Már nagyon kíváncsi voltam a barlangászok paradicsomára, a Tési fennsíkra. Ezért is, no meg azért, mert ezt a túrát is szerettem volna kipróbálni, indultam az 50-esen. Pár nappal az esemény elõtt végre meg tudtam gyõzni Ervin barátomat, hogy Õ is jöjjön. Pénteken szakadt az esõ. Rossz ómen. Még este is. Hajnalban keltünk Tatabányán. Az esõ elállt. Csupa víz odakint minden. Hatalmas felhõtakaró borítja az eget. Elindulunk a vonathoz, közben a múlt heti szombat hajnalra gondolok (a Százas), akkor derült volt az ég, és a vonatról láttuk, ahogy felkel a nap. Most nem fogjuk, szerencsére. Remélhetõleg ma nem lesz olyan borzalmas meleg. A vonat késik. Egy kevés pánikhangulat csempészõdik gondolataim közé: nem érjük el a csatlakozást Kelenföldön! Dehogyisnem! Nyugi. Szerencsére csak negyed órát késett, és ezt az idõt nem növelte Pestig. A másik vonat idõben jött. Megérkeztünk Várpalotára. Néhány hátizsákos ember száll le a vonatról, nem vagyunk sokan. Tudtam elõre, hogy ez nem egy néptúra, de azért több emberrel számoltam. Alice sem jött. Na akkor induljunk, kérdés, hogy merre? A buszmegállóban mindenki a menetrendet vizuálja. A buszra várni kellett volna. Egy középkorú nõ megszólal: én gyalog szoktam menni. Akkor menjünk mi is gyalog. Kérdeztük, hogy tudja -e merre kell menni, amire csak egy bizonytalan Hát?! volt a válasz. Remek. Induljunk. Egy kis séta után elérkezünk a mûvházhoz. Bent a ruhatárnál áll 3 rendezõ(nõ) nevezés. Megkérdeztük, hogy mennyien indultak már el: - Úgy 50 -en. Az nem túl sok. Egy kis készülõdés után elérkezett az idõ. A táskát beadtam a ruhatárba, csak egy oldaltáskát viszek magammal. A térképet is bent hagyom a táskában, mivel elõtte már tanulmányozgattam, és az ellenõrzõ lapon is kaptunk egy térképvázlatot. Reméltem az elég lesz. Elõttünk indult el egy futó. Õ biztos tudja az utat. Mi nem. Elindultunk. 7:55. Azaz, csak kimentünk a mûvházból, és máris ránk borult a nagy tanácstalanság. Ugyan a rendezõség ellátott némi információval, de a totális helyismeret hiánya megtette a magáét. Szerencsére mások is akkor indultak, akik a vonattal jöttek. Igy egy kis csapat indult el elég bizonytalanul. Senki se tudta az utat, csak az a nõ aki már volt ezen a túrán, de Õ meg eléggé felületes emlékekkel rendelkezett szemmel láthatóan. A vár mellett bal oldalt haladunk, pedig a rendezõség jobb oldalt említett. Szólok is Ervinnek, de hát az a nõ csak tudja, hogy hová megy. Hamar kiderült, hogy nem nagyon. Kerültünk egyet. Mindegy, megvan a piros jelzés. Remek. Innen kezdünk elszakadni a csoporttól, egy fokozattal rákapcsoltunk. A városban nagyon figyelni kell a jelzést. Aztán kiértünk a városból. Itt egy nagy nyílt terepen ment tovább az út, több helyen gúvasztottuk a szemünket, hogy az elágazásban vajon melyik a mi utunk. Nagy nehezen beértünk az erdõbe. Ez mindíg nagy megkönnyebbülés ismeretlen terepen. A piros sáv nyugtatóan hatott ránk a fák törzsein. Akkor most már nyomjuk meg. Futottunk. El kellett érni a fél ötös, vagy fél hatos vonatot mindenképpen, mert az az utolsó lehetõség a hazajutásra (aznap). A táj kezd érdekes lenni. Mikor bejutottunk a Vár völgybe, már kimondottan szép a környezetünk. Sziklás hegyoldalak, pihenõhelyek, barlangok. Igyekeztem elvonni a figyelmemet a barlangokról, lassító tényezõk. Monoton emelkedett az út, de nagyon enyhén. Mikor elértünk a P+ jelzéshez, akkor kezdett jobban emelkedni az út. A völgy több helyen is gyönyörû látvány volt. Egy hatalmas sziklára meredtem felfele tátott szájjal, melynek a teteje jóval a fák lombkoronája fölé magasodott. Hú, azt milyen jó lehet megmászni, onnan van kilátás. Ervin nem tulajdonított nagy érdeklõdést. Egy részen keskeny ösvényen haladtunk, egészen elgazosodott dzsungeles helyen. Hamar visszatért az erdõbe az út. Lassan egy órája megyünk. Most már keményen felfele haladunk. A Bakonyban ez ritkaság. Már látjuk a tetõt. Az egyik kanyarban embereket veszek észre. Szólok a társamnak: - Nofene, nézd csak! Megvan az 1. EP. Közelebb érve még jobban megörülök. Kedves és szép fogadtatásban van részünk. Két nálunk valamivel fiatalabb lány az EPõr. Pecsételnek, megkérdem, hogy mikor ment el elõttünk vki, mire egy kis tanakodás után úgy döntenek, olyan negyed órája. Megköszönve az infót, tovább haladunk. Mihelyst egy kicsit továbbhaladtunk, megjegyezzük, hogy ezért már érdemes volt eljönni. Ekkor megtudom, hogy Ervin egyik oka, hogy minden évben megy a Gerecse 50-re, hogy az egyik EP-nél minden évben ugyanaz a lány a pontõr :) . No igen, ki miért... Lefele haladunk tovább kocogva. Nagyon dzsumbujos rész jött. Szitkokat szórva keresem az utat. Átvergõdtünk. Tovább egy egész nagy úton haladunk. Leértünk a fõúthoz. Ezen átrobogunk, de utána több fele is mehetünk. Most merre? Az egyik úton, a betonúton, a távolban embereket pillantunk meg, a köv. pillanatban már el is tünnek a kanyarban. Tyûha, utólétünk vkiket? Végre. De vajon Õk a túrán mennek -e? Ezt nem tudhattuk, úgyhogy elõbb a másik utat vizslantottam meg. Ezen végigrohanva ráébredtem, hogy ez csak egy pihenõhöz vezet. Akkor nyomás az emberek után. Betonon tovább. Utólértünk embereket. Le is elõztük õket. Végre elõrébb jutottunk, igaz ez semmit se számít, ez nem verseny. Csak az számít, hogy a vonatot érjük el. Csak az idõvel vagyunk versenyben. Elértünk Királyszállásra. Ez a kiírás szerint EP, az ellenõrzõ lap szerint nem az. Egy kutyakölyök fogad nagy ugrándozással minden arra járót. Elég hosszan megyünk végig a betonúton. Jelzés nincs, de tudjuk, hogy jó úton megyünk. Elérjük a háromszög jelzést, majd nagy nehezen végre megjön a KÉK is. Ekkor már nem betonon megyünk. Elértünk Hamuházhoz. Itt egy fiatal pár az EPõr. Melegen ropog a tûz, valamit fõznek. Mi továbbmegyünk. Itt újabb két embert beértünk. Egy helyen majdnem elkavarunk, jelzés nem nagyon van. Sõt egyáltalán nincs. Megyünk egy úton, amirõl a lábnyomok alapján gondoljuk csak, hogy az a jó út. A mögöttünk jövõk bíznak bennünk, õk is arra jönnek, bár az elágazásnál elég tanácstalannak látszottak Õk is. A távolban egy újabb csoportra leszünk figyelmesek, de épp ráfordultak a mezõre, és keresztben haladnak. Követjük Õket. Már végképp elvesztettük a hitet, hogy jó fele megyünk, mert most le kellett térnünk arról az útról, amin mentünk, a térképvázlaton meg elég egyenesnek mutatják az utat. A távolban megpillantunk egy két romos istállószerû épületet. Felcsillan a remény, hogy az ott Csõszpuszta. Távolabb pedig ott van Tés. Utolérve a csoportot megnyugodtunk, Õk is a túrán vannak. És az ott tényleg Csõszpuszta. Beértünk, majd jobbra vettük az irányt. Újra betonon. Elhagyva a falut már jól látni Tést. Útközben elõttünk újabb emberek, de vmi miatt letérve az útról a magas fûben botorkáltak, aztán az úton továbbhaladtak. Nagyon furcsálltam, hisz az út világosan Tésre visz. Aztán odaérve mi is megpillantjuk. Egy kút!!!!! Életmentõ frissesség. Két biciklis is majdnem elzúg mellettünk, de az utolsó pillanatban Õk is észreveszik a vizet. Megállnak, töltenek. Ervin nyomja az egyiknek a vizet. Elindulva megkérdem tõlük, mikor indultak: 9 óra, jön a válasz... Vagyis utolsónak. Ervin az indulók számát kérdi meg, ami 69. Ezek szerint kb. ennyien indulhattunk. Én voltam az 56-os. Ekkor már jócskán bent voltunk az 50-en. Tésre érve utolérjük az elõttünk ivókat. Jásd felé vesszük az irányt. Lefele haladunk. Újabb lekörözöttek jönnek. Leértünk Jásdra. EP-t nem látunk. A turistaút egy veteményesen megy keresztül. EP nincs. Kiértünk a faluból. Innen még mentünk egy jódarabot, mire feltünt a pont. Nagyon megörültem. Kedves kiszolgálás volt, kaptunk zsíros kenyeret uborkával, meg pirosarannyal (pont erre vágytam). Meg hozzá egy ivõlevet. Jóízûen eszegettünk. Itt sokan pihentek egyet, megtudtuk, hogy 32-33. -ak vagyunk. Ezután nagyon vadregényes rész jött, ami nagyon tetszett. Hasonlított a völgy a Cuha völgyhöz. A patak itt is jókora volt. Gyerekek játszottak a fák között háborúsdit. Minket is lelõttek. Azért mi csak mentünk tovább. Bakonynána következett. Itt az EP-nél kaptunk egy jó tanácsot. Egy kis szuszogó a kerülõ helyett. Fel is vágtunk a hegyoldalban. Egy nagy úton mentünk immáron visszafele Tésre. Bakonynánán pont délben voltunk, és ekkor már híre hamva se volt a reggeli felhõtakarónak, újra teljes gõzzel sütött a nap. Tés fele nyílt úton haladtunk, tûzött a nap. Kezdett hasonlítani a helyzet a múlt hetire. Gyorsan ettem egy kis sót, nehogy az legyen, mint legutóbb. Hasznosabb volt, mint jóízû. A K+ ról majdnem elfelejtünk áttérni a Sárgára. Szerencsére nem mentünk el rosszfelé. A sárga megindult felfele. Meglepõen sokat mentünk felfelé, nem emlékeztem arra, hogy Téstõl Bakonynánáig ennyit mentünk volna lefele. Pedig igen. Újra Tésre értünk, kicsit hamarabb, mint számoltam. Nagyon jó idõt jöttünk eddig. 36,2 Km, és pont 5 órája jövünk. Itt már nagyon porzik a kulacs, jól jön az útszéli közkút. Újabb plussz adagot pezsegtetek. Továbbmenve megtaláljuk a piros négyzetet. Befordulunk egy utcába, majd a térkép szerint nyíl egyenesen tovább. De itt egy hatalmas nagy pusztaság jött, igaz ment egyenesen út. De ment balra is, meg jobbra is. Utánunk senki nem jött. Már ez is feltûnhetett volna. De nem zavart. Vesztünkre. Ezután nagyon hosszú másfél óra következett. Elindultunk a szántó közepén haladó úton. Egy parasztbácsika kaszálta a füvet a nagy hõségben. Kérdezzük tõle, hogy ez -e a turista út, amire nem nagyon tudott felelni. Tovább. Az út egyre inkább eltûnik, és már hatalmas gazban haladunk nagy nehezen, aztán hirtelen kiérünk egy nagyobb útra. A baj csak az, hogy ez nem irányban megy, hanem egyenes helyett jobbra, meg balra. Most merre? Javallom jobbra. Nézzük meg. Jó darabot mentünk, mire kiértünk egy betonútra. Ekkor már tudtam, hogy vhová nagyon elkavartunk. Szó nem volt sehol betonútról. Mindegy, a távolban nagy építményt látunk, legalább odáig menjünk el, hátha van ott vki, aki megmondja, hol vagyunk. Futunk. A ház totál le van robbanva, és még annál is üresebb. Sehol senki. Most hova? Menjünk vissza.. de hova? Ekkor új házakat pillantok meg messzebb. Futás. Útközben egy kocsi is ott áll az úton, de nincs ott senki. A háznál majdnem ránk ront a kutya. A háziak nagyjából útbaigazítanak, de biztosan csak azt tudják, hogy nagyon messze vagyunk a Kis Futóné nevû hegytõl , ahova mennünk kell. Bammeg, ezt elkúrtuk. A rossz hír hallatán új erõre kapunk, futunk felfelé az úton, majd egy ösvényt találva megindulunk abba az irányba, amit mondtak. Egy darabig jól megy a dolog, és végre elértünk egy nagy utat. Ezt láttuk már Tésnél is. Jól van megvagyunk. Több mint fél órát elcsesztünk. Elindulunk rajta. Ervinnek még mindig kétségei vannak, szerinte még tovább kellett volna menni egyenesen. Egy jó darabot megyünk az úton, de jelzés egy szál se. Embert se látni. Megint jön a pánikhangulat. Még most se tudjuk hol vagyunk. Most nagyon szidtam magam, amiért nem hoztam magammal a térképet. Ilyet többet nem játszok. Kis reménytelen gyaloglás után újból megpróbáltuk az eredeti irányt. Közel s távol senkit sem láttunk a hatalmas mezõkön. Már-már azt se tudtuk, Tés merre van. Nagyon eltévedtünk, tudtuk jól. És az idõ ketyeg, a vonat mindenképp elindul. Reménytelenül kószáltunk immáron a gizgazos mezõn, visszafele Tésnek. Egy fához ment el Ervin, ahonnan reményei szerint majd lát valamit, de semmit se láttunk. Egy újabb utat fedeztünk fel, ami megint másfele ment. Egy nagy busz roncsa volt az útszélén. Erre nagy nehezen kiérve elhatároztuk, hogy semmi esélyünk így, vissza kell jutni Tésre. Remek, mondhatom. Futás visszafele. Egy sor bolyongás után visszataláltunk, de ez is jó idõbe tellett. A bácsikát most csak messzirõl láttuk, nem mellette mentünk el. Közben újból szomjas is lettem, a nagy kószálás alatt elfogyott a plusszom, és mindketten belefáradtunk az útkeresésbe. Töltöttünk vizet. Kérdezgettük a falusiakat, hogy merre megy a piros négyzet, de nem tudtak pontos válasszal szolgálni. Ekkor visszarohantunk addig a pontig, ahol még láttuk a jelzést, és ott döbbentem rá arra, hogy egész végig rossz irányba mentünk, mert a négyzet nem abban az utcában hagyja el Tést, hanem egy másikban. Úr Isten! Most, másfél óra után, újra ott voltunk, ahonnan elkezdtük a kavarást. De most jó irányba indultunk. Innen mentünk mint a hülye. Nagyon mérges voltam magamra, a térkép miatt. Ha ott van, akkor biztos nem vacakolunk el annyit, legfeljebb 5 percet. Ervin mindenképp el akarta érni a fél ötös vonatot, aminek az esélyei most súlyosan megcsappantak. Itt már nem kocogtunk, teljes erõbõl futottunk. Ekkor már a távból 37 Km-t tettünk meg, a kavarással együtt pedig 46-ot. (utólag kiszámoltam) Egy nagy sáros tócsát rossz helyen közelítettem meg, és egy nagyot fíroltam benne. A bal lábamra estem rá, még jó, hogy nem lett komolyabb baja a térdemnek. Felpattanva tovább futottam. Emelkedõ következett. Fel a Futónéhoz. 3 óra elõtt valamivel voltunk ott. Reménytelennek látszott az utolsó 10 km 1 óra 10 perc alatti megtétele, de azért elkezdtünk futni. Csupa sár voltam az esés után. A piroson haladtunk, egyszer csak kiérünk egy nagy útra, ami keresztbe ment elõttünk. Na most merre??? Jelzés egy szál se össze vissza keresgéljük az utat. Elindulunk egyik irányba is, majd visszatérve a másikba is. Megyünk egy darabon, de jelzés híján inkább visszafutunk. Megint eltévedtünk! Meddig bírjuk ezt még lelkileg? Velünk szembe jön egy csoport, Õk is eltévedtek, sõt kihagyták a Kis Futóné pontot. Egy darabon visszafele indulunk velük, majd az Õ térképüket megnézve rájövök hol rontottuk el. Az elõzõ úton tudnánk korrigálni, úgyhogy mi az ellenkezõ irányba indultunk. Egy újabb negyedóra idõvesztéssel megtaláljuk az utat. Innen újabb futás kezdõdik, bár már fáradtak voltunk eléggé. Engem nem nagyon izgatott a fél ötös vonat, jó nekem a fél hatos is, de Ervin mindenképp azzal akart menni. Újabb eltévedés következett, de ez nem volt vészes. Szerintem, és mások szerint is, itt nem egyértelmû a felfestés. Több helyen úgy kell szó szerint beugrani a bozótba a jó útra, mint valami dzsungelharcos. Nagy nehezen elértem az utolsó EP-t is. Innen már nem nagyon lehet elkavarni. Hamar rátértem arra az útra, amin reggel is mentem. Innen kicsit magányosan mentem egészen Várpalotáig. A célba 16:55-kor értem. Megtudtam, hogy Ervin 6 perccel a vonat indulása elõtt ért be. Egy kevés remény, de nem sok, hogy elérte.. még jegyet is kellett vennie. Így már elég reménytelennek látszott. Megkaptam a jelvény, ami nagyon tetszik, és az oklevelet is. Mosakodtam, töltöttem vizet, és én is indultam a pályaudvarra. Ervin ott feküdt az egyik padon, eléggé megviselt arckifejezéssel. Kérdem, hogy él -e még, mire Õ azt mondta, hogy most meg rajta jött ki a sóbetegség. Egybõl elõvettem só tartalékaimat és adtam neki. Elég pocsékul festett, de már jobban volt valamivel. Megvettük a jegyeket, a büfében ittunk egy jéghideg igazit, és indultunk haza.
Azt hiszem ebbõl a túrából is le lehet vonni a tanulságot, hogy mindenre fel kell készülni, és sosem szabad elbíznia az embernek magát. Ja, és ha erre a túrára jövõre megy valaki, akkor meg ne próbáljon térkép és/vagy iránytû (tájoló) nélkül elindulni. A Bakony az egy ilyen hegység. Útközben több emberrel beszélgettem, szinte mindenki eltévedt valahol. Ez egy ilyen túra... ahol nem fizikailag nagy a terhelés, hanem pszichésen. Ki meddig bírja lelkileg elviselni azt, hogy lehet, hogy rossz úton megy, teljesen már irányba. És meddig megy el az ember a rossz úton? A következõ fáig (fogadkozik), azon ott lesz a jelzés.. még a következõig. És persze ha nincs, akkor is ott dolgozik a kisördög, hogy ha most visszafordulok, tuti, hogy a következõ fán ott lesz a jelzés, csak odáig kellett volna elmenni.
Ez a túra egyébként megnyerte a tetszésemet, én egyébként is szeretem a Bakonyt. Ez a családias légkör ami a túrát jellemezte, meg még inkább megtetszett, de azért mindenki gondoljon majd a fenti írásra akkor, ha épp a Tési 50-et nyomja, és fogalma sincs, hogy hol a fenében lehet a jelzés amin mennie kell. Ugyanis a térképvázlat amit adnak arra jó, hogy tudjuk melyik úton kell mennünk, de ahhoz már kevés, hogy azt is tudjuk, hogy az a jelzés merre megy. Ha lesz idõm elmegyek jövõre is, immáron sok-sok tapasztalattal.
1999. június 5., szombat
1999. május 30., vasárnap
Kinizsi Százas 1999
Kinizsi Százas
Az alábbiakban idézni fogok magamtól, azaz egész pontosan a naplómból. Természetesen bizonyos dolgokat átírtam, és erõsen lerövidítettem a történetet.
"A tömeggel besodródtunk a strand kertjébe. Itt a belépéskor kaptunk nevezési lapot, meg szórólapokat is osztogattak. Én nem akartam elsietni a nevezést, úgyhogy kényelmesre vettem a figurát. Nevezés után nekiálltam egy kicsit átolvasni a füzetet, ami igencsak terjengõs kivitelezésû volt. Ezután még ettem egyet, és közben figyeltem az embereket, akik között nem láttam ismerõst. Mikor elérkezettnek láttam az idõt, beálltam a kifele várakozók hosszú sorába, és 7:20 perckor hivatalosan megkezdtem a 102.2 km teljesítését. Kilépve a kertbõl nem volt probléma az útiránnyal, hiszen elég sokan mentek elõttem. A túra nagy tempóban indult. Igyekeztem felvenni egy olyan ritmust, ami elég dinamikus is és sokáig is lehet bírni. Ez egész jól ment a mûúton, ahol lehetett elõzgetni az embereket, de beérve az erdõbe a szûk ösvényen kénytelen voltam más tempóját is felvenni néha. Azért mindenki jól nyomta, itt még mindenkiben túltengett a teljesítési vágy, és a menni akarás. Az 1. hét km-en elég sokat mentünk felfele, aki akart már itt elfáradhatott. Én felfele is próbáltam tartani az erõltetett tempót, az egyenesebb szakaszoknál néhol kocogtam. Hatalmas embertömeg hömpölygött a szerencsére késõbb kiszélesedett úton. Az 1. ellenõrzõ pont nem a mienk volt. Csak a rövidtávosoknak szólt. A Kevély nyeregnél sokan ültek le egy kicsit pihenni, ekkor már drasztikusan nõtt a hõmérséklet, mindenki tudta, nehéz napunk lesz. Én nem álltam meg megtudva, hogy ez a pont nekem nem pont. Megtudtam azt is, hogy eddig 8 km-et teljesítettem. Ezen elsõre meglepõdtem, mert 1 óra alatt értem oda. E szerint 8-as átlagott jöttem felfele. Itt elgondolkoztam azon, hogy talán nem kéne ennyire nyomni, mert ennyit még sose mentem egyszerre, így azt se tudhatom, hogy mennyi tartalék erõre van szüksége az embernek a teljesítéshez. A Pilis gyönyörû tájain továbbhaladva nagyon szép kilátásban volt lehetõségünk gyönyörködni több helyen is. A tempó még itt sem csökkent, nagy volt az iram. Az 1. ellenõrzõ pontig 27 km-et kellett megtenni, épp ezért nagyon jó érzés volt beérni oda. Egy kis sikerélménye volt mindenkinek. Itt a Pilis nyeregben volt a 25-ös túra vége. Sokan pihentek árnyékba menekülve a most már teljes gõzzel izzó nap sugarai elõl. Pokoli meleg volt. Az úton több helyen figyelhettük meg a legkülönbözõbb védekezési formákat a nap ellen. A legtöbben arab stílusú kendõt tettek a sapka alá, vagy egyszerûen a fejre kötve, hogy a tarkójukat védjék. Egy helyen filmeztek, ezen is meglepõdtem. A kamerát letették a földre a menetiránnyal szembe, és vették a szembe jövõ tömeget. Engem is pont lefilmeztek. Az út szélén még a túra elején volt aki már zoknit cserélt (ezek szerint valami igen rossz választás volt), volt aki napozott egy kicsit, és volt aki pózolva fényképeztette magát a Százas alkalmából. Itt a Pilis nyeregben azonban már kicsit fáradtan ült le mindenki szusszanni egyet. Én is leálltam egy kicsit, egy csendes zugba vonulva elõvettem egy zsömlét, ittam egy kis vizet, majd újra elindulva belekezdtem az evésbe. Rápillantottam az útszéli táblára amin ez állt: - Már csak 99900 lépés van hátra! Ez 75 km-t jelentett. Itt már szétszakadt a mezõny, nem volt nagy hömpölygés az úton. Innen leereszkedtünk Kesztölcre, jó 400 métert lezúgva a Pilisrõl. Kesztölcön már nagyon hiányzott volna egy jó kis hidegzuhany, vagy legalább egy közkút, úgyhogy mindenki a szemét meresztette, honnan szedhet vizet a porzó kulacsába, vagy ez esetleg megmaradt felforrt vize helyére. Szerencsére volt egy kút, aminek ugyan nem volt nyomókarja, de valaki feltalálta magát, és egy fadarab megoldotta a problémát. Itt aztán mindenki kidõzsõlhette magát. Én is töltöttem vizet, megmosakodtam. Továbbindulva úgy egy km után rám tört a felismerés, hogy nem töltöttem meg csak az egyik flakonomat. Na bumm, majd Dorogon. Odáig egy két nagy mezõn is áthaladtunk. Dorogra beérve többen a buszmegállóban ácsorogtak, gondolom megadva magukat nap hevének, meg a táv hosszúságának. Itt is csapot kerestem, bár több kocsma mellett is elhaladtam, ahonnan kérhettem volna vizet. Nem mentem be egyikbe se, bízva abban, hogy majdcsak lesz egy közkút valahol. Hát nem volt. Az utolsó kocsmát is elhagyva meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy ki kell bírnom annyi vízzel a következő vízvételi lehetõségig, bárhol is legyen az. Itt már nem volt olyan nagy az iram. 38 km-et tettünk meg, és sok helyen az út menti árnyékokba húzódva pihentek a túratársak. Mint még Dorogon megtudtam az elõttem haladó veteránoktól, nehéz szakasz elé néztem. Most jön csak igazán a java, az eddigi 'lazsálás' után (bár megjegyzem azért nem mondanám annak a Nagy Kevély, meg a Pilistetõ megmászását sem). Az elsõ komoly erõpróba a Nagy Gete. Ez az undok hegy, aminek a megmászása semmiképpen se mondható kellemesnek. Nagy öröm volt felérni a tetõre, és az ellenõrzõ pontnál egy kicsit megpihenni. Itt már nem csak ültek az emberek, de feküdtek is. Én épp csak egy kortyra álltam meg, aztán indulás tovább. Tudtam, a Getét nem megmászni igazán nehéz, hanem lejönni róla. Nos ezt most már biztosan mondhatom így van. Gyilkos terepen kell 300 méteren 150 métert ereszkedni, ami ha nem figyelünk eléggé elég fájdalmas lehet a lábujjainknak. Azután tovább ereszkedtünk Tokodig. Útközben egy rövid undok pillantást vetettem vissza a Getére. Tokodon újabb buszra várókat pillantok meg. És ami sokkal fontosabb, egy kutat! Jó sokan állják körül, mindenki elfáradt, és szomjas. Közel 47 km-nél tartunk. A lábak itt kezdenek el sajogni és ha valaki érzékeny a napra és nem vigyáz, itt már akár le is éghetett, vagy napszúrást kaphatott. A csapnál már sokkal átfogóbb mosakodást vezettem le, a hajamat is bevizezve, és mindkét kulacsot megtöltve indultam tovább. A falu végében újabb kút volt, itt is megálltam, hiszen addigra már hatszor megszáradtam, és a fejem a kút alá nyomva megnyomtam a kallantyút. Csuron vizesen vágtam neki az újabb emelkedõnek. Most következett a túra legdurvább szakasza. Felfelé haladtunk, és egyszer csak megpillantok egy utat magam elõtt, ami valami lehetetlen szögben nyúlt az ég felé, és apró pontok próbáltak feljebb jutni rajta. Az egész olyan volt, mintha kivetítették volna elém egy függõleges vászonra. Elõször azt hittem ez csak érzéki csalódás, ilyen meredek út nem létezhet. Aztán feljebb érve szinte beleütköztem az útba. Úgy magasodott elém a teteje, hogy kedvem lett volna inkább kerülni egyet valamerre, de az öles táblák a K100 jelzéssel egyértelmûen felfele mutattak. Nosza akkor nyomjuk meg. Nagyon lassan haladtam a tûzõ napon. A lábaim nem akartak engedelmeskedni, többször megálltam, de mint láttam mindenki más is. Az elsõ emelkedõ után újabb út magasodott az égbe. Ez még hosszabb volt és ha lehet, még meredekebb. Felfelé menet egy krosszmotoros zúgott el lefelé felkavarva a port, ami a szemünkbe szánkba belement. Felérve újabb EP volt, ami a lapon nem is szerepelt. Egy kicsit itt már leültem. Iszogattam, majd továbbindultam. Viszonylag egyenesen, majd lefele haladtunk hatalmas mezõkön a crosspályán. Lent megpillantottam egy falut, amire azt hittem már Mogyorósbánya, pedig az még messze volt. Ezen csak átzúgni kellett. Persze itt is árultak üdítõket, amit meg is bántam utána, hogy nem vettem. Újabb emelkedõ jött. Itt már nagyon fáradt voltam. Az egyik telekrõl egy termetes fickó odaszól: -Fiatalember, nem kér egy fröccsöt, jobban megy tõle a túra!? mire én: - Nem köszönöm, megy ez így is - pedig itt már csak vánszorogtam felfelé. Rettenetes volt a hõség. Felfele többször meg kellett állni egy kis árnyékban pihenni. Éhes is voltam. Mire a Kõszikla tetejére felértem már nagyon ki voltam. Pocsékul festhettem, ennek ellenére kocogni kezdtünk a megkerült túratársammal. Mogyorósbányára beérve rögtön célkeresztbe vettük a csapot, és szinte megfürödtünk a hideg vízben. Õ még idõzött, mondtam neki, majd az EPnél megvárom, és elindultam megkeresni az állomást. Mûvelõdési ház. Mire odaértem az úton mindkét oldalt kiterült emberek tömegét láthattam. Mindenki az árnyékot kereste. Rekkenõ hõség. Bevágódtam a mûvházba. Itt pecsételtettem, majd leültem egy asztalhoz. Vettem egy kólát, és elõvettem a kajámat. Ez volt a túra mélypontja. Lelkileg is testileg is. Vagyis egészen pontosan ez volt az 1. mélypont. Közben befut Ervin, Õ is rendel egy kólát. Élvezzük a jéghideg csodát. Ágiék indulnak, megyünk mi is. Gyenge emelkedõ jön Öregkõig. Mi ismét felpörgetjük a tempót, néhol kocogunk. Itt már ismerõs arcokat elõzgetünk. Péliföldszentkereszt elõtt ismét jelöletlen EP. Kapunk egy csokit. Ez meglepett, és jól esett. Itt hatalmas erõvel jött egy forrás, amiben újabb fürdést rendeztünk. Én egy kicsit pihentem, még Ervinre vártam, törökülésben a füvön. Indulunk tovább. Itt már a Gerecsében haladunk, és szerencsénkre a fák lombjai sok helyen betakarták az utat, egy kicsit hûsebb volt. Enyhe, de kitartóan hosszú emelkedõ. Én egyre furcsábban kezdem magam érezni, majd a Bajóti mûút után (61-62 km) igazán elfog a rosszullét. Elszállt az erõm, látási zavaraim is voltak, hányinger, hidegrázás és fáztam. A fázás már Mogyorósbányán kijött (1. holtpont), ott is rosszul voltam, be is vettem egy lázcsillapítót. De most más volt a baj, az csak a fáradtság volt, ez most komolyabb. Szédültem is. Nagyon lassúra vettem a menetet. Szerencsére Ervin megértõ volt, Õ is lassított. Már alig vártam, hogy végre Pusztamarótra érkezzünk, bár ott tudtam, nincs EP. Lassan haladtunk, és a helyzet csak rosszabb lett. A Pusztamaróti füves résznél le kellett feküdnöm, képtelen voltam egy lépést is tovább menni. A lefekvésbõl aztán inkább összeesés lett. Kiment belõlem minden erõ. Nem bírtam újra elindulni. Ervin felvette a táskám (még engem is fel akart dobni a hátára, de ez ellen nagyon tiltakoztam) Nagyon nehezen indultam el. Minden 5 percben le kellett ülnöm. Sorra elõztek vissza az emberek, de nem tudott érdekelni. Tudtam, hogy innen még 7 km Bányahegy, és jócskán kell felfele is menni. Piszok rosszul voltam. Ott lent a réten volt a 2. holtpont, ami egészen Bányahegyig kitartott. Sok helyen üldögéltem egy-egy percre az út szélén, nézve az elõttem elszáguldó társakat. Ervin is kitartó volt, mindíg bevárt. Ezért nagy köszönettel tartozok neki. Nélküle nem tudom mikor értem volna fel Bányahegyre. A táskám nem bírtam volna vinni. A gyermeküdülõ után egy kanyarban üldögélõ embereket pillantunk meg. Azt hittem EP. Csak két fáradt túratárs volt. Nekem újból muszáj volt lefeküdni, úgyhogy odatelepedtünk hozzájuk. Elmondtam mi a baj, mire az egyik azt mondja, tudja mi a bajom. Túl sok sót vesztettem és nem pótoltam. Ami igaz is volt. Adott egy kis ropit, hogy rágcsáljam el. A szédülés itt sem múlt el. Mi hamarabb indultunk tovább, jó 5 perc pihenõ után, csigatempóban. Itt már 70 km környékén jártunk. Egy idõ után jön a két srác is, elmennek melletünk. Kérdésükre, hogy javult -e a helyzet, csak egy gyönge 'semmit'-tel tudtam felelni. Újabb emberek haladtak el mellettünk. Az állapotom tényleg nem sokat javult, de most az egyenes részen jobban mentünk, mint felfele, és kevesebbszer is kellett megállni. Egy örökkévalóságnak tûnt az út a Bányahegyig. Felértünk. Sikerült még szürkületkor felérni, így odáig még nem kellett lámpa. Itt úgy terveztem, hogy alszok egy órácskát, mert egyébként nem tudok továbbmenni, és majd utána meglátom, hogy feladom -e vagy bírok újra menni. Innen még sok volt hátra! 29 km. Sötétben. Ervin innen megszabadult koloncától (tõlem), mehetett saját tempót. Mercza Ági már megint otthagyta. Én kértem egy teát, és ettem. Pihentem, feküdtem. Ennek a helynek varázsa volt. Szanaszét emberek feküdtek, fáradt izmaikat masszírozva, vagy a lábukat az égbe nyújtva próbáltak új erõkre szert tenni. Én meg csak a csodában bíztam. Közben éreztem, hogy jön vissza a színem. A homlokomat már nem éreztem olyan fagyos hidegnek. Közben emberek érkeznek folyamatosan, immáron lámpákkal. Itt a sátortáborban nagy reflektorok szolgáltatták a világítást. A két srác, akik segítettek szintén itt voltak még, bár nemsoká Õk is elindultak. Fél óra eltelt, az emberek cserélõdtek, az ismerõsök elindultak már, egyre több az ismeretlen arc. Nekem pedig társ kellesz az éjszakai részhez, mégpedig olyan, aki nem nagyon siet. Közben jobban érzem magam. Határozottan jót tesz a pihenés. Újabb teát iszok, és újabb zsömlét vágok be. Egy kis mazsola is jöhet. Most már azt nézem, kivel mehetnék tovább. A két tapasztalt veterán, akiket Dorognál követtem meglepetésemre még itt voltak. Eldöntöttem, hogy megyek velük, legalább ismerik az utat. Mikor indultak, én is felálltam. Meglepõen könnyen ment a felállás, nem úgy mint sok más társnak. Odaérve hozzájuk egy fickó megelõz. Kérdi tõlük, hogy nem -e mehet velük, mert nincs társa. Mire én is mondom, hogy szeretnék csatlakozni. De Õk csak ketten akarnak menni, a fickó így elindul maga. Nekem meg mondja az egyik veterán, hogy menjek azzal a hapival, aki elindult. Több se kellett, utána. Mondtam neki, hogy ha nem bánja akkor csatlakozom, mire Õ helyeselt. Az elején még keveset beszéltünk. Gyöngyösi, és kétszeres. Ez volt minden, amit tudtam róla. Nem mentünk sokat, és bizonytalanul össze-vissza pásztázó fénycsóvákkal találkoztunk. Négy srác kérdezte az irányt. Bizonytalanságuk miatt hozzánk verõdtek. Nem siettünk. Koldusszállás 12 km-re volt. Hosszú és unalmas út volt, a sötétben bolyongva. Egy idõ után kicsit jobban kezdtünk el menni. A srácok alig-alig tudtak már követni minket. Bevártuk õket. Méghogy nem lehet este csak 4-gyel haladni. Sokkal jobb volt este menni, mint nappal abban a hülye nagy hõségben. Csak a szentjános bogarakat hiányoltam. A hosszú út után végre meghalljuk a békakórust. Messzirõl jelzi Koldusszállás közelségét. Remek, végre itt vagyunk. Út közben a segítõkész srácokat is leelõztük, akiknek odaszóltam, hogy új erõre kaptam. De tényleg. A fáradság szikrája se merült föl bennem Bányahegy után. Az a hely megmentette az életemet. Koldusszállásnál nagyon kedves a fogadtatás, és a pontõrség. Lefekszünk a tábortûz köré melegedni egy kicsit. Éjfél van. Lassan indulunk. A tempó szapora. Felfele megyünk vagy 3-4 km -t, ahol egy elágazásnál a sárgára fordulunk rá. Kis tanakodás az irányt illetõen, majd újra lefele haladunk. Jó sokat megyünk, majd furcsa hangokat hallok: békabrekegés. Újra. Kérdem a vezetõnket, hogy mi ez itt, Koldusszállás 2? Egy kicsit Õ is meglepõdött, de száz méter után egyenesen megriadt a felismeréstõl. Visszajöttünk Koldusszállásra! Hogy mi???? Úr Isten. Mellettünk a kéken folyamatosan érkeztek a lámpás fénycsóvák. Mi meg ott bámuljuk a térképet az úton ugyanott vagyunk, ahol egy órája. Remek. Rövid utat kerestünk vissza, majd úgy döntöttünk, arra megyünk vissza, amerre jöttünk. Flúgos vágta kezdõdött innentõl. Kocogtunk felfele a srácok enyhe szörnyülködésére. Zihálva, lemaradozva próbáltak követni minket. Továbbra is nagyon nyomtuk felfele, de már nem futva. A srácok nagy nehezen beérnek minket. Késõbb újból leszakadnak. Én pislantok, mire a leszakadt 2 sráchoz érek. Megtudtam róluk, hogy nem nagyon szoktak túrázni, a felkészülés a Gerecse 50 volt, de legalább focizni szoktak. Az is valami. Ja, és hogy jövõre biztos nem jönnek. Újra meg- nyomom a tempót, és beérem a gyöngyösi fickót. Innentõl már végig együtt mentünk, a srácok közben végképp nem bírják a megint elfajuló iramot, és lemaradnak. Többet nem is láttuk Õket. Nem féltem, hogy eltévednek, mert ekkor már a jó útvonalon mentünk, és többeket elõztünk meg. Nagyon jól haladtunk. Nagyon hosszúnak tûnt az út a baji vh-ig. Az is volt. Itt megint egy kis pihenés a tûznél. Elmeséljük kavarásunkat az ottlévõknek. Majd tovább indulunk. Ekkor már 3 óra van. Úgy látszik a mostani pihenés nem tett jót, nagyon lassan indulunk, szinte sétatempó. Fáradtak vagyunk. Aztán újból kilépünk. Baj elõtt már futunk újból. 99 km. Bajnál kis kavarás, sok tanácstalan botorkáló. Megvan az út. Itt már nem futunk. Egy ürge ránk tapad, bírja a tempót, a többiek lemaradtak. Messzirõl kivesszük a villogó lámpákat: - Ott a sorompó Remek. Beérünk Tatára. Az állomáson egy nagyobb vonatra váró csoport. Mi tovább megyünk a középiskolába. Célt értünk. 4:15. Gratuláció, oklevél, jelvény vagy kitûzõ. Én a jelvényt választom, túratársam a kitûzõt, olyanja még nincs. Gyorsan megcélozzuk a kajáldát. A babgulyás isteni. A társam képtelen megenni az egészet. Kint az aula részben ledõlünk a falnak. Szerte fekvõ emberek, bicegõ sorstársak. Leírhatatlan érzés. Megcsináltuk a Százast! Az elsõ gondolatom, hogy milyen soká lesz újra lehetõségem nevezni rá. Egy teljes évet kell várnom! Olvasgatom a füzetet, majd lassan indulok. Megköszönöm a vezetést a társamnak, akivel reményeim szerint a Tortúrán összefutok (szó szerint). Kilépve a suliból bicegõ embereket látok. Nekem elég jól megy a menés, még semmit se érzek. Frissen leszökdécselek a lépcsõkön, a fent ülõk látható elborzadására, majd erõltetett menetben ki az állomásra, mert még jegyet is kell vennem. Az utolsó percekben sikerül. Csak sejtettem, hogy melyik vágányra jön a vonat, de odajött ahova vártam. Felszálltam, a kalaj egybõl kezelt. Ez jó, mert ezután én már egybõl aludtam is. Még szerencse, hogy az órámat felhúztam 6-ra, a zenélésére keltem. Fogalmam sem volt hol járhatunk, hirtelen azt hittem már elhagytuk Gyõrt. Aztán eszembe jutott, hogy odáig megy a vonat. Megnyugodtam, és 10 perc múlva meg is érkeztem. A leszállás volt még egy nagy próbatétel, és az albiig való eljutás. Ekkor már borzasztó fáradt voltam, alig vonszoltam magam. A szemem ragadt le, a lábam alig vitt. Visszaérve a szobámba levetkõzem, megmosakodtam, majd ledõltem és aludtam. Még fürödni se volt erõm, csak mikor felébredtem délután 3 után. Borzasztó nagy élményt szerzett a Százas, és komolyan alig várom már, hogy újra ott legyek a Csillaghegyi kertben és az ismerõs arcokat látva konstatálhassam, hogy már én is EGYSZERES vagyok."
Az alábbiakban idézni fogok magamtól, azaz egész pontosan a naplómból. Természetesen bizonyos dolgokat átírtam, és erõsen lerövidítettem a történetet.
"A tömeggel besodródtunk a strand kertjébe. Itt a belépéskor kaptunk nevezési lapot, meg szórólapokat is osztogattak. Én nem akartam elsietni a nevezést, úgyhogy kényelmesre vettem a figurát. Nevezés után nekiálltam egy kicsit átolvasni a füzetet, ami igencsak terjengõs kivitelezésû volt. Ezután még ettem egyet, és közben figyeltem az embereket, akik között nem láttam ismerõst. Mikor elérkezettnek láttam az idõt, beálltam a kifele várakozók hosszú sorába, és 7:20 perckor hivatalosan megkezdtem a 102.2 km teljesítését. Kilépve a kertbõl nem volt probléma az útiránnyal, hiszen elég sokan mentek elõttem. A túra nagy tempóban indult. Igyekeztem felvenni egy olyan ritmust, ami elég dinamikus is és sokáig is lehet bírni. Ez egész jól ment a mûúton, ahol lehetett elõzgetni az embereket, de beérve az erdõbe a szûk ösvényen kénytelen voltam más tempóját is felvenni néha. Azért mindenki jól nyomta, itt még mindenkiben túltengett a teljesítési vágy, és a menni akarás. Az 1. hét km-en elég sokat mentünk felfele, aki akart már itt elfáradhatott. Én felfele is próbáltam tartani az erõltetett tempót, az egyenesebb szakaszoknál néhol kocogtam. Hatalmas embertömeg hömpölygött a szerencsére késõbb kiszélesedett úton. Az 1. ellenõrzõ pont nem a mienk volt. Csak a rövidtávosoknak szólt. A Kevély nyeregnél sokan ültek le egy kicsit pihenni, ekkor már drasztikusan nõtt a hõmérséklet, mindenki tudta, nehéz napunk lesz. Én nem álltam meg megtudva, hogy ez a pont nekem nem pont. Megtudtam azt is, hogy eddig 8 km-et teljesítettem. Ezen elsõre meglepõdtem, mert 1 óra alatt értem oda. E szerint 8-as átlagott jöttem felfele. Itt elgondolkoztam azon, hogy talán nem kéne ennyire nyomni, mert ennyit még sose mentem egyszerre, így azt se tudhatom, hogy mennyi tartalék erõre van szüksége az embernek a teljesítéshez. A Pilis gyönyörû tájain továbbhaladva nagyon szép kilátásban volt lehetõségünk gyönyörködni több helyen is. A tempó még itt sem csökkent, nagy volt az iram. Az 1. ellenõrzõ pontig 27 km-et kellett megtenni, épp ezért nagyon jó érzés volt beérni oda. Egy kis sikerélménye volt mindenkinek. Itt a Pilis nyeregben volt a 25-ös túra vége. Sokan pihentek árnyékba menekülve a most már teljes gõzzel izzó nap sugarai elõl. Pokoli meleg volt. Az úton több helyen figyelhettük meg a legkülönbözõbb védekezési formákat a nap ellen. A legtöbben arab stílusú kendõt tettek a sapka alá, vagy egyszerûen a fejre kötve, hogy a tarkójukat védjék. Egy helyen filmeztek, ezen is meglepõdtem. A kamerát letették a földre a menetiránnyal szembe, és vették a szembe jövõ tömeget. Engem is pont lefilmeztek. Az út szélén még a túra elején volt aki már zoknit cserélt (ezek szerint valami igen rossz választás volt), volt aki napozott egy kicsit, és volt aki pózolva fényképeztette magát a Százas alkalmából. Itt a Pilis nyeregben azonban már kicsit fáradtan ült le mindenki szusszanni egyet. Én is leálltam egy kicsit, egy csendes zugba vonulva elõvettem egy zsömlét, ittam egy kis vizet, majd újra elindulva belekezdtem az evésbe. Rápillantottam az útszéli táblára amin ez állt: - Már csak 99900 lépés van hátra! Ez 75 km-t jelentett. Itt már szétszakadt a mezõny, nem volt nagy hömpölygés az úton. Innen leereszkedtünk Kesztölcre, jó 400 métert lezúgva a Pilisrõl. Kesztölcön már nagyon hiányzott volna egy jó kis hidegzuhany, vagy legalább egy közkút, úgyhogy mindenki a szemét meresztette, honnan szedhet vizet a porzó kulacsába, vagy ez esetleg megmaradt felforrt vize helyére. Szerencsére volt egy kút, aminek ugyan nem volt nyomókarja, de valaki feltalálta magát, és egy fadarab megoldotta a problémát. Itt aztán mindenki kidõzsõlhette magát. Én is töltöttem vizet, megmosakodtam. Továbbindulva úgy egy km után rám tört a felismerés, hogy nem töltöttem meg csak az egyik flakonomat. Na bumm, majd Dorogon. Odáig egy két nagy mezõn is áthaladtunk. Dorogra beérve többen a buszmegállóban ácsorogtak, gondolom megadva magukat nap hevének, meg a táv hosszúságának. Itt is csapot kerestem, bár több kocsma mellett is elhaladtam, ahonnan kérhettem volna vizet. Nem mentem be egyikbe se, bízva abban, hogy majdcsak lesz egy közkút valahol. Hát nem volt. Az utolsó kocsmát is elhagyva meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy ki kell bírnom annyi vízzel a következő vízvételi lehetõségig, bárhol is legyen az. Itt már nem volt olyan nagy az iram. 38 km-et tettünk meg, és sok helyen az út menti árnyékokba húzódva pihentek a túratársak. Mint még Dorogon megtudtam az elõttem haladó veteránoktól, nehéz szakasz elé néztem. Most jön csak igazán a java, az eddigi 'lazsálás' után (bár megjegyzem azért nem mondanám annak a Nagy Kevély, meg a Pilistetõ megmászását sem). Az elsõ komoly erõpróba a Nagy Gete. Ez az undok hegy, aminek a megmászása semmiképpen se mondható kellemesnek. Nagy öröm volt felérni a tetõre, és az ellenõrzõ pontnál egy kicsit megpihenni. Itt már nem csak ültek az emberek, de feküdtek is. Én épp csak egy kortyra álltam meg, aztán indulás tovább. Tudtam, a Getét nem megmászni igazán nehéz, hanem lejönni róla. Nos ezt most már biztosan mondhatom így van. Gyilkos terepen kell 300 méteren 150 métert ereszkedni, ami ha nem figyelünk eléggé elég fájdalmas lehet a lábujjainknak. Azután tovább ereszkedtünk Tokodig. Útközben egy rövid undok pillantást vetettem vissza a Getére. Tokodon újabb buszra várókat pillantok meg. És ami sokkal fontosabb, egy kutat! Jó sokan állják körül, mindenki elfáradt, és szomjas. Közel 47 km-nél tartunk. A lábak itt kezdenek el sajogni és ha valaki érzékeny a napra és nem vigyáz, itt már akár le is éghetett, vagy napszúrást kaphatott. A csapnál már sokkal átfogóbb mosakodást vezettem le, a hajamat is bevizezve, és mindkét kulacsot megtöltve indultam tovább. A falu végében újabb kút volt, itt is megálltam, hiszen addigra már hatszor megszáradtam, és a fejem a kút alá nyomva megnyomtam a kallantyút. Csuron vizesen vágtam neki az újabb emelkedõnek. Most következett a túra legdurvább szakasza. Felfelé haladtunk, és egyszer csak megpillantok egy utat magam elõtt, ami valami lehetetlen szögben nyúlt az ég felé, és apró pontok próbáltak feljebb jutni rajta. Az egész olyan volt, mintha kivetítették volna elém egy függõleges vászonra. Elõször azt hittem ez csak érzéki csalódás, ilyen meredek út nem létezhet. Aztán feljebb érve szinte beleütköztem az útba. Úgy magasodott elém a teteje, hogy kedvem lett volna inkább kerülni egyet valamerre, de az öles táblák a K100 jelzéssel egyértelmûen felfele mutattak. Nosza akkor nyomjuk meg. Nagyon lassan haladtam a tûzõ napon. A lábaim nem akartak engedelmeskedni, többször megálltam, de mint láttam mindenki más is. Az elsõ emelkedõ után újabb út magasodott az égbe. Ez még hosszabb volt és ha lehet, még meredekebb. Felfelé menet egy krosszmotoros zúgott el lefelé felkavarva a port, ami a szemünkbe szánkba belement. Felérve újabb EP volt, ami a lapon nem is szerepelt. Egy kicsit itt már leültem. Iszogattam, majd továbbindultam. Viszonylag egyenesen, majd lefele haladtunk hatalmas mezõkön a crosspályán. Lent megpillantottam egy falut, amire azt hittem már Mogyorósbánya, pedig az még messze volt. Ezen csak átzúgni kellett. Persze itt is árultak üdítõket, amit meg is bántam utána, hogy nem vettem. Újabb emelkedõ jött. Itt már nagyon fáradt voltam. Az egyik telekrõl egy termetes fickó odaszól: -Fiatalember, nem kér egy fröccsöt, jobban megy tõle a túra!? mire én: - Nem köszönöm, megy ez így is - pedig itt már csak vánszorogtam felfelé. Rettenetes volt a hõség. Felfele többször meg kellett állni egy kis árnyékban pihenni. Éhes is voltam. Mire a Kõszikla tetejére felértem már nagyon ki voltam. Pocsékul festhettem, ennek ellenére kocogni kezdtünk a megkerült túratársammal. Mogyorósbányára beérve rögtön célkeresztbe vettük a csapot, és szinte megfürödtünk a hideg vízben. Õ még idõzött, mondtam neki, majd az EPnél megvárom, és elindultam megkeresni az állomást. Mûvelõdési ház. Mire odaértem az úton mindkét oldalt kiterült emberek tömegét láthattam. Mindenki az árnyékot kereste. Rekkenõ hõség. Bevágódtam a mûvházba. Itt pecsételtettem, majd leültem egy asztalhoz. Vettem egy kólát, és elõvettem a kajámat. Ez volt a túra mélypontja. Lelkileg is testileg is. Vagyis egészen pontosan ez volt az 1. mélypont. Közben befut Ervin, Õ is rendel egy kólát. Élvezzük a jéghideg csodát. Ágiék indulnak, megyünk mi is. Gyenge emelkedõ jön Öregkõig. Mi ismét felpörgetjük a tempót, néhol kocogunk. Itt már ismerõs arcokat elõzgetünk. Péliföldszentkereszt elõtt ismét jelöletlen EP. Kapunk egy csokit. Ez meglepett, és jól esett. Itt hatalmas erõvel jött egy forrás, amiben újabb fürdést rendeztünk. Én egy kicsit pihentem, még Ervinre vártam, törökülésben a füvön. Indulunk tovább. Itt már a Gerecsében haladunk, és szerencsénkre a fák lombjai sok helyen betakarták az utat, egy kicsit hûsebb volt. Enyhe, de kitartóan hosszú emelkedõ. Én egyre furcsábban kezdem magam érezni, majd a Bajóti mûút után (61-62 km) igazán elfog a rosszullét. Elszállt az erõm, látási zavaraim is voltak, hányinger, hidegrázás és fáztam. A fázás már Mogyorósbányán kijött (1. holtpont), ott is rosszul voltam, be is vettem egy lázcsillapítót. De most más volt a baj, az csak a fáradtság volt, ez most komolyabb. Szédültem is. Nagyon lassúra vettem a menetet. Szerencsére Ervin megértõ volt, Õ is lassított. Már alig vártam, hogy végre Pusztamarótra érkezzünk, bár ott tudtam, nincs EP. Lassan haladtunk, és a helyzet csak rosszabb lett. A Pusztamaróti füves résznél le kellett feküdnöm, képtelen voltam egy lépést is tovább menni. A lefekvésbõl aztán inkább összeesés lett. Kiment belõlem minden erõ. Nem bírtam újra elindulni. Ervin felvette a táskám (még engem is fel akart dobni a hátára, de ez ellen nagyon tiltakoztam) Nagyon nehezen indultam el. Minden 5 percben le kellett ülnöm. Sorra elõztek vissza az emberek, de nem tudott érdekelni. Tudtam, hogy innen még 7 km Bányahegy, és jócskán kell felfele is menni. Piszok rosszul voltam. Ott lent a réten volt a 2. holtpont, ami egészen Bányahegyig kitartott. Sok helyen üldögéltem egy-egy percre az út szélén, nézve az elõttem elszáguldó társakat. Ervin is kitartó volt, mindíg bevárt. Ezért nagy köszönettel tartozok neki. Nélküle nem tudom mikor értem volna fel Bányahegyre. A táskám nem bírtam volna vinni. A gyermeküdülõ után egy kanyarban üldögélõ embereket pillantunk meg. Azt hittem EP. Csak két fáradt túratárs volt. Nekem újból muszáj volt lefeküdni, úgyhogy odatelepedtünk hozzájuk. Elmondtam mi a baj, mire az egyik azt mondja, tudja mi a bajom. Túl sok sót vesztettem és nem pótoltam. Ami igaz is volt. Adott egy kis ropit, hogy rágcsáljam el. A szédülés itt sem múlt el. Mi hamarabb indultunk tovább, jó 5 perc pihenõ után, csigatempóban. Itt már 70 km környékén jártunk. Egy idõ után jön a két srác is, elmennek melletünk. Kérdésükre, hogy javult -e a helyzet, csak egy gyönge 'semmit'-tel tudtam felelni. Újabb emberek haladtak el mellettünk. Az állapotom tényleg nem sokat javult, de most az egyenes részen jobban mentünk, mint felfele, és kevesebbszer is kellett megállni. Egy örökkévalóságnak tûnt az út a Bányahegyig. Felértünk. Sikerült még szürkületkor felérni, így odáig még nem kellett lámpa. Itt úgy terveztem, hogy alszok egy órácskát, mert egyébként nem tudok továbbmenni, és majd utána meglátom, hogy feladom -e vagy bírok újra menni. Innen még sok volt hátra! 29 km. Sötétben. Ervin innen megszabadult koloncától (tõlem), mehetett saját tempót. Mercza Ági már megint otthagyta. Én kértem egy teát, és ettem. Pihentem, feküdtem. Ennek a helynek varázsa volt. Szanaszét emberek feküdtek, fáradt izmaikat masszírozva, vagy a lábukat az égbe nyújtva próbáltak új erõkre szert tenni. Én meg csak a csodában bíztam. Közben éreztem, hogy jön vissza a színem. A homlokomat már nem éreztem olyan fagyos hidegnek. Közben emberek érkeznek folyamatosan, immáron lámpákkal. Itt a sátortáborban nagy reflektorok szolgáltatták a világítást. A két srác, akik segítettek szintén itt voltak még, bár nemsoká Õk is elindultak. Fél óra eltelt, az emberek cserélõdtek, az ismerõsök elindultak már, egyre több az ismeretlen arc. Nekem pedig társ kellesz az éjszakai részhez, mégpedig olyan, aki nem nagyon siet. Közben jobban érzem magam. Határozottan jót tesz a pihenés. Újabb teát iszok, és újabb zsömlét vágok be. Egy kis mazsola is jöhet. Most már azt nézem, kivel mehetnék tovább. A két tapasztalt veterán, akiket Dorognál követtem meglepetésemre még itt voltak. Eldöntöttem, hogy megyek velük, legalább ismerik az utat. Mikor indultak, én is felálltam. Meglepõen könnyen ment a felállás, nem úgy mint sok más társnak. Odaérve hozzájuk egy fickó megelõz. Kérdi tõlük, hogy nem -e mehet velük, mert nincs társa. Mire én is mondom, hogy szeretnék csatlakozni. De Õk csak ketten akarnak menni, a fickó így elindul maga. Nekem meg mondja az egyik veterán, hogy menjek azzal a hapival, aki elindult. Több se kellett, utána. Mondtam neki, hogy ha nem bánja akkor csatlakozom, mire Õ helyeselt. Az elején még keveset beszéltünk. Gyöngyösi, és kétszeres. Ez volt minden, amit tudtam róla. Nem mentünk sokat, és bizonytalanul össze-vissza pásztázó fénycsóvákkal találkoztunk. Négy srác kérdezte az irányt. Bizonytalanságuk miatt hozzánk verõdtek. Nem siettünk. Koldusszállás 12 km-re volt. Hosszú és unalmas út volt, a sötétben bolyongva. Egy idõ után kicsit jobban kezdtünk el menni. A srácok alig-alig tudtak már követni minket. Bevártuk õket. Méghogy nem lehet este csak 4-gyel haladni. Sokkal jobb volt este menni, mint nappal abban a hülye nagy hõségben. Csak a szentjános bogarakat hiányoltam. A hosszú út után végre meghalljuk a békakórust. Messzirõl jelzi Koldusszállás közelségét. Remek, végre itt vagyunk. Út közben a segítõkész srácokat is leelõztük, akiknek odaszóltam, hogy új erõre kaptam. De tényleg. A fáradság szikrája se merült föl bennem Bányahegy után. Az a hely megmentette az életemet. Koldusszállásnál nagyon kedves a fogadtatás, és a pontõrség. Lefekszünk a tábortûz köré melegedni egy kicsit. Éjfél van. Lassan indulunk. A tempó szapora. Felfele megyünk vagy 3-4 km -t, ahol egy elágazásnál a sárgára fordulunk rá. Kis tanakodás az irányt illetõen, majd újra lefele haladunk. Jó sokat megyünk, majd furcsa hangokat hallok: békabrekegés. Újra. Kérdem a vezetõnket, hogy mi ez itt, Koldusszállás 2? Egy kicsit Õ is meglepõdött, de száz méter után egyenesen megriadt a felismeréstõl. Visszajöttünk Koldusszállásra! Hogy mi???? Úr Isten. Mellettünk a kéken folyamatosan érkeztek a lámpás fénycsóvák. Mi meg ott bámuljuk a térképet az úton ugyanott vagyunk, ahol egy órája. Remek. Rövid utat kerestünk vissza, majd úgy döntöttünk, arra megyünk vissza, amerre jöttünk. Flúgos vágta kezdõdött innentõl. Kocogtunk felfele a srácok enyhe szörnyülködésére. Zihálva, lemaradozva próbáltak követni minket. Továbbra is nagyon nyomtuk felfele, de már nem futva. A srácok nagy nehezen beérnek minket. Késõbb újból leszakadnak. Én pislantok, mire a leszakadt 2 sráchoz érek. Megtudtam róluk, hogy nem nagyon szoktak túrázni, a felkészülés a Gerecse 50 volt, de legalább focizni szoktak. Az is valami. Ja, és hogy jövõre biztos nem jönnek. Újra meg- nyomom a tempót, és beérem a gyöngyösi fickót. Innentõl már végig együtt mentünk, a srácok közben végképp nem bírják a megint elfajuló iramot, és lemaradnak. Többet nem is láttuk Õket. Nem féltem, hogy eltévednek, mert ekkor már a jó útvonalon mentünk, és többeket elõztünk meg. Nagyon jól haladtunk. Nagyon hosszúnak tûnt az út a baji vh-ig. Az is volt. Itt megint egy kis pihenés a tûznél. Elmeséljük kavarásunkat az ottlévõknek. Majd tovább indulunk. Ekkor már 3 óra van. Úgy látszik a mostani pihenés nem tett jót, nagyon lassan indulunk, szinte sétatempó. Fáradtak vagyunk. Aztán újból kilépünk. Baj elõtt már futunk újból. 99 km. Bajnál kis kavarás, sok tanácstalan botorkáló. Megvan az út. Itt már nem futunk. Egy ürge ránk tapad, bírja a tempót, a többiek lemaradtak. Messzirõl kivesszük a villogó lámpákat: - Ott a sorompó Remek. Beérünk Tatára. Az állomáson egy nagyobb vonatra váró csoport. Mi tovább megyünk a középiskolába. Célt értünk. 4:15. Gratuláció, oklevél, jelvény vagy kitûzõ. Én a jelvényt választom, túratársam a kitûzõt, olyanja még nincs. Gyorsan megcélozzuk a kajáldát. A babgulyás isteni. A társam képtelen megenni az egészet. Kint az aula részben ledõlünk a falnak. Szerte fekvõ emberek, bicegõ sorstársak. Leírhatatlan érzés. Megcsináltuk a Százast! Az elsõ gondolatom, hogy milyen soká lesz újra lehetõségem nevezni rá. Egy teljes évet kell várnom! Olvasgatom a füzetet, majd lassan indulok. Megköszönöm a vezetést a társamnak, akivel reményeim szerint a Tortúrán összefutok (szó szerint). Kilépve a suliból bicegõ embereket látok. Nekem elég jól megy a menés, még semmit se érzek. Frissen leszökdécselek a lépcsõkön, a fent ülõk látható elborzadására, majd erõltetett menetben ki az állomásra, mert még jegyet is kell vennem. Az utolsó percekben sikerül. Csak sejtettem, hogy melyik vágányra jön a vonat, de odajött ahova vártam. Felszálltam, a kalaj egybõl kezelt. Ez jó, mert ezután én már egybõl aludtam is. Még szerencse, hogy az órámat felhúztam 6-ra, a zenélésére keltem. Fogalmam sem volt hol járhatunk, hirtelen azt hittem már elhagytuk Gyõrt. Aztán eszembe jutott, hogy odáig megy a vonat. Megnyugodtam, és 10 perc múlva meg is érkeztem. A leszállás volt még egy nagy próbatétel, és az albiig való eljutás. Ekkor már borzasztó fáradt voltam, alig vonszoltam magam. A szemem ragadt le, a lábam alig vitt. Visszaérve a szobámba levetkõzem, megmosakodtam, majd ledõltem és aludtam. Még fürödni se volt erõm, csak mikor felébredtem délután 3 után. Borzasztó nagy élményt szerzett a Százas, és komolyan alig várom már, hogy újra ott legyek a Csillaghegyi kertben és az ismerõs arcokat látva konstatálhassam, hogy már én is EGYSZERES vagyok."
1999. május 1., szombat
Mecsek 50
Ismét a naplómból loptam:
"Mikor odaértem a helyszínre, nagyot csalódtam a túrában. Vagyis a szervezésben. Szervezõ egy fél se volt, és a szállás egy nagy füves bekerített táborból állt. Sátrazni kellett (volna). Persze rajtam kívül mindenki vitt sátrat. Uff. Ez alul ütött meg. Most mi lesz? Volt ott egy beton placc, ami fölött bizonytalan kivitelezésû cseréptetõ volt. Hát, ha más nincs. Lepakkoltam. Elvackoltam magam. A többiek sátrat vertek. Közben dumáltam a srácokkal akikkel jöttem. A gerecse volt az 1. teljtúrájuk, és azt is feladták az esõ meg a hideg miatt. Egy párocskával is megismerkedtem. Tök jó fejek voltak. A srác mesélt a Kinizsirõl, és jó dolgokat mondott, lehet, hogy meg kellene próbálni? Épp velük beszélgettem, amikor felpörögtek az események. Odajött Árpi, és megkérdezte, hogy nem -e akarok inkább a sátrában aludni, mert van 1 hely. A csaj, akivel dumáltam rám nézett, és bólogatott, hát én se tétováztam sokat. Ekkor jött egy hármas fogat, amibõl 1 személyt ismertem. Ismerõs?? Csoda. Természetesen a Gábor volt az, akivel a Bakony 50-en mentem. Megdumáltam vele, hogy másnap menjünk együtt. Egybõl rábólintott, mert köztudottan jó eltévedõ a srác. :) Az éjszaka így csak a Gábor szívott nagyot. Nekem 6x jobb dolgom volt a sátorban. Ezt leszámítva én se aludtam sokat. A mellettünk lévõ sátorban 3 csaj egész éjjel jártatta a lepcses száját , nem hagytak senkit aludni. A tanár néni rájuk is szólt párszor. Volt ott egy kutya, az meg este valami kisgyereket majdnem megevett, úgy acsargott. Másnap korán keltem, mondhatni elsõnek. 6-kor akartunk indulni. Eddig a pillanatig voltam rossz véleménnyel a szervezéssel. Aztán rájöttem a jó oldalaira a dolognak: a nevezés csak 250 Ft volt, a szállásért és a csomag- megõrzésért se kellett fizetni. Reggel kiraktam a Rákóczi szórólapokat a startasztalhoz. Az elsõk között indultunk. Csak egy 30-as volt elõttünk, de az meg is elõztük, aztán mikor beért, akkor el is váltak útjaink a 30-tól. Mondanom se kell, hogy a Gábor iszonyú tempót diktált. Egy ideig bírtam szusszal, de aztán nem. Mindig lemaradoztam. Azért elég jól mentem, ennyit még egy túrán se futottam, mint itt. És már az 1. ellenõrzõpontnál feltûnt, hogy kaptunk egy csokit. Még választhattunk is. Nagyon meglepett. Nem illett bele a képbe. Aztán rájöttem, hogy ennek a túrának mondhatni kurva jó szervezése van. Szinte minden ellenõrzõ ponton kaptunk valamit. Ez valami csoda volt a számomra. Hol teát, hol üdítõt, pogácsát, lekváros kiflit, hideg vizet, hol meg jó tanácsot, hogy merre vágjunk le. Kibaszott jó volt. Az volt a csúcs, amikor az egyik faluban a falu fõfejese várt minket, és mivel mi voltunk az 1. 50-esek, ezért meghívott minket valamire, amit mi választottunk. Csak 3-3 dl kólát kértünk, de az is marha jól esett. Ezenkívül volt több forrás is (legalább 4). És iszonyú szép helyek is voltak. Szörnyen megtetszett a Mecsek. A túrát lenyomtuk 7:50 alatt, de én nagyon kész voltam a végén. És az a furcsa, hogy ennyire szerintem még sehol se hajtottam (estleg mátrabérc) és ahhoz képest nem is lett olyan jó az idõ. Sõt a nevezési lapon a szint csak 1370 volt. Ezen is majd kiakadtam, mert én legalább 1800-1900-nak éreztem. Öregszem ??? Ja, majd el felejtettem. Nem csak a túra volt egy kisebb csoda, hanem az idõjárás is. Szinte végig sütött a nap. De úgy, hogy júliusban nem szokott úgy sütni. Piszok tiszta volt az ég. Csak a végére felhõsödött be, de nem áztunk meg. Siettünk a buszhoz, és elértük. A visszafele út szörnyû volt, nem is írok róla.. 6 óra buszocskázás.."
Kiegészíteném még 1-2 dologgal:
A terep nem csak gyönyörû volt, hanem nagyon kedvezõ a teljesítménytúrázáshoz. Eltévedni nem nagyon lehetett. Egyetlen hely volt, ahol egy sort haboztunk, egy nagy tisztásra kiérve, de irányba állva itt sem lehet elkavarni. És a meglepetés sorozat még a túra végén is folytatódott, mivel a célban valóságos terülj-terülj asztalkám állt a szolgálatunkra. Legalább 4 féle kenyér, finom forró tea és még egyéb bónusz dolgok hevertek a terítéken, ahonnan annyit vettünk amennyi csak belénk fért. A kisszámú indulás sem tántorított el a 2. (végleges) benyomásomtól, hogy ez egy remek teljesítménytúra volt.
"Mikor odaértem a helyszínre, nagyot csalódtam a túrában. Vagyis a szervezésben. Szervezõ egy fél se volt, és a szállás egy nagy füves bekerített táborból állt. Sátrazni kellett (volna). Persze rajtam kívül mindenki vitt sátrat. Uff. Ez alul ütött meg. Most mi lesz? Volt ott egy beton placc, ami fölött bizonytalan kivitelezésû cseréptetõ volt. Hát, ha más nincs. Lepakkoltam. Elvackoltam magam. A többiek sátrat vertek. Közben dumáltam a srácokkal akikkel jöttem. A gerecse volt az 1. teljtúrájuk, és azt is feladták az esõ meg a hideg miatt. Egy párocskával is megismerkedtem. Tök jó fejek voltak. A srác mesélt a Kinizsirõl, és jó dolgokat mondott, lehet, hogy meg kellene próbálni? Épp velük beszélgettem, amikor felpörögtek az események. Odajött Árpi, és megkérdezte, hogy nem -e akarok inkább a sátrában aludni, mert van 1 hely. A csaj, akivel dumáltam rám nézett, és bólogatott, hát én se tétováztam sokat. Ekkor jött egy hármas fogat, amibõl 1 személyt ismertem. Ismerõs?? Csoda. Természetesen a Gábor volt az, akivel a Bakony 50-en mentem. Megdumáltam vele, hogy másnap menjünk együtt. Egybõl rábólintott, mert köztudottan jó eltévedõ a srác. :) Az éjszaka így csak a Gábor szívott nagyot. Nekem 6x jobb dolgom volt a sátorban. Ezt leszámítva én se aludtam sokat. A mellettünk lévõ sátorban 3 csaj egész éjjel jártatta a lepcses száját , nem hagytak senkit aludni. A tanár néni rájuk is szólt párszor. Volt ott egy kutya, az meg este valami kisgyereket majdnem megevett, úgy acsargott. Másnap korán keltem, mondhatni elsõnek. 6-kor akartunk indulni. Eddig a pillanatig voltam rossz véleménnyel a szervezéssel. Aztán rájöttem a jó oldalaira a dolognak: a nevezés csak 250 Ft volt, a szállásért és a csomag- megõrzésért se kellett fizetni. Reggel kiraktam a Rákóczi szórólapokat a startasztalhoz. Az elsõk között indultunk. Csak egy 30-as volt elõttünk, de az meg is elõztük, aztán mikor beért, akkor el is váltak útjaink a 30-tól. Mondanom se kell, hogy a Gábor iszonyú tempót diktált. Egy ideig bírtam szusszal, de aztán nem. Mindig lemaradoztam. Azért elég jól mentem, ennyit még egy túrán se futottam, mint itt. És már az 1. ellenõrzõpontnál feltûnt, hogy kaptunk egy csokit. Még választhattunk is. Nagyon meglepett. Nem illett bele a képbe. Aztán rájöttem, hogy ennek a túrának mondhatni kurva jó szervezése van. Szinte minden ellenõrzõ ponton kaptunk valamit. Ez valami csoda volt a számomra. Hol teát, hol üdítõt, pogácsát, lekváros kiflit, hideg vizet, hol meg jó tanácsot, hogy merre vágjunk le. Kibaszott jó volt. Az volt a csúcs, amikor az egyik faluban a falu fõfejese várt minket, és mivel mi voltunk az 1. 50-esek, ezért meghívott minket valamire, amit mi választottunk. Csak 3-3 dl kólát kértünk, de az is marha jól esett. Ezenkívül volt több forrás is (legalább 4). És iszonyú szép helyek is voltak. Szörnyen megtetszett a Mecsek. A túrát lenyomtuk 7:50 alatt, de én nagyon kész voltam a végén. És az a furcsa, hogy ennyire szerintem még sehol se hajtottam (estleg mátrabérc) és ahhoz képest nem is lett olyan jó az idõ. Sõt a nevezési lapon a szint csak 1370 volt. Ezen is majd kiakadtam, mert én legalább 1800-1900-nak éreztem. Öregszem ??? Ja, majd el felejtettem. Nem csak a túra volt egy kisebb csoda, hanem az idõjárás is. Szinte végig sütött a nap. De úgy, hogy júliusban nem szokott úgy sütni. Piszok tiszta volt az ég. Csak a végére felhõsödött be, de nem áztunk meg. Siettünk a buszhoz, és elértük. A visszafele út szörnyû volt, nem is írok róla.. 6 óra buszocskázás.."
Kiegészíteném még 1-2 dologgal:
A terep nem csak gyönyörû volt, hanem nagyon kedvezõ a teljesítménytúrázáshoz. Eltévedni nem nagyon lehetett. Egyetlen hely volt, ahol egy sort haboztunk, egy nagy tisztásra kiérve, de irányba állva itt sem lehet elkavarni. És a meglepetés sorozat még a túra végén is folytatódott, mivel a célban valóságos terülj-terülj asztalkám állt a szolgálatunkra. Legalább 4 féle kenyér, finom forró tea és még egyéb bónusz dolgok hevertek a terítéken, ahonnan annyit vettünk amennyi csak belénk fért. A kisszámú indulás sem tántorított el a 2. (végleges) benyomásomtól, hogy ez egy remek teljesítménytúra volt.
1999. április 17., szombat
Gerecse 50 1999
1999 több új túrával is gazdagította az élménytáramat. A Gerecse 50 is ezek között volt. Nagyon nagy érdeklõdéssel vártam, mert tudtam, hogy nagyon népszerû túráról van szó. Volt amikor 2000-en vágtak neki a távnak. Népszerûségének okára nem tudtam rájönni (utólag se), de ugyanúgy arra se, hogy más hasonló távú túrán miért nem indulnak ennyien. Valami miatt nagy hagyomány a Gerecse 50. Azt hiszem közrejátszhat az is, hogy nagy múlttal rendelkezik. (sõt, talán ez maga az ok!)
Azon a héten nem volt túl szép idõ. Péntek este elkezdett esni az esõ. Mit esni, szakadt. Éjjel fel is ébredtem egyszer, és a szakadó égi áldás még mindig tartott, nem akart abbamaradni. Hajnalban keltem, üdén frissen. Kinézve az ablakon ugyan nem láttam semmit, mert sötét volt, de megállapíthattam, ma vizes túra lesz a javából. El is gondolkoztam egy röpke másodpercre, hogy valóban ki akarok -e kelni a meleg ágyból hajnali 4 órakor és gyalogolni akarok -e ebben az ítéletidõben. De ez csak egy röpke pillanat volt, gyorsan készülõdtem, el kell érni a vonatot. Egy kis reggeli (hajnali) és uzsgyi. Esernyõ elõ. A vasútállomáson olyan kihalt volt minden, hogy a korábbi kétségekkel teli pillanat egy kicsit megint magával ragadott, és újra meg kellett felelnem a kérdésre: "Mit keresek itt?" A válasz persze rögtön megvolt rá: "Egy igazi túrista nem riad vissza egy kis esõtõl" Na igen, csakhogy itt már ezt a kategóriát kinõtte az égi áldás. Több volt, mint kis esõ és esélyét nem láttam, hogy véges határidõn belül megszûnik. Megjött a vonat. Kellemes élmény volt a kocsiba belépve sok lelkes túrázót megpillantani. Kicsit még álmosan, de jókedvûen utaztak Õk is Tatabányáig. Itt aztán mindenki leszállt szinte a vonatról. A tömeg látványa bizonyosságot adott több dolog felõl is:
1. Nekem is itt a helyem
2. Nem csak én vagyok megbuggyanva
3. Nem fogok egyedül indulni
4. Jó napon jöttem
Ezeket konstatálva követtem a tapasztaltabbakat a rajtig. Itt egy egyedülálló érdekességet véltem felfedezni, amit még egy teljesítménytúrán se láttam. Volt egy hangosbeszélõs emberke a szervezõk között, aki annak rendje módja szerint köszöntötte és tájékoztatta az újonnan érkezõket, és beszámolt arról is, hogy már 600-an elindultak az útvonalon. Beérve a nevezõhelységbe egy kicsit szárítgattam az esernyõt, majd lecseréltem esõkabátra, neveztem, egy kicsit kajáltam, majd megvárva a 7:05-ös indulási idõmet, amit én írtam a lapra, elindultam. Az esõ szakadatlanul ömlött ránk. Még hallottam a fickót a hangossal, hogy mindenkinek azt kívánja, hogy nagyon ne ázzon el. Lehet hogy ez volt a leglehetetlenebb kívánság amit csak mondhatott.. A túra elsõ szakasza nem volt túl szívderítõ számomra. Aznap utoljára még egyszer felmerült bennem egy-két kétely. De a legrosszabb az volt, hogy nem ismertem az útvonalat, és amíg a város környékén mentünk, alig volt jelzés. Így aztán el is kavartam egy kicsit. Hiába voltak sokan.. A baj az volt, hogy egy kupac embert követve elõbb utóbb elérek az elsõ emberig, mert nem az én tempómat diktálják, és akkor vagy felveszem annak a ritmusát (ami helytelen megközelítés), vagy megelõzve elmegyek és eltévedek (ami meg kellemetlen). Én ez utóbbi perspektívát követtem. Mire beértünk az erdõbe, már a cipõm teljesen elázott, és elég sáros is volt, de az igazi sárdagasztás csak most kezdõdött. Nehezen lehetett haladni, mellesleg az esõkabáttal is meggyûlt néha a bajom. Az elsõ ellenõrzõpontnál a pontõrök egy autóban ücsörögtek. Gyors pecsételés, idõ, aztán tovább. Itt csatlakozni akartak hozzám, mert nem tudták az útvonalat, de mondtam nekik, hogy én is elõször vagyok, ráadásul egyedül (meg a tempóm se bírták volna, de ezt nem mondtam) úgyhogy ha nem akarnak elkavarni, akkor inkább vizuáljanak rá az útvonalra. Sorra elõztem a szétázott sporttársakat, akik ugyanolyan táncot jártak a sárban, mint én magam. 2. EP Egy házikó, a tetõ lelógó kis pereme alatt sok hitevesztett fiatal. Pénzért árultak teát. Gyorsan tovább indultam, nehogy lelombozzon a látvány. Itt már nem kellett foglalkozni a tócsákkal, meg a nagyon iszapos részekkel sem, a cipõmbõl már semmit se láttam, és teljesen átázott. Az esõkabát annyit ért, hogy deréktól felfele száraz voltam. Bár az arcomba azért befújta a szél az esõt. Lefele csúszni lehetett inkább mint menni, felfele meg csak kemény küzdelem árán lehetett elõrébb jutni. Sok helyen nem az úton mentek az emberek, hanem megpróbáltak az erdõben haladni. Ez jó módszernek bizonyult, bár volt olyan hely, ahol ugyanolyan dagonya volt mindenhol. A köv. EP Tardos volt. Itt rengeteg ember döntött úgy, hogy megy inkább melegedni haza. Nagy tömeg állt a buszmegállónál lévõ esõbeálló alatt. Kiszabadítottam a táskám az esõkabát alól, ittam egy sort, elõvettem a mazsolát és szemezgetve belõle tovább indultam a rendíthetetlenül zuhogó esõben. Valahol Tardos és Pusztamarót között tetszett meg a táj, meg úgy az egész dolog. Megjött a kedvem a túrához, a sár már nem tudott izgatni, úgyhogy egy kicsit belehúztam. Héreget is elhagyva már alig vártam a Bánya hegyet, amirõl már annyit hallottam. Kíváncsi voltam tényleg olyan meredek -e mint amilyennek mondják. Felfele vitt az út, de nem volt vészes. Egy szakasz után elgondolkoztam, hogy ez is meredek? Hát ez egy emelkedõ, slussz passz. Aztán megláttam. Hát igen. Szóval ez az. Meredek. Megállapítottam. Tiszteletet parancsolóan az. Nekivágtam az úton. A lábam össze vissza csúszkált a sárban. A két oldalamon egymást bíztató (de inkább lefele, mint felfele haladó) túratársak. Volt akinek azért egész jól ment. Nekem is, ez azt hiszem az agyonbordázott lábbelimnek köszönhetõ. Hát aki itt ma tornacipõben akart felmenni, az jobban járt, ha vitt kispárnát magával. A tetõn volt az EP. Kicsit megpihent mindenki itt, újabb vásárlási lehetõség. Gyerünk tovább. Az út kicsit monoton volt a rossz idõ miatt. Több helyen meg kellett mászni a kerítést áthidaló létrákat. Volt ahol nem volt létra, itt magát a kerítést másztuk meg. A Kisréti vadászház után elállt az esõ. Levettem az esõkabátot, igaz még szemerkélt kicsit. Ahogy közeledtem a fõút felé, egyre agyagosabb lett az út. A lábamon meg négyzetesen nõtt a súly a távolsággal. Jó volt kiérni a mûútra a Panoráma útnál. Innen már nem sok van. A Turulig ezen az úton haladtunk. Megvolt az utolsó EP is. Tovább kocogtam az undok lépcsõkön lefelé, és nagy nehezen elkeveredtem a célig. Közben újból eleredt az esõ. A célban még nem volt nagy tömeg, de azért voltak. Mikor indultam 700-an már elmentek elõttem, mikor beérkeztem úgy 100-an érhettek be korábban. A jelvény átvétele után célba vettem az állomást, és beültem melegedni a váróba. A vonatra várás már egy kellemetlen hûvös élmény volt, a vonaton állás pedig szintén negatív.
Mindent egybevetve nem bántam meg, hogy elmentem, sõt ha tehetem megyek legközelebb is, bár se a szervezés, se a táj nem fogott meg egyáltalán ezen a túrán.
Azon a héten nem volt túl szép idõ. Péntek este elkezdett esni az esõ. Mit esni, szakadt. Éjjel fel is ébredtem egyszer, és a szakadó égi áldás még mindig tartott, nem akart abbamaradni. Hajnalban keltem, üdén frissen. Kinézve az ablakon ugyan nem láttam semmit, mert sötét volt, de megállapíthattam, ma vizes túra lesz a javából. El is gondolkoztam egy röpke másodpercre, hogy valóban ki akarok -e kelni a meleg ágyból hajnali 4 órakor és gyalogolni akarok -e ebben az ítéletidõben. De ez csak egy röpke pillanat volt, gyorsan készülõdtem, el kell érni a vonatot. Egy kis reggeli (hajnali) és uzsgyi. Esernyõ elõ. A vasútállomáson olyan kihalt volt minden, hogy a korábbi kétségekkel teli pillanat egy kicsit megint magával ragadott, és újra meg kellett felelnem a kérdésre: "Mit keresek itt?" A válasz persze rögtön megvolt rá: "Egy igazi túrista nem riad vissza egy kis esõtõl" Na igen, csakhogy itt már ezt a kategóriát kinõtte az égi áldás. Több volt, mint kis esõ és esélyét nem láttam, hogy véges határidõn belül megszûnik. Megjött a vonat. Kellemes élmény volt a kocsiba belépve sok lelkes túrázót megpillantani. Kicsit még álmosan, de jókedvûen utaztak Õk is Tatabányáig. Itt aztán mindenki leszállt szinte a vonatról. A tömeg látványa bizonyosságot adott több dolog felõl is:
1. Nekem is itt a helyem
2. Nem csak én vagyok megbuggyanva
3. Nem fogok egyedül indulni
4. Jó napon jöttem
Ezeket konstatálva követtem a tapasztaltabbakat a rajtig. Itt egy egyedülálló érdekességet véltem felfedezni, amit még egy teljesítménytúrán se láttam. Volt egy hangosbeszélõs emberke a szervezõk között, aki annak rendje módja szerint köszöntötte és tájékoztatta az újonnan érkezõket, és beszámolt arról is, hogy már 600-an elindultak az útvonalon. Beérve a nevezõhelységbe egy kicsit szárítgattam az esernyõt, majd lecseréltem esõkabátra, neveztem, egy kicsit kajáltam, majd megvárva a 7:05-ös indulási idõmet, amit én írtam a lapra, elindultam. Az esõ szakadatlanul ömlött ránk. Még hallottam a fickót a hangossal, hogy mindenkinek azt kívánja, hogy nagyon ne ázzon el. Lehet hogy ez volt a leglehetetlenebb kívánság amit csak mondhatott.. A túra elsõ szakasza nem volt túl szívderítõ számomra. Aznap utoljára még egyszer felmerült bennem egy-két kétely. De a legrosszabb az volt, hogy nem ismertem az útvonalat, és amíg a város környékén mentünk, alig volt jelzés. Így aztán el is kavartam egy kicsit. Hiába voltak sokan.. A baj az volt, hogy egy kupac embert követve elõbb utóbb elérek az elsõ emberig, mert nem az én tempómat diktálják, és akkor vagy felveszem annak a ritmusát (ami helytelen megközelítés), vagy megelõzve elmegyek és eltévedek (ami meg kellemetlen). Én ez utóbbi perspektívát követtem. Mire beértünk az erdõbe, már a cipõm teljesen elázott, és elég sáros is volt, de az igazi sárdagasztás csak most kezdõdött. Nehezen lehetett haladni, mellesleg az esõkabáttal is meggyûlt néha a bajom. Az elsõ ellenõrzõpontnál a pontõrök egy autóban ücsörögtek. Gyors pecsételés, idõ, aztán tovább. Itt csatlakozni akartak hozzám, mert nem tudták az útvonalat, de mondtam nekik, hogy én is elõször vagyok, ráadásul egyedül (meg a tempóm se bírták volna, de ezt nem mondtam) úgyhogy ha nem akarnak elkavarni, akkor inkább vizuáljanak rá az útvonalra. Sorra elõztem a szétázott sporttársakat, akik ugyanolyan táncot jártak a sárban, mint én magam. 2. EP Egy házikó, a tetõ lelógó kis pereme alatt sok hitevesztett fiatal. Pénzért árultak teát. Gyorsan tovább indultam, nehogy lelombozzon a látvány. Itt már nem kellett foglalkozni a tócsákkal, meg a nagyon iszapos részekkel sem, a cipõmbõl már semmit se láttam, és teljesen átázott. Az esõkabát annyit ért, hogy deréktól felfele száraz voltam. Bár az arcomba azért befújta a szél az esõt. Lefele csúszni lehetett inkább mint menni, felfele meg csak kemény küzdelem árán lehetett elõrébb jutni. Sok helyen nem az úton mentek az emberek, hanem megpróbáltak az erdõben haladni. Ez jó módszernek bizonyult, bár volt olyan hely, ahol ugyanolyan dagonya volt mindenhol. A köv. EP Tardos volt. Itt rengeteg ember döntött úgy, hogy megy inkább melegedni haza. Nagy tömeg állt a buszmegállónál lévõ esõbeálló alatt. Kiszabadítottam a táskám az esõkabát alól, ittam egy sort, elõvettem a mazsolát és szemezgetve belõle tovább indultam a rendíthetetlenül zuhogó esõben. Valahol Tardos és Pusztamarót között tetszett meg a táj, meg úgy az egész dolog. Megjött a kedvem a túrához, a sár már nem tudott izgatni, úgyhogy egy kicsit belehúztam. Héreget is elhagyva már alig vártam a Bánya hegyet, amirõl már annyit hallottam. Kíváncsi voltam tényleg olyan meredek -e mint amilyennek mondják. Felfele vitt az út, de nem volt vészes. Egy szakasz után elgondolkoztam, hogy ez is meredek? Hát ez egy emelkedõ, slussz passz. Aztán megláttam. Hát igen. Szóval ez az. Meredek. Megállapítottam. Tiszteletet parancsolóan az. Nekivágtam az úton. A lábam össze vissza csúszkált a sárban. A két oldalamon egymást bíztató (de inkább lefele, mint felfele haladó) túratársak. Volt akinek azért egész jól ment. Nekem is, ez azt hiszem az agyonbordázott lábbelimnek köszönhetõ. Hát aki itt ma tornacipõben akart felmenni, az jobban járt, ha vitt kispárnát magával. A tetõn volt az EP. Kicsit megpihent mindenki itt, újabb vásárlási lehetõség. Gyerünk tovább. Az út kicsit monoton volt a rossz idõ miatt. Több helyen meg kellett mászni a kerítést áthidaló létrákat. Volt ahol nem volt létra, itt magát a kerítést másztuk meg. A Kisréti vadászház után elállt az esõ. Levettem az esõkabátot, igaz még szemerkélt kicsit. Ahogy közeledtem a fõút felé, egyre agyagosabb lett az út. A lábamon meg négyzetesen nõtt a súly a távolsággal. Jó volt kiérni a mûútra a Panoráma útnál. Innen már nem sok van. A Turulig ezen az úton haladtunk. Megvolt az utolsó EP is. Tovább kocogtam az undok lépcsõkön lefelé, és nagy nehezen elkeveredtem a célig. Közben újból eleredt az esõ. A célban még nem volt nagy tömeg, de azért voltak. Mikor indultam 700-an már elmentek elõttem, mikor beérkeztem úgy 100-an érhettek be korábban. A jelvény átvétele után célba vettem az állomást, és beültem melegedni a váróba. A vonatra várás már egy kellemetlen hûvös élmény volt, a vonaton állás pedig szintén negatív.
Mindent egybevetve nem bántam meg, hogy elmentem, sõt ha tehetem megyek legközelebb is, bár se a szervezés, se a táj nem fogott meg egyáltalán ezen a túrán.
1999. április 10., szombat
Mátrabérc '99
Az elsõ Mátrabércem elõtt álltam 1999-ben. Április nemcsak a bolondok napjával kezdõdõ hónap, hanem a legbolondabb idõjárással is ez a hónap rendelkezik. 19-én mentünk fel Sirokra egy korai vonattal, hogy még a túra elõtt legyen idõ szétnézni. Szerencsére jó idõ volt. Így aztán lehetett fényképezni is, azaz lehetett volna, ha ott van a gépem. A siroki vár és környéke remek hely, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. A legnagyobb izgalmat természetesen a katakombák szolgáltatják, fõleg, ha nem viszünk lámpát magunkkal.
Visszatérve a szálláshelyre örömmel vettük tudomásul, hogy már mások is jöttek rajtunk kívül. Gyorsan elfoglaltuk helyünket az emeleten, hogy azzal se legyen már gond. A tornateremben hamar feltaláltuk magunkat, nekiálltunk focizni egy teniszlabdával. Nem sokáig tartott a móka, mert tudtunkra adták, hogy csak tornacipõben lehet használni a tornatermet. Röhej. Akkor mindenkinek aki lent aludt aznap tulajdonképpen tornacipõben (vagy nyuszipapucsban?) kellett volna járkálnia. Sebaj, nem firtattuk a dolgot. Ahogy eljött az este, úgy érkeztek az emberek. Érdekes volt megfigyelni, hogy elõször a felsõ szint telt meg, aztán mindenki a tornaterem széléhez igyekezett, majd mikor már ott sem volt hely, akkor kezdtek beljebb is letelepedni. Persze kis indiántáborok most is alakultak, hogy kivételt képezzenek. Úgy 9-ig mindenki megjött, aki akart. Lámpaoltás 10-kor lett volna, de volt az fél tizenegy is már. Mire a beszélgetések is csitulni kezdtek, az óra már éjfélt ütött. Nem hiszem, hogy addig bárki is elaludt. Azután igen. Ezt tisztán lehetett hallani, mert ekkor kezdõdtek meg a horkolások, szuszogások. Ezután ezért nem lehetett aludni. Voltunk vagy 300-an a tornateremben, el lehet képzelni. A kemény csempe is hozzájárult ahhoz, hogy még hajnalban is az elalvással próbáltam megbírkózni. Végül úgy fél négy körül sikerült elaludni. Lámpagyújtás egy órára rá volt. Ennyit aludtam. Több a semminél (bár majdnem annyit ért).
Reggeli nyüzsgés. Sorban állás a WC-nél. A lányok szerencsésebbek, kevesebben vannak. A hajnalizás után indulás a buszhoz. Elõzõ nap befizettünk mindenre (nevezés, csomagszállítás, busz, szállás), így ezzel nem volt gond. A rajtnál már szép nagy tömeg gyûlt össze a lelkes túrázókból. Akiknek még nevezni kellett, azok szép hosszú (és kevésbé rendezett) sorokban álltak. Mi a start elé vonultunk. Mindenki próbálta elfelejteni a kissé fárasztó éjszakai virrasztás rossz emlékeit. Már az elõttünk álló 56km-re koncentráltunk. 6 órakor elindult a menet. A futók elzúgtak, a többség pedig igyekezett nem eltaposni a másikat. Nem kellett sok idõ, és egy kicsit széthúzódott a mezõny. Az elsõ ellenõrzõpontig megmásztunk néhány hegyet, de az igazi meredek pont az ellenõrzõ pontnál volt. Az Oroszlánvár mindenkit megizzasztott kicsit. Itt már bátran le lehetett öltözni pólóra, jó idõ volt. Egy kis szusszanás után tovább az útvonalon. Kékestetõig meg se álltunk. Idáig a túra szintemelkedésének a felét, 1500 métert már megtettünk. A táv pedig 20 km volt. Itt jól esett a forró tea és a leves. Mindenki töltött vizet is magának. Egy kis pihenõ után folytattuk az utat. Immár új arcokat elhagyva kapcsolódtunk a Hanák Kolos túrához. Rögtön az ep. után van egy brutálisan meredek szakasz, ahol visszanézve mindig mosollyal nyugtázom a lefelé botorkáló tömeg látványát. Újabb meredek hegy tetején volt az ep. a Csór hegyen, majd 2 település következett, Galyatetô és Mátraszentlászló. Ezután nagyon szép gerincen haladva elértünk Ágasvár aljába. Ezt megmászni újból erõfeszítésbe került. Fent volt az ep. Innen lefelé megint nehéz szakasz következett, a köves meredek lejtõ miatt. Lent ismét vehettünk vizet a turistaháznál. A köv. ellenõrzõ pontnál megint itókát kaptunk, majd tovább a Nyikom nyeregig. Innen kellett megmászni a Múzslát, ami sokaknak a legnehezebb próbatétel volt. Nem meredeksége miatt, hanem mert újra meg újra felérve a csúcsra újra és újra rájövünk, hogy még mindig nem vagyunk fent. Fent egy kis pihi után már örömmel konstatálja az ember, hogy már nincs sok hátra, és szint meg szinte semmi. Igaz volt, akinek ez a lefele menet nem tetszett.
A célba 15:55-kor értem, ahol már hagyomány szerint sok-sok ember várta az új beérkezõket, bíztatva az ismerõsöket az utolsó méterekre... A plecsni kiosztása után újabb pia hegyek. Panaszra semmi okunk nem volt. A szervezés kiváló volt, az útvonal szép, de nehéz. Ez egy olyan túra, amit kötelezõvé tettem magamnak mostantól. Érdemes elmenni rá.
Visszatérve a szálláshelyre örömmel vettük tudomásul, hogy már mások is jöttek rajtunk kívül. Gyorsan elfoglaltuk helyünket az emeleten, hogy azzal se legyen már gond. A tornateremben hamar feltaláltuk magunkat, nekiálltunk focizni egy teniszlabdával. Nem sokáig tartott a móka, mert tudtunkra adták, hogy csak tornacipõben lehet használni a tornatermet. Röhej. Akkor mindenkinek aki lent aludt aznap tulajdonképpen tornacipõben (vagy nyuszipapucsban?) kellett volna járkálnia. Sebaj, nem firtattuk a dolgot. Ahogy eljött az este, úgy érkeztek az emberek. Érdekes volt megfigyelni, hogy elõször a felsõ szint telt meg, aztán mindenki a tornaterem széléhez igyekezett, majd mikor már ott sem volt hely, akkor kezdtek beljebb is letelepedni. Persze kis indiántáborok most is alakultak, hogy kivételt képezzenek. Úgy 9-ig mindenki megjött, aki akart. Lámpaoltás 10-kor lett volna, de volt az fél tizenegy is már. Mire a beszélgetések is csitulni kezdtek, az óra már éjfélt ütött. Nem hiszem, hogy addig bárki is elaludt. Azután igen. Ezt tisztán lehetett hallani, mert ekkor kezdõdtek meg a horkolások, szuszogások. Ezután ezért nem lehetett aludni. Voltunk vagy 300-an a tornateremben, el lehet képzelni. A kemény csempe is hozzájárult ahhoz, hogy még hajnalban is az elalvással próbáltam megbírkózni. Végül úgy fél négy körül sikerült elaludni. Lámpagyújtás egy órára rá volt. Ennyit aludtam. Több a semminél (bár majdnem annyit ért).
Reggeli nyüzsgés. Sorban állás a WC-nél. A lányok szerencsésebbek, kevesebben vannak. A hajnalizás után indulás a buszhoz. Elõzõ nap befizettünk mindenre (nevezés, csomagszállítás, busz, szállás), így ezzel nem volt gond. A rajtnál már szép nagy tömeg gyûlt össze a lelkes túrázókból. Akiknek még nevezni kellett, azok szép hosszú (és kevésbé rendezett) sorokban álltak. Mi a start elé vonultunk. Mindenki próbálta elfelejteni a kissé fárasztó éjszakai virrasztás rossz emlékeit. Már az elõttünk álló 56km-re koncentráltunk. 6 órakor elindult a menet. A futók elzúgtak, a többség pedig igyekezett nem eltaposni a másikat. Nem kellett sok idõ, és egy kicsit széthúzódott a mezõny. Az elsõ ellenõrzõpontig megmásztunk néhány hegyet, de az igazi meredek pont az ellenõrzõ pontnál volt. Az Oroszlánvár mindenkit megizzasztott kicsit. Itt már bátran le lehetett öltözni pólóra, jó idõ volt. Egy kis szusszanás után tovább az útvonalon. Kékestetõig meg se álltunk. Idáig a túra szintemelkedésének a felét, 1500 métert már megtettünk. A táv pedig 20 km volt. Itt jól esett a forró tea és a leves. Mindenki töltött vizet is magának. Egy kis pihenõ után folytattuk az utat. Immár új arcokat elhagyva kapcsolódtunk a Hanák Kolos túrához. Rögtön az ep. után van egy brutálisan meredek szakasz, ahol visszanézve mindig mosollyal nyugtázom a lefelé botorkáló tömeg látványát. Újabb meredek hegy tetején volt az ep. a Csór hegyen, majd 2 település következett, Galyatetô és Mátraszentlászló. Ezután nagyon szép gerincen haladva elértünk Ágasvár aljába. Ezt megmászni újból erõfeszítésbe került. Fent volt az ep. Innen lefelé megint nehéz szakasz következett, a köves meredek lejtõ miatt. Lent ismét vehettünk vizet a turistaháznál. A köv. ellenõrzõ pontnál megint itókát kaptunk, majd tovább a Nyikom nyeregig. Innen kellett megmászni a Múzslát, ami sokaknak a legnehezebb próbatétel volt. Nem meredeksége miatt, hanem mert újra meg újra felérve a csúcsra újra és újra rájövünk, hogy még mindig nem vagyunk fent. Fent egy kis pihi után már örömmel konstatálja az ember, hogy már nincs sok hátra, és szint meg szinte semmi. Igaz volt, akinek ez a lefele menet nem tetszett.
A célba 15:55-kor értem, ahol már hagyomány szerint sok-sok ember várta az új beérkezõket, bíztatva az ismerõsöket az utolsó méterekre... A plecsni kiosztása után újabb pia hegyek. Panaszra semmi okunk nem volt. A szervezés kiváló volt, az útvonal szép, de nehéz. Ez egy olyan túra, amit kötelezõvé tettem magamnak mostantól. Érdemes elmenni rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)