2012. március 11., vasárnap

Bia 25

Újra itt a Bia, újra itt a lehetőség egy jó kis trappolásra. A trend ugye azt követelte, hogy most egy 2:35-ös idővel érjek célba, de a jelenlegi edzettséggel ez elég kilátástalannak tűnt nekem.

Ákossal érkezünk meg a Viadukthoz elég korán még fél 8 környékén. A pontnyitások miatt én csak 8-kor terveztem indulni. Összekészülünk, majd a rajtnál elintézzük a papírmunkát. Ákos úgy dönt, hogy elindul 45-kor, én pedig majd 55-kor adva neki 10 perc előnyt.

Az elején a szokásos előzgetések mennek. Nagy szelet mondtak már, egyelőre ebből még nem sokat érzünk, bár tudom, hogy ez majd a túra második felében lesz igazán érdekes. Jól haladok szépen pörögnek a kilóméterek. Nagyon sok embert hagyok le, a tavaszias időben jó sokan kijöttek mozogni. A Sóskúti pontot 1:13-mal érem el. Ákosnak nyomát sem láttam, csodálkozok is milyen jól tolja ezek szerint.

A Kálváriát mászva aztán megjön az erős szél. Küzdeni kell ellene felfelé... és innentől végig. A szembeszél egyre csak erősödik. A horgásztónál már csak futók lehetnek előttem, kettőt meg is látok a távolban. Az egyik mintha Ákos is lehetne. A hídig befogom őket, itt kiderül nem Ő az. Hol a fenében van ez a srác? Most már nagyon elől lehetek, nagyon ritkás a mezőny. Nyakaskő előtt még egy futót befogok, a pontnál pedig közlik, hogy a 7. érkező vagyok.

A sziklák mászása közben egy hármas pillantok meg magam előtt. Szép lassan őket is beérem, de Ákos közöttük sincs. Itt már biztos vagyok benne, hogy valahol elmellőztük egymást. Én meglepően jó időben vagyok, Ő pedig 3 óra körüli időt tervezett. Azt már sejtem, hogy a 2:35 nem fog összejönni, de a közelében talán beérek. A végét nyomom ahogy tudom, a lőtéren még begyűjtöm az utolsó pecsétet, aztán jöhet az aszfalt. Előttem meglátom a 3. helyen haladó futót. Lassan közeledek. A patakpartra érve a híd után érem utól. Láthatóan nagyon el van fáradva és sétálós pihenőt tart. Nem akarom megelőzni, szólok neki hogy jöjjön, mert még dobogós. Az utolsó 100 métert együtt futjuk le. 2:40 lett a vége. Klassz! Ez jól esett. Megkapom a gyönyörű jelvényt, amin idén Nyakas-kő van. Ákosre még várni kell egy ideig, de aztán felbukkan. No megvan a srác. A 3 órából pár perccel csúszott ki, és az is kiderül, hogy hol mellőztük el egymást. Nem tévedt el, csak volt egy kiállása még az első felében ott léptem le. Összeszedjük magunkat és indulunk is haza. Még délelőtt otthon vagyunk.

Timex adatok

Nincsenek megjegyzések: