Meteor after-futás

Ma piedcat-tel elmentünk futni egy kibővített meteor maratont, vagy egy rövidített Meteor 50-t, ahogy tetszik. Hűvösvölgyben parkoltunk le a kistraktorral. Kis tesz-vesz, készülődés, kóbor macska etetés után rajtra készen álltunk.

Fél 9 körül indultunk utunknak. Hűvös volt még, de tudtuk, hogy később melegünk lesz, délutánra kb 20 fokot mondtak. Az elejét nem futottuk el, jó kis emelkedőket reggeliztünk, Hárs-hegy, János-hegy. Ezután Budaörs felé mentünk a piroson, majd a sárgán. Itt már voltak számomra ismeretlen részek is, de a legnagyobb meglepetést a Budaörsi Kopárok hozták. Ezeket a gyönyörű hegyeket már sokszor láttam az M7-esről a város fölé magasodni, és mindig is szerettem volna közelebbről megnézni őket. Most ott voltunk, és csak ámultam, bámultam. Nagyon szép tájék ez. És sokkal több a kopár hegy ott, mint ahogy azt messziről gondolná az ember.
Ezután Budakeszinek vettük az irányt. Furi volt így vasárnap dél körül a bevásárolgató emberek között cikázni a városban futócuccban... :) Ahogy beértünk újra az erdőbe, már otthonosabb volt a közeg. A mammutfenyőknél előszedtem egy szendvicset, most vagyunk 21 kilcsinél kb. Egy hosszú egyenes úton haladtunk nagyon sokat, mire elértük a zöld háromszöget. Ez aztán felvitt minket a Nagykopasz felé. Itt már ismerős volt a táj, el is kezdtem jobban tolni a szekeret. Ezt piedcat alaposan megérezte, de nyomta Ő is becsülettel. Nagyon jó tempóban értünk fel a Kopasz alá. Innen legurultunk a Vöröspocsolyás felé, majd a piroson indultunk tovább a Hárs hegy irányába. Fekete-fej, Hárshegy mászás.. újabb jó kis szintek, majd gurulás vissza Hűvösvölgybe. 45km körül volt a vége kb 5:20 alatt.
Ez derék munka volt. ;)
Az autónál piedcat előrángatott 2db alkoholmentes sört, annak a megünneplésére, hogy átlépte az 1000. kilóméterét az évben. Klassz futás volt, kéne még ilyenből több.

Nahát 21 teljesítménytúra

Szombaton a Börzsönyben voltunk Tücsivel. A Nahát 21 nevű túrát már csináltuk korábban is, most ismét nekivágtunk.
A túra rajtja Nagymaroson a plébánia kertjében volt. Szép nagy tágas kert, bőven elfért az a sok ember, aki kijött ezen a szép, de hűvös reggelen túrázni egyet. A nevezésnél a rövid távoknál áll csak a sor, így mi is kivárjuk a magunkét, majd útnak eredünk.

From Nahát 21 2008

From Nahát 21 2008

Az első pont a Szent Mihály-hegy nyerge, ami igencsak magasan van, így rögtön a túra elején durva mászással indítunk.

From Nahát 21 2008

Odáig nincs is nagy gond, míg bele nem futunk egy iskolányi gyerekbe, és elérjük a legszűkebb ösvényt, ami felvezet a pontig.

From Nahát 21 2008

Nem is baj, hogy lassulunk, Timi nincs még bejáródva, küzd a szintekkel keményen. No meg az ösvény is hagy némi kívánnivalót maga után, nem csak szűk, de rettenet ferde, csúszós is.
A pontnál kitörünk a pihenő tömegből, és máris újra szabad az út. Hegyes-tetőn nagyon szép kilátás fogad minket. Innen irány lefelé, Zebegénybe. Az út alatt több helyen van lehetőségünk kikukkantani a fák közül a Dunakanyarra. Micsoda látvány ez innen a magasból!

From Nahát 21 2008

Zebegényben a Kálvárián van a következő pontunk, ahol kisebb csoportok pihengetnek. Itt felmászunk a kilátóba is nézelődni pecsételés után. A panoráma innen is pazarr.

From Nahát 21 2008

Odalent valamilyen rendezvény van, mintha valami kézműves kiállítás/vásár lenne.

From Nahát 21 2008

Lemegyünk a hegy oldalában szerpentinező kis köves úton, majd indulunk kifele a helységből. Lovaskocsis maskarások jönnek velünk szembe az úton, mókásak. :) Amit a lovak maguk után hagytak, az már kevésbé... Innen jó hosszan kellemes szintben haladó út jön, gyönyörű mezőkkel, szép erdővel, patakkal, izgalmas patakátkelésekkel. Ez már tetszik Timinek is a sok szint után.

From Nahát 21 2008

From Nahát 21 2008

From Nahát 21 2008

A következő pontot a Törökmezői halastónál találjuk. Itt egybent etetőpont is van, betolunk egy-két zsírosdeszkát teával.

From Nahát 21 2008

Jól esik, bár a hagymával és a teába valókkal kicsit spóroltak. A ponton sokan pihennek, egy-egy kisebb csapat indul tovább. Mi is így teszünk. Felmászunk a turistaházhoz, és megyünk a kéken tovább. Timinek már beharangoztam jó előre az utolsó nagy mászást, ami nem emlékezett már. A vizesárokba először le kellett mászni, majd onnan jött a nagy kaptató.

From Nahát 21 2008

A felső szakasza volt igazán meredek és nehéz, ahol ráadásként még egy szembe jövő hatalmas gyerekcsapatot is kaptunk nehezítésnek. Szerencsére a fa létránál ők egyesével másztak át szépen sorban a létrán, amíg mi át tudtunk slisszolni a létra alatt a kerítésen lévő résen. ;) Elértünk Köves mezőre, ahonnan aztán már csak le kellett csorogni vissza Nagymarosra.

From Nahát 21 2008

Itt egy új útvonal volt kiszalagozva, nem az, amin még régebben kellett menni. Ez jobb is volt, mert sima volt, nem volt köves, sziklás.
Nagymaroson megkerestük a plébániát, és már kaptuk is az újabb kajaadagot a célban. A rendezők szorgosan dolgoztak, minden dícséret megérdemli őket. Volt miért, nagyon sokan voltak ezen a túrán, és ahogy néztük mindenki jól érezte magát. Ahogy mi is.

További képek itt:
http://picasaweb.google.com/qvic78/NahT212008

Ferencvárosi futás

Ezen a hétvégén rendezik meg nálunk a lakótelepi vígasságokat. Ennek keretén belül a zöldgömb sport egyesület újra megrendezte a Ferencvárosi Futás nevű futóversenyt is. Reggel 8 után 5 perccel már mentem is le nevezni a leghosszabb, 8 km-es távra. Ugyan utálom a beton futásokat, de ezzel a versennyel elfogult vagyok, mivel verseny közben a házunk előtt futhatok el... idén kétszer is a megváltozott útvonal miatt.
Örömmel figyeltem fel egy másik lokálpatriótára a nevezőasztalnál... úgy látszik, a helyi hirdetményem megtette hatását. :) Nagyon helyes!
Kicsit később újra lejöttünk, immáron Timivel, hogy megnézzük a fiatalságot. A 14 év alatti korosztályos versenyeken nagyon sokan részt vettek, az iskolák szép számmal képviseltették magukat.
A délben induló 4km-es korhatár nélküli versenyen már nem volt olyan nagy a tömeg, ennek megvártuk még a befutóját, majd melegíteni kezdtem. Hol máshol, mint a Nyúl dombnál. ;)
Az én versenyem 13:05 körül startolt el. Az elején megint nagy volt az iram, de most okosabban kezdtem, mint tavaly. Nem hagytam magam elhúzatni az élmezőnnyel, mert abból nem sok jó sült volna ki a későbbiekben. Végig egyenletes, de nagyon jó tempóban haladtam. A tempó persze még így is nagyon szokatlan volt, és nem igazán nekem való. Tudtam, hogy a lábam meg sem érez 8km-t, de a tüdőm egész idő alatt majd szétszakadt. Így jár, aki ultrázik és mellette néha sprinttávokba bonyolódik... :)
A pálya megváltozott a tavalyihoz képest, ezért nem tudom összehasonlítani az eredményeket, de érzésem szerint (is) sokkal jobbat futottam idén. 35:30 lett a vége, kb abszolút 8. hely. Ez idén kevés volt a kategóriában a dobogóra.

Jól esett. Jövőre benevezek a 4km-re is a 8-as mellé. Az tökéletes bemelegítés előtte.