A Balatonhoz készültünk a hétvégén egy jó kis fürdõzésre a nagy kánikulában. Túra nem volt tervezve, de mivel feleségem már rágta a fülemet, hogy régen voltunk túrán, belenéztem a túranaptárba is. Nicsak, egy balatoni túra! Van kellemes rövidtáv, és igen jókat írnak róla a tavalyi (elsõ) rendezésrõl. Páromnak is tetszett az ötlet, úgyhogy gyorsan beépítettük a programba. Mint késõbb megtudtuk, a korai indulás is hasznos volt, így elkerültük a dugót az autópályán.
A rajtot könnyen megtaláltuk, már sorakoztak az autók az iskola mellett. A szervezõ brigád nagyon kedvesen és lelkesen fogadott minket. Feltöltöttük a kulacsokat, majd beneveztünk a Tökölõre.
Tökéletesre sikerült igazolófüzetet kaptunk kézhez, amiben egy frappáns köszöntõ, egy szájbarágós útvonalleírás, egy áttekintõ térképvázlat, egy részletes táv és szint lebontó táblázat, pecsételõ rublikák (amik rendkívül ötletesen ki lettek találva) és egy olyan hosszmetszeti rajz is helyet kapott, amiben még az útszakaszok típusa (beton, földút, ösvény..) is fel volt tüntetve színesben! A nevezési díj mindössze 400 Ft volt.
Az iskola utcáján indultunk el kifelé Ságvárról. Timi navigált a leírás alapján, én pedig fotókat készítettem menet közben. A település szélén elsõ ízben futunk össze a Jaba patakkal, majd hegymenetben megcsodálhatjuk a hangulatos mélyutat, ami felvisz minket az elsõ ponthoz a Bujó-likhoz. Itt már szalagok segítenek a tájékozódásban. A ponton nem pecsétet kapunk, hanem egy levonót, amit ráragasztanak az igazolófüzetre.
A bujó-likon keresztül vezet tovább utunk, ami egy hangulatos kis alagút a hegy gyomrán keresztül át a másik oldalra. A másik oldalt egy izgalmas benõtt ösvény vezet tovább a hegyoldalban. Mikor kiérünk egy nagyobb dózerútra, akkor veszem észre, hogy milyen ötletesen ki van találva az igazolólap hátulja, ahová a matricát kaptuk. Most még a pontok adatai szerepelnek az egyes rublikákba, de amint kapunk egy levonót máris egy rajz következõ darabját láthatjuk magunk elõtt. A rajzon Ságvár térképe látható. A széles földútról egy mezõnél jobbra fordulunk egyenesen bele egy hatalmas birkanyájba. :) A pásztortól megkérdezem, hogy keresztül vághatunk -e a nyájon. Zöld utat kaptunk, bevetettük hát magunkat a tömegbe. Kicsit arrébb egy hatalmas gémeskút meredt az égbe. Ki is próbáltam, szépen mûködött, még víz is volt a kútban. Utunk ismét emelkedni kezdett egyre intenzívebben. Nem is gondoltam volna, hogy errefelé ilyen jó kis szintek is vannak. Egy meseszép füves gerincre lyukadunk ki, ahonnan pompás kilátás tárul elénk a környékre. A gerincen haladva érjük el a kövezkezõ pontot egy magasles mellett. Itt nagy meglepetésünkre hideg ásványvíz fogad minket, nem is kis mennyiségben. A pontõrök kedves hölgyek, pogácsákkal és sajtos rudakkal is kínálnak minket. Azon gondolkodom, vajon hogy hozták fel ide a hegytetõre ezt a sok rekesznyi vizet. A kilátás innen is pazarr.
Leereszkedünk a hegyrõl és kis kanyargás után megérkezünk a távok szétválását jelzõ táblákhoz. A Tökölõ távon továbbhaladva egy lakókocsi nagyságú méhkashoz érünk. Jó kis szállást kaptak itt a dolgos rovarok. Azért igyekeztünk elkerülni a közelebbi találkozást.
A kövezkezõ pont a virágmányi kunyhónál van, ami egy kis oda-vissza kitérõ az útról. Itt szembe is találkozunk túratársakkal. A ponton megintcsak kínálnak minket mindenféle jóval, amik nagyon jól esnek. A kunyhó maga egy aranyos kis építmény, de csak kívûlrõl tudjuk megnézni.
Innen fordul aztán vissza a túra útvonala Ságvár felé. A szalagok továbbra is tökéletesen vezetnek minket. El is kellenek a következõ szakaszon, mert elhagyunk mindenféle utat, és az erdõn keresztül folytatjuk az utunkat. Ez nagyon tetszik. Igyekszünk nem szem elõl veszíteni a szalagokat. Kis idõ után az út a hegyoldalban ferdén lejteni kezd. Itt óvatosan haladunk egészen a következõ pontig, ami a 12-es szoba nevet viseli.
A 12-es szoba egy betyárbarlang. A pontõrök lámpát is adnak, hogy megnézhessük belülrõl is. Egy kisebbfajta labirintus bent a barlang, járatokkal minden fele. A behelyezett mécsesek nagyon jól mutatnak odabent, szépen be lehet járni a folyosókat.
Innen aztán folytatódik a meredeken és ferdén ereszkedõ trükkös ösvény. Nehezen haladunk lefelé, nagyon oda kell figyelni, nehogy túl gyorsan érjünk egy-két emelettel lejjebb. Timi nagyon megkönnyebbül, mikor elérünk egy keresztezõ dózer utat. Innen már könnyebben haladunk tovább. Az út egy hatalmas rétre vezet ki minket. A szalagok továbbra is mutatják az irányt. A rét végében találunk egy majdnem teli pumpás kullancsriasztót, meg valami elemózsiás zacskót. Ott hagyjuk õket ahol vannak, hátha még valaki jön érte. Ezután bevágódunk az erdõbe, és valami olyan út jön, ami eddig még nem volt. Egyre zegzugosabbá és vadregényesebbé válik az utunk. Egy idõ után már csak szalagról szalagra szállunk a dús aljnövényzetben gázolva. Balra mellettünk egy hatalmas vízmosás árka húzódik jó hosszan. Itt sem egyszerû a haladás, több helyen itt is figyelni kell, hogy ne csússzunk be az árokba. A látvány viszont bõven kárpótol a nehézségekért. Az árok elhagyása után egy nagyon szép erdõszéli ösvényen folytatjuk a bozótharcot, majd végül elérünk egy széles földutat. Ez már Ságvár széléhez vezetget vissza minket. Mikor már azt hinnénk, hogy mindjárt megérkeztünk, a szalagok ismét beugranak a bokorba. Meredek lejtõn ereszkedünk egy újabb árok mélyére. Ez már kevésbé szép, kissé szemetes. Kimászunk belõle, majd elindulunk az utolsó pont irányába, ami egy Kömpe nevû hely, ahol hétvégi telkek és házak vannak az út mentén. Lassabban érünk oda, mint számítunk rá. A pontnál megint ihatunk, ehetünk. Beszélgetünk kicsit a pontõrökkel, majd megcélozzuk Ságvárt. A szélét elérve egy nagy területen fekvõ körbekerített kifutót látunk, amin emuk és lámák sétálgatnak. Furcsa látványt nyújtanak itt a házak között. Innen már csak kanyargunk párat az utcákon és már ott is vagyunk ismét az iskolánál.
Rögtön újabb pogácsák támadnak ránk, amíg a rövidke sorban várjuk a pecsétünket. Egy másik asztalnál üdítõket készítenek, onnan is kínálnak minket mindennel. Az oklevél is sokkal szebb mint az átlag, ez igen! Zsíros és vajas kenyerek sorakoznak mellettünk, hagymával, uborkával. Üdítõbõl is van választék. A bodza teljesen levett a lábamról. Egy hatalmas bográcsban rotyogott a speciális húsos-káposztás-gyógynövényes leves, amire már nem is kell sokat várnunk és ott terem elõttünk nagyon finom kenyérlángos kíséretében. A rendezõk folyamatosan szorgoskodnak, látszik rajtuk a szívbõl jövõ igyekezet. Erre a túrára alig lehet szavakat találni, ha a rendezést akarom jellemezni. Voltam már jól szervezett túrán, láttam már tényleg szívbõl jövõ rendezést, és igyekezetet, de amit itt a ságváriak bemutattak az mindent felülmúlt. A hibátlan szalagozás is nagy munka lehetett. Minden elismerésem! És kicsit visszautalnék a nevezési díjra. Mindezért 400 Ft-t kértek el, amit nem is értek. Szerintem ki sem lehet annyiból hozni azt amit kaptunk, nyugodtan emelhetnének rajta, máshol ennyiért csak egy kitûzõt és a rendezést kapjuk.
Irtó jól éreztük magunkat a túrán, ezt elsõsorban az odaadó rendezésnek, másodsorban Ságvár csodálatos környezetének köszönhettük. Remélem, hogy lesz alkalmunk még visszatérni. Ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el erre a túrára. Olyan szép környéket ismerhet itt meg, amit egyébként nem biztos hogy meglátogatna (turistaút nem nagyon van erre), és mindezt nem mindennapi rendezés keretein belül.
Köszönjük a remek túrát!
Képek:
http://picasaweb.google.com/qvic78/TKLTeljesTmNytRa2008
