Népek tavasza hegyimaraton 2012

A Bia 25 túrán kaptam az infót, hogy megváltozott az NT útvonala. Nagyon meglepett a dolog. Később utána is néztem (már ideje volt) és valóban, teljesen új rajthely és teljesen új pálya az összes távon. Ejha! Első ránézésre a 15 rendben volt, de a 30 útvonala nekem elég szegényesnek tűnt a régihez képes. A leírás szerint nem vitték át a másik oldalra ( Fehérkőlápa, Létrástető ) a túrát, hanem Örvénykőig csinál egy oda-visszát kis trükkökkel. A maraton útvonala is sokat változott, a táv rövidült, a szint is csökkent. A 6 órás szintidő az eddigi pályán fenyegetően feszes volt. Igaz, mind az 5 alkalommal 5:30-on belül voltam, de ez koránt sem volt egyszerű feladat. Az idei sokkal könnyebbnek ígérkezett.

5:15 van, mire mindenkit összeszedek Budán és Pesten, de a pályán jól haladunk, így 7:10-kor már a Csanyikban parkolunk. A hely tökéletes egy ilyen nagy volumenű túra indítására. Reggel nincs még meleg, kicsit didergünk az autóból kiszállva. Én furcsán öltöztem, felül tavasziasan, alul téliesen. A rajtnál Marietta csapata már szorgosan dolgozik, csak 1 dolog nincs még a helyén, a mobil wc-k késnek. Pedig az érkezőknek most jó szolgálatot tennének. A nevezés gyorsan megy, nekem különösen, mert előneveztem. Csak alá kell írnom és meg is kapok mindent rögtön. Gyorsan átnézem az útvonalat még indulás előtt, hogy ne érjenek meglepetések. Otthon összeraktam az új útvonalat a honlapon talált infó alapján, de a jelzetlen részekben nem voltam biztos. Szerencsére mindent úgy terveztek, ahogy feltételeztem, így képben voltam teljesen. Klassz.

Na indulás. 7:30-kor kezdek neki a feladatnak. A Majális parkig a műuton kell lemenni, ez nem volt túl komfortos, mert szembe jöttek az érkező autók. Szerencsére egy szakaszt beszalagoztak egy párhuzamos erdei ösvényre. Az emlékparktól a megszokott útvonalon mehettem tovább. Mászás a Gulicskára. Szokás szerint kemény dió. Most a csodás kilátás csak a futóknak adatik meg. A többi táv nem jön erre. Egy kis időt szentelek is neki tovább indulás előtt. Felérek a tetőn levő rétre. Az első jeges szakasz ez után jön, jég-futás indul. Pont utólérek egy sporttársat, aki éppen rossz fele fordul le az útról. Visszaterelem a jó útra és szólok neki, hogy majd a piros sávot kövesse ha elválik a zöldtől. A Fehér-kő lápai elágazást hamar elérem. Innen kezdődik az új szakasz Bükkszentkereszt felé. Az út széles, jól futható és jól jelzett. Hullámzik fel-le. Gond nélkül el is érem a falut. A távolban egy kisebb csapatot vélek felfedezni, akik egy elágazásban keresik a helyes irányt. Szivességet tesznek tudtukon kívül, mert már messziről látom merre kell majd tovább mennem. Be is érem lefelé egyikőjüket. Majd kiérek a főútra és meglátom a többieket is. De ismerős ez a srác nekem... Hátranéz, így megbizonyodhatok róla, hogy tényleg Ákos az. Beérem felfele és érdeklődök, hogy Ő meg mit keres erre... csak a 30-t tervezte megcsinálni. Mint kiderült felbátorodott az új, rövidebb útvonal hallatán. Viszont már kezdi bánni, hogy a hosszún indult. Együtt futunk be az első pontra, ami a buszmegállóban van. A pecséten kívül kapok szőlőcukrot is.

Tovább is együtt indulunk el, és egy darabon tartja velem a lépést még az erdőbe beérve is. Nem egyszerű. Nem azért mert olyan gyors vagyok, hanem mert megint jégmezőn lavírozunk. Magyarázom neki az útvonal további részeit. Nem érti honnan ismerem ennyire ezt az (neki) új szakaszt. Persze...nem jár Tortúrára. ;) Innen ugyanis majdnem Jávorkútig a Tortúra útvonalát aprítjuk. Egy emelkedőnél aztán elköszön és leszakad. Én tolom tovább nagyon jó tempóban. A lábam teljesen rendben van és energiával is jól állok. Figyelek a folyamatos frissítésre, még az elején elég hamar elkezdtem bevinni az utánpótlást. Leérek a fiatalos fenyvesbe, majd azt megkerülve már mászok is fel Hollóstetőre. Innen a műúton lefele indul tovább a sárga, majd jobbra-balra kerülgeti azt. Az utolsó átkelésnél hallom, hogy érkezik valaki hátulról. Figyelem! Az első vágányra gyorsvonat érkezik. Csabi az. Elzúg mellettem és gyorsan távolodik. Tolom én is ahogy tudom. Egy idő után azt veszem észre, hogy közeledek. Aha! Megint jégre értünk! Csabi óvatosabb, így beérem (ilyen sem volt még). Együtt futunk be a 2. pontra a Szarvaskúti elágazáshoz. Itt is van szőlőcukor, vételezek is.

Megint kemény szakasz jön, a Rejtek emelkedője megizzaszt. Csabi persze úgy elpattan mint a szél... :) Érzem, hogy a téli futónaci nem volt jó választás, izzad a lábam rendesen. Annak ellenére, hogy milyen tavaszias idő van, errefele még komoly mennyiségű hó akad. Szerencsére a 30 centis hó megtart, úgy össze van már esve. A Sugaró fenyvesei újra és újra elkápráztatnak. Igazi téli képet nyújtanak még. A Kecskeláb-rét hasonlóképpen, bár itt kevesebb a hó és több a jég. Megint utólér valaki, néha közelebb ér, néha lemarad. De nem tud megelőzni. Elérjük a műutat, majd a kék letérését is. Megint technikásabb lesz a pálya és lejt is rendesen. Kezd nagyon lemaradni a spori. Síkfutó. Most már biztos. :) A pont előtt még van egy aszfaltos szakasz, ott Ő ad nekem rendesen, de még előtte érem el az EP-t. Itt van Imi is, végre utólértem. Csak pár perccel indult előttem. Jól tolja Ő is.

Frissítésnek itt forrásvíz vár palackokban és újabb szőlőcukor hegyek. A vizet passzolom, én inkább egyenesen a forrásból iszok, kézből. Oldschool. Jól esik. Nagyon. Megmosom az arcom is, aztán spuri tovább. A kék itt egy jó darabon a műúton halad, majd balra letér Ómassa fele. Van még itt is némi emelkedő, de aztán a szerpentinen zúzhatok lefele. A zúzás ott marad félbe ahol bejön újra a jég. Először szolidan, ami még kezelhető, de az alsőbb útszakasz nagyon durva. Én elég jól kezelem a jeges szakaszokat, de itt én is szentségeltem. Van csúszós jég és van még csúszósabb. :) Az akadályt azonban jól veszem, nincs taknyolás. Elértem a régi bánkúti kohász utat, ezen kell elindulni Garadna felé. Ezen már jól lehet haladni. Mit jól.. durván lehet repeszteni. Elmellőzöm a Sebesvízi völgyet és meg is érkezek Garadnára. A szokott helyen van a pont és itt már a 30-as táv résztvevői is jelen vannak. Legurítok egy pohár finom teát, veszek magamhoz szőlőcukrot és búcsút veszek a ponttól.

Újabb műútas szakasz jön. A Három-kúti völgy helyett a Bánkútra vezető műútra kell felkanyarodni, majd a nagy balkanyarban letérni egy ösvényre. Az út átvezet a piros keresztre, ami meredeken emelkedik Csókás fele. A mászás újra megizzaszt. Odafent újabb EP. Itt már nagyon sokan vannak, itt jön be a rövidtáv is. Sikerül azonban elég gyorsan beszereznem a pecsétet és továbbindulni. Nincs vesztegetni való idő.

Innen aztán beindul az előzgetés. Kisebb nagyobb csoportokban megy a rövidtávos tömeg, de ez itt már megszokott. Udvar-kő, Lilla barlang, majd a Keskeny-lyuk hegytető. Az EP az elágazásban van, így nehéz elvéteni az új szakaszt. Innen ugyanis megint nem a megszokott úton kell elindulni, hanem a Hársas tető felé. Pár futó kedvű 30-as kerülget az úton. Együtt érjük el az utolsó pontot Ortás-tetőn.

Innen már alig van valami hátra. Az út széles, lejtős, könnyű kerülgetni a rövidtávosokat. A vadaspark mellett elfutva kis idő múlva visszaérek a Csanyikba, majd pár perc múlva beérek a célba. Nézem az órát, 4:23 áll rajta. Azt a leborult szivarvégét! Mellette egy másik szám: 37km. Az órám lefele csal kicsit, így 37,5-38km lehet az új útvonal. Persze az idő még így is remek, de teljességgel összemérhetetlen a régi pályával..

Megvárom a többieket, közben eszek iszok, ellátás van bőven. Ákos is beér 5:15 körül, nagyon örül is neki. Yoyoék is hasonló idővel érkeznek. Mindenki elégedett. A levegő eddigra 12,5 fokra melegedett, a nap pedig hét ágra sütött. Most már tényleg itt a tavasz!

Az eredményem a 7. helyre volt jó, ami igazán nagyszerű!
Eredmények

Timex adatok