Piros 85 ( 88,5km 3205m )

Kivételes P85-nek néztünk elébe. Ritkán esik meg, hogy óra átállítás előttre esik a rendezvény, így most egy teljes órát nyerünk a sötétedéssel szemben. A terv 7,8-as átlag és 11:15-ös teljesítés volt, ami elég kemény. Már az is elég szokatlan volt, ahogy elkezdtem csinálni. Mivel nem volt még rendes (végig-)futós időm ezen a túrán, vettem az egyik legkomolyabban megfutott túrát, a Less Nándort 61km 2125m szinttel és összevetettem a Piros első 61km-ével ami majdnem pont a Hosszú-árok EP-re jön ki: 60,5km 2171m szinttel. Idén a Less 7:24 lett, ide beírtam 7:30-t.. és ehhez mérten osztottam be a többi szakaszt. Elég meredek tervnek tűnt, akárhogyan is néztem. :)

Reggel Ákossal és Lucával indultunk a Hévhez, ahol piedcat is csatlakozott hozzánk. Ákosék a 65-ön indultak, piedcat a 85 terepfutó változatán. A rajtban a megszokott sürgés forgás, minden olajozottan zajlott. Egy tv stáb interjút készített Pap Gáborral, a tavalyi első helyezettel. Feró is feltűnik a tömegben, pacsi aztán Ő már szélnek is ered. Én kivárom a 8 órát másodpercre pontosan.

Borzalmasan hideg van ehhez az öltözethez. Ahogy elindulok, akkor érzem csak igazán a hév sinek mellett Csillaghegy felé kocogva. Sapkából kettőt hoztam, mert délutánra viszont meleget mondtak. Így most jól jön a melegebb szélálló sapi, később majd lecserélem a siltesre. Felveszem a kesztyűket is. Na így már jobb. Csillaghegyen majdnem elsüllyedek szégyenemben, mikor a Rókahegyi út helyett a Rókavár utcába fordulok be.. nem is értem... pedig annyiszor jöttem már erre. Alig jöttem pár száz métert a piroson, máris elvesztem. :S Na sebaj, hamar visszatalálok a jelzésre máris pár plussz méterrel a lábamban. Az időterv a táskám zsebében lapult, de az első pont idejére még emlékeztem 1:10. Ehhez képest 54 perc kellett, hogy felérjek az első pecsétig. A pulzusom persze az egekben végig, de rendkívül értékes percekkel kerültem előnybe. Tölgyikrekig nagyon sok előzgetéssel telt az idő és sikerült még több tartalék időt begyűjtenem. Terv 2:30 volt, de 1:58-at mutatott az óra 18,3km-nél! A több mint 9-es átlag 815 méter szinttel elég rosszul hangzott, de nyomtam tovább lefelé is.

Dömösön aztán belakmároztam a ponton mindenféle jóból. Dobogókőre is jó tempóban értem fel 12:28-ra. A Csévi-nyeregig még hoztam pár percet, bár itt már nem is nyomultam annyira. A terv a nyeregig 6 óra volt én meg 5:18-nál jártam ott. Ezután viszont a Kopár csárdáig vakartam a fejem, hogy hogy a fenébe terveztem 25 percre ezt a 8km-es szakaszt... lol. Itt valamit nagyon benéztemm... Az előny így el is szállt az EP-ig ahová már pár perccel a terv mögött érkeztem meg.

A levest így sem hagytam ki, nagyon jókor jött. A futás intenzitása tovább csökkent, messze volt még a vége és köszönhetően az erős kezdésnek nem állok rosszul. Ezt bizonyította az a tény is, hogy a Hosszú-árok EP-hez (60,5km) 7:24-el érek. Ez igen! Percre hoztam a Less Nándis időt. ;) Atom, csak van itt még majd 30 kili a végéig. A ponton itt is hatalmas a választék tápanyagból, magnézium és kalcium tablettával is kínálnak, ez utóbbit be is veszek egyet. A Hosszú-árokban nem szakadok meg, jólesősen néha belekocogok az emelkedőbe. A pont előtti 500 méter aztán már nagyon meredek, ott nem is próbálkozok ilyesmivel. Útközben egy nagyon aranyos kezdeményezés szemtanúja leszek. Egy helyen almák vannak kirakva az ösvény szélére kis táblácskával és egyéb biztató feliratokkal körítve. Az egyik túratárs felesége volt a tettes az egyik felirat szerint. Nemes gesztus, magamhoz is veszek egy almát és jóízűen elmajszolom a pontig. Ott aztán szintén van alma, csoki, birsalmasajt (ami már előző években is teljesen levett a lábamról), mazsola, aszalt gyümölcsök és sok más finomság. A pontőrök tukmálják is rám szépen a cuccokat, azt mondják, hogy a futók feleslegesen fizettek be kétszerannyi pénzt, szinte semmit nem vesznek magukhoz. :) Táblacsoki darabokkal és almaszeletekkel felpakolva vágok neki a Nagy-Szénás csúcsának és a maradék távnak Nagykovácsiig. Lent az aszfalton nagyon rosszul esik a futás, lassulok is rendesen, valamiért nagyon fáj a bal lábfejem egyik középső csontja. Elég rossz érzés, ahol lehet keresem a puhább talajt. A faluban a templom teret teljesen átépítették, a plébánia környékére rá se ismernék, ha nem jártam volna már itt két hete a Kopasz körön. :) De még most is szokatlan, ahogy elterelték az utat. Megjegyzem így sokkal barátságosabb. A tervhez képest pont időben vagyok 8:20 volt betervezve és 8:22 van. Remek. Nem is nagyon időzök, benyomok egy pohár meleg teát és már ott sem vagyok. Végre a megszokott futókörön robogok, ezt már nagyon vártam. Persze most nem tudok úgy futni, mintha csak egy Kopaszt nyomnék éppen. Nem, az nem megy, de azért haladok. A Julianna major melletti titkos ponthoz érve fogadott a legnagyobb meglepetés az EP-k közül. A pontőr szinte rohant a pecsétért amint meglátta, hogy közeledek én még elő sem bírtam kotorni a papírt a zacsiból, mikor már nyomta volna a stemplit. Ő nagyon fel volt készülve a futókra, hogy még egy felesleges másodperc se teljen el a pontján. :) Ha így végignyomta a mezőnyt, akkor mély elismerésem! Meg egyébként is. Itt kapott el a furcsa érzés, hogy valami más mint szokott lenni. Bakker! Világos van! Azannya, ilyen sem volt még Piroson, hogy itt járok és még nappali fény van. Fekete-fejre 7 percces hátránnyal érek fel. Itt egy komplett család fogad a ponton jókedvűen. Lefele zúzás, Hárs-hegyre pedig lassú mászás következik. Itt nézem meg a telefonom és kapom a szomorú hírt, hogy piedcat kiszállt. :( Fel is hívom gyorsan és váltunk pár szót. Felérve a parkolóhoz aztán további emelkedők jönnek a János-hegyre fel. Még ez is meglesz világosban. Elképesztő! Mikor itt jártam a jégbogárral futni egyet az esőben még nem is hittem volna, hogy akkor szinte a teljes "éjszakai" szakaszt be fogom futni, pedig így történt. A kilátó tövében kapom a pecsétet és az újabb remek ellátást. Enni már nem is nagyon eszek, csak egy pohár kólát gurítok le. Elég hideg, úgyhogy nem megy olyan gyorsan. Közben nézem az órám, megint sikerült előnybe verekedni magam, +2 percem van tartalékban. Zsír! Ez mintha visszaadná az erőmet is kicsit. Felrakom a fejlámpámat és nekiiramodok. Itt döbbentem meg újra, mikor azt vettem észre, hogy a szalagozás a sötétben macskaszemként veri vissza a fényt. Úgy ki volt jelezve az ösvény végig, mintha valami leszállópályán futnék. Ilyen jelzések mellett az is könnyedén veszi a kanyarokat, aki először van a túrán. De azokat a fényvisszaverő bigyókat feltekergetni minden egyes szalagra az nem lehetett semmi meló... Makkosmária is meg van 25 perc alatt, ahogy a papíron állt. Itt is kínálnak mindennel de szólok, hogy én már nem bírok semmit enni még egy müzlit sem úgy tele vagyok. Iszonyatosan bőséges az ellátás. Az utolsó szakasz már nem megy ilyen fényesen, de nem is erőlködök nagyon. Olyan kényelmesen célbaérős lett a vége, 11:29-es összidővel érkeztem meg az új célhelyiséghez. Az iskola tornatermébe mécsesekkel kivilágított út vezetett be, iszonyatosan hangulatos volt.

Remélem itt lesz a cél a továbbiakban is, mert ez nagyon bejött. A pultnál Ebola fogad és adja át a megszokott díjazást egy P85 feliratok zoknival kiegészítve. :)) Wow, ez állat.


A kajálós részt nem nézem meg (még itt sem voltam éhes igazán), hanem inkább sietek hazafele, ha már így alakult, hogy nem kell senkire várnom.

Az időterv tehát összességében jó volt, részleteiben viszont oltári nagy bakik voltak benne, ami néha összezavart. Sebaj, jövőre már lesz tökéletes alap egy jó tervhez. ;)

Az órán most használtam először a navigáló funkiót élesben. No nem azért, mintha tényleg navigálásra lett volna szükségem, viszont remekül mutatta mennyi van még a beállított pontokig. A hosszú felfeléken nagyon jól jött, Szakó nyerget, Dobogókőt is figyelgettem. Rendkívül hasznos volt.

A pulzusméréssel most történt egy apró gikszer... az öv nem volt elég szorosra állítva rajtam és a Szőke forrás völgyében lerázódott a hasamra. Meglepő módot ott is tökéletesen mérte tovább a pulzust, de próbáltam azért visszaügyeskedni a helyére. Így ezt többször is eljátszottam, és Dömösre beérve sikerült az egyik fel-tologatással kicsatolnom az érzékelő egyik patentjét. No akkor rögtön meg is zavarodott a rendszer. A frissítőponton aztán levettem az egészet, feszesre húztam és visszaraktam rendesen. Ez az apró bibi jól látszik a grafikonon is, a 220-as pulzus nem én generáltam.... :)) Ezt leszámítva minden oké volt.

Azt tudtam, hogy ennek a túrának is rendkívül példás a szervezése, de ebben az évben sikerült Eboláéknak még rárakni egy lapáttal. Minden tiszteletem az övék. Gratulálok a teljes brigádnak és köszönöm a remek élményt!

Timex adatok

Végezetül egy remek összevágott videó az eseményről: