Tési fennsík 50 1999

Már nagyon kíváncsi voltam a barlangászok paradicsomára, a Tési fennsíkra. Ezért is, no meg azért, mert ezt a túrát is szerettem volna kipróbálni, indultam az 50-esen. Pár nappal az esemény elõtt végre meg tudtam gyõzni Ervin barátomat, hogy Õ is jöjjön. Pénteken szakadt az esõ. Rossz ómen. Még este is. Hajnalban keltünk Tatabányán. Az esõ elállt. Csupa víz odakint minden. Hatalmas felhõtakaró borítja az eget. Elindulunk a vonathoz, közben a múlt heti szombat hajnalra gondolok (a Százas), akkor derült volt az ég, és a vonatról láttuk, ahogy felkel a nap. Most nem fogjuk, szerencsére. Remélhetõleg ma nem lesz olyan borzalmas meleg. A vonat késik. Egy kevés pánikhangulat csempészõdik gondolataim közé: nem érjük el a csatlakozást Kelenföldön! Dehogyisnem! Nyugi. Szerencsére csak negyed órát késett, és ezt az idõt nem növelte Pestig. A másik vonat idõben jött. Megérkeztünk Várpalotára. Néhány hátizsákos ember száll le a vonatról, nem vagyunk sokan. Tudtam elõre, hogy ez nem egy néptúra, de azért több emberrel számoltam. Alice sem jött. Na akkor induljunk, kérdés, hogy merre? A buszmegállóban mindenki a menetrendet vizuálja. A buszra várni kellett volna. Egy középkorú nõ megszólal: én gyalog szoktam menni. Akkor menjünk mi is gyalog. Kérdeztük, hogy tudja -e merre kell menni, amire csak egy bizonytalan Hát?! volt a válasz. Remek. Induljunk. Egy kis séta után elérkezünk a mûvházhoz. Bent a ruhatárnál áll 3 rendezõ(nõ) nevezés. Megkérdeztük, hogy mennyien indultak már el: - Úgy 50 -en. Az nem túl sok. Egy kis készülõdés után elérkezett az idõ. A táskát beadtam a ruhatárba, csak egy oldaltáskát viszek magammal. A térképet is bent hagyom a táskában, mivel elõtte már tanulmányozgattam, és az ellenõrzõ lapon is kaptunk egy térképvázlatot. Reméltem az elég lesz. Elõttünk indult el egy futó. Õ biztos tudja az utat. Mi nem. Elindultunk. 7:55. Azaz, csak kimentünk a mûvházból, és máris ránk borult a nagy tanácstalanság. Ugyan a rendezõség ellátott némi információval, de a totális helyismeret hiánya megtette a magáét. Szerencsére mások is akkor indultak, akik a vonattal jöttek. Igy egy kis csapat indult el elég bizonytalanul. Senki se tudta az utat, csak az a nõ aki már volt ezen a túrán, de Õ meg eléggé felületes emlékekkel rendelkezett szemmel láthatóan. A vár mellett bal oldalt haladunk, pedig a rendezõség jobb oldalt említett. Szólok is Ervinnek, de hát az a nõ csak tudja, hogy hová megy. Hamar kiderült, hogy nem nagyon. Kerültünk egyet. Mindegy, megvan a piros jelzés. Remek. Innen kezdünk elszakadni a csoporttól, egy fokozattal rákapcsoltunk. A városban nagyon figyelni kell a jelzést. Aztán kiértünk a városból. Itt egy nagy nyílt terepen ment tovább az út, több helyen gúvasztottuk a szemünket, hogy az elágazásban vajon melyik a mi utunk. Nagy nehezen beértünk az erdõbe. Ez mindíg nagy megkönnyebbülés ismeretlen terepen. A piros sáv nyugtatóan hatott ránk a fák törzsein. Akkor most már nyomjuk meg. Futottunk. El kellett érni a fél ötös, vagy fél hatos vonatot mindenképpen, mert az az utolsó lehetõség a hazajutásra (aznap). A táj kezd érdekes lenni. Mikor bejutottunk a Vár völgybe, már kimondottan szép a környezetünk. Sziklás hegyoldalak, pihenõhelyek, barlangok. Igyekeztem elvonni a figyelmemet a barlangokról, lassító tényezõk. Monoton emelkedett az út, de nagyon enyhén. Mikor elértünk a P+ jelzéshez, akkor kezdett jobban emelkedni az út. A völgy több helyen is gyönyörû látvány volt. Egy hatalmas sziklára meredtem felfele tátott szájjal, melynek a teteje jóval a fák lombkoronája fölé magasodott. Hú, azt milyen jó lehet megmászni, onnan van kilátás. Ervin nem tulajdonított nagy érdeklõdést. Egy részen keskeny ösvényen haladtunk, egészen elgazosodott dzsungeles helyen. Hamar visszatért az erdõbe az út. Lassan egy órája megyünk. Most már keményen felfele haladunk. A Bakonyban ez ritkaság. Már látjuk a tetõt. Az egyik kanyarban embereket veszek észre. Szólok a társamnak: - Nofene, nézd csak! Megvan az 1. EP. Közelebb érve még jobban megörülök. Kedves és szép fogadtatásban van részünk. Két nálunk valamivel fiatalabb lány az EPõr. Pecsételnek, megkérdem, hogy mikor ment el elõttünk vki, mire egy kis tanakodás után úgy döntenek, olyan negyed órája. Megköszönve az infót, tovább haladunk. Mihelyst egy kicsit továbbhaladtunk, megjegyezzük, hogy ezért már érdemes volt eljönni. Ekkor megtudom, hogy Ervin egyik oka, hogy minden évben megy a Gerecse 50-re, hogy az egyik EP-nél minden évben ugyanaz a lány a pontõr :) . No igen, ki miért... Lefele haladunk tovább kocogva. Nagyon dzsumbujos rész jött. Szitkokat szórva keresem az utat. Átvergõdtünk. Tovább egy egész nagy úton haladunk. Leértünk a fõúthoz. Ezen átrobogunk, de utána több fele is mehetünk. Most merre? Az egyik úton, a betonúton, a távolban embereket pillantunk meg, a köv. pillanatban már el is tünnek a kanyarban. Tyûha, utólétünk vkiket? Végre. De vajon Õk a túrán mennek -e? Ezt nem tudhattuk, úgyhogy elõbb a másik utat vizslantottam meg. Ezen végigrohanva ráébredtem, hogy ez csak egy pihenõhöz vezet. Akkor nyomás az emberek után. Betonon tovább. Utólértünk embereket. Le is elõztük õket. Végre elõrébb jutottunk, igaz ez semmit se számít, ez nem verseny. Csak az számít, hogy a vonatot érjük el. Csak az idõvel vagyunk versenyben. Elértünk Királyszállásra. Ez a kiírás szerint EP, az ellenõrzõ lap szerint nem az. Egy kutyakölyök fogad nagy ugrándozással minden arra járót. Elég hosszan megyünk végig a betonúton. Jelzés nincs, de tudjuk, hogy jó úton megyünk. Elérjük a háromszög jelzést, majd nagy nehezen végre megjön a KÉK is. Ekkor már nem betonon megyünk. Elértünk Hamuházhoz. Itt egy fiatal pár az EPõr. Melegen ropog a tûz, valamit fõznek. Mi továbbmegyünk. Itt újabb két embert beértünk. Egy helyen majdnem elkavarunk, jelzés nem nagyon van. Sõt egyáltalán nincs. Megyünk egy úton, amirõl a lábnyomok alapján gondoljuk csak, hogy az a jó út. A mögöttünk jövõk bíznak bennünk, õk is arra jönnek, bár az elágazásnál elég tanácstalannak látszottak Õk is. A távolban egy újabb csoportra leszünk figyelmesek, de épp ráfordultak a mezõre, és keresztben haladnak. Követjük Õket. Már végképp elvesztettük a hitet, hogy jó fele megyünk, mert most le kellett térnünk arról az útról, amin mentünk, a térképvázlaton meg elég egyenesnek mutatják az utat. A távolban megpillantunk egy két romos istállószerû épületet. Felcsillan a remény, hogy az ott Csõszpuszta. Távolabb pedig ott van Tés. Utolérve a csoportot megnyugodtunk, Õk is a túrán vannak. És az ott tényleg Csõszpuszta. Beértünk, majd jobbra vettük az irányt. Újra betonon. Elhagyva a falut már jól látni Tést. Útközben elõttünk újabb emberek, de vmi miatt letérve az útról a magas fûben botorkáltak, aztán az úton továbbhaladtak. Nagyon furcsálltam, hisz az út világosan Tésre visz. Aztán odaérve mi is megpillantjuk. Egy kút!!!!! Életmentõ frissesség. Két biciklis is majdnem elzúg mellettünk, de az utolsó pillanatban Õk is észreveszik a vizet. Megállnak, töltenek. Ervin nyomja az egyiknek a vizet. Elindulva megkérdem tõlük, mikor indultak: 9 óra, jön a válasz... Vagyis utolsónak. Ervin az indulók számát kérdi meg, ami 69. Ezek szerint kb. ennyien indulhattunk. Én voltam az 56-os. Ekkor már jócskán bent voltunk az 50-en. Tésre érve utolérjük az elõttünk ivókat. Jásd felé vesszük az irányt. Lefele haladunk. Újabb lekörözöttek jönnek. Leértünk Jásdra. EP-t nem látunk. A turistaút egy veteményesen megy keresztül. EP nincs. Kiértünk a faluból. Innen még mentünk egy jódarabot, mire feltünt a pont. Nagyon megörültem. Kedves kiszolgálás volt, kaptunk zsíros kenyeret uborkával, meg pirosarannyal (pont erre vágytam). Meg hozzá egy ivõlevet. Jóízûen eszegettünk. Itt sokan pihentek egyet, megtudtuk, hogy 32-33. -ak vagyunk. Ezután nagyon vadregényes rész jött, ami nagyon tetszett. Hasonlított a völgy a Cuha völgyhöz. A patak itt is jókora volt. Gyerekek játszottak a fák között háborúsdit. Minket is lelõttek. Azért mi csak mentünk tovább. Bakonynána következett. Itt az EP-nél kaptunk egy jó tanácsot. Egy kis szuszogó a kerülõ helyett. Fel is vágtunk a hegyoldalban. Egy nagy úton mentünk immáron visszafele Tésre. Bakonynánán pont délben voltunk, és ekkor már híre hamva se volt a reggeli felhõtakarónak, újra teljes gõzzel sütött a nap. Tés fele nyílt úton haladtunk, tûzött a nap. Kezdett hasonlítani a helyzet a múlt hetire. Gyorsan ettem egy kis sót, nehogy az legyen, mint legutóbb. Hasznosabb volt, mint jóízû. A K+ ról majdnem elfelejtünk áttérni a Sárgára. Szerencsére nem mentünk el rosszfelé. A sárga megindult felfele. Meglepõen sokat mentünk felfelé, nem emlékeztem arra, hogy Téstõl Bakonynánáig ennyit mentünk volna lefele. Pedig igen. Újra Tésre értünk, kicsit hamarabb, mint számoltam. Nagyon jó idõt jöttünk eddig. 36,2 Km, és pont 5 órája jövünk. Itt már nagyon porzik a kulacs, jól jön az útszéli közkút. Újabb plussz adagot pezsegtetek. Továbbmenve megtaláljuk a piros négyzetet. Befordulunk egy utcába, majd a térkép szerint nyíl egyenesen tovább. De itt egy hatalmas nagy pusztaság jött, igaz ment egyenesen út. De ment balra is, meg jobbra is. Utánunk senki nem jött. Már ez is feltûnhetett volna. De nem zavart. Vesztünkre. Ezután nagyon hosszú másfél óra következett. Elindultunk a szántó közepén haladó úton. Egy parasztbácsika kaszálta a füvet a nagy hõségben. Kérdezzük tõle, hogy ez -e a turista út, amire nem nagyon tudott felelni. Tovább. Az út egyre inkább eltûnik, és már hatalmas gazban haladunk nagy nehezen, aztán hirtelen kiérünk egy nagyobb útra. A baj csak az, hogy ez nem irányban megy, hanem egyenes helyett jobbra, meg balra. Most merre? Javallom jobbra. Nézzük meg. Jó darabot mentünk, mire kiértünk egy betonútra. Ekkor már tudtam, hogy vhová nagyon elkavartunk. Szó nem volt sehol betonútról. Mindegy, a távolban nagy építményt látunk, legalább odáig menjünk el, hátha van ott vki, aki megmondja, hol vagyunk. Futunk. A ház totál le van robbanva, és még annál is üresebb. Sehol senki. Most hova? Menjünk vissza.. de hova? Ekkor új házakat pillantok meg messzebb. Futás. Útközben egy kocsi is ott áll az úton, de nincs ott senki. A háznál majdnem ránk ront a kutya. A háziak nagyjából útbaigazítanak, de biztosan csak azt tudják, hogy nagyon messze vagyunk a Kis Futóné nevû hegytõl , ahova mennünk kell. Bammeg, ezt elkúrtuk. A rossz hír hallatán új erõre kapunk, futunk felfelé az úton, majd egy ösvényt találva megindulunk abba az irányba, amit mondtak. Egy darabig jól megy a dolog, és végre elértünk egy nagy utat. Ezt láttuk már Tésnél is. Jól van megvagyunk. Több mint fél órát elcsesztünk. Elindulunk rajta. Ervinnek még mindig kétségei vannak, szerinte még tovább kellett volna menni egyenesen. Egy jó darabot megyünk az úton, de jelzés egy szál se. Embert se látni. Megint jön a pánikhangulat. Még most se tudjuk hol vagyunk. Most nagyon szidtam magam, amiért nem hoztam magammal a térképet. Ilyet többet nem játszok. Kis reménytelen gyaloglás után újból megpróbáltuk az eredeti irányt. Közel s távol senkit sem láttunk a hatalmas mezõkön. Már-már azt se tudtuk, Tés merre van. Nagyon eltévedtünk, tudtuk jól. És az idõ ketyeg, a vonat mindenképp elindul. Reménytelenül kószáltunk immáron a gizgazos mezõn, visszafele Tésnek. Egy fához ment el Ervin, ahonnan reményei szerint majd lát valamit, de semmit se láttunk. Egy újabb utat fedeztünk fel, ami megint másfele ment. Egy nagy busz roncsa volt az útszélén. Erre nagy nehezen kiérve elhatároztuk, hogy semmi esélyünk így, vissza kell jutni Tésre. Remek, mondhatom. Futás visszafele. Egy sor bolyongás után visszataláltunk, de ez is jó idõbe tellett. A bácsikát most csak messzirõl láttuk, nem mellette mentünk el. Közben újból szomjas is lettem, a nagy kószálás alatt elfogyott a plusszom, és mindketten belefáradtunk az útkeresésbe. Töltöttünk vizet. Kérdezgettük a falusiakat, hogy merre megy a piros négyzet, de nem tudtak pontos válasszal szolgálni. Ekkor visszarohantunk addig a pontig, ahol még láttuk a jelzést, és ott döbbentem rá arra, hogy egész végig rossz irányba mentünk, mert a négyzet nem abban az utcában hagyja el Tést, hanem egy másikban. Úr Isten! Most, másfél óra után, újra ott voltunk, ahonnan elkezdtük a kavarást. De most jó irányba indultunk. Innen mentünk mint a hülye. Nagyon mérges voltam magamra, a térkép miatt. Ha ott van, akkor biztos nem vacakolunk el annyit, legfeljebb 5 percet. Ervin mindenképp el akarta érni a fél ötös vonatot, aminek az esélyei most súlyosan megcsappantak. Itt már nem kocogtunk, teljes erõbõl futottunk. Ekkor már a távból 37 Km-t tettünk meg, a kavarással együtt pedig 46-ot. (utólag kiszámoltam) Egy nagy sáros tócsát rossz helyen közelítettem meg, és egy nagyot fíroltam benne. A bal lábamra estem rá, még jó, hogy nem lett komolyabb baja a térdemnek. Felpattanva tovább futottam. Emelkedõ következett. Fel a Futónéhoz. 3 óra elõtt valamivel voltunk ott. Reménytelennek látszott az utolsó 10 km 1 óra 10 perc alatti megtétele, de azért elkezdtünk futni. Csupa sár voltam az esés után. A piroson haladtunk, egyszer csak kiérünk egy nagy útra, ami keresztbe ment elõttünk. Na most merre??? Jelzés egy szál se össze vissza keresgéljük az utat. Elindulunk egyik irányba is, majd visszatérve a másikba is. Megyünk egy darabon, de jelzés híján inkább visszafutunk. Megint eltévedtünk! Meddig bírjuk ezt még lelkileg? Velünk szembe jön egy csoport, Õk is eltévedtek, sõt kihagyták a Kis Futóné pontot. Egy darabon visszafele indulunk velük, majd az Õ térképüket megnézve rájövök hol rontottuk el. Az elõzõ úton tudnánk korrigálni, úgyhogy mi az ellenkezõ irányba indultunk. Egy újabb negyedóra idõvesztéssel megtaláljuk az utat. Innen újabb futás kezdõdik, bár már fáradtak voltunk eléggé. Engem nem nagyon izgatott a fél ötös vonat, jó nekem a fél hatos is, de Ervin mindenképp azzal akart menni. Újabb eltévedés következett, de ez nem volt vészes. Szerintem, és mások szerint is, itt nem egyértelmû a felfestés. Több helyen úgy kell szó szerint beugrani a bozótba a jó útra, mint valami dzsungelharcos. Nagy nehezen elértem az utolsó EP-t is. Innen már nem nagyon lehet elkavarni. Hamar rátértem arra az útra, amin reggel is mentem. Innen kicsit magányosan mentem egészen Várpalotáig. A célba 16:55-kor értem. Megtudtam, hogy Ervin 6 perccel a vonat indulása elõtt ért be. Egy kevés remény, de nem sok, hogy elérte.. még jegyet is kellett vennie. Így már elég reménytelennek látszott. Megkaptam a jelvény, ami nagyon tetszik, és az oklevelet is. Mosakodtam, töltöttem vizet, és én is indultam a pályaudvarra. Ervin ott feküdt az egyik padon, eléggé megviselt arckifejezéssel. Kérdem, hogy él -e még, mire Õ azt mondta, hogy most meg rajta jött ki a sóbetegség. Egybõl elõvettem só tartalékaimat és adtam neki. Elég pocsékul festett, de már jobban volt valamivel. Megvettük a jegyeket, a büfében ittunk egy jéghideg igazit, és indultunk haza.

Azt hiszem ebbõl a túrából is le lehet vonni a tanulságot, hogy mindenre fel kell készülni, és sosem szabad elbíznia az embernek magát. Ja, és ha erre a túrára jövõre megy valaki, akkor meg ne próbáljon térkép és/vagy iránytû (tájoló) nélkül elindulni. A Bakony az egy ilyen hegység. Útközben több emberrel beszélgettem, szinte mindenki eltévedt valahol. Ez egy ilyen túra... ahol nem fizikailag nagy a terhelés, hanem pszichésen. Ki meddig bírja lelkileg elviselni azt, hogy lehet, hogy rossz úton megy, teljesen már irányba. És meddig megy el az ember a rossz úton? A következõ fáig (fogadkozik), azon ott lesz a jelzés.. még a következõig. És persze ha nincs, akkor is ott dolgozik a kisördög, hogy ha most visszafordulok, tuti, hogy a következõ fán ott lesz a jelzés, csak odáig kellett volna elmenni.

Ez a túra egyébként megnyerte a tetszésemet, én egyébként is szeretem a Bakonyt. Ez a családias légkör ami a túrát jellemezte, meg még inkább megtetszett, de azért mindenki gondoljon majd a fenti írásra akkor, ha épp a Tési 50-et nyomja, és fogalma sincs, hogy hol a fenében lehet a jelzés amin mennie kell. Ugyanis a térképvázlat amit adnak arra jó, hogy tudjuk melyik úton kell mennünk, de ahhoz már kevés, hogy azt is tudjuk, hogy az a jelzés merre megy. Ha lesz idõm elmegyek jövõre is, immáron sok-sok tapasztalattal.