Ma volt a Bükk 900 napja, amire most nem tudtam eljutni... helyette egy közelebbi rövid futást tudtam csak beiktatni. A két héttel korábbi pilisi túra annyira bejött, hogy erre a napra is ezt az útvonalat vettem terítékre. Azaz annak egy könnyített verzióját. Brigi csütörtökön jelezte, hogy csatlakozna, ha már a DÉ-re együtt készülünk, így ez egy jó felkészülési futásnak nézett ki.
Mivel siettünk vissza és nagyon meleget is ígértek mára, praktikusan korán indultunk. Még 7 óra sincs, mikor már Pilisszántón parkolunk, majd nekivágunk a mai feladatnak. Az volt a terv, hogy a végén rövidítünk (a plussz 5 kilis kört kihagyjuk, így a korábbi évek 35-ös távját jártuk be), viszont megnézünk minden kilátót alaposan. Ez utóbbi ugyanis nekem a túrán kimaradt. Utólag kiderült, hogy ez kiváló döntés volt.
Az elején a Trézsi forrás megismerésével kezdtünk.
A túrán ez is kimaradt, mert túl sokan álltak meg itt frissíteni. Most szabad volt a pálya. A forrás szépen ki van építve, a vize pedig finom és igen bővizű. Remek frissítési pont, bár ezen az útvonalon túl korai.
Ezután a Pilis szerpentinjének a leküzdése következett, ami elég könnyen ment, repültek felfele a méterek. A kilátásra sem lehetett panasz, szép tiszta idő volt, messzire el lehetett látni a kanyarokból. A távolban még láttuk, ahogy megül a felhő a völgyekben.
A zöld sáv elhagyása után hamar a Vaskapu völgyben találtuk magunkat, ami másféle szépséget tárt elénk.
A sziklás völgy sejtelmes árnyékba burkolózott, itt igen kellemes idő fogadott minket. A hegyoldalban őzek szökelltek felfelé. Lezúgtunk a Mária padig és már kanyarodtunk is fel a Két Bükkfa nyereg irányába. Itt találkoztunk az első erdőjáróval ma, aki nagyon úgy tűnt mint aki kint aludt a szabadban. Még kicsit kómásan, nagy hátizsákkal sétált lefelé. Mi viszont felfelé aprítottuk a métereket. A nyeregben most nem volt ott a remek frissítés, mint a túrán, így csak a camelbak-ből tudtunk kortyolni egyet és már másztunk is tovább a Fekete-kő irányába. Természetesen nem hagytuk ki a kilátót, leereszkedtünk a sziklakilátóig és megcsodáltuk a Pilisszentlélek - Sasfészek kettős által meghatározott tájat. LeFaGySz. Naná, hogy rögtön ez jutott eszembe.. ;)
Innen lezúztunk a Pilis-nyeregbe, ahol ismét emberekkel találkoztunk. Egy terepjáró mellett készülődtek a sütögetéshez. Odaköszöntünk és már robogtunk is tovább lefelé a Klastrom-szirtek felé. Ez az a hely, amire igazán kíváncsi voltam. Egész pontosan a Kémény-szikla. A túrán az ellenőrző pont egy hosszú lejtő aljában volt, ahol semmi különöset nem láttam. És mivel siettem, nem is néztem jobban szét. Otthon kerestem rá a neten a helyre, és megdöbbenve találtam ezt a linket: Kémény szikla gömbpanoráma. Uramatyám, mit hagytam ki. Természtesen most ezt is bepótoltam. Kíváncsian másztunk ki a sziklaszirtre, és a hely nem okozott csalódást. A kilátás mesés innen. Talán a legszebb a Pilisben, amit eddig láttam.
Egy kicsit szusszantunk itt mielőtt visszafordultunk.
Hosszú emelkedő várt ránk, kemény munkával értünk vissza újra a Pilis-nyeregbe. A főzőcskéző társaság még természetesen itt volt... gondoltuk is, hogy minden bizonnyal hülyének néztek minket, hogy kavargunk itt minden fele.. Most épp a Sasfészek fele vettük az irányt. Ez a legkönnyebb út talán ami felvezet a turistaházhoz. Találgattuk, hogy vajon lesz -e ott valaki. Én biztosra vettem, hogy igen. A hintához érve meg is álltunk pihenni és kipróbálni az öreg szerkezetet.
Még jól működött. :)
A tippem egyébként be is jött... Jó idő van (futni már-már túl jó is), hétvége, miért is ne lenne itt valaki.. Egy idősebb fazon meg is kérdezte tőlünk, hogy nem kérünk -e valami frissítőt. Biztos nem ingyen gondolta, bár ezt nem tudtuk meg, mert köszönettel elutasítottuk az ajánlatot. Itt még volt itókánk a zsákban. Igaz egyre melegebb és melegebb van, így a készletünk is fogyatkozott...
A télen nyaktörő lejtő, most elég szelíd volt, könnyedén lejutottunk a hegyről, a S+ többi része pedig általában is eseménytelen.
A zöld sávot elérve aztán jöhetett megint a mászás felfelé. Itt már nem fickándoztunk annyira, elég meleg is volt már. A Kétágú-hegy kilátópontját is megnéztük, ami messze nincs olyan jó, mint a Kémény-szikla, de Kesztölcöt és a Getét meg lehetett nézni egy másik látószögből is.
Innen a zöld kereszt már nem volt messze, amin megkezdtük az ereszkedést. Ez sem egy egyszerű szakasz, mert itt meg nagyon technikás a terep lefelé.
Az erdőben mellettünk rázendített egy kabóca formáció.. húzták a lábalávalót. Lent jött egy kis nyílt szakasz, ahol a nap teljes erővel ránk támadt. Válaszul kiittuk a maradék folyadékunkat a zsákokból.. ;) Most már nincs messze Klastrompuszta, ahol tudunk majd frissíteni.
Így is lett. A sörözőnél egy pohár üdítőt dobtunk be, a kicsit feljebb levő pihenőnél pedig egy alapos mosakodás után a camelbak-t töltöttük meg friss vízzel. Újúlt erővel indultunk el a Legény barlang felé. Persze már megint a rossz úton... a túrán is elkavartam itt, és a barlangjelzés helyett a sárgán indultunk el kifelé. Ahogy észbe kaptam gyorsan korrigáltunk egy huszáros vágással. A barlanghoz jó kis kapaszkodó vezet fel, jól esett, ahogy a bejáratnál megcsapott a hűvösebb levegő. Persze, hogy ezt sem néztem meg 2 hete, így most itt is körbenéztünk. Olvastam róla, hogy igen hosszú barlangról van szó, összesen 14km hosszú. Egy kis vasajtóval le van zárva a járat, így csak a hatalmas első csarnokot lehet megnézni egyszeri látogatóként.
Innen visszafordulva leszaladtunk a sárgáig, majd azon indultunk vissza Pilisszántóra. Itt már irtó nagy a hőség, jól tettük, hogy korán indultunk. Pont delet ütött az óra, amikor elértük a falu szélét. A templom harangja is megszólalt. Innen már hipp-hopp vissza és érünk az autóhoz.
Jó volt kicsit kényelmesebben bejárni a túra útvonalát és jobban megismerni ezeket a remek kilátóhelyeket. A nézelődést leszámítva pedig edzésnek is kiváló volt ez a futás. Azért reméltük, hogy szeptemberben már nem lesz ilyen forróság majd. ;)
Suunto adatok
További képek
