Vidróczki 18

Idén is mentem, hogy ne maradjon ki az egyik legnagyobb kedvenc, viszont csak a legkisebb távra, hogy minél hamarabb hazaérjek Timihez. Ákos is úgy döntött végül, hogy csak a 18-ra jön, így együtt utaztunk le Szorospatakra.

Mivel a pontnyitások a rövid távon nem futásra vannak optimalizálva, későn indultunk. Ákosnak adtam 20 perc előnyt, Ő 9:15-kor, én 9:35-kor vágtam neki a hegyeknek.

Az első szakaszt nem ismertük, hiszen a hosszabb távok nem a zöld sávon mennek fel Mátraszentimrére, Mátraszentlászlóra. Pozitív meglepetés volt az új útvonal, nagyon szép út vezetett fel a faluig. Utcákon kanyarogva áttrappolok Szentlászlóra. Ákosnak semmi nyoma. Nem jön szembe sem. Azannya! Rálépett a gázra rendesen. Egy vidám párral találkozok viszont, akik néven szólítanak és hajráznak. Ezt nem tudom mire vélni, eléggé meglepődök. Nagyon le lehet maradva, még a hírnevem is megelőzött. :D A pontnál nem frissítek, elég korai lenne...

Spurizok visszafelé. A sípályáknál megint utólérem a párost, akik tovább szurkolnak. Vigyorogva megköszönöm ismét. Száguldok lefele a csodálatos Csörgő-patak völgybe. Hutahely, jobbra át, sorra jönnek a patakátkelések. Nyújtom a lépteket, tudom, hogy ha Ákost utól akarom érni, akkor most nagyon nyomni kell. Szerencsére remekül vagyok, minden szempontból. A lábaim frissen pörögnek, a tüdőm észrevétlenül szorgoskodik, a szívem pumpál mint a kisangyal. Kell is neki, a pulzusom az egekben... Kerülgetem a kidőlt fákat és a sziklákat, ugrálom át a patakokat, könnyen veszem az akadályokat. Hamar el is érem a leágazást a Vándor-forrás felé. Mérem az időt, mennyi időbe telik megjárni az újabb hurkot, mert ide is vissza kell jönnöm. Lefutok a forrásnál levő ponthoz a pecsétért..

..majd mászok vissza az elágazásig. Ákos továbbra sincs sehol, bár a kis kunkor csak 5 percembe tellett, így ez sokat nem jelent. Toltam hát tovább felfelé. Ágasvár jött. Rendesen megrohamoztam, csapattam felfele is. Ha itt sem találkozok Ákossal, akkor szögre akasztom a cipőmet otthon. Szerencsére nem így lett, már a felső harmadában jártam, mikor szembetalálkoztunk. 11:01 volt, hivatalosan 1 perce nyitott fent a pont. Felmászok az EP-ig, ahol kapok egy újabb pecsétet meg egy kis dícséretet. A pontőrrel együtt indultunk el még a rajtból. :)

Na zúzás lefelé. Megjegyeztem a helyet, ahol összefutottunk Ákossal, így meg tudtam mérni, hogy 5 perccel van előttem. Lerobogtam a turistaházhoz, majd tovább a piroson. Mikor elindultam fentről, a pontőr még oda is szólt búcsúzóul, hogy figyeljek a piroson, mert kavarós. Azt válaszoltam, hogy köszi, ismerem. Hehe. Jó vicc. Úgy elkavartam rajta idén mint a fene. Bazz. A jelzést meg sem találtam, az erdőben vágtattam tovább Szorospatak fele... elég nyomasztó volt. Végül az erdei tábor kerítésébe ütköztem, és annak mentén kimásztam a műútra. Onnan már sinen voltam. Ilyen se volt még... Így Ákost nem sikerült utólérni, 5 perccel utána értem be, az időm 1:59:54. Klassz futás volt, kár lett volna kihagyni. 13:10-re már otthon is voltam Pesten. Két dolgot sajnáltam, hogy piedcat nem jött és hogy nem találkoztam össze Mikivel.

Timex adatok

Pilis 50

Jó régen voltam utoljára ezen a túrán. Bizton mondhatom, hogy semmi nem változott az évek során... ;) mint ahogy valószínűleg az elmúlt 30 év során sem. A rendezőség nagy dolgott vitt véghez, 30 éve rendületlenül tálalja nekünk ezt a remek rendezvényt. Ez szerintem igen nagy dolog. Köszönjük!

Az időre nem lehetett panasz, csodás napsütésben úszott az egész Pilis. Kocogva indultam neki a távnak, de csak kényelmesen. Persze a Kevélyek megmászása elég messze van a kényelmes fogalomtól, de jól ment a dolog szerencsére.

A nyeregben volt az 1. EP.

Az első hegyeket magam mögött hagyva értem el Csobánkát, ahol lehett frissíteni a helyi csapokból.

A faluból kiérve jött az egyik leg trükkösebb elágazás, amit szerencsére már jól ismerek,

majd a hosszú, hosszú út a Szurdokig, ahol újabb pont várt a parkolóban.


A Szurdok gyönyörű volt most is, mint mindig. Kattintottam is pár képet. Jött Pilisszentkereszt, majd a mászás a Pilis oldalában. Itt a nyílt terepen fújt a szél rendesen, amiből az erdőben szinte semmit nem lehetett érezni. A Mária padnál pár túratárssal kerestük a pontőröket, de nem találtunk csak egy turista csoportot a pihenőnél.

Később útban felfelé a Két Bükkfa nyereghez szembetalálkoztunk velük. Kaptunk pecsétet is.

A nyeregben pedig frissítésképpen ásványvizet, ami remekül esett. Innen jött a kalandos szakasz a zöld négyzettel. Hű, az az út nem sámli. Főleg az eleje nyomasztó, ahol nem lehet jelzést találni. A Hoffmann-vadászháznál egy lagzi volt készülőben, a násznép már szép számmal volt jelen a helyszínen. Fentebb a forrásnál találtam meg a túra legjobb EP-jét, ahol meglepetés frissítés is várt rám. Zsírosdeszkák savanyúsággal és forrásvízzel. Csodás! El is töltöttem itt jópár percet beszélgetve a pontőrökkel.

Innen aztán hosszú mászás jött, először a Szakó-nyerget kellett bevenni, majd onnan Dobogókőt. Fent a szuper időnek köszönhetően sok turistával találkoztam, és persze az újabb ponttal a múzeumban.

Egy kellemes szakasz jött lefelé a Fagyoskatonához, majd hosszú kanyargós utakon értem el a Tölgyikreket, ahol begyűjtök egy újabb pecsétet. Itt már a rövidebb távosokkal is találkozok útközben.

A piros kereszten nagyon ritkán járok, így érdekes volt arra menni. Lajosforrásnál a pont nem a forrásnál volt, mint reméltem, hanem korábban az elágazásban. Így a forrást ki is hagytam. Teám még volt a camelbak-ben, a cél pedig már nem volt olyan messze.

A sárga kereszt egy picit meglepett, az emelkedőire már nem nagyon emlékeztem. Később persze lejteni kezdett és szépen lecsorogtam a Janda házhoz.


Megkapom a pecsétet és kocogok tovább lefelé. Innen Pomáz határa már nagyon közel van, hamar el is érem és már a széles utakon haladok tovább. A futás már nem nagyon megy, elfáradtam, meleg is lett már nagyon. Mindegy is, innen talán már laposkúszásban is eljutok a Hév állomásig. Amit végül 14:00-kor el is érek.

A menetidő 6:51 lett. Jó menet volt. A Pilis pedig gyönyörű! Köszönöm a rendezést!

További képek: Ide kattints
Adatok a Timexből