2011. január 16., vasárnap

LeFaGySz 2011 62,4km/3005m

A történet 10 évvel ezelőtt kezdődött... akkor voltam először LeFaGySz túrán. Az akkor az első sorozat utolsó epizódja volt éppen a Bükkben. Hasonló idő volt akkor is (csak akkor február közepén volt megrendezve), a téli időponthoz képest enyhe. Ervin barátomnak az volt az első túrája a Bükkben. Az akkori csapatban Ricsi és Tamás szerepelt még.
A túra nagyon kemény volt. A Bükki LeFaGySz-ban van a legtöbb szint. Emlékszem, hogy a Szalajka-völgyből milyen küzdelmesen jutottunk fel a Bükk legmagasabb pontjára, Istállós-kőre. Meg arra is, hogy milyen hatalmas rohanás volt a túra vége, hogy elérjük az utolsó buszt, amivel vissza tudtunk jutni Miskolcra.

Most, 10 évvel később jött el az ideje eme pompás túra újrarendezésének. Már nagyon vártam! A táv talán az eddigi leghoszabb a sorozatban. A hosszú távok eddig 55-56km-esek voltak, ez most 63km-re duzzadt. A szintemelkedés is nőtt, ami most több mint háromezer méter. Ezeket a számok már előre garantálták, hogy ez nem lesz sétagalopp. Nem is volt az.

A régi csapat feleződött. Tommal már összeszokott LeFaGySz-ozó páros vagyunk, még tavaly a Vulkán túrán megbeszéltük, hogy együtt nyomatjuk majd januárban. Így is lett. Nagyon korán keltem. Az órám 3-ra húztam, de 1:40 körül már fent voltam és nem is tudtam visszaaludni. Egy normális napon kb ilyenkor szoktam lefeküdni... :) Fél 5-re beszéltük meg a talit Tamásnál, de már 4-re ott voltam és negyedkor tovább is indultunk Eger fele. Felsőtárkány után már a Bükkben kanyarogtunk felfelé. A hó már itt is elolvadt, köszönhetően a nagy enyhülésnek. Mára is 4-5 fokot jósoltak a hegyekbe. Így az útviszonyok jók voltak, még a ködöt is elég jól megúsztuk, időben odaértük Répáshutára. 6:20-kor parkolunk le a faluban. Ez klassz, így el tudunk indulni 7-kor a legelején. Ez a túra végén még jól fog jönni, nem kell majd sokat lámpázni.

A Vadász vendéglő nagyon barátságos hely, ez ad otthont a rajtnak. Bőven van időnk összekészülni. 6:55-kor Jaat a teraszon elkezdi osztani a rajt pecséteket, de mindenki szépen kivárja a 7 órát és egy kisebb tömeg indul útnak egészkor.

Hamar meglépünk a bolyból és az élre állunk. A Katalin-völgy számomra elég ismeretlen terep volt. Meglepően benőtt turistaút halad lefelé a völgyben. Itt egy hatalmas szarvascsordával találkozunk, amely kb 20 egyedből áll és tőlünk kb 15-20 méterre suhannak át az úton. Csodás látvány. Az első EP-t közvetlenül a Török út előtt találjuk meg. Tájfutó bója és szúróbélyegző. Ez a mai napi menü.

Innen nyomunk egy visszafele Tortúrát az Imó völgyének a bejáratáig, majd a forrás fele vesszük az irányt. A rengeteg elolvadt hó miatt az időszakos forrás most ontja magából a friss karsztvizet. Éppen van is pár turista a forrás szájánál.

Innen aztán a Lambot-hegyesén és a Toldi kapun át felmászunk az Őserdőig. Milyen régen jártam már odabent... most sem megyünk be, hanem a kijelölt úton megkerüljük. A túra legszebb része számomra a Cserepes-kő melletti tisztás a hegyoldalban, ahonnan páratlan kilátás vár minket.


A déli Bükk a lábunk előtt hever. Órákat el tudnék itt tölteni bámészkodva. Most persze csak pár fotó kedvéért állunk meg. Cserepes-kő után letérünk a kékről és a zöld négyzeten mászunk fel a Kopasz-rétre, ami az első (a kisebbik) hurkunk kiindulópontja.

Nem akármilyen hurok ez. 850 méterről ereszkedünk le 480-ig (a Szalajka-völgy oldalában elhaladunk a fátyolvízesés fölött), majd onnan felmászunk a Bükk legmagasabb pontjára 959 méterre, Istállós-kőre. Lent a Szalajka forrásból még vizet merítünk a tasakokba, ez később még jól fog jönni.

A combos mászás nekem elég rosszul megy, most jön ki a heti fáradtság rajtam.


Lassulunk... ez egy nagyon komoly emelkedő. Legközelebb majd a Less Nándor 100-on találkozunk, addig ne is lássam! ;) A csúcson szusszanunk egyet és tekerünk vissza a Kopasz rétre. Itt Brigiékkel találkozunk, akik majd csak most indulnak lefelé. Nem irígykedünk. :)

A kék kereszten haladunk tovább az Őr-kő-rétig, ami a második, a nagy hurok kiindulási pontja. Innen egy hatalmas kört csinálunk. Lemegyünk teljesen Felsőtárkány közelébe, majd onnan indulunk el felfelé vissza. Itt felfelé menet kap el egy hosszú (4,7km-es) holtpont, amin nagyon nehezen jutok túl. Felfelé elég visszafogottan gyalogolunk, és ez egy idő után segít és újra erőre kapok. A Pes-kő ház utáni, sokkal meredekebb részen már minden rendben van. Szépen haladunk, onnan még 2km-t felfelé és úgy érünk vissza az Őr-kő-rétre, ahol újból összefutunk Brigiékkel. Ők is most értek ide a kis-körről. A kéken haladunk Pes-kő felé. Itt kicsit gyorsítok a tempón, most Tomnak kell kicsit kapaszkodnia.

Visszaérünk a Cserepes-kő előtti elágazáshoz, ahonnan a már egyszer bejárt úton indulunk vissza az Őserdő felé.

Útközben újból megcsodáljuk a mesés kilátást a hegyoldali tisztásról.

Újból megkerüljük az Őserdőt, majd megkezdjük az utolsó komoly emelkedő leküzdését, ami nem más mint Tar-kő. Itt Tamást kapja el egy holtpont. Épphogy felérünk a kilátóhelyre, megcsörren a mobilom. Jaat keres és érdeklődik, hogy Felsőtárkány környékén (hol van már az ide..) találkoztunk -e vadászokkal. Mi nem, de mint megtudom, akik később értek oda mint mi, azok igen és a vadászok nem is engedték őket tovább az úton, vissza kellett fordulniuk. :( Ez egy balszerencsés fejlemény volt a túrán. Mi szerencsére elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy rendesen végigjárjuk a kiírt útvonalat.


Tar-kőn még elbámészkodunk egy kicsit, csinálunk pár képet is, aztán átrobogunk Három-kőre. Délután 4 óra körül járt, ami pompás, mert még mindig világos van. Iparkodtunk ahogy tudtunk, innen már minden világosban megtett méter ajándék. 10 évvel ezelőtt az utolsó busz elérése motivált minket nagyon a végén, most pedig az, hogy meglehet a 10 órán belüli teljesítés még. A zöld háromszögön gyűjtjük be az utolsó szúrókás igazolást, majd a zöldön repesztünk lefelé a Bányahegyi parkoló irányába. A parkoló előtt kis fenyvesben már nagyon sötét van, de még átcsusszanunk rajta és robogunk tovább már a műúton. A zöld négyzet letér jobbra az útról újra be az erdőbe. Szerencsére itt nem fenyves van így még látunk annyira, hogy ne kelljen elővenni a lámpát és szépen leérünk Répáshuta Kossuth utcájára. Fülünkig ér a vigyor, ezt már nagyon vártuk mindketten. Még egy kis kocogás lefele és 9:50-es idővel megérkezünk a Vadász panzióhoz a célba. :) Óriási! Ez egy nagyon kemény futam volt, mindketten rendesen elfáradtunk.

A étteremben átvesszük a díjazást, majd kapjuk is a gulyáslevest, ami jóízűen elfogyasztunk.

Isteni finom. Pihizünk még egy kicsit, aztán indulunk, mert egy nagyon hosszú út vár még ránk hazáig. Viszlát Bükk, sziasztok sporttársak!

Ez a LeFaGySz is olyan volt, mint a Börzsönyi, vagyis nehéz, de lehetett volna még sokkal-sokkal nehezebb is, ha a körülmények úgy hozták volna. Most ennyi jutott nekünk, bevallom, nekem ez most éppen elég is volt. Köszönet a remek túráért!



Eredmények

Képek a túráról

Timex adatok

Nincsenek megjegyzések: