Szigeti Harmincas 15km

Érdekes túra volt ez. Párommal kellemesen meglepődve vettük észre a túrakiírást az interneten, és
rögtön be is terveztük a rövid távot (16km) vasárnapra, gondolván, hogy az majd jó kis levezetése
lesz a szombati Őszi 30-asnak. Akkor még nem tudtuk, h a szombati túra milyen megpróbáltatásokat
állít elénk. De ez egy másik történet.. Szombat este kicsit megtépázva, de még mindíg szilárd
elhatározottsággal készültünk a túrára. Előre lehetett sejteni, hogy nem a szokványos ttúra lesz,
mert ez ugye Budapest belsejében fog zajlani, utcákon, hidakon. Azért mi bakanccsal, esőgatyával,
esőkabáttal szerelünk, számítva az előző napi elázás folytatására, aminek az időjósok esélyt is
adtak.

A starthoz valamivel 9 előtt érünk. A rendezőség három nevezési asztalkával fogad az uszoda bejáratánál.
Először csodálkoztam a dolgon, de aztán rájöttem, hogy nem csak túrát szerveznek, lesz valamilyen
futóverseny is a helyszínen. Át is irányítanak kedvesen az első bepróbálkozásnál egy másik asztalhoz,
ahol a teljesítménytúrára lehet nevezni. Meg is tesszük. Kicsit még tetvészkedünk, pár perccel később
indulunk mint a lapon szerepel. Az útvonalleírás gyakorlatilag egy rövid felsorolás amiben az érintendő
sziget/utca/híd nevek szerepelnek sorban. A soványka papírból még ennyi derül ki, hogy pontőrökkel
nem nagyon fogunk találkozni, inkább kis magánakciókat kell majd végrehajtani az adott ellenőrző helyeken,
ami két kategóriába sorolható:
1. valamilyen tereptárgyat kell megtalálni, és feljegyezni bizonyos tulajdonságát a lapra
2. valamilyen tereptárgyra erősített tasakot kell megtalálni, és abból kivenni az előre belehelyezett
szórólapokból 1-t

Az első pont máris a Margitszigeten volt, egy templom melletti szobor névadóját kellett leolvasni
és feljegyezni, arra vettük tehát az irányt. Alighogy elindultunk, lecsapott ránk egy operatőr kamerával
a nagy magyar királyi televíziótól, és vad filmezésbe kezdett. Mint megtudtuk tőle, alig indultak a
túrán, és ki vannak éhezve pár felvételre a ttúrázókról is. Nem csodálkoztunk nagyon, h kevesen indultak,
mivel a túra nagyon későn lett meghirdetve a neten, az éves túrafüzetből pedig teljesen kimaradt. Úgy
tűnt teljesen, hogy egy hirtelen jött ötlet szülhette meg a rendezőségnél 1-2 héttel az esemény előtt,
h milyen jó lenne a futóverseny mellé ttúrát is szervezni. Ami rendben is lenne, csak úgy látszik nem
sikerült eléggé promótálniuk. Elköszönünk a kamerás emberkétől, és tovább sietünk a pont fele. Hamar
el is érjük és begyűjtjük a nevet. Egy túratárs ér utól minket, és kicsit tovább menve nagyon nézelődik.
Útbaigazítjuk, hogy azt a templomot keresi, amelyik pont most hagyott el 20 méterre. :) A következő pont
egy szoborcsoport Budán a Fő tér felé. Irány az Árpádhíd.

A hídon nagy a forgalom, visszasírjuk az előző napi jó bakonyi levegőt,
de legalább most a szél eső nélkül fúj csak. A célutcához hátulról, a hév megálló
felől közelítünk, kis kerülővel. A magányos túratárs utól is ér közben minket. Felírjuk a rejtvény
megfejtését. Továbbindulva kimegyünk teljesen a hév mellé, és ott haladunk előre. Később kiderül ez nem
volt a legjobb ötlet, elfogy az út, visszakanyarodunk az egyel beljebb haladó utcára. Romos raktárépületek
mellett haladunk el. A következő állomás az Óbudai szigeten lesz, irány a K híd.

A Filatorigát megállónál átkeltünk a sineken és megcéloztuk
a sziget bejáratát. Ahogy átértünk a hídon balra le kellett fordulni
egy keskeny földútra, amelyik a parttal párhuzamosan haladt a sziget északi vége felé ahol majd a pont
lesz. Megkönnyebbülés volt a lábunknak a földút a beton után. Végre fák vesznek körül, bár a hely még
így is hagy némi kívánnivalót maga után, fura alakokkal találkozunk. Útközben egy biciklis túratárs halad
el mellettünk. A sziget végén a pont úgy van megjelölve a szövegben, hogy "az ottlévő fák egyikén lévő
irattartó"-ból kell kivenni a szórólapot. Elég sok fa volt arra. :) A fene vigye el végülis erdőben voltunk.
Meresztgetjük a szemünket mindenfele. Én már előtte is arra gondoltam, h biztos kiteszik valahova teljesen
a sziget szélére a pontot, ezért szinte biztos voltam benne, hogy nem az úton lesz amit keresünk. Közben
a biciklis kollega jön visszafele, és érdeklődik, hogy megtaláltuk -e. Nem. Mi sem. Három fele indulunk ;)
A srác visszafele egy dózerúton a part irányába, én egy kis ösvényen a dzsumbujba a part irányába, párom
fent az úton maradva keresgél tovább. Végül a bicajos srác megtalálja a pontot, hoz is nekünk szórólapot
belőle.

Megtaláljuk egymást, megköszönjük, jó utat kívánunk, majd indulunk visszafele. Most ugyanis vissza
kell menni ugyanazon a hídon, majd az újpesti vasúti összekötő híd fele kell venni az irányt a Népszigetre.
Ez egy elég hosszú szakasz volt, ami izgalmak nélkül, a betont koptatva és Buda újabb már-már oszlásnak
indult lerobbant (avagy ahova egyébként sose jönnénk) részeit megismerve telt. Végre nagy nehezen elérjük
a vasúti hidat. Kételkedve és gyanakodva közeledünk. Eddig még csak vonattal mentünk át efféle hidakon.
Egy ideig nem is láttam, hol lehetne gyalog ezen átjutni. A töltés egyre csak magasodott mellettünk, a
tetején csak egy sínpár futott, út nem, ez lentről is látszott. Egyszer csak balra egy feljáró szerűség
tűnik fel, de le van zárva. Szerűseg inkább, mert ezt már nehéz feljárónak nevezni. Nem másztunk át
a kerítésen, de nagyon nézegettem, hogy hol lehet még felmenni, merthát valahogy fel kell jutni. Kicsit
később vezetett felfele egy ösvény a már magasabban húzódó "feljáróra", a tetején a kerítés meg volt
törve, be lehetett slisszolni. Felmásztam megnézni. A fenti út nem illett a városképbe. Nem nem.
Egyáltalán nem illett semmilyen bennem levő "út"-ról alkotott képbe sem. Kicsit dzsungel, kicsit
urbanikus, nagyon szemetes, nagyon lezárt. Páromnak mindenesetre segítettem feljutni, és elindultunk
a fura úton felfele. A faltól a korlátig fákkal és gizgazokkal volt benőve az egész, egy kis ösvény
vezetett felfele, ami viszont le volt betonozva, ez így együtt elég érdekes képet adott. :)) Már
bánom, hogy nem fotóztam le. Feljutottunk, de fent megint le volt zárva az út kerítéssel, ami már
átment volna a hídon a vasút mellett. A másik oldalt viszont láttuk, h nincs lezárva. Na szép. Akkor
át kéne jutni vhogy. Persze le kellett mászni, és megkerülni az egész kócerájt, majd újra fel. Találtunk
lefele egy másik lejárót, ami már jobb állapotban volt, de a végén ez is le volt zárva, úgyhogy megint
átkommandóztunk. Át a híd alatt, mikor pont megérkezett egy vonat a fejünk fölé, iszonyat robajjal. Azon
izgultam, hogy senki ne legyen épp a wc-n. A töltés másik oldalán viszont nem találtunk feljárót, csak
egy nagyon meredek ösvényt felfele, amin felszenvedtük magunkat és megint csak (már-már rutinosan)
átvergődtünk a kerítésen, ami itt ráadásul magasan is volt. Fent az úton épp jött pár biciklis egyén,
néztek is nagyon minket. ;) A következő pont fele haladtunk a hídon, ami a Népszigeti oldalon a híd
lábánál várt minket egy "étterem" formájában, amiről megint csak fel kellett jegyeznünk egy adatot.

Útközben a hídon utólért minket a biciklis kollega, aki a 30-ast nyomta minden bizonnyal. Lekavarogtunk,
majd elindultunk keresztül a szigeten a déli vége felé, ahol a gyalogos híd várt minket újabb ponttal.
Itt már hosszúnak tűnt nagyon az út át a szigeten, a betont már érezte a talpunk a bakancsban. Útközben
azon tűnődtünk, hogy mehet itt a bolt az itt lévő vendéglátó helyeknek. Ez is elég lepukkant hely
benyomását keltette. Mikor elértük a hidat cseperegni kezdett az eső, de hamar el is állt. Újabb pont
várt minket szórólapokkal a túlsó oldalon.

Itt már tudtuk, h időben vagyunk, lassítottunk mert Timinek nagyon fájt a lába.
A gondok még az előző napról gyökereztek, de most igazán kellemetlen. Battyogtunk
tovább kesze kuszán utcákon, míg végül el nem jutottunk az Árpád híd másik végéhez. Újra vissza a
Margitszigetre, majd végig a Hajós Alfréd sétányon. Itt várt az utolsó pont, szórólapokkal. Vettünk
belőle, majd haladtunk tovább az úton az el-el suhanó futók mellett, akik épp aznapi edzésüket
bonyolították.

Kicsit odébb mégtöbb futót láttunk meg, csak ők már versenyeztek. Egy fordítónál rendező állt
ügyelve a futók helyes kanyarodására, és jöttek a versenyzők szép számmal. Kellemetlen volt nagyon,
hogy nekünk is ezen az úton kellett haladni, így óhatatlanul zavartuk a rendezvényt. Ez szerintem nagy
figyelmetlenség a rendezők részéről, főleg, ha tudjuk, hogy mindkét rendezvényt ők szervezték. :) :((
Nem kellett volna a végét egy útvonalra rakni a futóversennyel. Talán jövőre a másik oldalra rakják a
túra befutóját. Végül beértünk szintidőn belül, kaptunk szép kitűzőt meg egy átlagos oklevelet, meg
még a biztonság kedvéért pár plussz szórólapot (már tele volt a hátizsák velük) :)

Meglepődve láttam, hogy borzasztó kevesen indultak a távokon. 5 ember a röviden, 8 a "hosszún" és ketten
bicajjal. Az 15 akárhonnan is nézzük. Keseregtek is emiatt. Mondtam, h talán jövőre, ha rendesen
meghírdeti többen eljönnek, az tuti. És végülis nem volt egy rossz próbálkozás.
Felhívták a figyelmünket, hogy van ellátás is, ugyanaz mint a futóknak, onnan kérhetünk. A futók frissítése
viszont még verseny közben működött, fiatal lányok adogatták a futóknak a poharakat. Nem nagyon akartam
ott zavargászni őket, de aztán úgy döntöttünk megnézzük mi a választék. Energiaitalok, kekszek, kis
gyümölcs. Szóltam az egyik lánynak, hogy a túrán vettünk részt, elvennénk innen valamit, nehogy kinézzenek
minket onnan, mintha csak odavetődtünk volna egy kis ingyen piáért.. majd elvettünk 1-1 poharat, leültünk
a Duna partra, pihiztünk egyet, mielőtt hazaindultunk. Mit is mondjak még?? Városnézős, tájékozódós..
..érdekes túra volt ez.. :))