T-Online 2013

Az Online túra és egy Budai Trail bejárás között vaciláltam péntek este, végül előbbi mellett döntöttem. Hűvös volt a reggel, ezért most először (múlt tél óta kb) 3 rétegben indultam el. 8 körül még épp találtam 1 parkolóhelyet Szépjuhásznénál, szerencsém volt.

Ebola csapata a megszokott precizitással serénykedett a rajtnál, a nevezés flottul ment. Negyed 9-kor vágok neki a távnak. Pörgősen indulok. Bár nagyon nem voltam kipihenve, gondoltam elég rövid a táv ahhoz, hogy így is végigtoljam tisztességgel. Szép számú induló volt, a táv első fele előzgetésekkel telt el.

A Kálváriától már kevesebb emberrel találkoztam, de például Bubut csak a Hármashatár-hegyen értem utól. :) A futás elég egyenletes volt, szóval ahhoz képest jól ment. A végén a Hárshegy mászását még egy kicsit megnyomtam és 3:16-tel érkeztem be a célba.

A díjazás mellett sok-sok finomság várt asztalokra kipakolva élén az MVTE teával, ami isteni finom mindig. ;) Köszönet a túráért!

Adatok az órából

Ronhill Dupla Élmény 2013 video remix

Annyi szuper képanyagom volt erről a remek eseményről, hogy már egy ideje érlelődött bennem az ötlet... össze kellene fogni őket egy videóklippbe.

Elkészült és elég tetszetős lett... :)

Íme:

Kakukkhegyi Hullámvasút – Detto 16 (16km 512m)

Szombat reggelre terveztem egy futást, de amikor megláttam ennek a túrának a kiírását (péntek dél körül) inkább átterveztem aznap estére. A Kakukkhegyi túrákból idén már ez volt a 4. rendezés, én csak most ismerkedtem meg vele.

A rajt Budaligeten volt. Könnyen megközelíthető és a rajtnak otthon adó Dettó bisztró 20 méterre van a turistajelzéstől. Ideális. Fél 7 körül értem oda, már javában indultak az emberek. Én viszont úgy terveztem, hogy még nevezés előtt futok egy 7 kilóméteres kört.

Így a bisztró helyett a S+ -t céloztam meg és már robogtam is a Középső-Jegenye-völgy felé. A jelzésváltásnál a sárga sávot jól benéztem, így egy igen kalandos ösvényen másztam felfelé. Itt még csak szürkült, így a lámpa csak később került fel a fejemre, már a rendes jelzésen.

Ahogy elértem az országos kéket már számítottam rá, hogy fogok találkozni szembe jövő túratársakkal. Így is lett, jöttek a lámpások szépen sorban. Nem voltak mondjuk sokan, az tény. Rohamosan hült a levegő a sötétben, de pont itt kezdett nagyon komfortos lenni a futás. Az út széles, jól futható, bőven elég volt a kis ledeket bekapcsolni a lámpán. Mikor elértem a K K+ elágazást én a kereszten lefele vettem az irányt. Azt hittem itt már nem fogok senkivel találkozni, mert a túra a másik ágról jön, de tévedtem, mert a rövidtáv itt jön fel a hegyre. Így itt is folytatódott a lámpások találkozása.. Lecsorogtam Budaligetre és megkerestem a rajtot. Az órán sikerült egy utcával arrébb bejelölnöm, így ott még tötyörögtem egy kicsit mire rájöttem, hogy rossz helyen vagyok... :)

Ez volt az első kör.

Most már bementem a Dettó bisztróba, ahol nevezni lehetett. Nagyon klassz, barátságos kis hely. Egy nagyobb csapat nevezett éppen előttem, kivártam a soromat és én is neveztem. Gyorsan átolvastam a leírást, hogy ne odakint lámpázva kelljen nézegetni. Minden stimmelt a tervezetthez képest, így 19:30-kor neki is vágtam az útnak.

Először a Máriaremetei kegytemplomhoz kellett menni. Az utca végétől egy kis ösvény vezetett ide egy parkon át. Itt több sporttársat értem utól. A templom gyönyörűen ki volt világítva a sötétben. Innen egy kis bolyongás az utcákon és máris az első pontnál voltam a Csatlós utcánál. Itt egy kódot kellett rávésni a papírra. Itt érezhetően nagyon hideg volt, sietve írtam fel a kódot és mozogtam is tovább, hogy ne fázzak.

Hamar elértem a Remete szurdokot, ami a leghangulatosabb hely volt a túrán. Ez a hangulat pedig olyan volt, mint ha az Álmos-völgyben lennék. Totálisan. Egyre sűrűbb volt a köd, már csak pár métert láttam előre a lámpa fényében. Már vártam mikor bukkan elő a fej nélküli lovas előttem valahol. ;) A tempóm nagyon jó volt, a felfeléket is könnyedén futottam meg. Elértem az átkelő helyet, ahol nem a patakon, hanem csak a patakmedren kellett átmászni. Nem is tudom már mikor láttam itt utoljára vizet. A Remete-hegy mászása következett. Gyorsan haladtam, talán még sosem értem fel ilyen gyorsan a tetejére. Itt megint utolértem egy párost... Nagyon jól esett a futás, gyorsítottam is, ahogy megszelidültek az emelkedők. Az egyik kanyarban egy újabb párossal futottam össze, az elágazásban a térképet böngészték a fejlámpák fényében. Furi.. csak a kéket kell követni. Elrobogtam mellettük, gondoltam ez majd megadja a lökést, de ahogy visszanéztem még mindig a térképet bújták. :) A K+ -t elérve már becsatlakoztak a rövidebb távosok is. Ők már többen voltak. A Zsíroshegyi pontig több csoporttal is találkoztam, ráadásul Nagykovácsi szélénél ők visszafele jöttek, itt nekik volt egy oda-vissza szakasz. Pár emberre ráhoztam a frászt is (utólag is elnézést), megilyedtek a sötétben hirtelen ott termő valamitől. Így, hogy nem vittem magammal táskát sem, szinte teljesen nesztelenül tudtam szaladni a sötétben. Ez nekem egy elég különleges érzést adott, úgy éreztem eggyé váltam az éjszakai erdővel. Nagyon jó volt így suhanni.

A Muflon itatónál bementem a vendéglőhöz és kerestem a pontot. Sokan voltak itt, így kérdezgettem a kisebb csoportokat, de senki nem vállaltam magára a pontőrséget.. :P A pultnál aztán a kéktúra bélyegzővel pecsételtem, de mint kiderült nem lett volna szükséges, mert  a pont száz méterrel arrébb a Zsíroshegy lábánál levő tisztáson volt. Nem baj, nekik úgy sem volt pecsétjük, csak aláírással igazoltak. Így lett egy szép pecsétem is.

Irány lefelé. A zöldön lecsorogtam Solymárra, majd a városon átvágva a Mátyás-domb aljában megtaláltam a következő pontot. Itt szőlőcukorral kínáltak. Ezen a szakaszon nem találkoztam túratársakkal, úgy látszik a hosszabb távon nem indultak sokan. A pontőrtől azt is megtudom, hogy előttem is kb fél órával jártak itt, ami azt jelenti, hogy nem is nagyon fogok már senkivel összefutni.

Így is lett. A zöld sávon, majd a kereszten haladtam amíg el nem értem az Alsó-Jegenye-völgyet. Itt aztán a végét még próbáltam jobban megnyomni, hogy meglegyen a 2 órán belüli idő. Negyed órám volt még innen, necces lesz. Szerencsére itt remekül lehetett haladni, köd sem volt csak egy picike, így végül 1:55 alatt vissza is értem a bisztróhoz. Klassz!

Az adminisztráció után aztán kint a teraszon elhelyezett kenyerekből (zsíros, lekváros, nutellás) lehetett csemegézni szörp kísérővel. Mivel semmit nem vittem magammal a futásra, itt már pont jól is esett az étel-ital. Viszont nagyon hideg volt és így átizzadva igencsak dideregtem. Volt kirakva egy lámpaoszlop szerű fűtőtest, ami mellett lehetett melegedni. Ez is klassz volt. Ahogy végeztem elköszöntem a rendezőktől és elindultam hazafelé. Hüvösvölgy közelében az autó hőmérője 1,5 fokot mutatott... Nem semmi így október elején.

Suunto adatok a második körről.

25. 5vös 5km

Juhé, újra 5vös futás! Már nagyon vártam az őszi fordulót! Ez alkalommal ugyanis egyenpólót készítettünk, ami szuper jóra sikerült!
Eleje:

 Hátulja:

A másik jó dolog pedig az volt, hogy nagyon sokan, több mint 30-an voltunk!
Ime itt egy remek csoportkép:

A futás is jól ment, 22:13 alatt lett meg ez alkalommal. Még egy picit éreztem a Mátrát a lábamban, még egy nap kellett volna a teljes regenerálódáshoz, de így sem volt semmi gond. Ilyen gyors futásnál nem a lábam a szűk keresztmetszet, hanem a tüdőkapacitásom. ;)

Adatok az Ambitból

Ronhill Dupla Élmény terepfutó verseny (73,2km 3380m)

Csizi ötlete volt. Szerette volna kipróbálni magát egy olyan távon, amilyenen még nem volt.. se ekkora szintemelkedéssel, se ilyen távolsággal. Mivel nem ütközött más programmal, beterveztük.

Ez egy különleges verseny. Először is azért, mert páros verseny. Párban indulunk, párban haladunk, párban érkezünk. A társ elvesztése, meg nem várása súlyos időbüntetéssel jár. Másodszor pedig mert Magyarország legmagasabb csúcsát, a Kékestetőt négyszer kell megmászni a verseny során. És persze jó alacsonyról. Egyébként az útvonal elég egyszerű, nincs túlcifrázva. Hosszú felfele, majd hosszú lefele, hosszú felfele.. és így tovább. Attól függetlenül, hogy ez egy igen nehéz pálya, a karakterisztikája nem az. Egy Mátrabérc karaktere nehezebb, még ha maga a túra könnyebb is.

A pálya két ugyanolyan 36,5km-es körből (pontosabban 8-as alakból) áll, a dupla az útvonalra is igaz. A tömegrajt miatt az elején ment a vonatozás, vitt mindenkit a verseny hév. Engem szokásomhoz híven vitt volna jobban is, de Csizi nagyon óvatos volt. Mivel nem tudta mire számítson, se a versenytől, se önmagától, ezért a végletekig megfontoltan haladt. És így persze én is. :) Ami nem is volt nagy baj, mert bár én túl kényelmesnek éreztem a tempónkat, azt is tudtam, hogy ha magam mennék simán elfutnám az elejét. Így viszont abszolút nem történt semmi ilyesmi. Szépen haladtunk az egyik hátsó bollyal. Kis aggodalomra adott okot, hogy a bolyt egy jó ideig László Szilvi vezette... ami mint tudjuk nem feltétlen jó jel. Szóval azért figyelgettük a jelzéseket is. :) Kékestető először 1:30 alatt lett meg.

Ezután hosszú lejtő jött, Gabi halálával, Pisztrángossal Parádóhutáig. Itt is elég visszafogottan haladtunk. Csizi azt tervezte, hogy az első kör legyen tapogatózós, a másodikba mehet ami belefér. Parádóhutától Parádsasvárig volt újra felfelé mászás is, a pontra 2:50 körül értünk. 21,4km. Innen aztán hosszú emelkedő jött, változó intenzitással. Útközben fura építményekkel találkoztunk az út mellett. A lényeg a föld alatt volt, azt nem láttuk, csak egy kisebb domb tetején a bozótosban megbújó szellőzőt észleltünk belőle. Nem tudjuk mi lehetett, de áram volt le vezetve, mert a szellőző jól hallhatóan működött. Olyan volt mint valami bunker.. és nem is egy ilyennel találkoztunk... Elhaladtunk a Csór-hegy oldalában, majd a Vörösmarty turistaház mellett és már másztunk is fel a sárgán Kékesre. Az itt található meredek szakasz rendesen megizzasztott minket, a Vadálló kövekhez hasonlítgattuk. A tetejétől még emelkedett tovább, de már csak szelíden, onnan már hamar elértük a pontot. Dugóka, frissítés.

Az ellátás egyébként kiváló volt, mindenféle finomságból lehetett válogatni. Ital pedig víz, izó és kóla. Belakmároztunk, aztán jött a legkönnyebb szakasz vissza Mátrafüredre. Teljesen a rajtig vissza kellett menni, ahol melegkajás frissítés várt minket finom leves formájában. Kerek 5 óra lett az első kör. Ez túl is szárnyalta a várakozásainkat. 10 percet töltöttünk el a ponton, aztán indult a második felvonás. Mondanom sem kell, már nem volt olyan acélos az indulás, mint a tömegrajttal. Kevesebbet futottunk meg az emelkedőkből és persze fáradtabbak is voltunk. Ez, a harmadik Kékes csúcstámadás volt a legnehezebb része a versenynek. Nem csak nekünk, másoktól is ezt hallottuk. Itt persze már meleg is volt, sütött a nap, jóval lassabban haladtunk. 25 perccel lett rosszabb a szakasz, mint az első alkalommal. Lefelé megint könnyű lett volna, ha nem kezd el megint piszkosul fájni a talpamban az a bizonyos pont. Egyre jobban fokozódott, mikor már fél lábon ugráltam káromkodva, bevettem egy fájdalomcsillapítót.. egy darabig még szenvedtem, aztán múlni kezdett szerencsére. Időközben odafent viszont elsötétedett az ég és esni kezdett. Szerencsére csak 5-10 percet áztunk, utána el is állt. Ez frissítésnek is jó volt. Parádsasvárig nagyjából tartottuk a fél óra hátrányt. Csizi úgy számolta 11:30 körül beérünk. Neki a 11:59 is jó lett volna, csak legyen meg szintidőn belül. Én is számoltam... szerintem 11 óra körülre még jók vagyunk. Ennek mindketten örültünk, bár a tempó nem volt már acélos. Csizinek kemény holtpontjai voltak, nagyon fáradt már. A Kékesre 10:05-tel érünk fel negyedszer. közben már Csizinek is felcsillan a szeme, ez tényleg meglehet akár 11 órán belül is. Igen, de ahhoz bele kell húzni, az pedig lefelé sem ment. A gyomra fáj a társamnak egy kínszenvedés már neki ez az utolsó pár kilóméter. Menet közben számolgatunk, a 10:59 jöhet még szóba, de az is elúszik, ha nem húzunk bele. Csizi azt mondja próbáljuk meg. Kilépünk. Az utolsó 1,3km-t szinte sprintelve tesszük meg, de úgy tűnik még ez is kevés lesz. Már csak 2-3 percünk maradt mikor még a közeli utcákban bolyongunk. Végül valahogy mégis beesünk. 10:59:45.

Mindkettőnk óráján. Örülünk. A nagy hajrában még kongatni is elfelejtünk a célkapunál. Csanya szól, hogy irgumburgum. Kongatunk, fotóznak.

Megcsináltuk!

Odabent pihenünk egy nagyot, Csizi eléggé elkészült, le is kellett feküdnie. De ez azt hiszem természetes. Először futott ennyit egyben, és ez tényleg nem volt piskóta.
NSN SQUAD: FINISHER


Adatok az Ambitból

Turista Kékszalag Maxi 110 (108,6km 3543m)

Örömmel jelentem, hogy a Beac Maxi nem veszett el, csak átalakult. És ez mindenképpen jó. Sikeresen teljesítettem a 26. Beac Maxi-t avagy az 1. Turista Kékszalagot.

Mondhatom, hogy ez volt az eddigi legérettebb teljesítésem. Felkészülten vágtam neki és okosan csináltam végig.

Tudtam, hogy csak perceket nyerek vele, de mivel fontos volt a korai rajt ismét a korábbi vonattal utaztam le Magyarkútra. A percek a Maxin ugyanis nagyon értékesek tudnak lenni. 1-2 perc később akár egy értékes órát is jelenthet. Igen, természetesen a kompról van szó, az ugyanis a Maxinak az egyik kulcskérdése. A két órás kompot még csak egyszer sikerült látnom (és akkor is lekéstem), így a terv az volt, ha korán el tudok indulni akkor küzdök a kettesért (mint az egyetemisták), egyébként inkább tartalékolok a második felvonásra.

Nos, pontban 8-kor rajtoltam, amivel máris rosszabb esélyekkel indultam, mint azon az 1 bizonyos alkalmon.. így maradt a B terv. És azt tökéletesen teljesítettem. Lendületesen, de semmiképpen sem fejvesztve aprítottam a kilómétereket. Az elején a gyalogosokat leelőzve bringásokkal haladtam, a szokásos oda-vissza előzgetős játékot játszva. Az egész túrán 3 gyalogossal találkoztam csak. Egy futó Nagy-Hideg hegy előtt előzött le és RushBoy ért utól másodmagával kétszer (a célban már nem vártam meg őket). Olyan volt, mintha egy biciklis túrára keveredtem volna véletlenül.

Az első 50 Nagymarosig 6:30 lett, ahogy DJ-vel és Piedcat-tel tavaly. Mondhatni ez nem is volt annyira véletlen, menet közben így lőttem be a tempót, fél óra pihenőidőre volt szükségem. Törökmezőnél kicsi meg is ijedtem, mikor 10 perccel hamarabb érkeztem meg mint számítottam, így onnan vissza is vettem a tempót.

Pilisszentlászló előtt (most még korábban) megint nagyon rákezdett fájni a bal talpam, ahogy tavaly is. Útközben ért a rémisztő felismerés, hogy pont annál a két lábujjamnál érzem az éles fájdalmat, amelyiket tavaly sikerült majdnem (vagy egészében) eltörnöm a strandon. Szóval ezzel még majd valamit kell kezdenem. A fájdalom csillapítóval most a faluig sem bírtam várni... De ez nem szegte a kedvem és a lendületem, legfeljebb csak a sziszegések és káromkodások száma nőtt meg futás közben. A Kis Rigóban ebéd a bringás kollegákkal. Kivételesen nem rendeltem extrát (tavaly is alig bírtam eltüntetni a kaját), a leves bőven elegendő volt. Egy limonádét azért lenyomtam kísérőnek. Itt értek be másodszor RushBoy-ék.

Gyorsan indultam tovább, ilyen kevés időt még sosem töltöttem itt. Ezt onnan is éreztem, hogy nem volt nehéz újra elindulni sem, fél perc alatt visszamelegedtem. A bringás srácok hamar utólértek, közülök kettővel legközelebb Dobogókőn találkoztam. Alig múlt el 7, még nem volt nyitva a pont, így a kéktúra bélyegzővel igazoltunk.

Az egyik srác, akivel már sokat beszélgettem menet közben úgy dönt, hogy velem jön Pilisszentkeresztig. Töltünk vizet a csapnál, aztán toljuk lefelé a kéken. Az ugye az új szakasz, amit ő nem is ismert. Mivel a terep jó volt és lejtős, noszogattam, hogy menjen csak mert én visszafogom erősen, de neki jó volt így. Én felgyorsítottam amennyire tudtam, Ő meg folyamatosan fékezve jött mellettem. Ezen a szakaszon futottam a leggyorsabban az egész túrán. Lámpát a Zsivány sziklák alatt kapcsoltunk. A másik bicajost nem láttuk, lehet, hogy Ő lement a sokkal rövidebb piroson Szentkeresztre.

A pontnál nem kellett csalódnunk, ugyanazt a remek ellátást kaptuk, amit Lajosforrásnál is mindig. A finom sütiket alig győztem végigkóstolgatni. Nyamm. Innen aztán elváltak útjaink, a bringások (mert közben többen megérkeztek mögöttünk) nem jöttek be a Szurdokba, hanem legurultak a műúton a Szurdok másik végéig és ott folytatták a kéken. Ez nem is csoda, a Szurdokban még én is csak botladoztam a sötétben... Innen a célig már senkivel nem találkoztam, de a jó tempót egyedül is meg tudtam tartani.

A talpfájásom egészen Pilisborosjenőig nem jelentkezett újra, de a Köves bérc megint adott egy kis fájdalomlöketet. ;) De ez gyenge próbálkozás volt részéről. Az izmaim teljesen rendben voltak, így nem lassultam be a végére sem. A Virágos nyeregben a Füli büfénél a kéktúra bélyegzőhöz irányítottak, de mint a réten kideült ekkorra már a pont is megérkezett, így kaptam egy második pecsétet is. Innen pedig már csak le kellett csorogni a célba. Éjfél után 7 perccel érkeztem meg, 16:07-es idővel. Ez lett az eddigi leggyorsabb Maxim. Ebben természetesen része volt annak is, hogy rövidült a táv, de kellett hozzá egy nagyon jó futás is, ami most összejött. ;)

Az Ambit-ot most próbáltam ki először hosszútávú üzemmódban. Pompásan működött. Alig evett az akksiból, cserébe viszont elég pontatlanul mérte a távolságot (folyamatosan hasonlítgattam a bringások méréseivel). Ez persze egy természetes velejárója a percenkénti mintavételezésnek. A magasság értéket viszont hibátlanul mérte így is, neki 3543m jött ki a teljes szintemelkedésre.

Mikor jön már a következő Maxi..? :)
..addig is, most két hét (mondhatnám dupla-hét) pihenő, aztán jöhet az újabb kihívás..

Suunto adatok az eddigi leghosszabb mérésről

Futás a Pilisben 2.0 aka Pilisi Trapp 40km 1300m

A múlt heti pilisi futás nagyon jól sikerült. Akkor szerettem volna az útvonalba belerakni a Pilisi szerpentint és a Sasfészket is, de nem illett az akkori tervbe. Utólag kiderült, hogy egy cseppet sem kell ezen bánkódni, a Pilisi Trapp egy héttel később pótolta ezeket a hiányosságokat!

Nagyon kellemes tiszta időben, kényelmes tempóban kocogtam végig a túrát, a vége 5:20 lett. Nagyon jól esett, érdemes volt elmenni. Jövő héten jöhet a Maxi. ;)

Suunto adatok

További képek a futásról

Futás a Pilisben (42km, 1560m)

Elég furán indult a mai nap. Nyolc óra után pár perccel csörgetem Csizit, hangposta.. WTF? Várok kicsit és pár perc múlva csörög a mobilom. Csizi az. Próbált korábban is hívni, de neki sem sikerült. Viva la Pannon GSM és gratulálunk ZTE... mikor még a mi vasunkat és szoftverünket használták érdekes módon nem történtek ilyenek...

De ez még hagyján. Az újabb meglepetés Békásmegyeren ér, ahol Csizi egy bringás lányt előz éppen. Bakker nézd már, ez Sári... vajon mekkora ennek az esélye (a héten pont nem vettem lottót)? Váltunk pár szót miután lemeszeljük, de mivel úgy hörög mint egy túlhúzott Darth Vader nem kínozzuk sokáig. ;)

Pomáz, Csobánka, helyben vagyunk. A Nati túráról már ismert kis placcra rakjuk le a verdát. Itt remélhetőleg nem fogják feldúlni a keleti hordák. És ahogy kislányom mondaná: Indulááááááás!

Előző este találtam ki a kört. 2 szempont volt. Csizi 40km-t kért a télapótól mára én pedig szerettem volna a Kékszalag esti szakaszát bejárni a Kevély-nyeregig. Ennek fényében összeraktam egy útvonalat. Csobánkáról a piroson indulva, Tölgyikrek, Sikáros, majd a piros háromszögre fordulva Prédikálószék, Vadálló-kövek, Lukács árok, Dobogókő, majd a kék a Kevély-nyeregig (Szurdokkal, Szent-kúttal) és a végén még egy kis piros vissza a Láry-Fáry étteremhez.

Gyönyörű volt. Az időre sem lehetett panasz, a felhők és a napsütés váltogatták egymást, de nem volt rekkenő hőség.

A Prédin/Vadálló köveknél szemet gyönyörködtető kilátás ahogy kell.

Vadálló kövekről bakkecskézés lefelé..

Dobogókőnél Matyi büfé, zsíros deszka kóla kombó volt a frissítés.

Hidazás a Szurdokban...

A célban is szerettünk volna tolni valamit a Láry-Fáryban, de mint egy helyi bácsitól megtudtuk már évek óta nem üzemel aka csődbe ment. Sajnos. Mondta azt is, hogy itt ne is keressünk semmit, csak Pomázon érdemes próbálkozni. Idefele jövet láttunk ott egy büfét meg egy Gyros-ost/pizzériát, végül ez utóbbi nyert. Megérte betérni.

Teszteltük volna  két Ambitot együtt, de Csizi sikeresen leállította menet közben az övét véletlenül, így neki 3,4km kimaradt a távból, de folyamatosan figyeltuk a résztávokat és megdöbbentően hasonló adatokat mértek (pedig az enyém 1-es, az övé pedig már az újabb). A táv végül a mapsource-os tervvel is összevágott.

Remek futás volt! Köszönet érte Csizinek!

Ambit I adatok

Ambit II adatok

További képek a futásról.

Bükk 900 2013

Az idei Bükk 900-at Piedcat-tel úgy terveztük, hogy közösen teljesítjük. Az utóbbi években erre nem volt példa. Nagy tempót most egyikünk sem akart, így csak egy jóleső kocogós tempót céloztunk meg. Máté a túra előtt megkeresett, hogy el tudnánk -e vinni Sárit a túrára. Helyünk volt, így Ő is csatlakozott, és mivel először járt a Bükkben, jobbnak látta, ha velünk tart. Így hárman indultunk el Bánkútra szombat hajnalban.

Volt még egy extra feladatunk Miskolcon, de azt is sikeresen letudtuk a túra előtt.. bár emiatt jóval 7 után értünk csak a rajtba, ez most teljesen jelentéktelen volt. Idén nem terveztünk semmi őrültséget, ami sokáig tarthat. ;)

A helyszínen a már jól megszokott családias hangulat fogadott minket. Lajos és családja idén teljesen nem-hivatalos módon szervezték meg a túrát, ami a hatósági döntések miatt volt szükséges. Nevezés nem is volt, csak megkaptuk a pecsételő lapot és a becsületkasszába raktunk pénzt a célban várható gulyásért.

7:44-kor vágtunk neki a távnak. A nehezebbik és kevésbé megszokott fordított verzót választottuk erre a napra. Borovnyákkal kezdtünk és Bálvánnyal fejeztük be. Kánikulát mondtak mára. Induláskor még csak 24 fok volt, de ez folyamatosan emelkedett (egészen 34-ig), ami igencsak megnehezítette mindenki dolgát.

A folyadékra most jobban figyeltunk, mint tavaly, amikor kétszer is megszenvedtem a következményeket.. A táskába betoltam még 2db kis palackot, amiben fagyasztott vizet vittem magammal. Sajnos nem tartott sokáig mire felolvadtak, ezt még jobban ki kell dolgozni majd a jövőben.

A bélyegzőpárna volt a leg kardinálisabb kérdés, mert Sárinak nem volt, Józsi nem hozott (a tavaly neki készített bélyegzőm már nem muzsikált).. így bennem bíztak a többiek. Én kettőt vittem. A régi, jól beváltat és egy újat. Az új párna sajnos csak félig vált be. A doboz kiváló, de a tinta nem jött ki a párnából. Ennek okára út közben rá is jöttem. Amatőr hiba. Majd jobb filc anyagot kell szereznem bele és tökéletes lesz.

A meleg ellenére nagyon jól éreztük magunkat idén is a Bükkben. Jó volt ismét együtt teljesíteni. Az időnk is remek lett. 5:27 alatt húztuk be. Sári pedig megismerhette a Bükk 900-as csúcsait kívülről, belülről. ;)

Köszönjük a szervezést!

További képek:
https://plus.google.com/photos/113040653303715156163/albums/5907961687814651297

Suunto adatok:
http://www.movescount.com/moves/move16691533

XX. Jubileumi Balaton 50

A Balaton 50-t idén is terveztem. Egyik héten anya hív fel, hogy kaptam egy meghívót az idei B50-re a Téry egyesülettől. Hmm.. A levélben felhívták a figyelmet a változásokra, leírták hol célszerű parkolni és melyik busszal lehet Füredről Tihanyba eljutni. Azt is írták, hogy meglepetés ellátás lesz. Ez a levél csak megerősítette, hogy meg kell nézni ezt a speciális idei rendezést személyesen.

Szerencsére úgy alakultak a dolgok is, hogy neki indulhattam. Nagyon érdekelt az új útvonal, az idei ugyanis Tihanyból indult, a belső-tó mellől. Füreden hagytam az autót és a már említett busszal érkeztem meg sokadmagammal Tihanyba. Azért annyira sokan nem voltunk, biztos voltak akiket a mára beígért hőség elriasztott a részvételtől.

A rajtban a főrendező (Mészi) eligazítást tart. Büszkén sorolja a ránk váró meglepetéseket. 2 kitűző, 2 oklevél, minden ponton lesz enni-inni, ami nagyon jó hír! Az új útvonal részeket is részletesen elmagyarázza. Én nem sietem el a rajtot, mindenki elindult már ebből a turnusból, mikor nevezek. Átnézem még a kapott térképet, majd nyomom a gombot az órán és indulok. Apropó óra. Ez a túra lesz a tesztje az új futós órámnak, az Ambitnak (klikk). Még alig ismerkedtünk össze, előző nap úsztam benne a Rukkel-tóban (katt ide). Eddig nagyon tetszik.

A rajttól felfele kellett elindulni az apátsághoz, majd onnan tovább fel az Óvárra. Itt még csak gyalogoltam és fotózgattam a telefonnal. Gyönyörű szép ez a hely.

 Diszkrét előzgetéssel veszem vissza közben a helyeket. A csúcs után lefelé a Barátlakásokhoz érkezek meg, itt található az első pont. Ami nem ellenőrző, csak frissítő pont. Ez azért durva, mert kicsivel lejjebb, ahol leírünk a műútra lesz az 1. pont, ahol szintén van frissítés. :) Szóval tényleg nem viccelnek itt a rendezők. A barátlakásoknál (és úgy általában később is) van minden ami szem szájnak ingere. Még több is. Sör, bor, pálinka, víz, narancsital, pogácsa, ropi keksz, szőlőcukor, mogyoró és még ki tudja mi amire már nem is emlékszek.. :) Durva. Tolom a pogikat meg a sós mogyit. Istvánnal kocogok tovább lefele, akivel még az idei horror LeFaGySz-on ismerkedtem meg. Most derül csak ki, hogy versenytárs cégeknél dolgozunk. :) Kicsi a világ.

Együtt érjük el az 1. EP-t, ahol az előbbi lista még jócskán kiegészül: kenyerek, paprika, paradicsom, szalonna, cseresznye, alma.. vazze kajálni jöttünk ide? És csak kínálnak, csak kínálnak. Bubunak lesz ma egy jó napja.. ;) Egy kis gyümölcsöt merek enni, kenyér már nem férne belém. Inni sem iszok, mert lefele az etető pontnál is ittam, meg később útközben a Ciprián forrásnál is. Usgyi tovább. Egy darabig futok a bringaúton, aztán lemászok róla, hogy ne legyek útban és átmegyek a másik oldalon levő gyalogútra. Itt karnyújtásnyira van a Balaton. :)

Nagyon jó itt futni. Addig amíg meg nem szaporodnak az úton a horgászok, akik innen dobták be a botot... visszamegyek hát inkább a bringaútra... A Tihanyi elágazást elérve (71-es út), úgyis már csak a bicikli út marad, azon kell tovább haladni Füred fele. Jól haladok, itt könnyen lehet tolni a 10-es tempót.

A következő pont a Berzsenyi Dániel savanyúvíz forrás. A vize tényleg fura, de nagyon jól esik. A sapka vizezést sem hagyom ki. Itt már tombol a meleg, az órám 30 fokot mutat. A pontőrök elmagyarázzák a következő pontot, mert az a Tagore sétányon, a mólónál lesz, de egy másik rendezvény (Samsung Olimpiai úszófesztivál) miatt kicsit módosítottak a pontos helyszínen. Sőt, még ahhoz képest is amiről itt a pontőrök tudtak, mert odaérve alig találtam meg az őröket. :)) Itt a frissítőt az olimpikon úszónőink jelentették. Ez elég furcsa és meglepő volt így egy teljesítménytúra közben... ;) Akkor viszont hajrá lányok!

Innen aztán célba vettem a célt.. igaz, ez most csak egy EP volt nekem, a vasútállomásnál levő Pizzériához fogok majd megérkezni a végén is. Most azonban csak kaptam egy pecsétet és már robogtam is tovább a Lóczy-barlang felé. Emlékszem, még az első B50-ünkön Piedcat-tel kellett érinteni ezt a barlangot és utána jól el is kavartunk felfelé. :) A pontnál megint tápolok és iszok. Irány a kilátó! Fent most nincs pont, csak átbukok a hegyen és haladok tovább a már megszokott útvonalon s gyönyörű de bokatörő terepen. A következő pecsétet és az újabb frissítést a Lóczy sírnál kapom meg Arácson. Itt utólérek egy futót, akit aztán egy jó ideig nem is tudok leszakítani magamról. A Péter-hegy teteje felé sikerül és ismét légüres térben kocogok tovább. A lefelé itt sem egyszerű. Jönnek a telkek, majd a paloták mikor megérkezek Csopakra. A Csákány-hegy aljában a tavalyJudittal megtalált csapot most már tudatosan veszem célba. Nagy fürdést rendezek, iszonyú jól esik. Visszatérve az útra Istvánt vélem felfedezni magam előtt. Csak a csúcson a ponton érem utól. Csodálkozok rendesen, de elmondja, hogy azért került elém, mert Ő a Péter-hegyet kihagyta és lent jött az arácsi úton. No szép! :) A ponton a lányok már megszokott módon home-made sütivel kínálnak. Finomak, köszönjük szépen!

Innen aztán megint új az útvonal, a piros háromszögön kell menni és pár km után egy pihenőhöz érkezek. A régi térképen itt autós mozi van jelölve, de már egy hatalmas kalandpark terpeszkedik a pihenő mellett. Ügyes befektetés. A ponton megint habzsi-dőzsi van, itt még kólát is iszok.

A zöld kereszten innen aztán lassan de biztosan visszajutok a jól megszokott útra, ami a 300 éves tölgy mellett megy el, majd innen a piros kereszt visz el a Koloska forráshoz. A ponton a szokásos nagyon finom hideg gyümölcsleves vár rám, amiből egy hatalmas adagot kapok. Alig győzöm megenni belőle a meggyeket. Mást nem is eszek, mert eldurranok.

Elköszönök és célkeresztbe veszem a fitness hegyet. A Recsek nem maradhatott ki az idei B50-ből sem. ;) Itt már tényleg nagy volt a hőség, nem is ment valami fényesen a fitness-edzés.. :) A hab a tortán, hogy fent még a kilátót is meg kellett mászni, mert fent volt a pont. Ha nem is a kilátás miatt (magasak voltak körben a fák), de a frissítés miatt nagyon megérte. Vizet kaptam, de jéghideget. 1,5 literes flakonokban hatalmas jégdarabog várták az olvadást, ebből osztották a leolvadt vizet. Hát ez nem semmi (meg ezt ide felcipelni.. az sem). Köszönet érte!

Innen már könnyű részek jöttek, mert nem kellett Hidegkút felé menni, hanem a sárgát elérve rögtön célba lehetett venni Füredet. Ez jó hír volt, a meleg már elég rendesen megtépázott. Ettől függetlenül a vége egész jól ment, és végül 6:18-al értem célba. Az órám szerint 41km volt (a mapsource a track-t 42km-re irja), talán a vetületi korrekcióval 42,5-43, de több nem hiszem.

Minden szempontból LEG volt az idei jubileumi Balaton 50... Ez volt a legrövidebb, leggyorsabb, legszebb útvonalú, leg melegebb, legjobb ellátású (szerintem már kicsit túlzásba is vitték, tutifix, hogy az amit kaptam nem jött ki egy ezresből amennyi a nevdíj volt), legtöbb meglepetés, legjobb meglepetés (jeges víz) és még talán tovább is lenne... :) A Téry Ödön TBT nagyon kitett magáért, nagy köszönet érte. Ez nekem igazi szülinapi ajándék volt (és csak 1 napot késett).

Az Ambit példásan vizsgázott, iszonyatosan el van találva a kezelőfelülete, nagyon jól kezelhező, nagyon kényelmes (ez alá nem kellett csuklószorítót felvenni, nem ugrált).





Ambit adatok itt
( a more gombot megnyomva látszanak az igazán érdekes dolgok... )

Képek pedig itt

Még egy dologra jöttem rá. A régi Asics Trabucco-mat vittem el ma és hihetetlen jól érzetem benne magam. A szokásos talpfájásom még csak távolról sem jelentkezett, ami azt jelenti, hogy tényleg szűk a lábfejemnek a többi cipőm. :S A következő vásárlásánál az első számú szempont a széles lábfej-rész lesz.

Vidróczki 46 2013

A Vidróczki túra nem véletlenül az egyik kedvencem, ezt ma is bizonyította. Tavaly a Kinizsi miatt nem mentem el rá, nem volt könnyű döntés. Idén szerencsére úgy alakultak a dolgok, hogy ismét ott lehettem, és futhattam egy jót a kedvenc távomon. Előző este hatalmas vihar vonult végig az országon, ennek nyomai nehezítették a mai teljesítést. Sok helyen volt sár és rengeteg víz folyt le a hegyről új patakokat alkotva. A tényleges patakok pedig jócskán felduzzadva hömpölyögtek.
A túra továbbra sem könnyű, de ma jól ment a futás, és nagyon élveztem minden percét. 6:29 lett a vége.

Téli gyermekvasút 8 / 2013

A mai napon elvittük Laurát élete első teljesítménytúrájára. Nagyon szép emlék marad, pompás idő és gyönyörű havas tájak fogadtak minket. Az út csak néhol volt picit jeges, csak itt-ott csúszott, persze én biztosra mentem, felhúztam a szögest. Nem is ért meglepetés minket. A kisasszony is nagyon élvezte, bár ahogy a nyüzsgő Normafai tisztásokat magunk mögött hagytuk, kicsit lankadt a figyelme. Pár kutya azonban még továbbra is szórakoztatta. Félúton az Erzsébet kilátónál becsokiztunk (a szó finomabb értelmében). Visszafele még egy jó darabig nézelődtünk, aztán egy 10 perce bealudt a leányzó. A célba viszont már ismét teljes figyelemmel érkeztünk. ;)
Klassz volt nagyon, köszönjük a szervezést!

Itt lehet szép téli képeket nézegetni a túráról.

BÚÉK 20

BÚÉK! Idén is ezzel a túrával indítottam az évet. Az időjárás kicsit megtréfált, szokatlan meleg fogadott minket ezen a szombaton. Sikerült is túlöltöznöm, így már az első emelkedőn túlmelegedtem. A rajtban jó nagy sár volt, de szerencsére nem ez volt a jellemző az útvonalon, úgyhogy szépen lehetett haladni. 2:05 alatt értem célba, jó futás volt.

Timex adatok