Bükk 900

Eljött az ideje a Bükk 900-on is jubilálni egy jót. A speciális alkalomra most azt terveztem, hogy duplázok ezen az egyébként sem könnyű túrán. Egy sima, egy fordított. A sima már profin megy, a fordított sorrendet viszont még egyszer sem próbáltam... Eljött az ideje. Az utazásra betársult hozzánk Tamás, akit a fogarasi Tescónál vettem fel. Tamás notórius elalvó (saját bevallása szerint), amit most nekünk is bizonyított, 40 perces késéssel vágtunk neki az odaútnak a kis zöld méregzsákkal. Gödöllőn felvettük piedcat-et és már repültünk is Miskolc felé. A Bánkútra vezető út bármilyen autóval élvezetes, nekem eddig most tetszett a legjobban. ;)

Fél 8-kor parkolunk le Bánkúton, már szép számmal állnak az autók a környéken. Kényelmesen megreggelizek, összedobálom a cuccaim, és háromnegyed fele lemegyek a síházhoz. Közben piedcat már indulásra kész, és neki is vág a túrának. Most először egyedül akarja lenyomni a csúcsokat, úgyhogy biztos izgalmas lesz neki az út. A tervezett útvonala megegyezett az én első körömmel, úgyhogy majd igyekszem utólérni.

Pontban 8-kor el is eredek az első körre. A már bevált utakon pörögnek az első csúcsok. Piedcat-tel a Nagy István-erősén találkozok. Innen együtt robogunk át a Huta-bércre, ahol majdnem elmellőzöm a pecsételőhelyet. :) A Kis sár-bércet is közösen nyomjuk még le, aztán viszont piedcat kezd lemaradni. Az Ispán-hegy felé egy kutyával találkozok, aki ugatva fut előttem lefele. A hegy lábánál elválik utunk, Ő továbbmegy lefele a völgybe, én meg felmászok a trükkös hegyre. A Nagy-Kopaszról sikerül egy kicsit más útvonalon mennem a Virágos Sárra, mint korábban terveztem. Végülis nem volt rossz. Innen már csak a Büszkés-hegyet meg a köveket kell begyűjteni. Jól mennek, nagyon jó idővel, új saját csúccsal érek vissza Bánkútra. Az első kör 4:27 lett.

Jön egy nagyobb pihi, kajálással. Közben jó meleg lett, a napon már nem is tudok megmaradni. Túl sokat nem akarok várni az indulással, neki is vágok a 2. körnek, amíg meg nem gondolom magamat.

A Borovnyák után teljesen új útvonalon haladok a Pipis felé. Izgalmas az ismeretlen szakasz. Ezután hosszú pecsét nélküli etap jön a Kis-Kő-hátig és újra kerítés mászások a Nagy-Kő-háton.. Odafent közben gyülekeznek a felhők. Tar-kőn elkezd esni az eső, az ég teljesen elfeketedik. Villámlik, mennydörög. Egy sporttárs úgy elkavarodik lefele menet, hogy a Büszkés helyett majdnem utánam jön a Vörös Sár felé. Útbaigazítom és továbbrobogok. A Virágos Sár-hegy lábánál az ég még jobban rázendít és szakadni kezd az eső. A villámok megállás nélkül csapkodnak körülöttem. Ahogy emelkedek egyre jobban kezdek parázni. Annyira közel csapnak be a villámok hihetetlen nagy robajjal, hogy egy kis tisztáson meg is állok, lekuporodok. Bokafogás, imádkozás. Nem merek tovább menni. Az erdő itt olyan sűrű, hogy 1-1,5 méterre vannak a fák tőlem. Az eső ömlik, semmi vízálló cucc nincs rajtam, már régen bőrig áztam. Jópár percet kuporgok egy helyben, de a villámlás cseppet sem távolodik, vagy ritkul. Erőt veszek magamon és elindulok az eddigi legparásabb csúcstámadására. Igyekszem minél távolabb maradni a fáktól de ez elég nehéz feladat. A csúcson legszívesebben laposkúszásban közelíteném meg a pecsételő oszlopot, de az sokáig tartana. Jobb minél hamarabb túllenni a dolgon, aztán húzni a csíkot lefelé. Minél lejjebb, mert ez itt nagyon nem mókás. Rohanok, pecsételek, rohanok. Lefele végre! Megkönnyebbülés. A Nagy-Kopasz felé most azon az úton megyek, amin szerettem volna az első körben is. Az úton patakban folyik a víz, odafentről még mindig dől, mintha dézsából öntenék. Kezdek fázni a csuromvizes cuccban. Istállós-kőre még kimegyek, pecsételek, de a lapom is teljesen szét van már ázva, pedig csak pár másodpercre vettem elő a csúcsokon. Szakasz szét. Áhh, ez gáz. Már vacogok úgy fázok. Az eső szakasz, a villámok még mindig cikáznak körülöttem. Itt döntök úgy, jó másfél óra ronggyáázás után, hogy kész ennyi volt, nem kísértem tovább a sorsot. A legrövidebb úton húztam visszafele. Az esőre számítottam, de ez a villámosdni nem jó játék a legmagasabb csúcsokat megmászva... A Fekete-sár környékén járok, mikor kezd elállni az eső. Itt hirtelen bánom kicsit a dolgot, de aztán belegondolva, hogy milyen vizes minden egy porcikám se kívánja már a további ázást. Így kicsit csalódva bár, de beletörődve érek vissza a síházhoz. Ez most nem jött össze, de azért jó volt nagyon. Jövőre megpróbálom újra. Megkapom a díjazást (még az első körért), és újra kajálok egy sort. Közben megjön Tamás is és indulunk is hazafele Szilvásváradon, Egeren át. Élménydús napunk volt, és az új rekordnak azért nagyon örültem. :)