Szerencse, hogy a héten kipihentem magam, mert péntek este csak 3 órát sikerült aludnom a túra előtt. 2:15-kor kellett kelni, de én már este 11-kor felébredtem, és nem is bírtam visszaaludni. Hiába, nem szoktam hozzá a 8 körüli lefekvéshez. :)
A logisztika 2 autós volt, idén újra. Ákos hozta Ferót, én pedig egyedül zúztam le Szurdokpüspökibe. Gödöllőn Piedcat rezidenciája előtt fél négykor húzok el, gondolom még bőszen durmol az ágyában. Ő idén a Trail-t választotta, így ma csak a Múzslát vállalja be. Nagyon hamar odaérek Szurdokpüspökibe, így van még 20 percem, mire Ákosék megérkeznek. Ők pályáznak, de később indultak jóval. Jól ki tudom használni az időt, készülődök, eszek, iszok. Mikor befutnak, összepakoljuk a cuccokat, egy részét az egyik kocsiba, egy részét a másikba, és már robogunk is tovább Sirok fele. Időben vagyunk, pont fél 6-ra érünk a rajthoz, ahogy beterveztük. Ez több okból is nagyon hasznos volt, kiváló parkolóhelyünk volt még, és bőségesen maradt időnk összeszedni magunkat. Megérte a korán kelés. Remek időjárást jósoltak mára, gyenge esőt és 10-11 fokot egész napra. Ideális a futáshoz.
5:57 Még gyorsan készítünk egy csoportképet indulás előtt.
6:00 Rajt. Szokás szerint nagyon sokan választják a 6 órás rajtot, futóversenyeket idéző start jön össze most is. Ákos hamar leszakad, Ő felfele óvatosan megy ma. Feróval egy darabig együtt, majd egymást előzgetve haladunk. Egy futó páros megelőz minket, én pedig rájuk tapadok. Feró marad a tempójánál. Távolodunk. Tudom, hogy nem kellene így bekezdeni, de ez már a szokásos automata program. A kérdés csak az, hogy meddig bírom. Ki fog derülni. A Mátrabérc nem az a túra, ahol el lehet sunnyogni a felkészültségi hiányosságokat, ezt a játékot nyílt lapokkal játszák. Na mutasd mid van? Oroszlánvárig egy 1:30-t tudok bemutatni, ami nagyon rendben van. Előtte lent a frissítőpontnál iszok vizet is. Mentem ennél már többször jobbat, de ez is remek idő. Sőt, ez még ahhoz is elég lenne, hogy elkövessek egy nagyhalált valahol félúton, amit persze nem szerettem volna. Csak épp nem tudtam mire számítsak.. Mennyire lehet elég ez a "gyorstalpaló" felkészülés?
Mindenesetre ugyanezzel a lendülettel toltam tovább. Az eső szemerkél, de ez csak felfrissít. Merész módon az eddigi legjobb időm részidejeit hoztam magammal. Ahhoz viszonyítottam, hogy lássam hányadán állok. Eddig ez két perc hátrányt jelentett, ami nagyon rendben volt. Az emelkedők csak jöttek és jöttek, én pedig továbbra is faltam őket. Jól ment. Pörögtek a kilóméterek, fáradtságnak egyelőre semmi jele nem mutatkozott. Eddig kafa! Kékesre nagyon jó állapotban érek fel. Meglepően jóban. 2:50 az időm... ez újabb erőt ad. Maradt a két perc hátrány, tehát ez a szakasz percre ugyanannyi lett. A frissítésekhez saját poharat kellett idén hozni, de az új táskával ez nem gond, remek helye van a külső zsebben a pohárnak. Eddig bejön a tatyó. Csakúgy, mint az új Asics cipő, bár annak még most jönnek a komolyabb kihívások lefelé. Leküldök két pohár teát, majd sietek tovább.
Hanákosok állnak az esőben sorban a rajtra várva. Újra beindul az előzgetés. Érzem, hogy jókor jött a frissítés, kellett ez a tea. Útközben betolok utána pár darab sós minipogit, elkerülendő egy későbbi eléhezést. Lahar pajtás a lábamon már nagyon várja a meredek lejtőt, amit hamar el is érek és csak úgy tapad a talajra. Jó stabil a cipő, de ez a hegyoldal még így sem egyszerű. Sosem lesz az. Leérve újabb nehézségek várnak ránk, az útvonalat itt kicsit átrendezte a természet. Hatalmas kidőlt fák hevernek keresztbe az ösvényen. Vagy kerülő, vagy óvatos átmászás, hogy ne húzódjanak meg az izmok a sok monoton lépés után. Mászok, nincs gond. A sárga négyzetre rátérve a Mátrahegy túra jut eszembe, ahol Piedcat-tel erre kavartunk el. Most úgy gondolok rá, hogy az nem kavarás, hanem bejárás volt. :) Sokkal könnyebb a haladás, mint akkor, most nincs ugyanis jég. ;) Elfutok a Vörösmarty turistaház mellett és elérem a Csór hegy alját. Egy Mátrabérces sráccal együtt egy hármas csapatot előzünk meg. A csapatból a két lány felfelé úgy nekilódul, hogy visszelőz minket. Összenézünk a sráccal és konstatáljuk, hogy ők nem a Bércen vannak. ;) Frissek és fiatalosak. A Hokás bajtárs meg is jegyzi, hogy a Múzsla már nem fog így menni nekik. Nem tudtuk meg igaza lett -e, ahogy lankásodott, a hegy a teteje fele visszaelőztük őket. A lányok itt, a pecsét pedig 9:25-kor kerül a helyére. A hátrányom 3 percre nő.
A Rudolftanyai elágazásig nagyon szép útvonal jön remek kilátásokkal. No meg sok újabb megmászandó szinttel. Itt most egy kicsit lassulok, Páran be is előznek.Még a frissítő előtt betolok egy gélt. Ledöntök utána pár pohár szörpöt és mivel most csak literes víztartályom van, töltök abba is egy kis szódát. Kicsit odébb a faháznál van a titkos pont, úgyhogy ott pedig pecsételek egyet. Van még egy másfél kilóméter emelkedő Galyatetőig, ezt kihasználom, tápolok. Kicsit fázok is, a szétázott kabátban, néhol huzatos az út. Galyán a pont a kilátónál van, szusszanok egyet odafent indulás előtt. 10:20 van, 4 perc a hátrányom, ez még mindig nagyon jó.
Tudom, hogy egy kritikus szakasz jön, itt nem szabad kiereszteni. Ha Ágasvárig jól megy, onnan már nehéz elrontani. Nekilendültem hát és nagy előzgetésbe kezdtem. Itt megint volt bőven kit előzni, innen indul ugyanis a Múzsla résztáv. Szeretem ezt a szakaszt. A széles út nagyon megkönnyíti a haladást most. Jól megy felfelé is, majd a csillagvizsgálótól száguldok lefelé. Mátraszentlászlót elérve most kivételesen nem állok meg teázni. Van frissítésem elég. A sárga kereszten zúgok le, majd mászok fel a Vörös-kői kilátóhoz. 10:53 van, ami azt jelenti, hogy ledolgoztam a hátrányt! Percre pontosan szinkronban vagyok az eddigi legjobb időmhöz képest. 34,8km-nél ez igen jó hír!
Nem is időzök sokat, futok is tovább. Most remekül érzem magam. A frissítések jót tettek, a lábaim is teljesen problémamentesek. A sárga keresztről átérek a kék sávra. A széles út egy idő után leszűkül, itt már kicsit problémásabb az előzgetés. Leérek a Szamár-kő aljához. Indulhat a menet! A meredek hegy megizzaszt rendesen. És ez még csak az első felvonás. A csúcsról lerobogok és elkezdem mászni Ágasvárt. Ez még hosszabb és meredekebb, lassan de biztosan haladok. Itt nincs nagy különbség futók és túrázók sebessége között. Az előzések is olyanok mint a lassított felvétel. Az ellenőrző pontnál van egy kis sor, de egyáltalán nem vészes, pont annyi időt vesz el, amennyi alatt kifújom magamat. 11:30. Már előnyben vagyok, ami azt jelenti, hogy gyorsulok (még ha ezt az utóbbi pár percben nehéz is lett volna elhinni...). Itt már biztos vagyok benne, hogy ebből egy nagyon jó idő lesz, és itt csillan fel a remény, hogy ebből még akár PB is lehet.
Ágasvár lefelé is nehéz, nagyon oda kell figyelni minden lépésre. Jól haladok, befogok egy Mátrabérces futót, aki még a Rudolf tanya előtt hagyott le. Szerencsés időben érkezek a turistaháznál lévő csaphoz, épp senki nem használja. Így belefér egy gyors mosdás és egy kis iszogatás. Szuper! Itt már nem esik az eső, sőt az út le a Csörgő-patak völgyébe majdnem porzik. Kiválóan lehet haladni lefele is és a völgyben is. A falu határánál egy kis részen új útra terelték a jelzést, én maradok a megszokottnál. Lecsorgok Keresztes központjába és az Óvár vendéglő kertjében elérem az EP-t. 11:53. Nagyon jól állok idővel, ezen a szakaszon is hoztam egy percet. Viszont itt most muszáj pár percet frissítenem, eléggé kifutottam magam. Jól esik az üdítő, tolok vagy három kört, közben nyújtok kicsit. 3-4 perc pihi után nekivágok a mai utolsó feladatnak.
Nagyon klassz érzés még délelőtt belekóstolni a Múzsla hosszú emelkedőjébe. Feszesre fogom a tempót, jót tett a kis pihenés. Erős gyaloglás, enyhébb részeken belekocogok. A bal lábam már Ágasvár környékén elkezdett kicsit fájdogálni a talpamnál illetve egy hátsó ínszalagnál, most egyre jobban kezdem érezni. Ez kellemetlen, de még nem tart vissza egyáltalán. Jó, hogy már így kibékültünk a Múzslával, azóta élvezem a mászást is rá. Elérem a Nyikom-nyerget, majd jöhetnek a még meredekebb kaptatók. Itt már nem sietek annyira. Annyira? Semennyire. A második nagy mászás már a csúcsra vezet, az EP is feltűnik, az idő 12:58. Pompás, hoztam egy újabb percet.
Lefele már nem kell tartalékolni, bár van még jó néhány pukli, amit meg kell mászni a nagy ereszkedés előtt. Van viszont egy kis gondom, a talpfájásom a bal lábfejemben erősödik és a lejtőkön már nem tudok rendesen teljes erőből ráérkezni. Próbálom a jobb lábamat jobbat terhelni. 2 futóval haladok együtt, de aztán még félre kell állnom egy pislantásra így lemaradok. Marad a saját tempó lefelé, ami nem olyan rossz, de lehetne jobb is. Alig várom már, hogy elérjem a patakmedret, egy kis mászás a másik oldalon és már jöhet is a finish. A végét még próbálom kihúzatni ahogy lehet. Jönnek a borospincék, az utcák, majd feltűnik az iskola is. Befutok a célasztalhoz és vigyorgok. 13:47, azaz 7:47 a vége. Hihetetlen! 10 perces PB! Megkapom az oklevelet, kitűzőt és a kajajegyet. El is indulok hátra, hogy igyak egy pohár üdítőt. Töltök egyet és leülök pihenni. Épp csak elhelyezkedek, mikor feltűnik Feró. Aztapaszta! Durván feljött rám a végére (7:49), neki is nagyon jól ment ma... Nem gondoltam, hogy ennyire közel van, mert egyik EP-n sem láttuk egymást amíg frissítettem. Az utolsó szakaszt nagyon megnyomta. Megbeszéljük a történteket, de közben elindulunk átöltözni. Melegebb ruhában térünk vissza és megyünk a kajáért. Töltött káposztát kapunk, ami jól sikerült, nagyon finom. Épp csak végzünk a kajával, mikor elkezdődik az eredményhirdetés. Ezt még megnézzük és csak utána indulunk el Sirokra a másik autóért. Ákos szólt közben telefonon, hogy vacakol a gyomra és lassított. Bepattanunk az autóba, közben az eső megint rákezd. Remek volt az időzítés....
PB-t futok a Mátrabércen... hát ez nem semmi... Reméltem, hogy jót tesznek a hétköznapi edzések és az egy hét pihenés, de erre azért nem számítottam. Igaz, a körülmények is ideálisak voltak. Remek volt az időjárás és a terep is és az új felszerelések is nagyon beválltak. A lábfájást a végén nem a cipő rovására írtam, az új Asics nagyon tetszik. Szóval a dolgok nagyon jól alakultak, de azért kellett ehhez egy remek futás is. És ez ma összejött. Most már nincs más hátra, mint hogy ugyanezt kívánjam Piedcat-nek is jövőhétre a Trail-re. Hajrá!
A Mátrabérc számokban
Részidők alakulása:
2008 2009 2012 résztáv
~1:26 1:28 1:30 Sirok-Oroszlánvár
1:25 1:20 1:20 Oroszlánvár-Kékes
0:42 0:34 0:35 Kékes-Csór hegy
0:58 0:54 0:55 Csór hegy-Galyatető
0:38 0:37 0:33 Galyatető-Vöröskő
0:45 0:39 0:37 Vöröskő-Ágasvár
0:24 0:26 0:23 Ágasvár-Mátrakeresztes
1:19 1:06 1:05 Mátrakeresztes-Múzsla
0:55 0:53 0:49 Múzsla-Szurdokpüspöki
2 megjegyzés:
Gratulálok, ismételten, ez emberfeletti volt. Lehet, a Maxin mégsem kellene veled mennem... :)
Köszi a bíztatást a Trail-re. Közel egy hét pihenés után már egész jól érzem magam, bár hétfőn még elmentem kungfura, és azt a 80 guggolást nem kellett volna megcsinálnom... De már múlik az izomláz, szóval lehet vasárnapra top-formában leszek. De a 8 óra körüli idő csak szép álomnak tűnik...
Köszönöm! Szuper formában vagy, szóval csak figyelj oda és nem lesz gond.
Megjegyzés küldése