Az utóbbi hetekben, hónapokban teljesen háttérbe szorult a futás a munka miatt. Nincs időm a hétközi futásokra, nincs erőm a hétvégiekhez.
Néhány próbálkozás azért volt. Február végén Ákossal elmentünk magánBiázni.
Itt még néhány további képet is megnézhetsz.
Gyalázatos állapotomról mindent elmondott, hogy több mint 3 óra kellett, hogy végighúzzam a belem az útvonalon. A horgásztótól képtelen voltam összefüggő futásra. Igaz, nagyon nagy sár volt, de nem azzal volt a baj. KO. Ez eléggé elszomorított. Tudtam, hogy rossz állapotban vagyok, de hogy ennyire azt nem sejtettem. A bükki hegyimaraton előtt ez nem sok jót sejtetett. Akkor el is döntöttem, hogy bár beneveztem, nem fogok indulni csak a 30-n. A hátam közepére sem kívántam így egy kő-kemény maratont.
Aztán még 4 nappal az esemény előtt megint elmentünk Biázni. Erre sokkal jobban rá tudtam pihenni, meg is lett az eredménye, egyenletes, magabiztos futást produkáltam végig. 2:49-el értünk vissza Áki verdájához. Mivel ekkor kezdődött a 4 napos hétvége, még bőven rá tudtam pihenni a Népek Tavaszára, így meg is született a racionális döntés: ott a helyem a maratonon idén is.
A hegyimaraton aztán remekül ment. Igaz, az eddigi ötből ez lett a leggyengébb, de mondjuk ez várható volt. Oda se neki, most nem az 5:00 megdöntése volt a cél, csak hogy beérjek időn belül. Az viszont gond nélkül ment, nagyon klassz kis futással.
Itt vannak a mért adatok.
5:27 lett a vége.
Ma pedig Bia 25 volt. Hehhe. Ismét, de most a hivatalos túra formájában. Egyedül mentem ki, nem túl korán. Persze mihez mérten.. ma volt az óraátállítás, így egy órát alapból vesztettem. 8:03-kor vágtam neki a távnak. A korábbi saras részek mára már a jó időnek köszönhetően teljesen megszáradtak. Jól lehetett haladni. Sóskútra olyasmi idővel érek, mint Ákossal a 2. futamon. A különbség a második részen jött ki. Tudtam tartani végig ugyanazt a tempót, nagyon klasszul ment a futás. Sikerült az űridőim közelében bejönnöm, 2:34-el a végén, jó erőben maradva. Ez szuper! Pedig NT óta semmit nem futottam sajnos. Úgy látszik az a trend, hogy évente vesztek 1 percet a Bián. :) Sebaj, oda se neki, szerintem igencsak örülnék egy 3 óra körüli időnek 30 év múlva. ;) A célban egy meglepetés is fogadott így a 10. jubileumi Biámon. Nagyon szép jelvényt kaptam az eddig megszokott (de szintén nagyon szép) kitűző helyett.
Wow. No ez persze nem a jubileumnak szólt, csak fejlődött az ellátás. Nem hiába nagy kedvenc a Bia is. Ma nagyon szép arcát mutatta, kellemes tavaszias idő, jó terep, semmi szél, jó futás. Öröm volt ott lenni. És mivel igen közel is van, praktikus is. ;) 11:15-ra haza is értem.
Bia 25 számokban.
