Börzsöny Vulkántúra 2005

Börzsöny Vulkántúra 2005

Ritchyvel (FB) utaztunk együtt szombat reggel Királyrét-re. Kiderült, hogy hasonló idõt tervezünk olyan 6:30 körülit, ezért úgy döntöttünk együtt is indulunk a túrán.

Kellemes hideg fogadott a startnál, az út fullra lefagyva, de nem volt vészes, személy szerint még 3-4 fokkal lejjebb tekertem volna a hõmérsékletet. Mindenesetre sapka, kesztyû fel, aztán indulás 7:51-kor.

Nem akartunk nagyon bekezdeni ezt megbeszéltük elõre. Én a térdsérülésem óta nem futottam 20 kilinél hosszabbat, szóval nem is lehetett igazi ereszd el a hajamat. Azaz lehetett volna, csak a sok kihagyás miatt nem voltam ahhoz eléggé edzésben. Ritchy számomra hihetetlen módon 2db 1,5 literes palackkal (és természetesen narancssárga FB pólóban) vágott neki a távnak a KEZÉBEN. Brrr.. nézni is rossz volt. Õ sem volt oda az ötlettõl, hogy ezt így cipelje végig. Az elsõ párszáz méter után rájött, hogy ez így nagyon kemény izommunka lesz. Mikor leérünk a Cseresznyefa parkolóhoz már azon gondolkodik, hogy hol hagyja magukra a flakonokat ;) Aztán az elsõ pontnál az egyik ott is maradt.

A kék kereszt jelzés nem volt olyan vészes, mint amire számítottam. Az úton folydogáló patakocskákat azért sok helyen kerülgetni kellett. Be is áztunk. A Taxinál kicsit kavarogtunk, csináltunk egy jó kis hurokszerû kitérõt, mire megtaláltuk a tovább induló jelzést. Nem csak mi voltunk így vele.. bár ez nem vígasztalt. :) Itt már melegünk volt, a kesztyûimet gyorsan zsebre is vágtam. Szinte elképzelhetetlen volt Pestrõl elindulva, hogy itt majd hóban fogunk futni..de így volt. Az emelkedõk továbbra is jöttek egyfolytában, a rakodó után kezdett bele csak igazán. Csóványosra felérni nagyon jó volt, idõben is voltunk, minden a terv szerint haladt. Ritchy itt megállt egy szusszanásra, a pontõrökre bízza a második üvegét is, kajálni is akart, de aztán gonosz módon sikerült lebeszélnem róla.. ;) és nyomtuk tovább.

Gondoltuk majd egy emelkedõnél bedobunk valamit útközben. Téptünk lefelé, irány Magosfa. Szinte észre sem vettük úgy hagytuk el. Mire feleszméltünk már az Esztergályosnál zúgunk lefelé a zöldön. Úgyhogy lassítás és kényszerkajálás lett belõle. Jó tempóban haladtunk lefelé a Fekete-völgy panzió felé. A pontnál sok finomság vár minket tea, túrórudi és nagyon finom alma formájában. Jól estek.

Innen kezdõdött egy nagyon hosszú, kimerítõ mászás vissza a vulkánperemre. Az idõjárásra nem lehetett panasz, szél nem volt egyáltalán, az feljebb érve kellemetlen lett volna. Odafent káprázatos kilátás fogadott minket Hollókõrõl. Én ott azt mondtam, ott maradok... Kicsit kimerített mindkettõnket a sok mászás, itt felfelé váltottunk és Ritchy állt az élre. Salgóvárra felfelé a mászás az utolsó métereken már kemény küzdelem volt számomra. Fent kifújtuk magunkat.

Lefelé teljesen helyrezökkentem, és zúztunk tovább. A Magyar hegyet kellet még megmászni, aztán tolhattuk lefelé a Magyar völgyig. Itt is nehéz terep várt minket a patak mentén, össze-vissza kellett ugrálni az árok egyik partjáról a másikra.. mókás volt, de fárasztó és lassított rendesen. Bányapusztától megint hosszú kemény emelkedõ következett a NHH-ig. Itt egy kicsit megzuhantam, ahogy ezt elõre sejtettem is. :)) A pontnál pihentünk egy kicsit, nagy fürdés a csapban, majd sétálva beszélgetve indultunk tovább.

Lefelé aztán újra futás. Innen már csak le kellett tolni Királyrétig. Itt a változatosság kedvéért Ritchy volt kicsit bajban, mert a sípcsontja fájt lefelé a sok visszatámasztás miatt. Így muszáj voltunk váltogatni a futást a gyaloglással. A rakodónál megint keresgéltük kicsit a jelzést, csak most már a pirosat ;). A terep továbbra is nehéz, köves volt. A vége felé aztán Ritchy látta, hogy már szenvedek a belegyaloglástól és mennék. Mivel innen már nehéz lett volna elkavarni, Õ lemaradt. A célba végül majdnem pont a tervezett idõvel, 6:35-tel értem be. Pár percre rá Ritchy is beesett. Célban gyönyörû kitûzõ, virsli, kenyér mustár, tea. És a sok szép elmény, azok a gyönyörû havas/zuzmarás fák a magasabb részeken... Fantasztikus volt, köszönjük a kemény de gyönyörû túrát a szervezõknek!

A túra tényleg nehéz, ahogy számolgattam a távra esõ szintemelkedés majdnem pont annyi, mint a Mátrabércnél. Ehhez jön még hozzá a nehéz köves, patakos, famászós terep, valamint a hótól, sártól csúszós ösvények. Egy két helyen nekünk is sikerült egy-egy nagyobb sártengerbe belecsattannunk, amiket gondosan takart az avar.

Egy kis izomlázat szereztem a combomba, egyébként nagyon rendben vagyok. A térdem újra 100%-os, most már csak vissza kell nyernem a formámat. :))