Bükk 900 2011

Esőt ígértek észak keletre a meteorológusok, így idén elvetettem a dupla teljesítés ötletét. Jámborral és Nagyondinnyével utaztunk le szombat hajnalban Miskolcra, majd onnan fel Bánkútra. Az eső már az úton is esett. Előző nap özönvízszerű eső volt Egerben is, azt még a híradóban láttam otthon. 7 órára meg is érkezünk a parkolóba, ahogy számítottam. A már megszokott brigád fogad minket.

Minden extrát és sallangot félrerakva, csak egy egyszerű, gyors és fájdalommentes teljesítést terveztem. Ebben az időben már ez is kihívás. 7:36-kor vágok neki a feladatnak. A sípályán felfelé derékig rögtön elázok... ennyi, most már jöhet bármi. Borovnyákról visszafele még összefutok Jámborékkal, jó utat kívánunk egymásnak, aztán mindenki megy a dolgára. Szépen veszem sorba a hegyeket, ahogy kell. A papírra most jobban kell vigyázni, mint általában. A csúcsokon próbálom olyan kevés időre kivenni a zacskóból, amennyire csak lehet, hogy ne ázzon péppé a végéig. Sajnos így a pecséteket se nagyon lehet szárítani. Nem lesz a legszebb a végeredmény, de most nem is ez a cél. Nagy István erősén beérek egy nagy létszámú csapatot. Attilával váltok pár szót, aztán ők elindulnak a Fodor fele, én pedig tovább a Hutára. A terep az eső miatt elég csúszós volt. Ez a túra egyébként is nagyon technikás, most különösen az volt. A Huta oldalában pár nagyobb vaddisznót zavarok meg a reggeli andalgásban. Csörtetve rohannak el a sűrűben, szerencsére nem felém. Szevasztok! Később a Kukucsón volt még egy érdekes találkozásom. Mászok, mászok, már a csúcs közelében voltam, mikor feltűnt a csúcstábla és mellette valaki. Vagy valami? Egy fej. Egy őzé. Biztos pecsételt.... Elég mókás kép volt, kár, hogy nem tudtam lefotózni. Egy fél pillanat múlva persze már kereket is oldott, de olyan csendben tűnt el, hogy felérve én még ott forgolódtam, hogy melyik bokor mellett kuporog. Persze ekkor már hét határon túl járhatott... A Virágos sár hegynél pedig egy muflon csapattal futottam össze, majdnem szó szerint. Ezek úgy rohangásznak az erdőben mint valami elmebetegek. Bizonyára ők is ezt gondolták rólam. Ha már a Virágosnál tartok meg kell jegyezzem itt elkövettem egy szép nagy baklövést. Valami egészen idióta módon sikerült felmennem rá, mert sikeresen továbbfutottam a zöld sávon lefelé az elágazásnál, ahol el kellett volna indulnom irányban felfelé. Úgy látszik nekem ez marad az örök mumushegyem... És nem ez volt ez egyetlen bénázásom. A Büszkés-hegyről (megismétlem... a Büszkés-hegy!-ről) lefele totál irányt tévesztettem, úgy kellett visszakavarogni a jó útra. Ez még jobban bosszantott, mert ez az egyik legkönyebb hegy. :)) Na mind1. Innen kicsit megnyomtam dühből. A maradék köveket már könnyen begyűjtöttem. Kicsit demoralizáló volt, hogy Kis-Kő-háton olyan idővel pecsételtem, amivel tavaly már a célban voltam. Igaz, azt jól tudtam, hogy a tavalyi egy hibátlan teljesítés volt jó kondiban, most meg csak hibák voltak, kondi nem sok. ;) Azért panaszra nem volt okom a végén, 5:05-tel értem be szanaszét ázva.

A célban pont elkészült a gulyásleves. Elkezdtem enni, de olyan forró volt, hogy inkább elszaladtam száraz ruháért a kocsihoz. Visszaérve folytattam az evést, még mindig jó meleg volt a leves. Meleg és nagyon finom. Ez engem is jól felmelegített, ami nagyon jó érzés volt, mert 13-14 fok lehetett csak. Azt hittem délutánra lesz azért kb 20, de nem így lett. Dinnyéékre még több órát kellett várnom, de az idő szépen röpült a rendezők társaságában. Jó volt a hangulat a célban. Érkeztek közben az első feladók is, aztán egyre többen. A további teljesítőkre még kellett várni egy kicsit.

Az időjárás most nem volt kegyes ránk nézve, bár ez az idő még mindig jobb szerintem ezen a túrán, mint a kánikula. Ha elég távolról nézem a dolgot, akkor meg teljesen mindegy milyen idő van, a Bükk így is úgyis gyönyörű és kárpótol a nehézségekért cserébe. Így volt ez most is. Köszönet a túráért!

Timex adatok