2008. december 18., csütörtök
Tortúra 65 tél 2008
Nagyon vártuk már a téli napfordulóhoz kötõdõ Tortúrát. Az elõzetes jelek nem voltak túl bíztatóak, egész héten csúnya, borongós, esõs idõ volt, szinte abba sem akarta hagyni. Gondoltuk, hogy nem lesz egyszerû a terep szombaton a felázott Bükkben. Péntek délután indultunk el autóval Egerbe, a már szokásos Tortúrás csapattal, Peti, Laki és Feró társaságában. Az autópályán is borzasztó idõ volt, köddel, esõvel és havasesõvel. Toltam azért a gépnek rendesen, így idõben megérkeztünk a 18:00 órás buszhoz, amivel aztán továbbmentünk Miskolcra. A vasutas sztrájk miatt indítottak egy extra buszt is, ami így nem volt zsúfolásig tele. A többiek Tapolcára mentek a szállásukra, én pedig hazaugrottam anyámékhoz. Amikor az Avasra felgyalogoltam, akkor is töretlenül esett az esõ végig. Késõbb este már havasesõre váltott, ami némileg bíztató volt.
Reggel 5-kor kelek, összeszedem magam, és indulok a rajthoz. Örömmel konstatállom, hogy elállt a csapadék az éjszaka alatt. Ez fontos volt, mert felülre nem vittem vízálló cuccot magammal. Az Avasról az Egyetemváros felé leggyorsabban egy ösvényen lehet lejutni, így elhagyom az utcákat és elõkaparom a fejlámpámat. Az út jó saras, még el sem kezdõdött a túra, de már avatom az új cipõmet. :) Óvatosan megyek a csúszós ösvényeken lefelé, nem akarok nyakig sárosan érkezni az iskolába. Az Egyetemvárosból aztán már betonon kocogok Tapolcáig. Elhúzok a többiek szállása elõtt is, negyed 7-re érek a rajthelyre. Ez a jó négy kilóméter bemelegítésnek megtette. A kapu elõtt még üdvözlöm Józsit és Rushboy-t. Bent nagy a sürgés forgás, sok az ismerõs. Bár a többiek azt tervezték, hogy 6-kor elrajtolnak, kicsit késésben voltak és még velük is találkoztam. Mivel õk gyalogtempóban vágtak neki a távnak, minél hamarabb szerettek volna indulni. Én gyorsan beneveztem, de a rajttal még vártam. Rush-sal megbeszéltük, hogy várunk 7 óráig, és akkor indulunk, aztán majd meglátjuk, hogy megy együtt.
7-kor kapjuk a rajtidõt és indulunk is kifelé a suliból. Lámpa már nem kell, jól haladunk felfelé az Iglói úton. A bánya után, ahogy letérünk az erdõbe, iszonyat nagy sár fogad minket. Ez így kemény lesz, gondolom akkor. Szerencsére nem tart sokáig a bokáig süllyedõs rész, a zöld sávon már jóval kisebb a sár. Remek tempót tudunk együtt futni, így gyorsan telnek a kilik. Kékmezõnél most nem Bükkszentlászló fele kell menni, hanem a jól megszokott piroson tovább. Itt kezdenek sokasodni a hófoltok, majd kicsit arrébb már összefüggõ hólepel takarja a tájat. A Nagy-Som-hegyet már elõre beharangozom Rush-nak, így nem éri meglepetésként a tekintélyes emelkedõ. Itt már vastagabb a hóréteg, még hógolyózni is nekiállok. Bükkszentkeresztre beérve utólérjük Feróékat. Most szerencsére nincs elég hideg ahhoz, hogy le legyen fagyva a meredeken lejtõ mûút, amin lezúzunk a pontig. Itt Józsit is befogjuk. A piros házikóban kapunk pecsétet, meg lenyomok két pohár forró teát.
Gyorsan indulok kifelé, nem jó ez a meleg ilyenkor. Rush még egy kicsit marad, ezért nem kezdek el futni, bevárom. Elõszedek egy sportszeletet, azt majszolgatom felfelé sétálva. Mikor utólér, újra kocogásra váltok én is. Hollóstetõ elõtt a sárgán nagyon hangulatos a fenyves így havasan. Az elágazásnál Rush megáll, hogy végre elrakja a kezében cipelt és már ronggyá ázott térképet és itinert a zsákjába. Egy futó páros megy elõttünk, én utánuk eredek. A sárga sáv és a sárga kereszt elágazásánál majdnem továbbmennek a sávon, úgy terelem vissza õket a helyes útra. Itt a Szarvas-kútnál ér be ismét Rushboy. Felfelé a Rejtekben már együtt csapatjuk újra. Itt sorra ismerõsökkel találkozunk, így a tempó is alábbhagy, beszélgetve sétálunk fel a meredekebb részeknél. A Sugaró töbrein mindíg élmény áthaladni, itt már igazi téli hangulata van a túrának. Felérve Nagymezõhöz még nagyobb havat találunk. Itt a Vadkertnél kavargunk kicsit, de végül sikerül újra a mûúton kilyukadni. Innen már gyorsan felérünk Bánkútra, ahol vár minket a remek kajapont. Az idõnk 3:27 idáig.
Még odakint szólok Rushboy-nak, hogy nem fogok sokat idõzni a ponton. Jobb ilyenkor haladni, meg teleenni sem akartam magam. Lesz még kajálós pont több helyen. Õ viszont nagyon éhes volt, így több pihire volt szüksége. Bedobtam egy zsíros deszkát meg pár pohát teát, aztán búcsút intettünk egymásnak, a célban majd még találkozunk. Innen igazi örömfutás jött Tarkõig, ezt a részt nagyon szeretem. Erõlködni sem kellett, itt viszonylag szintben megy az út. Tar-kõn nem volt pont, de kimentem teljesen a sziklák szélére nézelõdni, itt az mindig megér ennyi kitérõt. A látvány csodás volt, a Bükk hozta a formáját. Az alacsonyan levõ felhõtakaróból kilátszottak a magasabb hegycsúcsok. Ezután hosszú technikás lejtmenet jött. Most inkább a biztonságra mentem, mint a sebességre, de azért tempósan haladtam. A hótakaró kezdett csökkenni, majd eltûnni. 400 méterrel lejjebb, a Tamás kútjánál már újra csak sár fogadott. No meg egy újabb remek etetõpont. Pecsét, zsíros deszka, tea. Nyamm.
Még egy intenzív emelkedõ a zöld sávig, aztán hosszú hullámvasutazás kezdõdik a Török úton. Két futó sráccal kerülgetjük egymást menet közben. A Völgyfõháznál JB robog el mellettünk szép egyenletes tempóban. Innen már csak a piros sávot kell követni Egerig. A Ménes oldalról nagyon szép kilátás nyílott az északabbra levõ hegyekre, amiknek a teteje fehérlett a hótól, ahogy a nap odasütött rájuk. Itt sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezõgép. A Kövesdi kilátó is csodás panorámával várt minket. Itt ér utól B. Andi és egy srác, akikkel együtt toppanunk be a Várkúti turistaházba. Újabb zsíros deszkát tüntetek el tea kíséretében. Andi kérdezgeti, hogy mennyire ismerjük a végét, mehetnénk együtt. Én jól ismerem ugyan, de elõre szólok, hogy én az Õ tempóját nem bírom.
Hárman indulunk tovább, felfele kényelmes, lefele feszes tempóban. Aztán a Bikk bérc után Andival gyorsítunk, Nagy Egednél már a srác leszakadt mögöttünk. A köves lefelén és a szerpentinen már veszett a tempó, de még bírom tartani. Beér minket mégegy futó, akivel aztán Andi folytatja az ámokfutást. A szõlõsöknél még ott vannak elõttem, de itt én már visszaveszek. Jó nagy agyagos sár van, tapad a cipõre belõle bõven. A mûútig nem is bírom lerázni a plussz terhet. Onnan aztán már csak végig a vasútig, majd le a Minarethez és be a suliba. 8:04 lett a vége, ami pontosan megfelel a terveimnek és az elvárásaimnak. Örülök is neki nagyon.
A forralt bort gyorsan lenyomom, lesz még ideje kiürülni, amíg a többiek beérnek. Rushboy jó húsz perc múlva érkezik, neki is jól ment a második fele is. Átöltözök, megkajálok és várok még pár órát, amíg a többiek beérnek. Az idõ így is jól telik, a cél nagyon jó hangulatú, jókat beszélgetünk az érkezõkkel.
Ilyen oklevelet kaptam:
És ilyen kitűzőt:
Nagyon elégedett vagyok mindennel, a túrával, az idõjárással, a teljesítményemmel és az új futócipõmmel is. Nem véletlenül szeretjük a Tortúrát, ez egy klassz túra! Minden tökéletes volt, köszönöm ezt a szép napot!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése