A rajtban gyorsan meg is ejtem a papírmunkát. Kimegyek még véglegesíteni a szerelést, ekkor érkezik Vadmalac és Tibet. 9:10-kor vágok neki a távnak. A túra komoly kaptatókkal indul, rögtön fel kell mászni Dobogókőre. Útközben a Szentkútnál van az első pont, ahol beszerzem az első pecsétet, aztán emelkedek tovább.
Szerencsére nincsenek sokan, így a szűkebb ösvényeken is jól lehet haladni. A sárga sáv már jól ismert útvonal, gyorsan fel is érek a hegytetőre. A Dobogókői pont a turistaház előtt van, szép számmal pihennek a túratársak a közeli padokon.
Na irány lefelé. Szakó nyereg felé félúton egy cipőkötős megállónál Vadmalac utólér. Innen jókat beszélgetve együtt megyünk tovább. A nyeregben újabb pont, majd elindulunk a kalandos zöld kereszten.
Egész jól rendbe van rakva az út és a jelzések, szóval nincs is semmi gondunk. A távolban feltűnnek az újabb magaslatok, amik újra felhőbe burkolóztak. Elő is rángatom a zsákból a telefont, hogy csináljak a tájról egy fotót.
Pilisszentlélek szélén elhaladunk a kolostorrom melett, ahol legutóbb talán még a LeFeGySz-on jártam. :) A túra óhatatlanul is szóba kerül, már így a Sasfészek közeledte miatt is. A faluban egy presszónál találjuk a pontot.
Egy egészen apró ösvényen indul tovább az út a presszó mellett. Talán meg sem találom segítség nélkül... Újabb hosszú mászás indul ki a faluból, majd fel Postás útra, ami persze tovább emelkedik. Szépen haladunk, most VM húz szépen felfelé. A felhők közben feljebb emelkednek, így lemaradunk a felhőbe futásról. A Sasfészek turistaháznál aztán szusszanunk egyet. Újabb pecsét kerül a lapra.
A négyzeten lezúzunk a zöld sávig, amin aztán nagyon hosszan kell menni. Üldözzük a felhőket, reméljük, hogy a Pilisen utólérjük. Áthaladunk a Pilis-nyergen és már mászunk is fel a Pilisre. Küldetésünk sikerrel jár, odafent minden sejtelmesen úszik a tejfelben. Csodás! Teljesen elkap az őszi hangulat, hiába no, vége a nyárnak. A szerpentin tetejéről semmi kilátás nincs még, de ahogy lejjebb és lejjebb ereszkedünk, úgy tisztul ki előttünk a táj. Meg is állunk újra fotózni.
A László kúpjánál nem találjuk a pontot, nincsenek még itt. A hivatalos nyitásig még van egy kis idő, de nem várunk, megyünk tovább.
Azt reméltem, hogy útközben összefutunk a pontőrrel, de nem így történt. Lefele még egy futó lánnyal találkozunk, aki szintén nem találta a pontot. Itt már nagyon a mezőny élén járunk, jó ideig megint nem találkozunk senkivel. Később, mikor már a Hosszú-hegyre mászunk felfelé, akkor mellőzünk el egy futó srácot. Vadmalacnak stílusosan az Iszinikes élményeimet mesélem a Hosszú-hegy tetején. Már nem fáj feltépni a régi sebeket, de azért egy pillanatra összerezzentem, mikor belegondoltam abba a hideg sötét fájdalmas éjszakába. Most viszont pompás túraidő van és világos, így nem tévesztjük el az élesen balra letérő utat sem. Zúzás lefelé. VM szigorúan végigköveti a zöldet, van egy 50 méter hosszú szakasz, amin én csak most ismerek meg. :) Hát ilyet! Visszaérünk a széles dózerre és innen már hamar elérjük a kék sávot, majd az újabb pontot a csobánkai Szentkútnál.
A pont persze még nincs nyitva, sehol senki. Lemegyünk a forráshoz megkóstolni a vizet.
Sanyi kihagyja, nagyon fémes illata van. Én belekóstolok, az íze is olyan, ki is köpöm inkább. Kortyolok egyet a camelbak-ből helyette.
Lejjebb érve egy nagy réten egy hatalmas társaság főzőcskézik. Mellőzzük őket, majd megkeressük a visszafordító kanyart. Most már irány a cél! Még egy hegyet megmászunk a Szurdok előtt, felfelé elfogy a vizem, de itt már nem számít. Lekocogunk a parkoló széléig. A kék itt új útvonalon megy, meg is lepődünk, mikor a hasadék bal oldalán elérünk egy hatalmas tűzrakóhelyet, ahol még egyikőnk sem járt korábban. Egy fahídon jutunk át a parkolóba, ahonnan már ismerős úton jutunk be a Szurdokba. A hatalmas esőzés nyomai még megvannak, volt egy híd amit nem is tudtak helyreállítani és feldarabolva várta a további sorsát. A Szurdokból kiérve cseperegni kezd az eső és a távolban hatalmas felhők tűnnek fel. Viccelődök is Sanyival a műútra kiérve, hogy az utolsó 100 méteren fogunk szarrá ázni. Az időt nézzük, ez meglesz még 5 órán belül. Kiró! Egy perc múlva leszakad az ég. Na frankó! Reméltem, hogy nem lesz igazam. Bőrig ázva érünk vissza a kocsmába, az időnk 4:55 lett.
A dijazás egy oklevélből, egy sztem nagyon szép kitűzőből és egy 150Ft-os levásárolható kuponból állt. Vettem is egy kólát gyorsan, és nekiláttam a nyakig zsúfolt (hagyma, savanyúság) zsíroskenyereknek. Jól esik a kis felfrissülés indulás előtt. Végül búcsút intek a rendezőknek és elindulok a verdáért. Odakint közben elállt az eső ami jó. Bár még mindig csuron víz a pólóm, úgyhogy azt gyorsan le is dobom magamról és felhúzok egy szárazat a csomagtartóból. Így mindjárt más! Na spuri haza!
Nekem kellemes csalódás volt ez a túra. Az idő (na jó, az utolsó pár percet kivéve) kifogástalan volt, Vadmalac társaságát nagyon élveztem, szóval jó volt ma a Pilisben futni. Köszönet a rendezőknek a lehetőségért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése