Ősz végi Kopasz

Azt is mondhatnám, hogy ezt jól kiterveltem, de nem... igazából csak így jött össze. Mármint az, hogy elég későn indultam el egy Kopasz körre és tudtam előre, hogy rám fog sötétedni útközben. Ezért bedobtam egy fejlámpát is az övtáskába. Ez azért rendesen motiválja az embert, igyekeztem én is minél többet még világosban behúzni. 2-re számoltam, hogy el tudok indulni, ezt majdnem pontosan tudtam is tartani. A nap 15:53-kor nyugszik ma.

Otthon 0 fokot mutatott a hőmérő, Adyligeten kicsit hidegebb lehetett. Nehezen is indul el a gépezet. Búcsút intek a lovaknak és indulok a piroson. A Julianna major felé vezető műút után dérfoltokat látok az út mentén. Később, ahogy egyre feljebb és feljebb jutok a Kecske-hátra már hófoltok virítanak a földön.

No fasza. Otthon gondoltam már vagy ezer éve nem esett semmi, száraz minden, jövök az Asics-ben... erre meg kiderül, hogy a hegyen már tél van. Sebaj, a hónak mindig örülök (na jó, júniusban talán nem). Senkivel nem találkozok útközben, csend honol a környéken. A nap pedig hirtelen kisüt! Ejha! Bemelegedtem, jól esik a futás. A Nagy-Kopaszra vezető emelkedőket már rendes hótakaró fedi sok helyen. Ropog a hó a lábam alatt. A fákról pedig a szél fújja a fejemre a darát, mintha hóesés lenne. Szép egyenletesen tolom, aztán ahogy átbukok a hegyen gyorsítok. Lefele a száguldást csak az gátolja, hogy az Asics talpa nem csúszós terepre való, így oda kell figyelnem minden egyes lépésemre. Nincs gond, szépen leérek a keresztig, majd azon elzötykölődök a Telki útig. A hosszú enyhe emelkedő is jól megy, kicsit erőltetem is. Távolabb hatalmas felhők gyülekeznek, ebből lesz valami. Jó tempóban érem el a vadászházat. Este valamire készülhetnek a vadászok, mert a háznál is látok egy jeep-et, és szembe is jön két terepjáró az úton. Nagykovácsiba 1,5 órával érek. Nagy idő nem lesz, de azért nem is rossz. A faluból kivezető emelkedőn alaposan lassulok. Felérve a Kopasz erdőbe már visszafele haladok a korábbi utamon. A sötétedést kb ide vártam, de még jól lehetett látni. Mire leértem a majori műútra már azért rendesen elkezdett sötétedni, de innen már bebotorkálok. Végül a lámpát nem vettem elő, de mire beértem sötét lett. Az idő 2:28 lett.

Timex adatok

T-Online (Hegedűs Róbert emléktúra) 27km 1143m

Készültem a reggeli hidegre, de elmaradt. Felhős időre ébredhettünk szombaton, így a hőmérsékel fagypont körül maradt. Ez azért jó mert így nem fog sokat változni, max 3-t ígértek délutánra. Bepattantam a verdába és tűz ki a Hárs-hegyre.

Még sikerült jó parkolóhelyet is elcsípni, pedig nem érkeztem korán. Már egy órája indulnak folyamatosan az emberek. Tény, hogy nem voltunk annyian, mint amire a rendezők számítottak. 8:15-kor 194-es rajtszámmal vágok neki a távnak. Alig érem el a piros jelzés, mikor érzem, hogy valami nem stimmel. Hiányérzetem támad. Mit hagytam hol? Basszus! A fél literes flakonom! :) Most nem vittem a camelbak-t, csak egy flakont, de azt ott hagytam a rajtban. Na spuri vissza. 2. felvonás indul.

Hamar bemelegszem, bár az első pont még talán ennél is hamarabb jön. A Hársról óvatosan ereszkedem, most nincs ereszd el a hajamat. A Fekete fejre fel pedig végképp nincs. :) Átlagos időt megyek a csúcsig ahol megkapom a 2. pecsétet is. Menet közben csendben előzgetek. Átkelek a Nagykovácsiba vezető úton, majd jönnek Adyliget utcái felfelé. Pár futót beérek, ez jól jön, motiválnak. Kocogok felfelé ott is, ahol egyébként már sétálnék. A tetőről lecsorgok a Remete szurdokba. Elfutok a remete barlang alatt, majd indul a nagy hegymászás. A Remete hegy mindig kemény dió, most is rendesen megizzaszt. Fent a vezetékek után találom a következő EP-t. Innen könnyű szakasz jön, gurulok Budaliget felé. Meg itt is sokat előzök. Az Alsó-Jegenye völgy talán a legszebb rész ebben a túrában, itt mindig élvezet futni. Mikor ilyen száraz, akkor pedig különösen. A vigyorgás addig tart, amíg el nem kezdem mászni a Kálváriát. ;) A csúcson újabb EP vár. Innen már kevés emberrel találkozok menet közben. Nagyjából átmentem a gyalogos mezőnyön, futók vannak előttem.

A háromszög jelzés elvisz a kék sávig, azon mellőzöm a Csúcs-hegyet és érkezek meg a Virágos-nyeregbe. Innen újabb szintek várnak leküzdésre. Vihar-hegy és a HHH. Utóbbin most nem kavarok el, mint legutóbb. A pont is a helyén van, most nem kellett lejjebb költözniük. Pecsét.

Irány lefelé. Az út jól futható az Újlaki-hegy alatti parkolóig, ahonnak jön a meredek szakasz. Kis óvatoskodás után már rá is fordulhatok a kék sávra odalent. Ez a szakasz igen forgalmas. Több futó csapattal is találkozok, kicsit fel is pörgetem, hogy be tudjam fogni őket. Ők nem a túrán voltak, csak edzést tartottak. A gyorsabb tempót próbáltam megtartani most már, jól is esett. A következő pont az Árpád kilátónál volt, na oda azért mászni is kellett előtte... mászás közben egy akkora bernáthegyivel találkozok, amekkorát ritkán lát az ember. Gazdija is volt, egy húsz méteres hegymászókötél volt a póráz. Nem semmi jószág. A pontnál valamiért nagyon megörülnek nekem. "na végre valaki hozzánk is" Úgy látszik tényleg sok erre a nem-túrán-futó futó. :)

Most már csak a cél volt hátra, no meg persze a végén a Hárs megmászása. Nem ment rosszul, itt befogtam még két futót. A vége 3:14 lett, ami teljesen rendben van. Gyorsan frissítettem a célban a sok finomságból, aztán téptem is hazafele a lányokhoz. Klassz futás volt. Valószínűleg sokkal jobban éreztem magam rajta, mint ha az Iszinikre mentem volna... bár más kategória az igaz... no meg az emlékek... de ezt hagyjuk is. Ez most így volt kerek.

Timex adatok

Cserhát 30

Futni voltunk a Cserhátban, beszámoló piedcat tollából:
http://piedcat.blogspot.com/2011/11/cserhat-30.html