Idén szakítottam a hagyománnyal és nem otthonról indultam gyalog a Tortúrára. Gyöngyi, Laki, Peti és Feró társaságában Tapolcán szálltunk meg péntek este. Beiktattunk egy nagy kajálást még estére, ami később kicsit megbosszulta magát. Jövőre majd vigyázok. A szállásról reggel nagyon kényelmesen 2 perc alatt értünk át az iskolába, ami mindenképp pozitív dolog. Csípős fagy várt odakint. Alul a téli futónadrágom vettem (most csak magában, nem úgy mint tavaly), felülre 3 réteget. Kesztyűből a vastagabbat. A rajtban a szokásos nyüzsgés volt 6 óra körül, de az emberek többsége gyorsan el is indult. Én pontban 7-kor vágtam neki a távnak. Tempó nem volt igazán tervezve. Szerettem volna jó időt menni, ugyanakkor nem akartam megszakadni, csak egyenletesen menni végig. Így egy nyugis indulótempóval kezdtem. Az elején sok emberrel találkoztam, mert az előzgetés, aztán Bükkszentkereszt után már kezdett ritkulni a mezőny. A havas Bükk csodálatos volt. A Rejtek-Sugaró és a Nagymező különösen! Bánkútra 3:40-nel értem, ami teljesen rendben volt. Kis pihi, kaja pia és kocogtam is tovább a Faktor rét fele. Elkezdett esni a hó, amit be is ígértek az időjósok. Indulásnál nagyon sok futó érkezett éppen, így több nagyobb csapat loholt mögöttem innentől. Tar-kőig egy sporival kerülgettük egymást. Kinéztünk a sziklaszirtre, pont nem volt, de sajnos kilátás sem. Lefele elhúztam, jól lehetett haladni a havas lejtőkön. Az Imó völgyénél értem utól két futót, akikkel nagyjából együtt értünk be Tamáskútra. Itt aztán megint beértek a mögöttünk jövők is, pár perc alatt elég sokan lettünk. Elől indultam, itt még remekül ment minden. A Völgyfőház előtt ért Carlos-ék csapata, ami már elég nagyra duzzadt. Itt éreztem először, hogy lassulok és fáradok. Kicsit visszavettem és maradtam a kényelmes zónában. A porhó taposása plussz energiákat mozgósít meg én meg valahogy nem pihentem rá eléggé a mai napra. Gond azonban nem volt egy szál sem, haladtam szépen továbbra is. A Török út nem egyszerű eset, híresen hosszú és monoton, de már jól ismerem így nálam volt az előny. Rutinnal győztem le az egyhangúságát. Kövesdi-kilátó, majd Várkút jött. A szokásos helyen nem találtam a pontot, kicsit tovább kellett menni, egy másik épületbe húzódtak be a pontőrök. Nem sokat időztem, a hátra levő szakasz innen már nem vészes. Viszont elfáradtam, ezt éreztem, így elég komótosra sikerült, főleg az Egedig tartó út. Az ekkorra már sűrű hóesésnek köszönhetően most gyerekjáték volt lejönni a köves úton. Puha hó lepte és még csak jeges sem volt. A szőlődombok után pedig már Eger várt rám. Még bőven világosban, 15:54-kor értem be a célba. A 9 órán belüli teljesítésnek örültem. Bár ezt előre biztosra vettem, végül épp csak tudtam hozni. Az átlag pulzus 154 lett. A célban klassz hangulat volt, sok ismerőssel, jól teltek az órák, amíg a többiekre vártam. Köszönet a túráért!
Timex adatok
Feró képei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése