A Piros után egy héttel rövid futást terveztem a hétvégére lazításképpen. Pont kapóra jött a BSI túrája, amit nem titkoltan elég futócentrikusra szerveztek.
Ákos és Luca már régen betervezte ezt az eseményt, sőt, Ők már tavaly is voltak, így a pályát is ismerték. Boldogan csatlakoztam hozzájuk egy közös futásra. Nagyon kíváncsi voltam, mit tud alkotni a sportiroda egy számára elég idegen téren.
Csillaghegyen a rajtban hamísítatlan BSI hangulat fogadott. Rajt/cél kapu, feliratok, szalagok és rengeteg rendező az iskolában. Megkerestem a "hosszútáv" nevezési tantermét. Nekem már elég furcsa mikor 29km-t hosszú távnak hívnak egy terepversenyen. :) Persze ezt most nem terep-ultrás szemmel kéne nézni... ez inkább olyan aszfaltfutóknak készített betekintés a terepfutásba dolog... hogy a város szélén rájöjjenek, hogy az aszfaltcsík végével az út maga nem ér véget... Kaptunk már az elején egy rajtcsomagot. Ebben volt egy mini szendvics és egy keksz is, amit egyelőre visszaraktunk az autóba. A rajtszám osztástól nem tudtak elszakadni, pedig szerintem semmi értelme nincs itt, mivel úgyis külön ellenőrzőfüzetre kapjuk a pecséteket. A futó kategóriában indulókat külön megjelölték a rajtszámon egy zöld matricával.
Pontban 9-kor indulunk. A rajtkapunál kapunk pontos időt. A szép időnek köszönhetően (délutánra 18 fokot ígértek) jó sokan voltak, végig előzgetni kellett a túratársakat. Igyekeztem nem befolyásolni Ákosék tempóját és hagyni, hogy végig ők diktáljanak. A csillaghegyi bányát én még nem láttam, érdekes élmény volt, nagyon tetszett.
Ezután a K100 útvonalán haladtunk sokat, ami szintén nagyon tetszett. Gyönyörű tiszta kilátás fogadott minket a Kevélyeken.
A nyeregből lefutottunk Csobánkára, amit átszeltünk keresztben.
Majd visszamásztunk a kékre és onnan megtámadtuk a Kis-Kevélyt. Itt ritkán járok, de a Mackó barlangot legalább már ismertem korábbról.
Ferde csúszós ösvényen vezetett az út vissza a Kevély-nyeregbe, ahol újra pecsételünk és megindulunk lefelé a Redlinger Andor úton. A köves úton most kivételesen jól esik a laza kocogás.
Az Egri vár fele vesszük az irányt, ahol újabb pecsétet kell begyűjtenünk.
A rajtban beígért lányrablást Luca megússza, így nekünk sem kell megküzdeni az ellennel és visszaszerezni Őt. :) A ponton ásványvízzel frissítünk.
Innen egy jelzetlen széles úton érjük el a tevesziklákat, ami szintén szép látványosság.
Becsorgunk Pilisborosjenőre, ekkorra már elég meleg van, főleg ha azt nézzük, hogy már bőven bent vagyunk a novemberben. Teljesen tavaszias az idő. Beérve újra az erdőbe már legalább a nap nem süt ránk közvetlenül, helyes kis ösvényen mászunk vissza az Ezüst-hegyi kőbányához. Innen aztán a már bejárt úton csorgunk visszafelé. Ürömi út, Róka-hegy, majd az utcákon vissza az iskolához. A végén Luca még rendesen felpörgette a tempót, az összidőnk 3:40 lett. Remek kis futás volt, köszönet érte!
A célban kapunk enni, inni, megkapjuk a befutó csomagot is. Odakint leülünk kicsit pihenni egy padra. Remek kis túrát hozott össze a BSI, nekem pozitív meglepetés volt.
Ami biztos, hogy egy BSI eseményen soha nem fogok olyan közel kerülni önmagamhoz, mint egy Barcikán vagy egy BEAC Maxin, de itt nyilván nem is az a cél.. inkább a futóközösség ápolása. És nyilván kell ez is az is. Kinek melyik jobban.
Itt lehet megnézni a mért adatokat:
Klikk ideValamint további képeket böngészni a futásról:
Klikk a képekért
