Szent László 33 (34,3km)

Rég jártam már a Szent Lászlón, 5 éve volt az utolsó belőle. Egyik leg maradandóbb emlékem innen származik a hideg fogalmáról, mikor piedcattel a pásztói vasútállomás mellékhelyiségét teszteltük a -15 fokban. Idén is nagyon hideget jósoltak, bár a vasútállomást eszem ágában sem volt célbavenni. Ákossal buszos átutazást terveztünk be Tarra. Pásztóra le is értünk szépen időre, volt idő még készülődni is. Felkerültek a kamáslik, nagy havazást ígértek mára.

A hószállingózás már elkezdődött, de itt az utcákon még nem maradt meg. A busz pontosan érkezik és olcsón feketén szállít. Nagy bevétel nincs a családnak, alig vagyunk páran. A rajthelység emlékeimmel ellentétben jól fűtött épületben van, kényelmesen tölthetjük ki a nevezési lapokat.

Az eleje döcögősen megy a nagy hidegben, kell egy kis idő amig bemelegednek az izmaink. A Sztupa és az első pont így is hamar jön. Innen megmászunk pár kisebb hegyet, most pont jól jönnek a kaptatók. Mire megérkezünk Szentkútra, már szépen bejáródunk. A hó szállingózik, de itt még nem sokat látni belőle. A templomtól mászás indul fel a barlangnál levő pontig.

Pecsételés után be is nézünk a barlanglakásokba. Az út innen tovább emelkedik, méghozzá nagyon meredeken. Igaz ez a szakasz nem hosszú. A hegytetőről aztán legurulunk a Szent László hasadékhoz.

Be nem megyünk, csak kintről kukkantunk be a szép sziklás szurdokba. Innen jó hosszan lankás hullámvasút következik Sámsonháza, majd Nagybárkány felé. Útközben felveszem a szemüveget is a száguldó hópelyhek ellen. Jó, hogy hoztam. Nagybárkány távolabbi szélén az iskolában találjuk a frissítőpontot, ami egyben a 15-ös táv célja is. Be is kajálunk, pont jókor jön az utánpótlás.

Már épp kezdtem megéhezni. A kenyerek jól esnek, a tea is nagyon finom. Kis pihenés után nekivágunk a második résznek... ami rögtön más arcát mutatja mint az első 15km. A Garábi-nyereg felé vezető út már tiszta hó. Az út hosszú és leginkább a Múzslára emlékeztet az egymás után felbukkanó csúcsok hada. Persze ez itt azért jóval könnyebb feladat. A ponton meglepő módon ismét frissítést kapunk, bográcsban melegítik fel nekünk a finom teát. Klassz! Ide felcipelni ennyi mindent nem semmi, köszönet érte. Innen már nincs sok a Tepkén lévő utolsó ellenőrzőpontig. A kilátó lábánál megkapjuk a pecsétet és elindulunk lefele.

Igaz, hogy itt már alig van hátra pár méter szint, mégis ez a túra legnehezebb része, mert a végén alaposan megkapjuk a beígért viharos északi szelet. Pásztó fele kocogva először oldalba kap minket, féloldalasra fagyasztva az arcunkat. Később pedig telibe kapjuk a már-már viharos szelet. A mínusz 8-10 fok rögtön -25 körülinek érződik.
Itt egy remek kis kalkulátor a szél által okozott hőérzet kiszámolására.
Párszor muszáj megállnom, hogy a kesztyűmmel átmelegítsem az arcomat. Közben pedig száguldás lefelé, hogy minél hamarabb szélvédettebb helyre érjünk. Ez kemény volt. A 21-es úttól már csak pár percre van a cél. A koli előtt is tombol a szél, de erre már fittyet hányhatunk. Megérkeztünk. Az összidő 5:02 lett, ami jó, többre készültünk.

A célban jó meleg van. A díjazáson kívül még finom paprikás krumplit is kapunk uborkával, kenyérrel, teával. Az ellátásra egyáltalán nem lehet panaszunk. És a teljes szervezésre sem. Jó volt a jelzetlen részek szalagozása is. Ez egy klassz túra. Örültem, hogy újra ott lehettem.

Képek a túráról

Eredmények

Timex adatok