályán. Ez a kör 5:39 lett, ami a tervezettnél sokkal rosszabb lett, de még mindig jó ha azt vesszük, hogy nagyrészt ez is egy éjszakai kör volt. Igen ám, csak mi lesz a fáradtsággal? Most nagyon kell egy alapos frissítés...

Felmentem az autóhoz, ahol meglepetésemre megint összefutok Gonzóval. A Felső Borovnyák után a Bálvány fele indult, ezért futhattunk össze ismét a Fehér Sas panzió előtti parkolóban. Odajött hozzám még beszélgetni egy kicsit és megkérdezte szükségem van -e bármire. Nagyon rendes tőle, mondtam, hogy van mindenem, köszönöm! Azonban Ő ezzel nem elégedett meg és villantott egy házi készítésű brownie-t, amit a felesége sütött. Ezt nem utasíthattam el.. :) Be is toltam a saját kajáim után, nagyon köszönöm ezen a fórumon is, isteni volt. Meséltem neki, hogy az első kör végén majdnem elindultam innivaló nélkül, most persze az volt az első amit elintéztem.. a kevés megmaradt tea-szörp mixre most izót töltöttem rá csurig. Napközben már kelleni fog, többet fogok izzadni. Bár közben még beszélgetünk, azért most nagyon odafigyelek, hogy minden flottul menjen a frissítéssel. A fejlámpákat bedobom a csomagtartóba, azokat tovább már nem kell cipelnem. Elbúcsúzunk és megyünk utunkra. Elég gyorsan végzek, a tervezett 20 perc helyett csak 11 percet állok ami jó jel. Jó, mert visszanyerek némi időt és egyben azt is jelenti, hogy azért annyira még sem járom a végét, összeszedett, koncentrált tudtam maradni. Kezdődhet ami még nem volt.. a harmadik kör!

Ég és föld a különbség a 2. kör vége és a 3. kör eleje között, pedig csak pár perc telt el igazából. Hirtelen minden pozitívba vált át, nyilvánvalóan feldobott a sporttársi beszélgetés is, valószínűleg a brownie is adott némi extra löketet, a kólától az álmosság is elillant és valahogy úgy éreztem mintha most kezdődne csak az egész futásom. A lábaimban persze az 50 kilómétert és majd 3000m szint ott volt, de a hangulatom igencsak feldobódott és ez nagyon kellett most.. Ezt a kört megint a könnyebbik irányban kezdem, azért próbálom szaporázni amennyire lehet. A második felében úgyis lassulni fogok... A csúcsokon igyekszek minimális időt eltölteni. 80 csúcsnál ha csak egyetlen percet töltök el csúcsonként a kód leolvasással, összességében már az is majd másfél óra "nemhaladás"... durva mi? Ha valaki három percet tölt a csúcsokon, az meg körönként egy óra "pihenő". Ez a luxus a futós szintidőkbe már nem fér bele, szóval észnél kell lenni! A mentális és fizikai nehézségeket pedig menet közben kell orvosolni. Néha-néha ránézek Gonzo teljesítésére is ahol épp van térerő. Látom, hogy nagyon derekasan bekezdett. Azt mondta nekem, hogy futva tervezi a kört, de az időkből azt vettem le, hogy nem csak gyors, ügyes is a spori. ;) Mivel Ő az ellenkező irányban csinálta a körét, reméltem, hogy összefutunk valahol majd.

A Nagy-kő-háton megint nem sikerül megnyitni az oldalt. Tudom, hogy visszafelé kellene mennem kicsit a Kis-kő-hát fele, hogy térerőt találjak, de inkább repülőzök, elrakom a telót és haladok tovább. Három-kő előtt regisztrálom. A Büszkésnél hasonlóan járok el Tar-kőn. :) A többivel nincs gond, de néhol kell egy kis türelem. 
Istállós kő előtt egy szemből közeledő futóra leszek figyelmes.. Nocsak, nocsak! Összejött a találka. Gonzó robog felém és már kapja is elő a telefonját, hogy telibe fotózzon...
Kb fél úton vagyunk, szóval mindketten jól haladunk.. váltunk pár szót mielőtt két irányba szaladunk tovább..

Ami a navigálást illeti, ez a kör lett talán a legjobb, de ez sem sikerült hibátlanul. Most Istállós-kő után nem sikerül elsőre meglelni az ösvény (amit előtte sötétben már kétszer eltaláltam.. :D), ott vesztek egy kis szintet és időt mire rálelek. Ezt leszámítva viszont precízen sikerül a kör. Gonzó is hihetetlen jó kört megy, 5:15-tel zár. Nagy gratula hozzá! Annyira jó fej, hogy megvár a célban és persze megint megkínál a szuper sütijével. Mondtam is neki, hogy jó cucc, segített helyrerázódni a kör elején. Nekem ez a kör 5:44 lett, ami majdnem terv szerinti idő. 13 óra múlt pár perccel. Józsiék vasárnap indulnak egy nagyobb csapattal egy körre, de már szombat kora délután lejönnek Bánkútra.  Szóba került, hogy esetleg találkozhatunk az utolsó köröm előtt, de ők még csak Eger környékén tartottak akkortájt, szóval az a tali nem jött össze. Gonzóval viszont megint végigdiskuráljuk a frissítési időmet, ami most 14 perc lett. Így maradt kb 45 perc tartalékom az utolsó körre a 6 órán kívül. Ez nem sok, de elég kell legyen.

A negyedik kör. Kb 73km és 4300m szint van már mögöttem mikor elindulok az utolsó körre. Fél kettő van, a nap már tűz, meleg van. A szél még mindig erős, de már nem tombol úgy mint az éjszaka alatt. A nehezével kezdek. Nem sietek. Az utolsó kör lényege, hogy ne rontsak. Amit tudtam már megtettem... főképp az éjszaka alatt. Most már csak be kell fejeznem, szépen, lassan, hiba nélkül. Nem vállaltam semmilyen kockázatot, nem erőltettem a felfeléket se annyira, de főként a lefeléknél fékeztem be. Úgy éreztem, minden csúcstól belül elköszönök az utolsó körben. Hosszú napot töltöttem ma velük. A kedvenc hegyemen, a Huta bércen talán még több időt töltök. Felfelé menet pár elszáradt, korhadó fát ledöntök a földre. Olyan érzés, mintha pár ősz hajszálát húznám ki az amúgy pompás (fenyőerdő) hajkoronájából. Ez a hegy mindig elvarázsol.
Az online rendszer által számított aktuális köridőm közben szép lassan kúszik felfelé. A tervem az volt, hogy 6:45-ig hagyom felmenni, mert ugye annyi időm van az utolsó körre és majd a kör második felében gyorsulok valamennyit, ahol már több a futható szakasz és kisebb a rizikó egy sérülésre. Ez egy jó tervnek tűnt, de tényleg kellett hozzá a kíméletes, odafigyelős haladás, mert ha így szedek össze netán egy sérülést, akkor a két szék közé esek és könnyen kicsúszok a szintidőből. Azt pedig nagyon nem szerettem volna, így közeledve a végéhez. Ispán tréfált még meg egy kicsit, ebben a körben valahogy sehogy nem bírtam megnyitni a linket a csúcson, pedig próbálkoztam becsülettel... csak félúton Tar-kő fele.. ezzel viszont a becsült köridőm 7 órára ugrott.. Ez már nem nézett ki túl bizalom gerjesztően.. főleg azoknak akik mit sem tudtak a részletes taktikámról, de követtek online. Megfordult a fejemben, hogy ez valószínűleg most úgy tűnik, mintha nagyon a végét járnám vagy megsérültem volna.. pedig szerencsére ezekről szó sem volt. Józsitól kaptam is egy sms-t menet közben, hogy húzzak bele, visszaírtam, hogy minden oké, ura vagyok a helyzetnek... A biztonsági menet a Virágos-sár-hegy tetejéig tartott. Onnan aztán elkezdtem fokozatosan gyorsulni. Tar-kő után pedig már valósággal vonzott a cél magához. :) Fáradtságnak, álmosságnak nyoma sem volt, minden flottul ment. Na jó, majdnem. Büszkés-hegyről lefelé benéztem az irányt és meglehetősen bénán, egy kis kerülővel jöttem le róla. Nem igazán értettem, de sokat nem foglalkoztam vele, belefért. A kéket annál jobban megnyomtam Három-kő fele. Sőt innen már nem is nagyon kapcsoltam lejjebb, nagyon jó tempóval gyűjtöttem be a csúcsokat. Ebben az irányban még Büszkés-t és Nagy-kő-hátat is le tudtam olvasni helyben, aminek külön örültem. Kis-kő-hátról leszaladni nagy élmény volt, ott már biztos voltam benne, hogy ez meglesz. A becsült köridőm is szépen visszaesett 6 óra közelébe.

Józsi menet közben írt, hogy várnak a célban a sípályánál a csapatával. Magam mögött hagyom a Füstöst, a Pipist, majd a Borovnyáknál ráfordulok a "célegyenesre". A sípályánál összejön a tali és videó is készül a befutómról, ezt itt nézhetitek meg:
https://www.facebook.com/Bukk900Online/videos/1915113795445653/

Az egész Bükk 900-as mozgalom lényege valahol a befelé fordulás, az alázat, a természetre figyelés és azzal minél jobban eggyéválás. Számomra mindig hiánypótló ez a bensőségesség miközben a Bükki csúcsokra vadászok. 23 óra 17 perc zarándokút után mégis jól esik a végén a kis csapat biztatására célbaérni. Már-már verseny befutót idéz, pedig ez a legkevésbé sem az. Az Ultra-álom teljesült, én pedig nagyon boldog voltam a célban! 

Az étterem még nyitva van, gyorsan rendelek is egy kis adag babgulyást és bejelentkezek a szállásra is. A leves nagyon finom, nagyon jól esik. A turistaházban pedig rendbe tudom magamat szedni, lezuhanyzok, kiszedek egy kullancsot (egy másikat csak napokkal utána veszek észre) és alszok végre egy jót a vasárnapi hazaindulás előtt...


Nagy köszönet jár első sorban a feleségemnek aki elnézi az ilyen hülyeségeimet mint a Bükk 900 Ultra lefutása, Józsi barátomnak, akinek nagy szerepe volt ennek az álomnak a beteljesülésében, Gonzónak az ad-hoc önzetlen segítségért (+ a feleségének a sütiért), az edző társaknak a közös futásokért és persze mindenkinek aki drukkolt vagy csak gondolt rám az esemény előtt/alatt...



És üzenem azoknak akik hasonlóban gondolkodnak..:
Igen, megéri! Örök élmény marad!


http://bukk900-online.hu/
https://www.facebook.com/Bukk900Online/

2018. március 30., péntek

Bükk 900 Online - Bükk 900 Dupla

..avagy egy régi vágyam valóra vált... duplán!

A Bükk 900-as csúcsai a kedvenc túrám. Nincs másik ami hasonló élményt ad. Régi jó barátok vagyunk, először már több mint 20 évvel ezelőtt csináltam meg, jelvényszerző mozgalom formájában. Utána pedig a teljesítménytúrákra jártam el. Akkoriban még Jávorkútról indult.

Mindig is akartam egy havas téli Bükk 900-at, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Mindig decemberben vagy Januárban gondolkoztam, sosem gondoltam volna hogy végül a tavasz derekán, március végén fog összejönni. Ráadásul duplán..

Tavaly ősz végén (Nov 25) teljesítettük Józsival a Bükk 900 Online terepfutó kihívásának az első lépcsőfokát. Akkor a 6 órán belüli teljesítés volt a cél. Most pedig eljött az idő a folytatásra.

A Duplára legalább 1 héttel az indulás előtt regisztrálni kell. Kapóra jött a 4 napos hétvége, tudtam, hogy akkor lesz 1 napom futásra, így be is regisztráltam időben (reg után 1 hétig nem lehet indulni, utána 1 hétig igen). Végül Nagypéntek lett a befutó időpont. Nem néztem utána, hogy nyitva lesz -e Bánkúton az étterem, így úgy készültem, hogy legyen nálam elég étel-ital. Kb több napi adagot pakoltam össze előző nap este. 2 táska és 3 szatyor gyűlt össze a mindenféle cuccokkal, váltóruha, miegymás.

Mindig a cipő a leg sarkalatosabb kérdés a Bükk900-nál. Olyat nem lehet vinni ami sérülékeny vagy vaci új, vagy csak túlságosan szeretem ahhoz, hogy szétcsesszem. Volt egy öreg harcos gore-tex-es Adidas-om, amiben hosszú évekig jártam a Bükk zegzugos erdeit. Miután végleg nyugdíjba küldtem (gyakorlatilag annyira szét volt már esve, hogy használhatatlan lett) bajban voltam az utánpótlással. Végül meglett az utód, szintén gore-tex-es (az azért fontos, mert sokkal tovább tartja össze a cipőt a plussz anyag) North Face.

Nem voltunk jó barátok azzal a cipővel. Fájt benne a talpam.. így bosszúból kineveztem az új Bükk900 felelősnek. :) Most már rutinos Bükk-járó Ő is és jól teszi a dolgát (és nem sajnálom). Vittem még egy szögest is, de igazából nem szívesen vettem volna fel csak ha muszáj, mert elég nehéz.

Az időjósok reggelre esőt mondtak, napközben pedig max 19 fokot. Mivan? 19 fok? Eddig végig 10 alatt voltak a max értékek.. és az a furi, hogy kimondottan Bánkútra mondtak ilyen meleget. Miskolcra max 10-t. Gondolom azzal spekuláltak, hogy Bánkúton sütni fog a nap, még lentebb nem. Így vékony cuccal készültem. Ennek ellenére mikor odaértem reggel 7-re KETTŐ fok volt. :) Na jó, úgy döntöttam, hogy akkor most fázni fogok egy kicsit... :D Úgy is lett. Túlöltözni nem akartam, majd bemelegszek. Mielőtt nekivágtam volna, még készítettem magamról egy Időkép-szelfit a síház melletti webkamerával.

A rajt gond nélkül ment és nekivágtam a mai feladatnak. 40 csúcs. Elsőnek Bálványt céloztam be. Arra fele még nem sok hó volt, csak itt-ott foltokban. Lentebb a Csurgói erdészház fele már egybefüggő hó várt.

A második hegyhez érve kicsit lepadlóztam. A Fodor nagyon havas volt. Annyira, hogy kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz ma ezzel a Duplával. Mert oké, hogy havas Bükk900-ra vágytam, node egy Duplát? Ehhez kevésnek éreztem magam, nem fog menni.

Aztán egy pillanat múlva el is hessegettem a negatív gondolatokat. Koncentrálj a feladatra. Egyik láb a másik után. Nem azért jöttem, hogy magamnak nyavalyogjak. Nehéz lesz? És akkor mi van? Edzésnek kiváló! Kicsúszok a szintidőből? És akkor mi van? A lényeg, hogy amiért jöttem csináljam végig becsülettel. És nem volt több kétely. Masíroztam felfelé a vizes hóban. És jól ment. Megbarátkoztam a helyzettel is, sokkal több hó van még a Bükkben, mint gondoltam. Általában az északi lejtők voltak nagyon havasak, a déli, nyugati, meg ahol a nap érte a hegyet meg leolvadt.

A cipő hamar átázott az olvadó hóban, a jéghideg zokni nem volt túl komfortos. Jöttek sorra a csúcsok én meg nagyon jól haladtam. Egészen a Kukucsóig. Odafent pompás kilátás fogadott a távoli felhőtengerre.

Jutalmazott a hegy. Aztán lefelé büntetett. Ráléptem egy vastagabb ágra, ami felcsapódott és telibe találta a bal térdemet. Majdnem összerogytam a fájdalomtól. Pár percig csak görnyedtem ott és választékosan beszélgettem magammal: Úúú, ááá, úúú, ááá... mikor már úgy éreztem el tudok indulni, sziszegve döcögtem tovább. Na frankó. Itt megint úgy éreztem, hogy buktam a mai napot. Aztán kezdett bejáródni és elhessegettem ezt is. Haladjunk. Az Ispán is büntetett utána, de az csak ahogy szokott... a maga meredekségével.

Az online szerver oldalán folyamatosan néztem, hogy milyen köridőt számolt az aktuális sebességemből és 4:30 körüli idők jöttek sorban. Az elég jól hangzott, így próbáltam tartani a tempót végig. Egy két helyen kellett térerőtáncot járni csak. A legproblémásabb hegyeknek Vodafone szempontból a Büszkés-hegy és a Nagy-Kő-hát bizonyultak. A "repülő-mód" be és kikapcsolása általában segített a telefonon, csak a második körben adtam fel a Büszkésen a harmadik vagy negyedik próbálkozás után. Azt kicsit később tudtam csak megnyitni, de még a következő csúcs előtt.

Akad még egy problémám útközben, a bal cipőm talpa leválik és egy jókora gumidarab lógicál a sarkamnál. Nem ismeretlen a probléma, a jobb oldali cipő is eljátszotta ezt korábban (fura, hogy az meg a Dupla Élményen.. úgy látszik a NorthFace csukák nem bírják a Duplákat), arról akkor sikerült nagy nehezen letépnem a levált darabot. Most is próbálkozok vele, de nem megy. Nem húzom az időt sokáig, elfér ott. Kicsit zavart csak menet közben, nem volt vészes.


Az első kör végül 4:26 lett, ami nagyon jó. Főleg a körülményekhez képest. A bokáig érő hó felfelé eléggé csúszik. Lefele ahol mélyebb volt, ott jól fogott, az jól jött. Ahol kisebb volt az viszont szintén csúszott.

A kör végén láttam, hogy nyitva van az étterem. Megkérdeztem meddig vannak és azt mondták megvárnak. :) Visszamentem a kocsihoz frissíteni. Ettem-ittam, kiraktam a szemetemet, pótoltam az elhasznált dolgaimat. A cipő cserén is gondolkoztam, mert nagyon fázott a lábam az átázott cipőben. Volt váltás zokni és cipő is, de végül úgy döntöttem, hogy marad minden. Azon kívül, hogy átázott nem volt semmi gondom vele és reméltem, hogy mégegy kör alatt sem fog szétmenni a lábam tőle. Ez most a nyári duplához képest luxus, mert akkor kötelező legalább levenni a cipőt, kiüríteni a sok dzsuvát ami belement, leporolni a zoknit, de sokkal inkább zoknit cserélni, mert porolással nem jönnek ki belőle a szúrós mindenféle összeszedett dolgok. Most legalább ezzel nem kell vesződni. 1 dolgot felejtettem el, a lámpát berakni. Akár milyen jól is álltam idővel, azt vinni akartam a második körre, bármi történhet odakint.. de végül elfelejtettem, ott maradt.

A második kört már hagyományosan visszafele csinálom. Később jöttem rá, hogy ez azért így hóban elég nagy önszivatás... a hóban ugyanis ahol az első körben lefelé jöttem ott a futással elnyújtott lábnyomaim felfelé használhatatlanok voltak... fele akkorákat tudtam lépni.

Mindegy, a mai napba ez is belefért. Olyannyira, hogy a második köröm is szuper lett, az is megvolt 5 órán belül. Örülök, hogy ilyen jól sikerült végül!

Az biztos, hogy (hacsak nincs térdig érő hó) a nyári melegben sokkal nehezebb tud lenni ez a túra mint így. A tavaly augusztusi Duplát sokkal jobban megszenvedtem (piedcat írása arról), akkor 6 percet hagytam csak bent a szintidőből.. Jó, mondjuk az elég extrém volt. 40 fok árnyékban ritkán van.. :D Akkor volt. +Nyáron még az is sokat nehezít, hogy sokkal sűrűbb az aljnövényzet.

A síház étterme még nyitva van, pörkölt rotyog a teraszon a kondérban. Az egyik kedves dolgozó segít leoperálni a cipőmről a fityegő gumidarabot. Bent jó meleg van, jól esik megpihenni és átöltözni. A lábfejem lassan melegszik vissza, jó sokat volt a jéghideg zokniban. Eszek egy isteni finom babgulyást, almás és túrós réteseket amik frissen pont akkor készülnek el. Méltó zárása ez a futásnak!



Szuper nap volt! Örülök, hogy a Bükkben tölthettem! Ja, és naná, hogy jövök még! ;)

Videó a futásról: