Minden várakozásomat felülmúlva sikerült az ide Mátrabérc. Ez volt az eddigi legszebb, leggyorsabb, de egyben a legkönnyebb Mátrabércem is. Igazán méltó egy 10. teljesítéshez. És hogy hogy jött ez össze? Azt hiszem csak most jöttem rá a Mátrabérc nyitjára, a helyes taktikára. Eddig mindig vitt a hév előre a túrán, úgy estem neki a hegyeknek, hogy az nem egyszer visszaütött később. Időtervem sem volt, bár igazán nem is tudtam mire számítsak most magamtól. A beiktatott pihenés jót tett, azt tudtam, csak azt nem, hogy mennyire hűlt ki a motor. A tavalyi időket azért felírtam, hogy legyen viszonyítási alapom. Már az is nagy áttörés volt, hiszen először sikerült kevesebb óra alatt teljesíteni, mint ahányszor indultam a túrán. Ez a továbbiakban már nem is lesz kihívás... :)
Idén hála Enikőnek nagyon egyszerűre sikerült a logisztikánk. Két autóval mentünk ismét, az Ákosét ott hagytuk a célban, az Enikőék autójával átrobogtunk Sirokra. Itt négyen kiszálltunk: Ákos, Feró, Peti és én, Enikő pedig tovább vitte az autót Egerbe.
A rajtban már hatalmas tömeg várta a 6 órás rajtot. Elég hideg volt, még jó, hogy hoztam a vékony futódzsekimet. Délutánra 20 fokot mondtak, de most alig volt 3 fok talán. Csak pár percünk volt már, így gyorsan mentünk is rajtbélyegzőért, majd tömegrajttal indultunk. Olyan igazi futóversenyes indulás volt ez, az eleje már rég futott, mikor mi még csak toporogtunk.. :) Aztán hamar szétrázódott a mezőny, így már vonatozva nyomtuk tovább. Én rögtön elléptem a többiektől és nagyon hamar összerázódtam pár hasonló tempójú futóval. Az előzgetést nem erőltettem, itt mindenki nagyon jól ment. Csak tartani kellett a tempót vagy ha az túl sok volt, akkor hagyni elmenni a gyorsabbakat. Próbáltam okosan menni, most csak az számított, hogy ne lépjem át a határaimat. Felfele alig futottam, csak a lankásabb emelkedőkön. Ahogy kezdtem bemelegedni, kezdett komfortosabbá válni a futás is. Melegem is lett a kaptatókon, így menet közben a dzsekitől megszabadultam és a hosszú ujjú technikai pólóban nyomtam tovább. A nyitott, szelesebb részeken hideg volt, de a legtöbb helyen pont jó.
Oroszlánvárnál éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van. A lajtos kocsiból ittam 1,5 pohár vizet, majd könnyedén másztam meg a hegyet. 1:28 volt az időm, ami remek. A tavalyit nem tudom, de azt hiszem, akkor még kevesebb volt pár perccel... igaz, azt akkor meg is éreztem.
Nagyon jól ment továbbra is, pedig kemény emelkedők vártak még ránk Kékesig. A kék kereszt kicsit később jön, mint vártam, de az időm még így is jó. A csúcs előtt páran tapsolva várják az érkezőket, én is megköszönöm a bíztatást. A pont az első síházban van, az időm 2:48. Szuper! Ez 5 perccel jobb, mint tavaly, viszont most egyáltalán nem készültem el. Letolok egy pohár meleg levest, nagyon jól esik.
Szinte frissen indulok tovább, átvágva magamat a Hanák Kolosra nevezők során. Most aztán jöhet a nagy előzgetés. Ésszel futok lefelé is, nagyon visszafogottan, egyenletesen. A meredek hegyoldalon is nagyon óvatos vagyok... már legalábbis magamhoz képest. Vörösmarty turistaház, majd jön a Csór hegy. Itt előveszek egy banánt, és felfelé menet eltüntetem, nehogy eléhezzek. A pontnál 9:22-kor vagyok, ami már 13 perc előnyt jelent a tavalyi időhöz képest. Itt látszik igazán, hogy most mennyivel könnyebben, és egyenletesen jól haladok. No meg persze, hogy most nem görcsölt be a vádlim Kékes után... :)
Szép gerincek jönnek, pazarr kilátással. Közben egy ismerős ér utól, Miki a Hanákon nyomul. A frissitő jókor jön, 2,5 pohárral benyomok az üdítőből. Galyatetőig együtt megyünk Mikivel. A pont idén nem a megszokott helyen van, ott csak Rushboy kiált rám a Gertrúd udvarából, aki éppen falatozik. Kis táblák jelzik, hogy a pont fent lesz a kilátónál. Én még lerohanom a csapot, szeretnék megmosdani, de nem járok szerencsével, el van zárva. Miki közben meglép, biztos vagyok benne, hogy nem is látom már, csak a célban. Ő rövidebb távra és gyorsabbra van kalibrálva. A ponton beszerzem a pecsétet és megyek is tovább.
Előszedek egy csokit, kell egy kis energiapótlás. Szentlászló előtt két fiatal titán áll be mögém trappolni nagyon lelkesen. Előzetesen úgy terveztem, hogy most nem állok meg teázni, de itt végül másként döntök. Ledöntök pár pohár meleg teát, kár lett volna kihagyni. Sokan mennek tovább frissítés nelkül, így ismerős arcokat előzök ismét. Az hőmérséklet rohamosan melegszik. Ezt bizonyítván egy kis tisztásra toppanva egy fiatal lány ugrik éppen kifele a melltartójából. A társai csak vigyorognak, akárcsak én, ez is némi frissítés itt a Mátra közepén. A Vörös-kőről a LeFaGySz jut eszembe, milyen jó kis hó várt itt minket a keleti oldalon. Most könnyedén szökellek fel a ponthoz, ahol újabb pecsét vár rám.
A sárga kereszt jelzést kicsit átrendezték, ez többeket láthatóan össze is zavart, volt aki a sárga sávon indult tovább. Engem nem, én mentem tovább az eredeti útvonalon. Várom már nagyon, hogy előbukkanjon Ágasvár, de lassan közelít. Tudom, hogy ha 8 óra körüli időt akarok, akkor 2 órát kell hagynom a Múzslára, tehát délre kellene Mátrakeresztesre érkeznem. Ez keménynek tűnt. Megint sokat kell előzgetni, de azért haladok. Aztán nem sokkal később már ott állok a Szamár kő lábánál, és megkezdem a mászást. Elég jól, lendületesen megy, hamar túl is jutok rajta. Jöhet a második kör. Ágasvár már keményebb dió, rendesen megizzaszt felfelé. Odafent csodás kilátás és a pont fogad.
Ágasvár lefelé is hírhedten izzasztó. Itt is visszafogottan trappolok lefelé, azért még így is tömegeket előzve. A turistaháznál szeretnék mosakodni egyet és inni pár kortyot a csapból, de annyian várnak flakonokkal a vízre, hogy lemondok róla. Kortyolok helyette a camelbak-ből. Nyomás tovább! Lefelé sokan futnak, előttem is lohol két lelkes hátizsákos. Most csont száraz az út, sáros csúszkálás helyett porfelhőket kapok az arcomba, amíg leérek a Csörgő patak völgyébe. Ott már kényelmesebb a futás. Előzgetem sorra a túratársakat, amikor valaki utánam kiállt. Judit, a Vidróczki túrák főrendezője épp második teljesítménytúráját csinálja a Múzsla formájában. Derék! Lerongyolok Mátrakeresztes központjába, és 11:58-kor kapom az újabb pecsétet. Wow. Idővel jól állok, itt már biztos vagyok benne, hogy meglesz a 8 óra körüli idő. Frissítettem pár pohár üdítővel, aztán indultam az egykori mumus felé.
Egykori, mert a LeFaGySz-on kibékültem a Múzslával, most már igazi barátként találkoztunk újra. Jól mentek a mászások, a futást nem erőltettem sehol. A fenyvesek most is nagyon szépek voltak, legfeljebb kevésbé hangulatosak, mint azon a bizonyos téli estén. A nyereg után jöttek az igazi csúcstámadások, a harmadikra a ponthoz 13:04-kor érek fel. Igazolok, majd indulok is lefelé.
Majd felfelé.. majd lefelé, felfelé, lefelé, és így hullámzok Szurdokpüspöki irányába. Itt a napos tisztásokon már igazán meleg van, a hegycsúcsokról pedig mesés a kilátás. Szép lassan csordogálok, bár már nem kell tartalékolni, még itt sem erőltetem a futást. Lent átkelek a Diós-patakon, és felmászok a széles dózerútra. Innen már nyomok egy erősebb finish-t a faluig. Szuperjó érzés még 14:00 előtt beérkezni (13:57).
Átveszem az oklevelet és a kitűzőt, valamint a 10. teljesítésért járó pólót. Ez igen! Nagy becsben lesz tartva ez az értékes ereklye! Az udvaron kifekszek a fűre és szörpöt iszogatva megvárom még beér Feró is. Óriási időt fut Ő is. A többiekre sem kell vészesen sokat várni, Ákos és Peti is jó időkkel érnek be, mindenki örül a végén. Ez nagyon klasszul sült el, soha rosszabb Mátrabércet!
Még egy dolgot észrevettem utólag. Megdöntöttem a legjobb (ám de egyetlen) Hanák Kolos időmet is 1 kerek perccel, amit 1997-ben állítottam fel. Azért ez durva.. :)
Végül egy kis összehasonlítás a részidők alakulásáról:
2008 2009 résztáv
~1:26 1:28 Sirok-Oroszlánvár
1:25 1:20 Oroszlánvár-Kékes
0:42 0:34 Kékes-Csór hegy
0:58 0:54 Csór hegy-Galyatető
0:38 0:37 Galyatető-Vöröskő
0:45 0:39 Vöröskő-Ágasvár
0:24 0:26 Ágasvár-Mátrakeresztes
1:19 1:06 Mátrakeresztes-Múzsla
0:55 0:53 Múzsla-Szurdokpüspöki
