..visszatekintõ közjáték..
Ritchyvel az egyik északi fekvésû lejtõ aljába érkezünk meg kocogva, a havat taposva. Hirtelen lassít és megáll. Se elõttünk se mögöttünk nincs senki a közelben. Én is megállok, nem értem a dolgot.. látom, hogy valamit néz a távolban, de nem az utat.. csak úgy be az erdõbe. Nézem én is, de nem látok semmit, fülelek, de nem hallok semmit.
Odafordulok és értetlen szemekkel nézek rá.. mire elmosolyodik, és azt mondja: - Milyen csend van. - pár másodpercig mozdulatlanul állunk tovább és csodálattal "hallgatjuk"..
Börzsöny 2005.12.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése