Jó régen voltam utoljára ezen a túrán. Bizton mondhatom, hogy semmi nem változott az évek során... ;) mint ahogy valószínűleg az elmúlt 30 év során sem. A rendezőség nagy dolgott vitt véghez, 30 éve rendületlenül tálalja nekünk ezt a remek rendezvényt. Ez szerintem igen nagy dolog. Köszönjük!
Az időre nem lehetett panasz, csodás napsütésben úszott az egész Pilis. Kocogva indultam neki a távnak, de csak kényelmesen. Persze a Kevélyek megmászása elég messze van a kényelmes fogalomtól, de jól ment a dolog szerencsére.
A nyeregben volt az 1. EP.
Az első hegyeket magam mögött hagyva értem el Csobánkát, ahol lehett frissíteni a helyi csapokból.
A faluból kiérve jött az egyik leg trükkösebb elágazás, amit szerencsére már jól ismerek,
majd a hosszú, hosszú út a Szurdokig, ahol újabb pont várt a parkolóban.
A Szurdok gyönyörű volt most is, mint mindig. Kattintottam is pár képet. Jött Pilisszentkereszt, majd a mászás a Pilis oldalában. Itt a nyílt terepen fújt a szél rendesen, amiből az erdőben szinte semmit nem lehetett érezni. A Mária padnál pár túratárssal kerestük a pontőröket, de nem találtunk csak egy turista csoportot a pihenőnél.
Később útban felfelé a Két Bükkfa nyereghez szembetalálkoztunk velük. Kaptunk pecsétet is.
A nyeregben pedig frissítésképpen ásványvizet, ami remekül esett. Innen jött a kalandos szakasz a zöld négyzettel. Hű, az az út nem sámli. Főleg az eleje nyomasztó, ahol nem lehet jelzést találni. A Hoffmann-vadászháznál egy lagzi volt készülőben, a násznép már szép számmal volt jelen a helyszínen. Fentebb a forrásnál találtam meg a túra legjobb EP-jét, ahol meglepetés frissítés is várt rám. Zsírosdeszkák savanyúsággal és forrásvízzel. Csodás! El is töltöttem itt jópár percet beszélgetve a pontőrökkel.
Innen aztán hosszú mászás jött, először a Szakó-nyerget kellett bevenni, majd onnan Dobogókőt. Fent a szuper időnek köszönhetően sok turistával találkoztam, és persze az újabb ponttal a múzeumban.
Egy kellemes szakasz jött lefelé a Fagyoskatonához, majd hosszú kanyargós utakon értem el a Tölgyikreket, ahol begyűjtök egy újabb pecsétet. Itt már a rövidebb távosokkal is találkozok útközben.
A piros kereszten nagyon ritkán járok, így érdekes volt arra menni. Lajosforrásnál a pont nem a forrásnál volt, mint reméltem, hanem korábban az elágazásban. Így a forrást ki is hagytam. Teám még volt a camelbak-ben, a cél pedig már nem volt olyan messze.
A sárga kereszt egy picit meglepett, az emelkedőire már nem nagyon emlékeztem. Később persze lejteni kezdett és szépen lecsorogtam a Janda házhoz.
Megkapom a pecsétet és kocogok tovább lefelé. Innen Pomáz határa már nagyon közel van, hamar el is érem és már a széles utakon haladok tovább. A futás már nem nagyon megy, elfáradtam, meleg is lett már nagyon. Mindegy is, innen talán már laposkúszásban is eljutok a Hév állomásig. Amit végül 14:00-kor el is érek.
A menetidő 6:51 lett. Jó menet volt. A Pilis pedig gyönyörű! Köszönöm a rendezést!
További képek: Ide kattints
Adatok a Timexből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése