Gödöllőn felvettem piedcat-t, és ketten robogtunk tovább a Mátra felé. Gondoltam, hogy kipróbálok egy Hatvant elkerülő utat Heréd felé, még sosem mentem arra. Asszem többet nem is megyek. :) Nagyon kemény volt. Végül csak 5 percet késünk a tervezetthez képest, így még bőven van időnk elkészülni a fél 7-es rajtig. Ákos és Luca is hamar megérkeznek utánunk. Nevezünk és pontban 6:30-kor útnak indulunk piedcat-tel.
Otthon készítettem egy időtervet. Részben a tavalyi 46-os részidőkből, amik nagyon jó idők voltak így iparkodnom kellett. A tervben az állt, hogy 7:57 múlva visszeérek. Az elmúlt napok erős esőzései miatt nagy sárra és megáradt patakokra számítok, nem lesz egyszerű. Az első pontig piedcat még tartja a tempót, együtt robogunk a Szorospatak völgyében.
A pecsételés alatt szusszanunk egyet, majd elindulunk felfelé.
Itt piedcat lemarad, én meg tolom felfelé ahogy tudom. Egy pocsolya átugrásnál elsüllyedek elrugaszkodáskor és befolyik a víz a cipőbe. Na ez jól kezdődik.. Tudom, hogy lesz még sok vizes ugrálós rész, de hogy rögtön az elején beázzak, arra nem számítottam. A Három-csernél a trükkös letérő már rutinból könnyen megy és szépen haladok feljebb és feljebb. A Bec-kút után még meredekebbé válik az út. Mikor már-már azt hiszem, hogy felértem újabb emelkedők bukkannak elő... A Vörös-kőre rákanyarodva észreveszek magam előtt két iparkodó sporttársat. Elmellőzöm a kilátót és lefele száguldva érem utól Andrást és Bíbort. Kiérek az aszfalt útra, innen már alig van valamennyi a pontig. A tervezett időre érek oda. Gyorsan odaadom a lapomat egy pecsételős körre, de közben már meg is rohamozom a frissítő asztalt. A rajtban kivételesen nem ettem, így most nagyon jól jött a korai kajálási lehetőség. Közben beérnek Bíborék is. András látva a cipőmet rákérdez, hogy mennyire bírja a vizes terepet a gore-tex... az még csak-csak bírná, ha fentről nem kapná be a vizet. :) Vagy öt percet töltök el a pihivel, piedcat-nek még semmi nyoma. Búcsút intek a pontnak, és próbálom nagy ívben kerülni a bolond kutyát, ami az egyik kertből szaladgál mindig ki.
Pörgős szakasz jön. A kereszten indulok lefelé a köves völgyben haladó Smiró Feri útján. A terep elég technikás, odafigyelést igényel. Az egyik patakátkelésnél majdnem elvétem az irányt is, a lendület vitt tovább egyenesen... A ferdén oldalazó kis ösvény után megindul felfelé az út. Mászás következik Galyavárra. Az út nem kényeztet, de jól haladok. Gyönyörű sziklás gerincen érem el a pontot, ahol le is fotóznak.
Azt is megtudom, hogy én vagyok az első érkező. Ezen egy kicsit csodálkozok, mert 4-es rajtszámom van, de csak 2 embert előztem le. Nézem az időmet, 4 perccel jobban állok a tervezettnél. Klassz.
A ponttól cselesen emelkedik tovább az út. Ki gondolná, hogy ennyi mászás után egy várba felérve, onnan nem lefele vezet tovább az út? Elérem a piros és kék sávot, és a Mátrabérc útvonalába csatlakozva kocogok tovább a Piszkés-tetőig. Itt válnak szét a jelzések, tovább a piroson. A falu előtti Darázs hegyen egy őzzel futok össze, ő csak álldogál bambán az ösvény mellett és csak akkor vesz észre és szedi a sátorfáját, mikor tapsolok neki. A távolból még valamit beszól furcsa ugató hangon, biztos zokon vette, hogy megzavartam a reggeli meditálásban. Beérek a faluba és az ABC előtt megtalálom az EP-t. A már megszokott pár fogad itallal, kekszel, almával. A kekszet passzolom, még jövök egyszer, majd akkor viszek, igérem nekik. Idővel jól állok, ezen a szakaszon is hoztam +2 percet, van 6 perc előnyöm a tervhez képest.
Egy gyors 7,6km-es kör jön. Egy kerek órára terveztem be, ezen a szakaszon az egy kényelmes tempó lett volna, hát nem úgy mentem. A Bagolyirtási pont gyorsan megvan, nem nagy távolság. A ponton nem időzök, pecsét, idő, nyomás tovább.
A Fallóskút mellett levő Mária kápolna is csak egy kicsit van messzebb. Saras részeket kell néhol kerülgetni, de nem vészes a terep. A pontot is sikeresen megtalálom a kápolna udvarán.
Pecsét, hátra arc.
Irány vissza Mátraszentimrére. Útközben át kell kelni első alkalommal a Csörgő patakon. Itt még nem olyan bajos a dolog. Újabb 10 perc előnyt szerezve érek vissza a faluba, ahol a pontnál pont Ákos és Luca pecsételtet. Vigyorogva közlöm, milyen jól állok idővel és erővel. Ők tovább is viharoznak gyorsan. Én még rápillantok az érkezési időkre és megkeresem piedcat idejét. Fél órája járt itt. Veszek a kekszből is, ahogy ígértem, aztán nyomás a többiek után.
Ákosékat még látom elindulni a kis körre, amikor én már a négyzeten jobbra fordulok a Csörgő patak völgye felé. Üldözőbe veszem piedcat-t. Ez egy nagyon kedvelt szakasz számomra a túrából. Ahogy beérek a patakvölgybe nehezedik a terep, viszont meseszép körülöttem minden. A patak rendesen fel van duzzadva, a szokásosnál nehezebben tudok átkelni Hutahelynél a másik oldalra. Ezután jön egy nehéz, ferde, oldalazós út, ami most roppant módon sáros, csúszós is. Próbáltam lendületből megoldani a helyzetet, de az egyik lábam megcsúszott és máris fejjel előre bucskáztam lefelé. Repülés közben sikerült egy negyed fordulatot javítani helyzetemen és végül az esés nagyját alkarral tompítottam. A bőr kicsit le, a sár kicsit kézre lábra fel, de aztán en is felpattantam és nyomtam tovább. Meg kell majd állnom megmosdani a patakban, mert csuron sár lettem. Így is tettem egy alkalmas helyen. Sokkal jobb. Több kalandom nem volt, pedig a patakon többször át kellett még kelni. Később a turistaút kicsit már elhúzódott a pataktól és nemsokára lefordul az út a forrás felé. Egy ismerős arc jön szuszogva felfelé velem szemben. Miki a rövidtáv örökös trónkövetelője, most is nyomja szépen. Mögötte még több rövidtávos szaporázza. :) A pontnál megkapom a következő pecsétet, és itt is rákérdezek piedcat idejére. Már csak 23 perc az előnye.
Még mindig a patakvölgyben haladok. Ez a szakasz nagyon jól futható és figyelni sem nagyon kell. Gyorsan meg is érkezek Mátrakeresztes széléhez. Jól esne egy kis hideg víz, de az út mellett levő kút nem működik. Itt már sajnálom, hogy a forrásnál nem frissítettem.
Az Óvár vendéglő mellett átkelek a patakon és megindulok felfelé. Melegszik a hőmérséklet, de a fehér mellényem még mindig remek szolgálatot tesz, nem is veszem le. A barlanghoz vezető jelzést hamar elérem és látom, hogy idén újra a barlangnál lesz a pont, nem kint a kereszten. El is indulok befelé a sűrűbe. Kalandos ösvény vezet el a pontig, ahol kapok csokit is a pecsét mellé. Itt is megnézem az időket, piedcat már csak negyed órára van előttem.
A 61km és a 46km azonban hamarosan ismét szétválik, tudom, hogy már nem fogom beérni addig. Visszetérek a barlang jelzésen az elágazásig, a kis kitérő 5 percet vett igénybe. Kalandosan folytatódik felfelé az út. Az erdő szélén néhol teljesen eltűnik az ösvény. Pár papírlapocska jelzi csak néha, hogy jó helyen járok. Mikor a jelzés ráfordul a hegyre az ösvény már jól követhető. A meredek kaptatók után az Erdész réten pompás kilátás fogad. Visszaérek a piros sávra és azon emelkedek tovább a Nyikom nyereg felé. A nyereg előtt indul a foltokban létező zöld jelzés. Jelzés még csak-csak akad, út nem sok van. Lekecmergek a nagy dózer útra, amin aztán egy jó darabon jól lehet haladni, majd mikor le kell fordulni a Rédei Nagy patak völgyébe (amit furcsa mód a felső szakaszon még Zám pataknak hívnak) ismét harcosabbá válik a terep. Leérve a völgybe már kicsit jobb a helyzet. De csak addig, amíg el nem kezdődnek a patakátkelések. Gyönyörű szép ez a völgy, de irgalmatlanul nehéz futóterep. Szerencsére bejártam előzetesen, így tudom mire számítsak. Egy kis dzsungel harc után lejutok a patakmeder közelébe, ahol aztán elkezdődik a túra igazi vízikaland része. A patak meg volt duzzadva a bejáráshoz képest, így egy-két helyen nem volt olyan egyszerű átkelni, de mindenhol megúsztam azért nagyobb beletoccsanás nélkül. A lábam elé nem csak a patak és a sziklák miatt kellett nagyon figyelni, elég sok szalamandra is kószált a környéken. Egy meredélyen való felkapaszkodásnál az egyik pont az arcomba vigyorgott odafentről. Kicsit több idő kell a völgyhöz, mint terveztem, a vadetetőt meglátva fellélegzek, kiértem. Innen már nincs sok Nagyparlagig, ahova 10 perccel rosszabb részidővel érek, mint a szakasz tervezett ideje.
Sebaj, belefér, még így is van tartalékom. Ez remek. Becsekkolok a pontra.
Innék valamit, de be kell érnem a camelbak-kel. Kortyolok egyet és indulok is tovább.
A sárga jelzés visz innen a Hidegkúti turistaház felé. A jelzéseket itt nagyon figyelni kell, van egy pár kevésbé szemet szúró letérő. Az út többnyire emelkedik, emészti az energiát. Egy fiatalos erdőrészben elvesztem az utat, egyszerűen szertefoszlik előttem. Pedig pár méterrel korábban még megvolt az ösvény. :) Kis keresgélés után meglelem merre kanyarog tovább. Kiérek egy nagy dózerútra, ami egy kerítés mellett haladva emelkedik tovább. Böglyök támadnak izzadt testemre, próbálom elhessegetni őket amennyire lehet és kicsit szaporábbra is veszem. A turistaházat nagyon várom már, pár kemény emelkedő után el is érem a mászókát, majd a házat. Elhaladok mellette és megcélzom az út mellett levő forrást. Nagyon kellett már egy kis friss hideg víz. Épp jókor jön! Na nyomás tovább. Innen már nagyon közel van a gerinc teteje, ahol a zöld kereszt megy keresztbe előttem. Én elindulok a lefelé vezető sárgán. Féktelen kocorászás jön le Mátrakeresztesre. Még egy kis betonos futás az utcákon, és máris ott vagyok az ABC-nél, ahol újabb EP vár rám. Itt most kicsit össze kell szednem magam. Én vagyok a 2. érkező, piedcat járt előttem természetesen a rövidebb távon. Betolok egy szendvicset meg pár pohár gyümölcslevet. 7-8 percet fáradozok a tartalékok újratöltésével. Megköszönöm a remek ellátást és továbbkocogok lefelé az Óvár söröző felé.
A sörözőnél sokan jönnek keresztben a Csörgő patak felől, nekik most indul a bónuszkör. ;) A buszmegállónál elindulok felfelé a meredek ösvényen. Nem sietek, emésztek és kicsit rápihenek a maradék távra. A tempót folyamatosan növelem a Kosik tanyáig. A pontnál már csak 2 perc előnyöm maradt a tervhez képest, de a lényeg, hogy még mindig jól állok. Klassz. Pecsét, és jöhet a mászás Ágasvár felé.
Egy rövidtávos szaporázza előttem, innen megint beindul az előzgetés. Az Ágasvári turistaháznál nagyon sokan vannak. Keresztülvágok és megkezdem Ágasvár ostromát. Közben odafent a távolban sötét felhők gyülekeznek. Eső készül, semmi kétség. Mire felérek elfogy a 2 perc előnyöm, pont időben érkezek. A pontőrök is aggódnak az eső miatt, nem is csodálom. Gyors adminisztráció és már zúzok is lefelé.
Na jó, csak mérsékelten rohanok, a meredek lejtő elég csúszós. Lent újra elfutok a pihengető turisták között és ráfordulok az utolsó kilóméterekre, amit a piros sávon kell megtenni.
Ez a szakasz is tartogat általában meglepetéseket sokak számára, én most szépen gond nélkül haladok rajta. A tempót végig magasan tartom, itt már tényleg ami belefér ment végig.
Közben odafent átszakadnak a felhők és esni kezd. Én nem sokat érzek belőle, mert csak mérsékelten esik és a lombos fák jól felfogják az egészet. Nem is tart sokáig az eső, mikor kiérek a műútra már abba is marad.
A végét még megnyomom, hogy meglegyen 8 óra alatt.
A távolban feltűnik piedcat, aki a kapunál vár rám. Szinte hihetetlen, de a vége pont a tervezett 7:57 lett. Pazarr!
Átveszem az oklevelet, az 5. teljesítésért járó kitűzőt és leülök enni. Megállapítom azt is, hogy az új felsőm kivállóan debütált. Jó vétel volt. Az ellátásra nem lehet panasz, mindenféle ivólevek és kenyerek vigyorognak az asztalokon. Kicsit pihenek még, de Ákosékat már nem várjuk meg, még messze járhatnak. Mielőtt még elindulunk, gratulálok én is a szervezőknek, idén is remekül sikerült az esemény. Igazán nagy öröm volt itt lenni. Köszönet érte!
A történethez még hozzátartozik, hogy már az autóban ülve, Hatvan előtt irgalmatlanul beborul az ég. Valami iszonyatos nagy eső készült, majd el is ért minket. Hatalmas szél, dörgés, villámlás és özönvízszerű eső. Csak reméltük, hogy odafent a hegyen ebből a többiek nem kapnak majd. Az eső egészen Gödöllőig kitartott, de mi így alaposan megúsztuk. Otthon aztán végre aludtam egy jót, már nem volt gond az elalvással. ;)
