Tortura 65
----------
5. alkalommal vagtam neki a Torturanak. Resztavjait ennel sokkal tobbszor is bejartam, hiszen nekem a Bukk a hazai terep, itt nottem fel turazova ;)
Iden a vasutallomasrol gyalog indultam a Vallon utcaig (kar, hogy nem a Dobo terrol indult a tura), ez volt a bemelegites.. Tavaly 2 rendezes volt egyszerre (egymas ellen), remeltem, hogy iden osszefognak a miskolci es egri rendezok es egyutt alkotnak vmi szepet... hat nagyot kellett csalodnom, de errol majd kesobb.
Odaerve par fo lezengett a szervezokon kivul, valoszinuleg Vadmalac es ifj. Esti Kornel sporttars adtak a lezengok nagy reszet.. (mint VM beszamolojabol kiderult idoben stimmel a dolog).
Rendbe szedtem magamat, es 7:36-kor nekivagtam az utnak 39. sorszammal. Gyorsan atfutottam a par lapbol allo fuzetet, nagy valtozasokat nem vettem benne eszre, a legfuribb valtozas a Nagykomazsai pont volt Tapolca folott.. hmm, fogalmam sem volt, annak mi ertelme volt? (mint kesobb kiderult nem is volt a pontnal senki, ergo nem is volt pont!)
Nade kezdjuk az elejen. Kocogva indultam neki, a Varallomasig kicsit kavarva, de jo tempoban. Kozben mindossze 1 turatarsat lattam. Itt egy hosszu egyenes betonut jon, amirol egy (a helyet kevesbe ismerok szamara) varatlan helyen kellett befordulni egy elkeritett terulet mellett. Innen irany a Nagy-Eged. Itt szinte mindig elkavarok egy kicsit, es ez most is sikerult. Vacak a jelzes, es sok elagazas van minden fele.. Egy helyen mind2 iranyban elindult a jelzes, en persze a rosszat kovettem, egy ido utan elfogyott az ut. Vissza mar nem fordultam, egy nagyobb dombot megmaszva vissza verekedtem magam (a szo szoros ertelmeben.. a nagy dzsumbujban) a jelzesre. Ezutan mar minden ment mint a karikacsapas. Lihegve, izzadtan ertem fel a Nagy-Eged csucsara, ahol par fiatal srac vart a pontnal (kilatonal). Megkerdeztem toluk, hogy iden ugye lent lesz a pont a Tamas kutjanal, es nem
fent a kanyarban elotte, mert ezzel tavaly megszivtuk. Szerencsere most lent van a pont,
remek, igy lehet majd frissiteni.
Innen remekul lehetett haladni a dog unalmas uton kocogva Varkutig. A pontnal gyors pecseteles, vizvetel a kutnal. Volt itt ket fiatal leanyzo is, par szot valtottam veluk. Azt nem tudtak megmondani milyen tavon mennek, azt mondtak az meg elvalik..meddig birjak, tehat gondolom a 65-re neveztek. Bator cselekedet volt, (elnezve oket talan vakmero is!). Jo utat kivanva nekik tovabbkocogtam. Kesobb talalkoztam 2 fiatal sraccal is. Mikor elkocogtam mellettuk, ramkerdeztek, hogy torturazo vagyok -e. Mondom igen. Melyik tavon megyek? 65- felelem. Futva?-kerekedik ki a szemuk. Igen-felelem. Hosszutav futo vagyok? -Hat valami olyasmi. feleltem, aztan nekik is jo turat kivanva elporoztam. A Volgyfo haz nekem ugy volt az emlekeimben, hogy mindig is pont volt, iden nem. En persze ezt nem vettem eszre a fuzetben, ugyhogy egyenesen bementem a hazba. Sehol senki. Bent sotet volt, es HUVOS!! De hat pont az nincs, megneztem a fuzetet, es valoban, nem is irtak, hogy itt lenne vmi, csak erinteni kellett. OK. Itt ket latasbol mar nagyon ismeros kedves budapesti turatars tanakodott meg egymassal, hogy hat ok is ugy emlekeznek, hogy itt pontnak kene lenni.. a rutin neha becsap.
Itt elfogyott az a hosszu unalmas dozerut, helyette megrosszabb jott: egy kis beton. A meleg ekkorra mar "szornyu" fokozatra kapcsolt. A jelzest kovetve letertem a betonrol, es bevagodtam az erdobe, utkozben jott a Zsuzsa forras aminek a vize nem ivoviz, ugyhogy csak mosakodni tudtam. Nyomas tovabb. Enyhe kaptato felfele, utkozben par turazot latok, amint zugnak lefele vissza a betonra keresztul az erdon.. ugy latszik eleguk lett a hegymaszasbol, inkabb a konnyebb muutat valasztjak. Nemsokara felertam a tetore, ezutan elsusnyasodott az ut, de elindult lefele. Szerencsere hamar kitisztult ujra, mielott visszaert volna a beton utra. Itt is talalkoztam turazokkal 2 fiu/1lany megoszlasban. Innen huzos emelkedok, es jol futhato egyhe lejtok valtogattak egymast, mire elertem a Tamas kutja elotti muutat. Itt egy nagyobb csapat ismerossel futottam ossze ;)). Egyutt mentunk le a forrasig, ahol a pontorok mar vartak, egy-ket turazoval egyetemben. Itt egy hosszabb pihenot tartottunk, kaja, (itt volt az mar emlitett hatalmas ellatas: zsiroskenyer forrasvizzel :) hehe.. torturas modra), de ezt mar megszoktam. Igaz regebben volt olyan ev (egyre emlexek), amikor kimondottan jo ellatas volt. Akkor szponzorok segitettek a rendezoket.
Kozben tobben befutnak a ponthoz, akiket utkozben elhagytam, van aki el is indul hamarabb mint mi. Itt nagyon lelassultam, hiszem maradtam a tobbiekkel Tar-koig, vagyis egeszen a Keskenyreti pontig. Ez a szakasz felettebb durva. Tarko ugy magasodott folenk, mint valami rossz alom. Iszonyat magasnak tunt, es rendesen megszenvedtunk vele, mire felvonszoltuk magunkat. Es persze ekkor a meleg mar az "elviselhetetlen" fokozatot verdeste. Tarko utan leerve a Keskeny retre kicsit beszelgettunk a pontorokkel, akik elotte pont a bicajosok utvonalat szalagoztak, majd erzekeny bucsut vettem a tobbiektol, es ismet kocogora vettem a figurat. Itt mar nehezen ment. Egyre kisebb szakaszokat futottam meg, foleg a gyengen, de alattomosan (es folyamatosan) emelkedo utakon. Bankutra ugye nem kellett kimenni (miert is lett volna a pont a sihaznal, ahol esetleg meg vizet is vehettunk volna, vagy a bufeben vmit), hanem joval elotte a parkoloban. Remeltem, hogy itt lesz vmi szolgaltatas, de semmi sem volt. Itt lattam meg utoljara par turatarsat, ezutan mar senkivel sem talalkoztam. Jott a Nagymezo, majd a nagyon-nagyon veszes Rejtek-Sugaro paros, ahol azthiszem mindenki megszenvedett rendesen. Brutalis meleg volt, hol teljesen nyilt reteken, hol iszonyat dzsumbujban bujkalva kellett kovetni az egyebkent is nehezen kovetheto s+ jelzest. Itt mar sok helyen nem volt kedvem futni sem. Az utat szerencsere nagyon jol ismertem, ugyhogy en nem kavartam el sehol, de biztos voltak akik itt elvesztek kicsit.. Vegtelennek tuno ido mulva erkeztem le a Szarvaskuthoz, ahol regebben szinten pont volt.. most persze itt sincs semmi. Irany tovabb Hollosteto. Ezen a szakaszon mar elfogyott a plusszos vizem, a sima vizbol pedig par korty maradt melegre forrva. Hollostetore erve megceloztam az elagazasban a dombon levo panzio bufejet, es lehuztam egy uveg sort. Ez nagyon jo volt, csak eddig meg semmit sem ettem (mazsolan es szolocukron kivul), ugyhogy gyorsan utana dobtam egy szendvicset is, nehogy nagyon elkabuljak. A kabulast nem usztam meg, lelassultak a reakcioim, viszont sokkal jobb lett a kozerzetem, es vegre nem voltam szomjas. Nosza irany Bukkszentkereszt. Ez viszonylag hamar csont nelkul meg is volt, bar addigra megint felforrt az agyvizem. A pont a jol bevalt vendeglonel volt, de most nagy meglepetesemre nem bent, hanem kint egy autoban! Hm.. hat ha igy allunk, akkor csak pecsetelek, aztan itt se vagyok. Ugyhogy innen nagyon gyorsan tovabbindultam (ha Hollosteton nem megyek be a bufebe, itt muszaj lett volna). Utkozben kiittam egy csapot, es megfurodtem benne. Innen mar csak 15 kilcsi. Leerve BK aljaba, brutalis emelkedok kovetkeztek, amit mar itt senki nem kivan. Kicsit kesobb a Nagy-Som hegyet elerve mar tudtam, hogy a hatralevo szakasz mar konnyu, igaz a Nagy-Som hegyrol meg le kellett jonni azon a nagyon ronda meredek lejton.
Aztan mar konnyen ment minden. Azaz majdnem. A fuzetben ugye ugy volt, hogy a Nagykomazsanal levo banya EP. Na ott kerestem egy 10 percet, hogy hova tudtak ugy elbujni a pontorok, hogy ne talajam meg oket, de senkit sem talaltam, igy ezt a rublikat az igazolofuzeten uresen hagyva indultam a cel fele Tapolcara.
17:39-kor beerve 2 rendezot talaltam, akik kozoltek, hogy en vagyok a 2. "gyalogos" teljesito, eddig meg csak 1 fiatal srac, meg 3 bicajos erkezett be. Az idom 10:03 volt. A kituzott idomtol rosszabb, de ilyen korulmenyek kozott nagyon meg voltam elegedve vele.
A celban ujabb zsiroskenyerek voltak, de semmi mas. Ez azert mar durva, tavaly legalabb virslit kaptunk a helyi bufeben.
Na sebaj, ez a Tortura sajatossaga marad, es akarmilyen furcsa is, nekem igy is a kedvenc turaim koze tartozik (csakugy mint a Bukk900, ahol meg ennyi szolgaltatas sincs ;). Azt meg hozzateszem, hogy most mentem eloszor rovid futonadragban erre a turara, es hat mit mondjak a labam most ugy nez ki mint valami modern festmeny. Piros csikok, karcolasok, csipesek (r*hadt sok bogar kovetett minden fele), horzsolasok, szoval brutalis. Eloszor ra se akartam ismerni a sajat labamra ;)
Innen megint nem busszal, hanem gyalog mentem meg kb egy masfel orat mire hazaertem Miskolcon. Igy lett kerek az egesz.. az egri vasutallomastol az ajtonkig ;)
Es persze jovore is megyek. (ha haza tudok utazni azon a hetvegen Miskolcra)
