A mai napon tanultam valami régit. Mondjuk, hogy felmondtam a leckét, ami már a könyökömön jön ki. Edzés nélkül nincs jutalom. Se könnyű teljesítés, se álomidő, mint két éve. Csak küzdelem van és verejték. Az idei LN erről szólt számomra. Próbáltam küzdeni ellene egy darabig, de ez a küzdelem ma egy esélyes volt. A Bükk ma odacsapott én meg azóta nyalogatom a sebeimet.
Ha már a sebekről beszélek az első kilómétereken (hol máshol?) a Kő-völgyben sikerült még egy hatalmas sziklába is beletérdelnem. Ez egy masszív pár km sántikálást és vérző felszakadt bőrt eredményezett... a fájdalom lassan de biztosan múlt, szóval ez nem kifogás, csak egy kis nyafogás. Sokkal jobban akadályozott a fáradtság és, hogy az elejét túl erősen kezdtük piedcat-tel és Csizivel. Ők a 35-ön poroztak ma. Nekem a 63km-hez 8:49 kellett. A túra továbbra is tökéletes, az időjárás is az volt 10-15fok végig. Az ellátás pazarr. Úgy tömtek minket, mint a libát. Az is nagy öröm volt, hogy találkoztam a bratyóval, aki szintén a 35-öt vállalta be.
Sajnos az órát elfelejtettem elindítani a rajtnál, így az első km hiányzik a trackből.
Itt lehet megnézni a mért adatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése