Pénteken olyan infó röppen fel a topikban, hogy 7 órától már lehet rajtolni. Ezen felbuzdulva elhatározom, hogy egyel korábbi vonattal utazok le, mint szoktam. A kis piroson zötykölõdve mellettem egy idõs túratárs erõsen készül a mai napra. Elõvesz egy régebbi itinert, egy tollat, egy !számológépet! és egy papírt és valami iszonyat nagy matekozásba kezd. Ahogy nézem idõtervet készít és ahogy elnézem ez betonbiztos lesz... :) 7 elõtt meg is érkezünk a Magyarkút állomásra. Nincs úgy tele a vonat, mint a késõbbi szokott lenni. Elõl loholok, elsõként érkezek a rajtba... vagyis a helyre, ahol szokott lenni, de még sehol senki... Mint megtudjuk, még ébredeznek odabent. Hát itt nem lesz 7 órás rajt egyik távon sem. Sebaj, így legalább bõven van idõm kajálni és összeszedni magam. Közben lassan alakulnak a dolgok, fél 8 körül már az 50-esek indulhatnak. Végül 7:50-kor nevezhetünk mi is.
Én 7:53-kor vágok neki a távnak. Nagyon frusztrált, hogy majdnem pont 6 órám van Nagymarosra érni a 14:00-s komphoz. Tavaly nagyon jól ment az elsõ 50, és akkor 6:30 kellett hozzá. Borzalmasan kellene tolni, hogy odaérjek. Nem vagyok kipihenve mostanában, úgyhogy kicsit aggódtam. Na majd meglátjuk. Ennyire a mezõny elején még nem indultam, de tetszett. Ahol a kék balra felfele letér a szekérútról beér egy gyorsabb futókontingens, meg két bringás. Letérek a Kõ-hegy fele és hallom, ahogy az egyik futó kiabál a többieknek, hogy tovább egyenesen, egyenesen! :S Na szép! A bringások mormognak valamit, és jönnek utánam. Toltam felfelé, ahogy kell, és jól is haladtam. Azon kezdtem el agyalni, hogy milyennek szeretném a mai menetet.. egy megfelelõ szót kerestem rá, nem tudom miért pont angolul... flawless? Áh, Maxi sima ügy? Nem hinném... Painless? - na ja, pain az lesz.. de nem találtam a megfelelõt. A tetõre úgy értem fel, hogy azt hittem még odébb lesz és tovább mentem ahol jobbra kell fordulni a jelzéssel. A kis faépítményt ami itt megbújik talán még nem is láttam eddig.. furi. Na spuri lefelé. Senkivel sem találkozok útközben, csak miután már átkelek a vasúti sineket a hegy aljában. Egy nagyobb bringás csapat küzd felfelé az emelkedõn... Õk nem a kéken jöttek idáig. Beverekedem magam közéjük, aztán odafent persze megint otthagynak. Nógrád jön, majd a Csurgó forrásnál az elsõ pont. A bringások pihiznek, én csak a pecsétért állok meg. 8:48 van.
Nagyon szép a környék itt. Elkocogok a kálvária mellett, majd kiérek a hatalmas rétre, amin keresztül megy tovább a jelzés. A nagy keresztnél egy idõs pár virágokat helyez el éppen. A bringás csapat ismét elhúz. Ezt majd még párszor eljátszuk.. :) Nagyon jó a tempó, és még tudok rárakni. A Béla rét után újabb bringás csapat fog be, én meg zúgok utánuk. Egy lejtõs résznél megbotlok egy kõben és majdnem felnyalom az utat... csak a kezemen sínyli meg kicsit a bõr. Na eszembe is jut a szó, amit az elején kerestem: careless, vazze! Még jó, hogy hosszú emelkedõ jön a Csóvi felé, vége az eszetlen száguldásnak. A Saj-kút után sorra fogom be a bicajos sporikat a meredek emelkedõn. A többség már javában tol, de van egy-két nagyon elszánt arc. Az egyik elõttem tapossa a pedált, látszik, hogy borzasztó küzdelmes a dolog. Megelõzöm õt is, le is marad, utána viszont utólérek két srácot, akik látszólag még nagyon jól bírják a tekerést. Elképesztõ! Egy tempóban haladunk, egy kemény tempóban. Jön egy még meredekebb rész, amit már nem lehet tekerni, ott eléjük kerülök. Megjegyzem, hogy nagyon jól tolják, erre az a szerény válasz, hogy épp az a baj, hogy tényleg tolják. :) A mögöttük lévõk már rég feladták, szóval panaszra semmi okuk. Vissza is pattannak a nyeregbe és jönnek mögöttem. Én már lihegek elõl, nyomom ami kifér, hogy ne akadályozzam õket a szûk ösvényen. Így mászunk fel együtt egészen a Foltán-keresztig. Brutális a teljesítményük számomra, bringával ilyet bakker.. Pihi nincs, mászok tovább. Az egyik srác utólér és poénból megkérdi, hogy van -e pótbelsõm, mert defektje van. :) Hehhe, na persze, kettõ is itt a camelbak-ben. És hogy belehúz, mert vmit csinálnia kell odafent. Úgy el porzott felfelé a lapos hátsókerékkel, mintha lefele száguldozna. Csak pislogtam. Kár lenne, ha emiatt kellene feladnia. A Csóványosra nagyon jó idõvel érek fel, 10:26-kor kapom a pecsétet. 20,5 km, az több mint 8-as átlag, azannya.
Éreztem is, hogy a kemény tempótól kicsit bedurrantak az izmaim, lefelé óvatoskodok. Még így is remekül haladok, jó állapotban érem el a Nagy-Hideghegyi turistaházat. A bringásokat itt megint utólérem, sõt vissza is elõzöm, mert csak berohanok mosakodni és inni, aztán nyomás tovább. Egy srác indul csak velem együtt, Õ hamar el is teker a messzeségbe. A hosszú-hosszú lejtõn, ami a Kisinóci turistaházig vezet óvatosan sietek. Útközben már rendesen fáradok, idõközben már nagyon meleg is lett én meg itt hosszúnadrágban rohangászok. Sajnos a megszokott tájfutó nadrágom nyugdíjaznom kellett, így most egy kicsit vastagabb nyári hosszúban jöttem, de ég és föld a különbség sajnos... A ponthoz érve olyan szomjas vagyok, hogy még a pecsételést is elhalasztom amíg nem fürdök egyet a ház oldalánál levõ csapnál. Utólér egy futó srác. Elég fittnek tûnik, nem is nagyon pihen, indul tovább.
Nosza, én meg utána. Mögötte futok a mûúton, közben bringások száguldanak el mellettünk. Egy autó elõz le, majd lassít le mellettünk, jól láthatóan a srácnak depózik. Még pár szót is váltanak. Aha.. így már értem a kevés cuccot, ami nála volt. Próbálok lépést tartani, de egyre nehezebben megy. A Kóspallag közepéig tartom még magam, aztán leállok a csapnál megint mosakodni és tölteni friss vizet a tatyóba. Közben a srác el is porzott. Meglepetésemre aztán a falu után a mûutas elágazásnál beérem. Az emelkedõ ösvényen váltunk pár szót. Neki ez az elsõ Maxija, de az elsõ ötvenet már csinálta korábban. Nem tart soká az együtt haladás, kezdek lemaradni, fáradok. Egy egyhe holtpont kezdõdik itt nekem, lassul a tempó is. Beér JB is másodmagával, elporoznak. A Békás réten nyargalok utánuk. Nagyon szép ez a hatalmas mezõ, ahogy körülölelik a Börzsöny csúcsai. Már közel vagyok Törökmezõhöz, azon agyalok, hogy ez a belassulás most nem jött jól, nem fogom elérni a révet. Ha csak az idõn múlna, meg sem állnék a turistaháznál, de az energiám is fogy, a meleg is nõ, itt muszáj dobnom egy kólát. Be is megyek érte a büfébe, nagyon jól esik. A pecsételõ asztal odakint van a parkolónál. Kapok egy almát is, amit el is kezdek jóízûen majszolni, úgy indulok tovább.
Innen gyorsan elérem a Vizes-árkot, amibe jó mélyen le kell ereszkedni, majd felkapaszkodni a másik oldalán. Az ösvény ráadásul elég marasztaló, sûrû szúrós ágak-bogak nehezítik a haladást. Itt kissé sokkol, mikor meglátok egy bringást felfelé tolni. Az a szerencse, hogy a kerítéseket már lebontották és nem kell mászókázni, azt nem tudom hogy abszolválta volna a bringával. Én bicajjal ide biztos nem jöttem volna le. :S Persze lehet, hogy idáig sem jutottam volna el... :)) A Köves-mezõn egy másik bringással futok össze, együtt vágunk neki a mászásnak. Az idõvel már kicsit elúsztam, azt beszéljük, hogy nem nagyon van már esélyünk elérni a két órásat. A srác nem is arra hajtott. A futó aki a Kisinóci háznál elõzött le már jön lefelé visszafelé. Bicajosok is, õk még simán odaérnek. Mi már csak abban reménykedünk, hogy lesz tehermentesítõ járat félkor. Azt még elérnénk. Végül 13:44-re érek fel a csúcsra. Hát ez ennyi, negyed óra alatt nem érek le. Érdeklõdök a pontõröknél, hogy tudnak -e a feles kompról valamit.. hátha. De nem. A dinnye szeletek annyira csábítóak, hogy nem tudok ellenállni, benyomok gyorsan kettõt, aztán indulok tovább a kéken.
Tolom neki lefele, ahogy bírom, még egy utolsó hajrá a pontig. Útközben beérek egy újabb futót, aki már lemondóan lassan kocorászik. Ahogy elhúzok, gyorsít Õ is. Talán adtam egy kis reményt? Abban még persze bíztam, hogy késik az indulás, úgy számoltam óra 10-re érkezek, de mégis az a rémálom látszott valószínûnek, hogy pont le fogom késni... Az utcákon futva már fülelgettem, hátha meghallom a hajó hangját. Az persze sok jót nem jelentene, mert az biztos, hogy nem most érkezik meg a kikötõbe. Pontban 14:10-kor esek be a rév állomásra és a rémálom megelevenedik. A hajó zúgva távolodik, úgy 5 méterre jár a parttól. Ááááá! Basszus, ez nagyon gáz! Pont most érkezik meg a bicajos bajtárs is, csak a másik irányból, neki sem kellett volna sok. Egy pillanat alatt összetörtem, bosszankodva odasétálok az EP-hez. Azt mondják, hogy nem megy mentesítõ sem, szóval dekkolás van és bosszankodás... :) Hiába sikerült jönni egy jó idõt (6:18) ez kevés volt (vagyis sok)... de az bosszantott a legjobban, hogy gyakorlatilag 1-2 percen múlt csak. Leroskadok egy padra és eszek egy fél zsíros deszkát. Közben csak nem hagy nyugodni a dolog, megkérdem a pénztárnál is, hogy biztos nem lehet -e átjutni 3 elõtt valahogy, nem akarok itt dekkolni 50 percet. Egy sétahajó pont most köt ki, de az persze nem fog átmenni a másik oldalra.. Nem járok szerencsével, várni kell. A többikkel meglátunk egy fa motorcsónakot a vizen, árral felfele haladgatnak nagyon lassan. Támadt egy vad ötletem, és szóltam a srácoknak, hogy megpróbálom lestoppolni õket. :D Lementem a partra és integettem a csónak fele. Meglepetésemre nem kellett sokat várni és meg is indultak kifelé. Mikor kiértek, nem kerteltem sokat, rákérdeztem mennyiért vállalnának fuvart, ha egyáltalán... Nem kellett nagyon gyõzködni õket, megkötöttük az üzletet. Állat! Rohantam vissza valakiért, mert 2 fõt vállaltak be. Végül az a srác jött, aki mellett lefelé menet elfutottam. Már robogtunk is át a nagy vizen. Hûûûû, nagyon vagány! Ilyen élményben sem volt még részem a Maxin, ezt legalább biztos nem fogom elfelejteni. ;) Vigyorogtunk végig mint a tejbetök.
Megköszönjük a fuvart és indulunk is tovább. A Fellegvár mászása elég komótosan megyeget, most már piszok meleg van. Alig várom már a csapot, ami fent a parkolóban van. Jópár bringás srác frissít éppen a kútnál, egy gyors ivászatra én is bejelentkezek. Lent a turistaúton elég nagy a forgalom, nem gyõzöm kerülgetni az embereket. A bobpálya parkolójában meglelem a Nagyvillámi pontot is. Gyors papírmunka és már ott sem vagyok.
A kéken a hosszú emelkedõkön nagyon fogy az erõm, éhes vagyok és kicsit fáradt. Nagymaroson alig ettem, és most eszmélek rá, hogy a camelbak-t sem töltöttem fel, sem ott, sem a várnál. A Borjúfõi kilátóba most is kimegyek, mint mindig. Amúgy is túl meredek itt a kék, jobb kerülni a háromszögön. Már alig várom a Csanya-pontot, de mikor felérek, látom, hogy a Moli üres. Ez kicsit lehangol, de emlékszem, hogy tavaly is így jártam és akkor még jobban hiányzott. Hát akkor haladjunk, haladjunk. Csak az volt a gond, hogy egyre rosszabbul viseltem a dolgot. Energia alig, görcshatáron a lábam, elfogyóban a piám. Bedobok egy gélt és egy magnéziumot, de úgy érzem annyit ér, mint ha egy madárijesztõbe kötnék infúziót... kelj fel fafej! A Vízverés-nyerge után utólér egy bicajos, még a szûk ösvény elõtt mellõzzük egymást. A piám közben teljesen elfogy. Frankó, innen még elég sok van a pontig... Nagyon küzdelmesen haladok most már, nem kétséges, hogy eléheztem. Lassan jön el a Papp rét, de onnan már érzem, hogy csak bedöcögök valahogy. Nagyon megviselten érek be a faluba. Csapot keresek annak ellenére, hogy tudom, már nincs messze a vendéglõ sem. A buszfordulónál meglátok egy kék kutat, és megrohamozom! Hû, ez kellett. Egy fiatal bringással együtt érünk a pontra, még Õ is a 2 órás komppal jött át. A srác akivel én átkeltem, már éppen az induláshoz készülõdik. 17:00 van.
Végre egy kis pihenés! Ez itt most igazi kánaán nekem. Kapom a nagyadag levest, plussz még rendelek egy kólát is. Gesztenyepürét is szerettem volna enni, de most nincs, így az kimarad. Lassan töltödöm vissza energiával, a lábaim még mindig nagyon be vannak állva, próbálok kicsit nyújtózni. Fél órát pihenek a padon ülve, közben a bringásokkal beszélgetek. Mikor induláshoz készülve felállok, kicsit a hideg is el kezd rázni. Megerõltetõ volt ez a 70 kili, és jó volt itt pihegni, de most már indulni kell. Bedobok gyorsan egy algopyrint, és feltöltöm a tartályomat vízzel. Na nyomás! A Maxi mindig is itt kezdõdik igazán!
Az elején nem sietek, a lényeg, hogy ismét úton vagyok. Menet közben még tartok egy teljes nagygenerált, gél, magneB6, hátamra neogronarmon, a lábamra bengay. A kencéktõl és a finom levestõl, szinte teljesen újjászületek. Hirtelen nagyon konfortossá válik a haladás. Kényelmesen kocogok Sikáros felé. Ahol le kell térni az elterelt kék jelzésre, szembe találkozok az elsõbálozó sráccal, aki szemmel láthatóan kicsit eltévelygett. Együtt indulunk felfelé. Beszélgetve haladunk, meglepõdök, mikor megtudom, hogy Õ éjfélre tervezi a beérkezést. Hát ez egy nagyon merész terv, és akkor még enyhe voltam. :) A mászás vége felé már lemaradozik, láthatóan nagyon elfáradt. A pontra 19:10-re érünk. Hivatalosan itt csak 8-kor nyitnának. Pár bringás is ott pihen a ponton. Jól esik a zsíros kenyér és az ásványvíz. A ponton levõ hölgy már a következõ pontot reklámozza nekünk, ahol fiatal lányok várnak sütikkel. :) Jól hangzik! Hát akkor talán induljunk! ;) 10 perc pihi után megújult erõkkel indulok lefelé. Az elsõbálozó srác a parkolóban a depójánál töltõdik még, mikor elrobogok mellette.
Zúzás lefelé. Nagyon jól megy, szinte teljesen regenerálódtam. Útközben besötétedik, felszerelem a fejlámpát. A sárgán is elég komoly a tempó, és nagyon élvezem. Egy Belga szám férkõzik be az agyamba, a gyaloglás vége... itt most futás van. "Éjszakai suhanás egyedül.. Ez nagyon pazar". Balra tõlem egy távoli hegycsúcson többször is feltûnik egy torony, ami néha átvillog erre az oldalra is. Elõször azt hittem, hogy valaki a hátam mögött lámpázik... :) Meglepõen gyorsan elérem Lajosforrást, ahol tényleg újabb kánaán vár. A beígért lányok és sütik is megvannak. A bringás srácokat, akik Dobogókõrõl kicsit elõbb elindultak elképesztõ módon utólértem... A sütit forró tea társaságában küldöm le. Az éjszakai 30-asra éppen neveznek páran, már többen el is indultak, pedig a hivatalos rajtidõ még nem jött el. A bringásokkal együtt indulunk, elõször a forráshoz, vizet venni. Itt egy kicsit várakoznunk kell, mert egy pár flakonokat tölt éppen.
Legkomolyabb tempó innen indul. Felfelé a bringások lemaradnak, majd lefelé beérnek. Együtt nyomjuk Csikóváralja felé, szedem a lábam nagyon a zöld kereszten. A srácok szólnak, hogy 13,5 km/h -val robogunk a sötetben. Nem rossz. Pontnál a fõrendezõ úr fogad minket. Én csak egy pecsétre állok meg, aztán indulok tovább. Úgyis beérnek majd a srácok, gondolom. De már Csobánkán járok, mikor még mindig nem látom a fényeiket. Felfelé meglepõen könnyen megy, remek állapotban vagyok. A kutyák itt most szerencsére elkerülnek. Nagyon könnyen és hamar felérek a Kevély-nyeregbe. A pont egy kicsit távolabb van, mint azt megszoktam. Pihenés itt most nincs, irány lefelé.
A köves út kicsit gáz, de egész jól viselem. A Teve szikláknál zene kiabálás hallatszik, a közelben fiatalok buliznak. Átkelek Pilisborosjenõ utcáin, majd megmászom a Köves-bércet. Lefelé a nevéhez hû köves út elég nehéz, de a kondival nincs gond, bírom szusszal. Jó azért betont érni. 10-es út, majd a bekötõút és már meg is kezdem az utolsó nagy mászást. A gyártelepnél 3 kutya fogad ugatva abból kettõ kerítésen kívül van. Faca. Elõször kicsit kerülgetjük egymást, majd be kell vetnem a riasztót, hogy távol tartsam õket. Az utolsó mászás jól megy, de azért persze várom már a tetõt. Onnan a Virágos nyereg már hamar megvan. Pont éjfél van, mikor odaérek az EP-re. Itt találom az éjszakai 30-as elsõ 2 emberét is. Szólnak, hogy önkiszolgáló pecsét van, a pontõrök a sátorból nem jönnek ki. Pecsételek magamnak, írok négy nagy nullát is a rublikába, majd együtt indulunk el a sárgán.
Az egyik srác jól bírja még a kocogást, a másik nem annyira, de a terepet egyikõjük sem ismeri. Beszélgetünk lefelé és bele-bele kocogunk. Itt most tudnék gyorsabban is menni érzem. Most a lenti úton megyek, ami elvileg ki is van szalagozva, nem a sárgán, mint tavaly. A szalagozás azonban tényleg csak elméleti. A Határnyereg elõtt elmagyarázom a srácoknak a hátra levõ utat, majd búcsút intek nekik. Most már talán eltalálnak a célig. Ismét zúzás. Macis parkoló, cédrus, utcák és végül a cél!! Juhé! 0:45 van, második gyalogosként érek be. A bringás srác, akivel együtt késtem le a 2 órás kompot, szintén itt van a célban. Már várt engem. :) Kapok finom virslit és egy furi bordó tea kíséretében lenyomom. Isteni! Kis pihi, közben beérnek a 30-as srácok is, akiket végül el is fuvarozok Pestre.
Hogy milyen volt a tizedik utólag? Flawless. Soha rosszabbat! Voltak kemény pillanatok, de óriási élmény maradt. Jó érzés, hogy megint nem múlt el év Maxi nélkül. Köszönet a rendezésért!
1 megjegyzés:
mi az a flowless? nem inkább flawless? :) amúgy meg grat.!
Megjegyzés küldése