A Bükk 900-as csúcsai a kedvenc túrám. Nincs másik ami hasonló élményt ad. Régi jó barátok vagyunk, először már több mint 20 évvel ezelőtt csináltam meg, jelvényszerző mozgalom formájában. Utána pedig a teljesítménytúrákra jártam el. Akkoriban még Jávorkútról indult.
Mindig is akartam egy havas téli Bükk 900-at, de valahogy sosem jutottam el a megvalósításig. Mindig decemberben vagy Januárban gondolkoztam, sosem gondoltam volna hogy végül a tavasz derekán, március végén fog összejönni. Ráadásul duplán..
Tavaly ősz végén (Nov 25) teljesítettük Józsival a Bükk 900 Online terepfutó kihívásának az első lépcsőfokát. Akkor a 6 órán belüli teljesítés volt a cél. Most pedig eljött az idő a folytatásra.
A Duplára legalább 1 héttel az indulás előtt regisztrálni kell. Kapóra jött a 4 napos hétvége, tudtam, hogy akkor lesz 1 napom futásra, így be is regisztráltam időben (reg után 1 hétig nem lehet indulni, utána 1 hétig igen). Végül Nagypéntek lett a befutó időpont. Nem néztem utána, hogy nyitva lesz -e Bánkúton az étterem, így úgy készültem, hogy legyen nálam elég étel-ital. Kb több napi adagot pakoltam össze előző nap este. 2 táska és 3 szatyor gyűlt össze a mindenféle cuccokkal, váltóruha, miegymás.
Mindig a cipő a leg sarkalatosabb kérdés a Bükk900-nál. Olyat nem lehet vinni ami sérülékeny vagy vaci új, vagy csak túlságosan szeretem ahhoz, hogy szétcsesszem. Volt egy öreg harcos gore-tex-es Adidas-om, amiben hosszú évekig jártam a Bükk zegzugos erdeit. Miután végleg nyugdíjba küldtem (gyakorlatilag annyira szét volt már esve, hogy használhatatlan lett) bajban voltam az utánpótlással. Végül meglett az utód, szintén gore-tex-es (az azért fontos, mert sokkal tovább tartja össze a cipőt a plussz anyag) North Face.
Nem voltunk jó barátok azzal a cipővel. Fájt benne a talpam.. így bosszúból kineveztem az új Bükk900 felelősnek. :) Most már rutinos Bükk-járó Ő is és jól teszi a dolgát (és nem sajnálom). Vittem még egy szögest is, de igazából nem szívesen vettem volna fel csak ha muszáj, mert elég nehéz.
Az időjósok reggelre esőt mondtak, napközben pedig max 19 fokot. Mivan? 19 fok? Eddig végig 10 alatt voltak a max értékek.. és az a furi, hogy kimondottan Bánkútra mondtak ilyen meleget. Miskolcra max 10-t. Gondolom azzal spekuláltak, hogy Bánkúton sütni fog a nap, még lentebb nem. Így vékony cuccal készültem. Ennek ellenére mikor odaértem reggel 7-re KETTŐ fok volt. :) Na jó, úgy döntöttam, hogy akkor most fázni fogok egy kicsit... :D Úgy is lett. Túlöltözni nem akartam, majd bemelegszek. Mielőtt nekivágtam volna, még készítettem magamról egy Időkép-szelfit a síház melletti webkamerával.
A rajt gond nélkül ment és nekivágtam a mai feladatnak. 40 csúcs. Elsőnek Bálványt céloztam be. Arra fele még nem sok hó volt, csak itt-ott foltokban. Lentebb a Csurgói erdészház fele már egybefüggő hó várt.
A második hegyhez érve kicsit lepadlóztam. A Fodor nagyon havas volt. Annyira, hogy kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz ma ezzel a Duplával. Mert oké, hogy havas Bükk900-ra vágytam, node egy Duplát? Ehhez kevésnek éreztem magam, nem fog menni.
Aztán egy pillanat múlva el is hessegettem a negatív gondolatokat. Koncentrálj a feladatra. Egyik láb a másik után. Nem azért jöttem, hogy magamnak nyavalyogjak. Nehéz lesz? És akkor mi van? Edzésnek kiváló! Kicsúszok a szintidőből? És akkor mi van? A lényeg, hogy amiért jöttem csináljam végig becsülettel. És nem volt több kétely. Masíroztam felfelé a vizes hóban. És jól ment. Megbarátkoztam a helyzettel is, sokkal több hó van még a Bükkben, mint gondoltam. Általában az északi lejtők voltak nagyon havasak, a déli, nyugati, meg ahol a nap érte a hegyet meg leolvadt.
A cipő hamar átázott az olvadó hóban, a jéghideg zokni nem volt túl komfortos. Jöttek sorra a csúcsok én meg nagyon jól haladtam. Egészen a Kukucsóig. Odafent pompás kilátás fogadott a távoli felhőtengerre.
Jutalmazott a hegy. Aztán lefelé büntetett. Ráléptem egy vastagabb ágra, ami felcsapódott és telibe találta a bal térdemet. Majdnem összerogytam a fájdalomtól. Pár percig csak görnyedtem ott és választékosan beszélgettem magammal: Úúú, ááá, úúú, ááá... mikor már úgy éreztem el tudok indulni, sziszegve döcögtem tovább. Na frankó. Itt megint úgy éreztem, hogy buktam a mai napot. Aztán kezdett bejáródni és elhessegettem ezt is. Haladjunk. Az Ispán is büntetett utána, de az csak ahogy szokott... a maga meredekségével.
Az online szerver oldalán folyamatosan néztem, hogy milyen köridőt számolt az aktuális sebességemből és 4:30 körüli idők jöttek sorban. Az elég jól hangzott, így próbáltam tartani a tempót végig. Egy két helyen kellett térerőtáncot járni csak. A legproblémásabb hegyeknek Vodafone szempontból a Büszkés-hegy és a Nagy-Kő-hát bizonyultak. A "repülő-mód" be és kikapcsolása általában segített a telefonon, csak a második körben adtam fel a Büszkésen a harmadik vagy negyedik próbálkozás után. Azt kicsit később tudtam csak megnyitni, de még a következő csúcs előtt.
Akad még egy problémám útközben, a bal cipőm talpa leválik és egy jókora gumidarab lógicál a sarkamnál. Nem ismeretlen a probléma, a jobb oldali cipő is eljátszotta ezt korábban (fura, hogy az meg a Dupla Élményen.. úgy látszik a NorthFace csukák nem bírják a Duplákat), arról akkor sikerült nagy nehezen letépnem a levált darabot. Most is próbálkozok vele, de nem megy. Nem húzom az időt sokáig, elfér ott. Kicsit zavart csak menet közben, nem volt vészes.
Az első kör végül 4:26 lett, ami nagyon jó. Főleg a körülményekhez képest. A bokáig érő hó felfelé eléggé csúszik. Lefele ahol mélyebb volt, ott jól fogott, az jól jött. Ahol kisebb volt az viszont szintén csúszott.
A kör végén láttam, hogy nyitva van az étterem. Megkérdeztem meddig vannak és azt mondták megvárnak. :) Visszamentem a kocsihoz frissíteni. Ettem-ittam, kiraktam a szemetemet, pótoltam az elhasznált dolgaimat. A cipő cserén is gondolkoztam, mert nagyon fázott a lábam az átázott cipőben. Volt váltás zokni és cipő is, de végül úgy döntöttem, hogy marad minden. Azon kívül, hogy átázott nem volt semmi gondom vele és reméltem, hogy mégegy kör alatt sem fog szétmenni a lábam tőle. Ez most a nyári duplához képest luxus, mert akkor kötelező legalább levenni a cipőt, kiüríteni a sok dzsuvát ami belement, leporolni a zoknit, de sokkal inkább zoknit cserélni, mert porolással nem jönnek ki belőle a szúrós mindenféle összeszedett dolgok. Most legalább ezzel nem kell vesződni. 1 dolgot felejtettem el, a lámpát berakni. Akár milyen jól is álltam idővel, azt vinni akartam a második körre, bármi történhet odakint.. de végül elfelejtettem, ott maradt.
A második kört már hagyományosan visszafele csinálom. Később jöttem rá, hogy ez azért így hóban elég nagy önszivatás... a hóban ugyanis ahol az első körben lefelé jöttem ott a futással elnyújtott lábnyomaim felfelé használhatatlanok voltak... fele akkorákat tudtam lépni.
Mindegy, a mai napba ez is belefért. Olyannyira, hogy a második köröm is szuper lett, az is megvolt 5 órán belül. Örülök, hogy ilyen jól sikerült végül!
Az biztos, hogy (hacsak nincs térdig érő hó) a nyári melegben sokkal nehezebb tud lenni ez a túra mint így. A tavaly augusztusi Duplát sokkal jobban megszenvedtem (piedcat írása arról), akkor 6 percet hagytam csak bent a szintidőből.. Jó, mondjuk az elég extrém volt. 40 fok árnyékban ritkán van.. :D Akkor volt. +Nyáron még az is sokat nehezít, hogy sokkal sűrűbb az aljnövényzet.
A síház étterme még nyitva van, pörkölt rotyog a teraszon a kondérban. Az egyik kedves dolgozó segít leoperálni a cipőmről a fityegő gumidarabot. Bent jó meleg van, jól esik megpihenni és átöltözni. A lábfejem lassan melegszik vissza, jó sokat volt a jéghideg zokniban. Eszek egy isteni finom babgulyást, almás és túrós réteseket amik frissen pont akkor készülnek el. Méltó zárása ez a futásnak!
Szuper nap volt! Örülök, hogy a Bükkben tölthettem! Ja, és naná, hogy jövök még! ;)
Videó a futásról:
