Mivel futásra készültem, elég volt kényelmesen kimennem a rajthoz. Így igaz, hogy korán nem kellett kelnem, viszont cserébe a Szépjuhásznénál lévõ parkoló már szépen megtelt. Találok azért még egy kis szelet földet, amin meghúzhatja magát a járgány. Örömmel olvastam a kiírásban, hogy a rendezõk figyelnek majd az autókra, ez egy nagyon hasznos újítás. Az õrök máris ott sétálgattak a parkoló területén. A nevezés gyorsan megvan, nincs nagy sor az 50-es távnál. A rajttal viszont még várok, mert a pont nyitások nem futásra vannak kihegyezve. Idõn túl kell majd indulnom. Van tehát még egy kis idõm. Leadom az elemeket, amiket piedcat küldött el velem a gyûjtésre. Az idõ szép tiszta, délutánra 26 fokot ígértek, de már így reggel is melegen süt a nap. El is vonulok a kisvasút állomásépülete nyújtotta árnyékba, leszek még napon eleget.
8:55-kor megyek idõért és rajtolok. Újra az egykori futókörömön. :) Na akkor nyomjuk. A Hárs hegyi körúton kívángatok jó utat az utólért túratársaknak, majd a pihenõnél nagyon hamar bezsebelem az elsõ pecsétet.
Egyik kedvenc technikás lejtõmön száguldozok le a hegyrõl. A következõ hegy, a Fekete fej mászása azonban hamar megkezdõdik. Itt csak felgyalogolok, kell még az erõ késõbbre is. Az idõm így is remek a csúcsig. Nyomás lefelé. A karámtól hosszú enyhe emelkedõ jön, amit szép egyenletesen futok, érzem, hogy nagyon jól megy. Itt már tömegekben elõzöm az embereket. Felérek a Kecske-hátra, most pontosan az elágazásban van a pont, ahol a két táv kétfelé válik.
A piros sávon továbbhaladva hirtelen eltûnnek az emberek, ritkul a mezõny. Élvezem az erdõ szépségét és a jól futható széles utat. Egy kis lejtõ után folytatódik az emelkedés egyre intenzívebben, de meglepõen jól tolom még itt is. A Nagy-Kopasz elõtti meredek emelkedõn kifújom magam. Mindjárt itt a kilátó. Jó szokás szerint a pont fent van a kilátó tetején, úgyhogy lépcsõzés indul.. Fent Pigmea vár egy kis meglepetéssel. :)
Lefelé sietek, majd vissza a jelzésen, amerre jöttem. A keresztezõdésnél ér utól Rush és Gábor akik 5 perccel utánam indultak a rajtból. Nézem az idõt nekem 5 perc volt megjárni ezt a kis kitérõt, egy tempót megyünk. A következõ 4km Nagykovácsiig lejt, úgyhogy itt lehet gyorsítani. A faluban a központ felé kell kanyarodni a Csillagszem vendéglõ felé. Meglepõdök, mikor a pontot végül a plébánián találom meg, jól észrevehetõ felirat irányít be a kerthelységbe. Húú, frissítés! Remek! Jól esik az üdítõ, két pohárral gyorsan végzek is. Mennyivel jobb ez a megoldás, mint a 100 Ft-os kupon két éve. Köszönet érte!!
Indulni kell, pedig itt szívesen ücsörögnék még. Az utcán visszafele futva találkozok Daniékkal, szépen jönnek õk is. A faluból kivezetõ sárga lassan egyenletesen emelkedik, próbálok így kocogni rajta én is. Van idõnk harmóniába kerülni, ez a szakasz szép hosszú. Elérem a kék keresztet, ahol a kerítésen átívelõ mászóka alatt már egy forgóajtó is található. Átslisszolok, kezdõdhet a Kutya-hegy mászása. No ez már nem enyhe egyáltalán, lassulok is rendesen. A tetejénél Rushék utólérnek, komoly tempót nyomatnak még itt is. Én maradok továbbra is a sajátomnál, az a biztos. Szem elõtt maradnak, de kicsit lemaradva mögöttük kapaszkodok tovább a Nagy-szénásra. Nem adja könnyen magát a hegy, de fent kárpótol a kilátás mindenért. A ponton beszerzem az igazolást.
Lefelé meredek utak vezetnek a Hosszú-árokba. Óvatos futással próbálom elkerülni a nagyobb zakózást. Annyira befele figyelek, hogy egy idõ után arra eszmélek, hogy nem is figyelem a titkos pontot. Remélem, hogy nem mellõztem el. Megkérdezek egy utólért túratársat, de még Õ sem találta meg. Akkor nincs gond. Most jóval lejjebb találjuk meg, mint legutóbb. Menet közben felírom a számot.
Az Antónia árok elején Szilvivel és Andrással futok össze. Itt vége a lejtõzésnek, kemény kaptató van elõttünk. Gyalogolunk felfelé, most már egész meleg is lett közben. Nehézkesen érek fel újra Nagykovácsiba, kicsit szusszanok, mielõtt újra beindul a kocogás. A következõ ponthoz a zöld barlang jelzésen kell eljutni. Az Ördöglyuk bejáratánál vár az EP.
A következõ szakasz jelzetlen. Szalagozást se nagyon látok, de az út jól követhetõ lefelé. Kiérek a Mészégetõ utcára, most át kell caplatni egész Solymáron. A templom téren szokás szerint megint jól bevedelek és jól bevizezem magam. A felfrissülés nagyon jól esik. Még pár utcán végig kell menni, mire elérem a Szarkavárat. Felbattyogok és megkeresem a pontõröket. A lányok már-már alvásba szenderültek, mikor megérkezek. Megvan a hetedik pecsét is.
A vár aljába visszaérve futókkal találkozok, Õk akkor indulnak felfelé. A frissítõpont felé veszem az irányt, amit hamar el is érek. Csak rövidtávosok vannak a pontnál. Én sem sokat zavarok, iszok pár pohár üdítõt, aztán megyek is tovább. Innen emelkedik felfelé az út, aztán késõbb hullámosabbá válik. Az egyik futó, akit a vár aljában láttam utólér. Jól tolja, csak azon csodálkozok, hogy alig visz magával valamit. Az egyik mászásnál beérek egy rövidtávos futócsapatot, velük egy darabig oda-vissza elõzgetjük egymást. Hirtelen meglátom Daniékat magam elõtt az egyik kanyarban. No, mi történt? Igencsak visszalassultak. Azért az a múlt heti mátrai vagánykodás csak nyomokat hagyott maga után. Elköszönök tõlük és a rövidtávosok nyomába eredek. Lefelé jól húznak. A következõ pontig hátrahagyom õket is. A ponton kisebb sorállás vár rám, a fiatal pontõrlány még nem rázódott bele teljesen a feladatba.
A Tök-hegy mászása következik, ami durván megizzaszt mindenkit. A néhai zöld sáv rendkívül meredek, felsétálni alig bírok rajta. Odafent a sárgán aztán kifújom magam és kocogok tovább a Virágos nyereg felé. A sárgán sok rövidtávos érek ismét utól, akikkel már az elején is találkoztam egyszer. Egy pár kétségbeesetten keresi a jelzést elõttem. Kérdezik, hogy merre lehet, én meg megnyugtatom õket, hogy azon megyünk. Látszólag nem nagyon akarják elhinni, mert már jó ideje sehol sem látták a felfestett jeleket. Jah kérem, a sárga az ilyen. Újabb mászás kezdõdik fel az Újlaki-hegyre. A pontõr a távolból integet, mert elég sokan vannak fent a csúcson. Ez jó, vissza is intek, hogy vettem, megyek. A lány érdeklõdik, hogy sokan kavarognak -e a hegy körül, mert ilyen híreket kapott. Mondtam, hogy én errõl nem sokat tudok, jöttem a jelzésen szépen. Kapok egy nápolyit, amit lefelé menet meg is eszek.
A hegy aljában egy ismerõs arc tûnik fel, a gyorslábú srác jön velem szembe, aki az etetõ pont után lehagyott. Szépen elkavarhatott. Meredeken ereszkedek le a Határ-nyeregbe, ahonnan már kellemes úton döcögök a Macis parkolóig. Az itt lévõ kék kút jókor jön, alaposan megmosdok benne. Innen már hamar elérem a következõ pontot a libanoni cédrusnál. A jól megszokott fogadtatás, ismét egy almával gazdagodva távozok.
A jelzetlen úton Zsotyeket érem utól, de alig bírok vele lépést tartani... pedig Õ nem fut. A Schüller út elõtt még csak csak megyek vele, de az emelkedõn leszakadok. A Hárs-hegy errõl az oldalról egy szép kis emelkedõ. A kilátóhoz felérve keresem a pontot.. már majdnem elkezdek felmászni a lépcsõkön, mikor meglátom a fákra kifüggesztett lapot. Egy újabb kód, amit le is írok.
Innen már csak le kell gurulni a célba. Itt tudom végre leelõzni Zsoltit. :) 14:22-kor érek vissza a rajthelyre, ami egy 5:27-es idõ. Ez nagyon remek! Most végre sikerült jobbat mennem, mint Larzen egykoron. A pályacsúcs tehát megdõlt, a kérdés csak az mennyivel... :)
A célban jó a hangulat, de sokáig nem maradok. Daniékat még megvárom, aztán indulok is hazafele. Nagyon jól éreztem magam, a futás is remekül ment, szuper volt! Köszönet érte a rendezõségnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése