Mecsek 50

Ismét a naplómból loptam:

"Mikor odaértem a helyszínre, nagyot csalódtam a túrában. Vagyis a szervezésben. Szervezõ egy fél se volt, és a szállás egy nagy füves bekerített táborból állt. Sátrazni kellett (volna). Persze rajtam kívül mindenki vitt sátrat. Uff. Ez alul ütött meg. Most mi lesz? Volt ott egy beton placc, ami fölött bizonytalan kivitelezésû cseréptetõ volt. Hát, ha más nincs. Lepakkoltam. Elvackoltam magam. A többiek sátrat vertek. Közben dumáltam a srácokkal akikkel jöttem. A gerecse volt az 1. teljtúrájuk, és azt is feladták az esõ meg a hideg miatt. Egy párocskával is megismerkedtem. Tök jó fejek voltak. A srác mesélt a Kinizsirõl, és jó dolgokat mondott, lehet, hogy meg kellene próbálni? Épp velük beszélgettem, amikor felpörögtek az események. Odajött Árpi, és megkérdezte, hogy nem -e akarok inkább a sátrában aludni, mert van 1 hely. A csaj, akivel dumáltam rám nézett, és bólogatott, hát én se tétováztam sokat. Ekkor jött egy hármas fogat, amibõl 1 személyt ismertem. Ismerõs?? Csoda. Természetesen a Gábor volt az, akivel a Bakony 50-en mentem. Megdumáltam vele, hogy másnap menjünk együtt. Egybõl rábólintott, mert köztudottan jó eltévedõ a srác. :) Az éjszaka így csak a Gábor szívott nagyot. Nekem 6x jobb dolgom volt a sátorban. Ezt leszámítva én se aludtam sokat. A mellettünk lévõ sátorban 3 csaj egész éjjel jártatta a lepcses száját , nem hagytak senkit aludni. A tanár néni rájuk is szólt párszor. Volt ott egy kutya, az meg este valami kisgyereket majdnem megevett, úgy acsargott. Másnap korán keltem, mondhatni elsõnek. 6-kor akartunk indulni. Eddig a pillanatig voltam rossz véleménnyel a szervezéssel. Aztán rájöttem a jó oldalaira a dolognak: a nevezés csak 250 Ft volt, a szállásért és a csomag- megõrzésért se kellett fizetni. Reggel kiraktam a Rákóczi szórólapokat a startasztalhoz. Az elsõk között indultunk. Csak egy 30-as volt elõttünk, de az meg is elõztük, aztán mikor beért, akkor el is váltak útjaink a 30-tól. Mondanom se kell, hogy a Gábor iszonyú tempót diktált. Egy ideig bírtam szusszal, de aztán nem. Mindig lemaradoztam. Azért elég jól mentem, ennyit még egy túrán se futottam, mint itt. És már az 1. ellenõrzõpontnál feltûnt, hogy kaptunk egy csokit. Még választhattunk is. Nagyon meglepett. Nem illett bele a képbe. Aztán rájöttem, hogy ennek a túrának mondhatni kurva jó szervezése van. Szinte minden ellenõrzõ ponton kaptunk valamit. Ez valami csoda volt a számomra. Hol teát, hol üdítõt, pogácsát, lekváros kiflit, hideg vizet, hol meg jó tanácsot, hogy merre vágjunk le. Kibaszott jó volt. Az volt a csúcs, amikor az egyik faluban a falu fõfejese várt minket, és mivel mi voltunk az 1. 50-esek, ezért meghívott minket valamire, amit mi választottunk. Csak 3-3 dl kólát kértünk, de az is marha jól esett. Ezenkívül volt több forrás is (legalább 4). És iszonyú szép helyek is voltak. Szörnyen megtetszett a Mecsek. A túrát lenyomtuk 7:50 alatt, de én nagyon kész voltam a végén. És az a furcsa, hogy ennyire szerintem még sehol se hajtottam (estleg mátrabérc) és ahhoz képest nem is lett olyan jó az idõ. Sõt a nevezési lapon a szint csak 1370 volt. Ezen is majd kiakadtam, mert én legalább 1800-1900-nak éreztem. Öregszem ??? Ja, majd el felejtettem. Nem csak a túra volt egy kisebb csoda, hanem az idõjárás is. Szinte végig sütött a nap. De úgy, hogy júliusban nem szokott úgy sütni. Piszok tiszta volt az ég. Csak a végére felhõsödött be, de nem áztunk meg. Siettünk a buszhoz, és elértük. A visszafele út szörnyû volt, nem is írok róla.. 6 óra buszocskázás.."

Kiegészíteném még 1-2 dologgal:

A terep nem csak gyönyörû volt, hanem nagyon kedvezõ a teljesítménytúrázáshoz. Eltévedni nem nagyon lehetett. Egyetlen hely volt, ahol egy sort haboztunk, egy nagy tisztásra kiérve, de irányba állva itt sem lehet elkavarni. És a meglepetés sorozat még a túra végén is folytatódott, mivel a célban valóságos terülj-terülj asztalkám állt a szolgálatunkra. Legalább 4 féle kenyér, finom forró tea és még egyéb bónusz dolgok hevertek a terítéken, ahonnan annyit vettünk amennyi csak belénk fért. A kisszámú indulás sem tántorított el a 2. (végleges) benyomásomtól, hogy ez egy remek teljesítménytúra volt.