Bia 25 ( 24,6km, 699m szint)

A Bia 25 egy szép, és igényes túra, ami nagy élmény gyalogolva és futva is. Most ismét futásra került sor rajta.. mit futásra? Versenyre! Magammal versenyezni mindig két élû dolog, hiszen nincs gyõzelem vereség nélkül. Idén vesztettem a Bián, tavaly gyõztem. A múlt évi hiperidõm ugyanis 2:31 volt, ami azóta is a legjobb átlagot jelenti egész tt-s pályafutásom során. Ezzel nehéz versenyezni. Persze lehetne sorolni nyafogva a kifogásokat, hogy most a NT Maraton után volt a Bia, tavaly meg elõtte.. könnyû volt akkor.. haha.. No, igaz ami igaz, a NT-n is éreztem, mit éreztem, a teljesítési idõn is keményen látszik, hogy sokkal nehezebben ment, mint elõzõ évben ( ahol szintén ûridõ -5:00- született ). A lábaim elnehezedtek, mint amin ólomsúlyokat cipelek, a görcs elõször csak a vádlikat kerülgette, aztán már a combom is, igaz végül megúsztam. Node ott végül csúfos +25 perc lett az eredmény. Most ugyan mit akarhatnék egy héttel ezután, még mindig nagyon fáradt izmokkal, melótól fáradtan, edzéshiányosan? Aztán lehetne mondani még azt is, hogy sár volt. Igaz, nem az a böszme, de azért arra például elég volt, hogy a Sóskút után a Kálváriáról lefelé akkorát zakózzak, hogy még a Horgásztó vize is beleremegjen három kilóméterrel arrébb.. Sikerült úgy ráesnem a bal kezemre, hogy szinte biztos voltam benne, hogy kész, vége, eltörtem az ujjaimat. És az hagyján, hogy fel kell adnom a túrát, de még a melóhelyemért is aggódhatok -x ujjal.. Amíg ez átfutott az agyamon + 10-12 másodpercig csak feküdtem ott hassal a sárban a domboldalon. Baszki, öregszem.. már az egyensúlyom sem a régi. Az ujjaim közül kettõ fájt igazán, de azok mocskosul. Úgy indultam tovább, mint a filmekben a lövést kapott fõszereplõ, aki karját az oldalához szorítva, ujjait markolászva, eltorzult arccal sziszegve fut tovább az incidens után. A különbség csak annyi, hogy én csak elestem. Welcome to the real World, Neo.

Szóval döcögök tovább nyakig sárosan, csillagokat látva, és erre jön még rá a következõ menykõcsapás. Szél. De valami brutális. Már megszokhattam volna, hogy a Bián többnyire ez van. Sóskútig hátszél, vagy semmi az erdõben, onnan viszont mindig iszonyú szembeszél a második felére. Találkoztam ismerõs futókkal, mindenki szentségelt. Mondhatnám azt is, hogy ma különösen nagy szél volt, mert még idahaza pesten is imbolyognak a tizesek. Szóval nagyon megdolgoztattak mindenkit az égiek. Nyakaskõnél eszembe jutott Feró mondata, hogy neki a Biáról már csak egy videóklip jut eszébe amit itt forgattak és egyszer mutattam neki. Igen, persze, az a bizonyos, ahol Niki futkorászik a Nyakaskői sziklák szélén.. szinte láttam is magam elõtt futni, de gyorsan elhessegettem, nehogy megint pofára essek... 1,2,3,4 ne nyalj földet, ügyes légy...



Gyönyörû ez a hely... Arrébb, a telkeknél eszembe jutott, milyen jó volt tavaly a bringás srácokkal versenyezni innen a célig. Most egy árva lélek nem volt a környéken, szóval maradtam saját versenytársam. Persze néha néha elõztem le futókat, akiket befogtam, például a templomnál levõ pont elõtt is. Onnan már nincs sok, viszont éreztem, hogy más most ez mint korábban. Legutóbb a végén még vigyorogva sprinteltem le a nagyfejût, most meg már csak erõlködök. Azért nagyon nem keseredtem el, kell az erõltetett edzés is, tudom. A végén még lenyomok két csapatot, aztán megtörve, már beletörõdve a vereségbe és még mindig csillagokat látva az ujjaimban levõ fájdalomtól érek célba. Na végre... Nem volt melegem futás közben sem, de most úgy kezdek fázni és vacogni, mintha -20 lenne. Iszonyatos szél tombol a híd alatt is. A pontõr az autóból vigyorog kifele.. - látom fázol rendesen... Áhh, én csak galagonyát játszok, azért reszketek... Elszaladok az autóért, közelebb hozom, aztán bevárok még pár futóismerõst. Közben átveszem a majdnem ottfelejtett oklevelet és kitûzõt. Sajnos nem tudtam már új kitûzõt választani, csak olyanok voltak, amiket már sikerül beszereznem. Aztán ahogy beérkeznek a többiek, már pattanok is be a verdába, fityiszt mutatva a szélnek és húzok is haza jegelni a kezemet... :) Szép volt, jó volt, ennyi volt a Bia idén.

Ja, 2:32 lett.. tudom, lúzer vagyok.. :)