Ma Feróval toltunk egy kopaszt reggel. Ő nagyon jó formában van, kényelmesen nyomta felfele is ott, ahol nekem már elfogyott a szusz. :S
Most éreztem rendesen az edzések hiányát. A térdem még sajdogál, de már nem akadályozott a futásban.. Már kezdem azt hinni, hogy csak vénülök és a hideg tesz be neki.
Odafele minden csontra volt fagyva, de a nap sütött ezerrel, szóval hamar kezdett melegedni a levegő. A látótávolság elég jó volt a Tarnai pihenőből. Visszafele már itt-ott saras is volt a terep.
A vége 2:31 lett, amire nagyon nem lehet panasz. Átlagos idő, átlagos futással. Klassz volt, köszönet érte.
2009. december 29., kedd
2009. december 20., vasárnap
Tortúra 65 2009
Túlvagyok a 10. Tortúrámon, ami igen remekül sikerült, de nem volt könnyű.
Pénteken öten indultunk az autómmal Eger felé. Peti, Enikő, Gyöngyi, Feró és én. Idén sikerült jó korán nekivágni az útnak, így most nem kellett tövig nyomni a gázt a pályán. Kényelmesen leértünk Egerbe pont 17:00-ra. Leparkoltuk a verdát, aztán átbattyogtunk a Dobó térre forraltborozni egyet. Húú, de jó kis hó van ezen a téren... nagyon szép az egész a sok-sok feldíszített fabódéval és a hatalmas karácsonyfával a közepén. Itt már teljesen ünnepi a hangulat. A remek minőségű webkamerán adtunk egy kis műsort Tücsiéknek, akik itthonról figyelték a történéseket. Enikő elbúcsúzott, Ő csak idáig jött velünk, a többiekkel pedig elindultunk a buszállomásra. A 18:00-kor induló buszon nem mi voltunk az egyetlen Tortúrás csapat. :) A busz pontosan haladt, fél 8-ra megérkeztünk Miskolcra, ahol ki-ki elindult a szállása felé. Én ismét hazamentem az Avasra. Ákos is jött a rövid távra Lucával. Azt beszéltük meg, hogy felvesznek az Egyetemvárosnál majd reggel és együtt megyünk ki Tapolcára. Azonban ahogy másztam fel az Avasra, tapasztaltam, hogy szép nagy hó van mindenhol, nem kéne már reggel eláztatni a cipőmet még a rajt előtt.. Így lemondtam a levágós ösvényről, ami az Egyetem felé vitt volna le.
4:40-kor keltem. Felvettem felülre egy plussz réteget a 3 tervezetthez, alulra pedig két nadrágot, mert -14 fokot mondtak reggelre. Kocogva indultam el a régi cementgyár felé végig betonon, 2km lefelé. Tényleg hideg volt, de a az öltözetem kiváló, sőt fent még soknak is éreztem a 4 réteget. Sebaj, egyet úgy is ledobok majd a rajtban. Megnéztem a 2-es busz mikor jönne, de 1 perce ment el, szóval továbbindultam kocogva az Egyetem felé, majd végig Tapolcáig. Ez összesen 5,5km volt otthonról. Bemelegítésnek remek, csak az volt a baj, hogy a térdemet éreztem már ez idő alatt is. Féltem, hogy rossz vége lesz így a túrának.
A rajtban a szokásos sürgés forgás. A tornateremben még pakolnak össze, akik itt aludtak. Találkozok a többiekkel, akik 6-kor el is rajtolnak. Nekem időm mint tenger, reggelizek, pakolok, térképet nézek és itinert olvasok. Rögtön ki is szúrok pár változást, például, hogy Nagy-mező előtt most nem kell bemenni a Vadaskertbe. Ezt jó észben tartani. Közben befut Ákos és Luca is. Imi előző este írt egy sms-t, hogy jó lenne együtt menni, és 7-kor induljunk. Azonban csak pár perccel 7 előtt esik be, nem tudunk egészkor rajtolni. 7:07-kor kapjuk a rajtpecsétet.
Az első emelkedő nagyon küzdelmes. Hideg van és többször nagyon beszúr a térdem, belesántikálok. Mondom is Iminek, hogy ez így nem fog menni. Ő felajánlja, hogy menjünk vissza a rajtba, van térdgumija. Á, hagyjuk, azt azért nem. Még jobban lassítok és szólok Iminek, hogy ha lemaradok menjen nyugodtan, nekem ez ma nem a sebességről fog szólni. Berakom magam hiper-óvatos-és-takarékos üzemmódba és próbálok tartani egy egyenletes lassabb tempót. Ez lesz a mai feladat. Mikor elérjük a zöld sávot, már kezdünk bemelegedni, itt most nem érezzük a hideget sem olyan vészesnek. A Nagy-Som hegyet is csak szépen komótosan másszuk meg. Iminek sem gond a lassabb tempó, mert Ő is betegeskedett. Sőt, itt még kicsit le is szakad. Egy bakancsos kolléga áll be mögém és tartja a tempót még lefelé is. Pedig itt már kiengedtem a fékeket, most már teljesen okés volt a térdem is. Persze minden lépésemre fokozottan figyeltem továbbra is. Lekocogunk Bükkszentkeresztre, és a buszfordulótól követjük a szalagozást, ami az új helyen levő ellenőrző ponthoz vezet minket. Ez +2km az eddigi évekhez képest. Az ifjúsági táborban forró tea vár ránk, jól esik. Gyöngyiék is itt vannak, épp indulnak. Sokat én sem időzök. A bakancsos sráccal, Attilával itt összeverődünk és együtt indulunk tovább. Imi szépen leszakadt, akkor fordul be a pontra, mikor mi indulunk.
Visszamegyünk a sárga jelzésig, és onnan újra a régi útvonalat követjük. Hollóstető után ér be minket Papp Gábor, majd a Sugaró környékén jött az üldöző boly is. Attila itt már fárad, kezd leszakadni rólam. Én tartom a saját tempómat, szépen egyenletesen. A táj körülöttünk gyönyörű, mindent fehér lepel borít. A hatalmas fenyők téli pompában emelkednek az út szélén. Nagyon jó érzés közöttük futni. Nagymező előtt figyelem a letérőt, ahol Józsi fordul le éppen. Oda is kiáltok neki, hogy hova készül... Ő csak követi a jelzést. No igen, aki nem olvasta el az itinert, az könnyen így járhatott. Miután mondtam neki, hogy nem kell bemenni a Vadaskertbe, gyorsan ki is jött vissza az aszfaltra. Bánkútra a tavalyi időhöz képest fél óra hátránnyal érek. Ez teljesen rendben is van, ezzel számoltam. A ponton remek a hangulat, eszünk, iszunk, közben pihenek 10 percet. A camelbak-be is töltetek teát, úgy is azt hoztam benne. Teljesen jó ilyen hidegben.
Mielőtt tovább indulok, lecserélem a kesztyűmet a vastagabbra. Ez odakint nagyon jól jön, mert a melegből nekiindulva most érezni, hogy milyen hideg is van. Mínusz 10 alatt van a hőmérséklet az biztos. Miután visszamelegedtem, konstatáltam, hogy a nehezén túl vagyok, és a térdem teljesen rendben van. Ennek nagyon örültem. Kedvenc szakaszom Tarkőig szépen pereg. A hegy lábánál két futót érek utól, szép lassan megelőzöm őket felfelé menet. A csúcson most nincs se jó kilátás, se ellenőrző pont, így nem is időzök odafent sokat. Lefelé próbálok ráállni egy optimális tempóra, ami nem is túl lassú, nem is túl gyors. Az út csúszós, oda is kell figyelni rendesen. Lentebb a kék kereszten megint meglátok magam előtt valakit, de nagyon lassan tudom csak lopni a távolságot. A srác elképesztő tempót gyalogol! Felfelé jóval gyorsabb nálam, így a Tamáskúti pontig előzgetjük egymást. Az EP-n egy másik Attilát és társát érem be, de indulnak is ahogy odaérek. A pontőrség nagyon vidám és lelkes a farkasordító hideg ellenére. Itt is bedobok egy fél szelet kenyeret és pár pohár forró teát.
Az EP utáni meredek emelkedőn ismét elhúz a gyalogos spori, és az előzgetés még egy kicsit folytatódik. :) A tempóm itt is érezhetően lassabb, mint tavaly, de azért haladok. És ami még fontosabb, élvezem a futást, nem úgy mint egy héttel korábban a Börzsönyben. A Völgyfőháznál beér pár gyorslábú futó. A hátul haladóval tudom tartani a lépést végig látótávolságban marad előttem. Nagyon hosszú szakasz jön a Kövesdi kilátóig, ahol ezzel az üldözősdivel tudom elfoglalni magam. Kilátás most itt se nagyon van. Érezni, hogy kezd még hidegebb lenni, esik a hőmérséklet. Este brutál hideg lesz... Kisebb szakaszokon utolérem a sporit előttem, váltunk pár szót is, de a kilátóig megint elhúz kicsit tőlem. Az EP-re érve rajta kívül még ketten frissítenek éppen. LIFO (last in first out) módba kapcsolok és egy gyors frissítés után én indulok el elsőként a fűtött helyiségből. Innen már nincs sok hátra.
A futó kolléga hamar csatlakozik hozzám és egy közös finishre invitál. Kicsit gyors a tempója, egy darabig erőlködök, aztán inkább hagyom, hagy menjen. Egyszer csak félre áll előttem és egy tisztáson nézelődik. Közelebb érve látom, hogy egy mészárlás helyszínét vizslatja, ahol vérbe fagyott szarvas tetemek hevernek szanaszét. Durva látvány! Innen furcsa mód már tudok tapadni, látszik, hogy belőle is sokat kivett a folyamatos hóban csúszkálás. Meg a hideg. Itt az arcomon már éreztem, hogy kicsit meg-meg fagyott egy-egy kisebb része. A szemhéjam elnehezedett, az arcom megkeményedett. A Nagy-Eged alatti nyerget már nagyon várom, és emiatt elég lassan jön el. Lefelé kicsit rákapcsolok, mert érzem, hogy nem lesz gond a térdemmel. Ez óriási javulás egy hét alatt. A hóval borított úton alig érezni a köveket. Sokkal könnyebb a haladás így lefelé, mint általában. Hamar be is hozom a srácot és most én húzok el jelentősen. A szerpentin is jól megy. Odalent ugatnak a kutyák, de szerencsére nem kerülünk közelebbi ismeretségbe. Még egy kis bukdácsolás a szőlősök között, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik Eger városára. A nap már kezd lenyugodni, a városban már kigyúltak a fények a havas utak mentén. Gyönyörű szép. Még leérek világosban a múútra, így a lámpát nem kell elővakarni. Innen még egy hosszú kocogás jön immáron az utcai lámpák fényében. Vasúti átjáró, Minaret, Cél! 16:25 van. A 9:18-as idő számomra kicsit csalódás ezt be kell valljam, de a körülményeket figyelembe véve azért panaszra nem lehet okom. Szép jubileum volt!
A többiekre vártam még 3 órát, de a jól fűtött iskolában ezt könnyen el lehetett tölteni.
Ami remek volt:
- kiváló rendezés, szalagozás, frissítés
- végre újra egy jóízűt futhattam
- letaposott hó a legtöbb részen, a puha talaj is kímélte az izületeket, nem voltak cipőbe ugráló kavicsok sem
- sikerült viszonylag egyenletesen haladni, a végére is maradt tartalék ( igaz, azt el is használtam, mert a célba érve azért elfáradtam szépen )
Ami nem:
- Imi feladta a túrát Bánkúton
- hazafele menet iszonyatos havazás kezdődött, az összes úton borzalmas állapotok uralkodtak, így nagyon lassan értünk haza... persze ez a túra értékeiből mit se von le. ;)
Pénteken öten indultunk az autómmal Eger felé. Peti, Enikő, Gyöngyi, Feró és én. Idén sikerült jó korán nekivágni az útnak, így most nem kellett tövig nyomni a gázt a pályán. Kényelmesen leértünk Egerbe pont 17:00-ra. Leparkoltuk a verdát, aztán átbattyogtunk a Dobó térre forraltborozni egyet. Húú, de jó kis hó van ezen a téren... nagyon szép az egész a sok-sok feldíszített fabódéval és a hatalmas karácsonyfával a közepén. Itt már teljesen ünnepi a hangulat. A remek minőségű webkamerán adtunk egy kis műsort Tücsiéknek, akik itthonról figyelték a történéseket. Enikő elbúcsúzott, Ő csak idáig jött velünk, a többiekkel pedig elindultunk a buszállomásra. A 18:00-kor induló buszon nem mi voltunk az egyetlen Tortúrás csapat. :) A busz pontosan haladt, fél 8-ra megérkeztünk Miskolcra, ahol ki-ki elindult a szállása felé. Én ismét hazamentem az Avasra. Ákos is jött a rövid távra Lucával. Azt beszéltük meg, hogy felvesznek az Egyetemvárosnál majd reggel és együtt megyünk ki Tapolcára. Azonban ahogy másztam fel az Avasra, tapasztaltam, hogy szép nagy hó van mindenhol, nem kéne már reggel eláztatni a cipőmet még a rajt előtt.. Így lemondtam a levágós ösvényről, ami az Egyetem felé vitt volna le.
4:40-kor keltem. Felvettem felülre egy plussz réteget a 3 tervezetthez, alulra pedig két nadrágot, mert -14 fokot mondtak reggelre. Kocogva indultam el a régi cementgyár felé végig betonon, 2km lefelé. Tényleg hideg volt, de a az öltözetem kiváló, sőt fent még soknak is éreztem a 4 réteget. Sebaj, egyet úgy is ledobok majd a rajtban. Megnéztem a 2-es busz mikor jönne, de 1 perce ment el, szóval továbbindultam kocogva az Egyetem felé, majd végig Tapolcáig. Ez összesen 5,5km volt otthonról. Bemelegítésnek remek, csak az volt a baj, hogy a térdemet éreztem már ez idő alatt is. Féltem, hogy rossz vége lesz így a túrának.
A rajtban a szokásos sürgés forgás. A tornateremben még pakolnak össze, akik itt aludtak. Találkozok a többiekkel, akik 6-kor el is rajtolnak. Nekem időm mint tenger, reggelizek, pakolok, térképet nézek és itinert olvasok. Rögtön ki is szúrok pár változást, például, hogy Nagy-mező előtt most nem kell bemenni a Vadaskertbe. Ezt jó észben tartani. Közben befut Ákos és Luca is. Imi előző este írt egy sms-t, hogy jó lenne együtt menni, és 7-kor induljunk. Azonban csak pár perccel 7 előtt esik be, nem tudunk egészkor rajtolni. 7:07-kor kapjuk a rajtpecsétet.
Az első emelkedő nagyon küzdelmes. Hideg van és többször nagyon beszúr a térdem, belesántikálok. Mondom is Iminek, hogy ez így nem fog menni. Ő felajánlja, hogy menjünk vissza a rajtba, van térdgumija. Á, hagyjuk, azt azért nem. Még jobban lassítok és szólok Iminek, hogy ha lemaradok menjen nyugodtan, nekem ez ma nem a sebességről fog szólni. Berakom magam hiper-óvatos-és-takarékos üzemmódba és próbálok tartani egy egyenletes lassabb tempót. Ez lesz a mai feladat. Mikor elérjük a zöld sávot, már kezdünk bemelegedni, itt most nem érezzük a hideget sem olyan vészesnek. A Nagy-Som hegyet is csak szépen komótosan másszuk meg. Iminek sem gond a lassabb tempó, mert Ő is betegeskedett. Sőt, itt még kicsit le is szakad. Egy bakancsos kolléga áll be mögém és tartja a tempót még lefelé is. Pedig itt már kiengedtem a fékeket, most már teljesen okés volt a térdem is. Persze minden lépésemre fokozottan figyeltem továbbra is. Lekocogunk Bükkszentkeresztre, és a buszfordulótól követjük a szalagozást, ami az új helyen levő ellenőrző ponthoz vezet minket. Ez +2km az eddigi évekhez képest. Az ifjúsági táborban forró tea vár ránk, jól esik. Gyöngyiék is itt vannak, épp indulnak. Sokat én sem időzök. A bakancsos sráccal, Attilával itt összeverődünk és együtt indulunk tovább. Imi szépen leszakadt, akkor fordul be a pontra, mikor mi indulunk.
Visszamegyünk a sárga jelzésig, és onnan újra a régi útvonalat követjük. Hollóstető után ér be minket Papp Gábor, majd a Sugaró környékén jött az üldöző boly is. Attila itt már fárad, kezd leszakadni rólam. Én tartom a saját tempómat, szépen egyenletesen. A táj körülöttünk gyönyörű, mindent fehér lepel borít. A hatalmas fenyők téli pompában emelkednek az út szélén. Nagyon jó érzés közöttük futni. Nagymező előtt figyelem a letérőt, ahol Józsi fordul le éppen. Oda is kiáltok neki, hogy hova készül... Ő csak követi a jelzést. No igen, aki nem olvasta el az itinert, az könnyen így járhatott. Miután mondtam neki, hogy nem kell bemenni a Vadaskertbe, gyorsan ki is jött vissza az aszfaltra. Bánkútra a tavalyi időhöz képest fél óra hátránnyal érek. Ez teljesen rendben is van, ezzel számoltam. A ponton remek a hangulat, eszünk, iszunk, közben pihenek 10 percet. A camelbak-be is töltetek teát, úgy is azt hoztam benne. Teljesen jó ilyen hidegben.
Mielőtt tovább indulok, lecserélem a kesztyűmet a vastagabbra. Ez odakint nagyon jól jön, mert a melegből nekiindulva most érezni, hogy milyen hideg is van. Mínusz 10 alatt van a hőmérséklet az biztos. Miután visszamelegedtem, konstatáltam, hogy a nehezén túl vagyok, és a térdem teljesen rendben van. Ennek nagyon örültem. Kedvenc szakaszom Tarkőig szépen pereg. A hegy lábánál két futót érek utól, szép lassan megelőzöm őket felfelé menet. A csúcson most nincs se jó kilátás, se ellenőrző pont, így nem is időzök odafent sokat. Lefelé próbálok ráállni egy optimális tempóra, ami nem is túl lassú, nem is túl gyors. Az út csúszós, oda is kell figyelni rendesen. Lentebb a kék kereszten megint meglátok magam előtt valakit, de nagyon lassan tudom csak lopni a távolságot. A srác elképesztő tempót gyalogol! Felfelé jóval gyorsabb nálam, így a Tamáskúti pontig előzgetjük egymást. Az EP-n egy másik Attilát és társát érem be, de indulnak is ahogy odaérek. A pontőrség nagyon vidám és lelkes a farkasordító hideg ellenére. Itt is bedobok egy fél szelet kenyeret és pár pohár forró teát.
Az EP utáni meredek emelkedőn ismét elhúz a gyalogos spori, és az előzgetés még egy kicsit folytatódik. :) A tempóm itt is érezhetően lassabb, mint tavaly, de azért haladok. És ami még fontosabb, élvezem a futást, nem úgy mint egy héttel korábban a Börzsönyben. A Völgyfőháznál beér pár gyorslábú futó. A hátul haladóval tudom tartani a lépést végig látótávolságban marad előttem. Nagyon hosszú szakasz jön a Kövesdi kilátóig, ahol ezzel az üldözősdivel tudom elfoglalni magam. Kilátás most itt se nagyon van. Érezni, hogy kezd még hidegebb lenni, esik a hőmérséklet. Este brutál hideg lesz... Kisebb szakaszokon utolérem a sporit előttem, váltunk pár szót is, de a kilátóig megint elhúz kicsit tőlem. Az EP-re érve rajta kívül még ketten frissítenek éppen. LIFO (last in first out) módba kapcsolok és egy gyors frissítés után én indulok el elsőként a fűtött helyiségből. Innen már nincs sok hátra.
A futó kolléga hamar csatlakozik hozzám és egy közös finishre invitál. Kicsit gyors a tempója, egy darabig erőlködök, aztán inkább hagyom, hagy menjen. Egyszer csak félre áll előttem és egy tisztáson nézelődik. Közelebb érve látom, hogy egy mészárlás helyszínét vizslatja, ahol vérbe fagyott szarvas tetemek hevernek szanaszét. Durva látvány! Innen furcsa mód már tudok tapadni, látszik, hogy belőle is sokat kivett a folyamatos hóban csúszkálás. Meg a hideg. Itt az arcomon már éreztem, hogy kicsit meg-meg fagyott egy-egy kisebb része. A szemhéjam elnehezedett, az arcom megkeményedett. A Nagy-Eged alatti nyerget már nagyon várom, és emiatt elég lassan jön el. Lefelé kicsit rákapcsolok, mert érzem, hogy nem lesz gond a térdemmel. Ez óriási javulás egy hét alatt. A hóval borított úton alig érezni a köveket. Sokkal könnyebb a haladás így lefelé, mint általában. Hamar be is hozom a srácot és most én húzok el jelentősen. A szerpentin is jól megy. Odalent ugatnak a kutyák, de szerencsére nem kerülünk közelebbi ismeretségbe. Még egy kis bukdácsolás a szőlősök között, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik Eger városára. A nap már kezd lenyugodni, a városban már kigyúltak a fények a havas utak mentén. Gyönyörű szép. Még leérek világosban a múútra, így a lámpát nem kell elővakarni. Innen még egy hosszú kocogás jön immáron az utcai lámpák fényében. Vasúti átjáró, Minaret, Cél! 16:25 van. A 9:18-as idő számomra kicsit csalódás ezt be kell valljam, de a körülményeket figyelembe véve azért panaszra nem lehet okom. Szép jubileum volt!
A többiekre vártam még 3 órát, de a jól fűtött iskolában ezt könnyen el lehetett tölteni.
Ami remek volt:
- kiváló rendezés, szalagozás, frissítés
- végre újra egy jóízűt futhattam
- letaposott hó a legtöbb részen, a puha talaj is kímélte az izületeket, nem voltak cipőbe ugráló kavicsok sem
- sikerült viszonylag egyenletesen haladni, a végére is maradt tartalék ( igaz, azt el is használtam, mert a célba érve azért elfáradtam szépen )
Ami nem:
- Imi feladta a túrát Bánkúton
- hazafele menet iszonyatos havazás kezdődött, az összes úton borzalmas állapotok uralkodtak, így nagyon lassan értünk haza... persze ez a túra értékeiből mit se von le. ;)
2009. december 16., szerda
Ha-hó!
...akkor futás!
Megint leesett egy kis hó, remélem ez már tartós lesz! :) Le is mentem futni egyet és remekül esett.
A múlt hétvégi Vulkánon már futottunk hóban, de akkor még csak a magasabb csúcsokon (Nagy-hideg hegy, Csóvi) volt vékony hótakaró. A Börzsöny csodálatos volt, a célban Feróval megállapítottuk, amit már eddig is tudtunk, hogy erre a túrára érdemes eljönni. A térdem sajnos nem javult a Piros óta, úgyhogy a futás része nem volt tiszta élvezet. A végére addig fajult a helyzet, hogy már a Tortúráról is lemondtam. :(
Közben persze teltek a napok, nyalogattam sebeimet, mormoltam az imákat, ámuldozva néztem a hóesést a meleg szobából... péntek délután indulunk Egerbe, hogy még egy utolsó csapást mérjek a betegre.. ;) Ahogy egy okos mondta volt, néha oda kell csapni a szervezetnek, különben ellustul! :D
A havas Bükk vár ránk, és mi nem váratjuk már sokáig!! Irány a Tortúra!!!
Megint leesett egy kis hó, remélem ez már tartós lesz! :) Le is mentem futni egyet és remekül esett.
A múlt hétvégi Vulkánon már futottunk hóban, de akkor még csak a magasabb csúcsokon (Nagy-hideg hegy, Csóvi) volt vékony hótakaró. A Börzsöny csodálatos volt, a célban Feróval megállapítottuk, amit már eddig is tudtunk, hogy erre a túrára érdemes eljönni. A térdem sajnos nem javult a Piros óta, úgyhogy a futás része nem volt tiszta élvezet. A végére addig fajult a helyzet, hogy már a Tortúráról is lemondtam. :(
Közben persze teltek a napok, nyalogattam sebeimet, mormoltam az imákat, ámuldozva néztem a hóesést a meleg szobából... péntek délután indulunk Egerbe, hogy még egy utolsó csapást mérjek a betegre.. ;) Ahogy egy okos mondta volt, néha oda kell csapni a szervezetnek, különben ellustul! :D
A havas Bükk vár ránk, és mi nem váratjuk már sokáig!! Irány a Tortúra!!!
2009. szeptember 27., vasárnap
Bringázás Gyermelyre és vissza 104 km
Ma tettem egy nagyobb túrát a GT-vel. Az útvonal pontosabban:
Pest - Buda - Normafa - S+ - Csacsi-rét - S - P+ - Budakeszi - Telki - Budajenő - Tök - Nyakas tető - Anyácsapuszta - Somodorpuszta - Szomor - Gyermely - ládázás a Szomori dombon - Gyermely - Szomor - Zsámbék - Tök - Perbál - Budajenő - Telki - Budakeszi - Vadaspark - Szépjuhászné - Buda - Pest -> 104km
Reggel még igen hűvös volt, csak 10 fok... A mászás Normafáig azért így is nagyon izzasztó volt. ;) Onnan zúzás le turistautakon a Csacsi-rétre, majd onnan Budakeszi irányába a trükkös sárgán, majd a piros kereszten. Ez a rész különösen tetszett. Budajenőnél egy földútra tértem le, kukoricások között értem el Tököt. Innen megint nagy mászás fel a Nyakas gerincre. Lefelé extra technikás és izgalmas sziklás ösvények le Anyácsapusztára. Somodorpusztán át Szomorra, majd Gyermelyre.
Innen elmentünk felkeresni a Szomori dombokon levő geoládát. Ekkorra már nyári meleg lett...
Visszafele más útvonalat próbáltam ki, több aszfalttal, hosszabb úton.
Az odaút 47km volt, 3:53 alatt, a visszaút 57km és 4:03.
Pár fotó is készült:
http://picasaweb.google.com/qvic78/BringaTuraGyermelyre104km#
Pest - Buda - Normafa - S+ - Csacsi-rét - S - P+ - Budakeszi - Telki - Budajenő - Tök - Nyakas tető - Anyácsapuszta - Somodorpuszta - Szomor - Gyermely - ládázás a Szomori dombon - Gyermely - Szomor - Zsámbék - Tök - Perbál - Budajenő - Telki - Budakeszi - Vadaspark - Szépjuhászné - Buda - Pest -> 104km
Reggel még igen hűvös volt, csak 10 fok... A mászás Normafáig azért így is nagyon izzasztó volt. ;) Onnan zúzás le turistautakon a Csacsi-rétre, majd onnan Budakeszi irányába a trükkös sárgán, majd a piros kereszten. Ez a rész különösen tetszett. Budajenőnél egy földútra tértem le, kukoricások között értem el Tököt. Innen megint nagy mászás fel a Nyakas gerincre. Lefelé extra technikás és izgalmas sziklás ösvények le Anyácsapusztára. Somodorpusztán át Szomorra, majd Gyermelyre.
Innen elmentünk felkeresni a Szomori dombokon levő geoládát. Ekkorra már nyári meleg lett...
Visszafele más útvonalat próbáltam ki, több aszfalttal, hosszabb úton.
Az odaút 47km volt, 3:53 alatt, a visszaút 57km és 4:03.
Pár fotó is készült:
http://picasaweb.google.com/qvic78/BringaTuraGyermelyre104km#
2009. szeptember 26., szombat
Őszi Mátra 32km
Először vettem részt ezen a túrán. Gyöngyi és Feró társaságában. A márciusi Mátrahegy 10-n fordult elő utoljára, hogy nem futottam tt-n, de ez most pont kapóra jött. Kényelmes tempóban 6 óra alatt tudtuk le a távot. A Mátra sajnos még nem az őszi arcát mutatta nekünk, eléggé nyárias volt még az összkép. A túra maga remek volt, gondos rendezéssel.
Képek itt.
Képek itt.
2009. szeptember 22., kedd
Critical Mass
Ezekben a percekben zajlik a Critical Mass figyelemfelhívó felvonulás. Jómagam ugyan nem veszek részt rajta, de lélekben ott vagyok a többiekkel. Reggel már jópár zöld pólós bringással találkoztam útközben, mikor kitekertem a Deák téren megrendezett kambás reggelire.
2009. szeptember 20., vasárnap
GT teszt
Tegnap a Hatvani hatvanas teljesítménytúrán teszteltem az új gépet. Röviden: nagyon bejött. Elképesztően stabil a terepen. Kiváló a fék is, ezt a Somlyóról lefelé remekül tesztelhettem. Én voltam a gyengébb láncszem, a Maxit még nem pihentem ki teljesen.
2009. szeptember 19., szombat
Hatvani hatvanas 60MTB
Ezt a túrát néztem ki az új bringa tesztelésére. Bubu képei alapján egy jó kis bicajos túrának ígérkezett. Mivel nem akartam nagyon kavarogni az ismeretlen terepen, megpróbáltam beszerezni elõre az útvonalat. A fórumról kaptam egy régebbi füzetet scannelve, azonban az útvonal azóta változott, így a rendezõkhöz fordultam segítségül. Rendkívül készségesek voltak, e-mail-ben megkaptam a leírást és a színes térképet is. Nagy köszönet érte! Ezek alapján már könnyedén készítettem a GPS-be egy track-et. Peti is jött volna a túrára, de végül nem tudott sajnos, így egyedül indultam szombat hajnalban Hatvanba.
Nagyon korán mentem, hét elõtt már ott is voltam a rajtnál. A kiírás egy picit megtévesztõ, mert nem az iskolánál volt a rajt, de könnyedén oda lehetett találni, mert ki volt plakátolva az iskola bejáratánál. Gyakorlatilag 50 méterrel arrébb egy másik háznál fogadtak a rendezõk. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, meglepõ módon egybõl mindenféle jóval kínáltak.. pogácsa, csoki, alma.. :) Eléggé meglepõdtem. Neveztem, megkaptam a füzetet és a térképet is. Mindkettõ nagyon színvonalasra sikerült. A füzetben van minden. Szájbarágós, nagyon aprólékos útvonalleírás, infók Bajza Józsefrõl ( a gimnázium névadója ), vers, hasznos tudnivalók és látnivalók leírása, szervezõi telefonszámok és persze a pecsételõ rublikák. A térkép meg egyenesen tökéletes. Színes, hatalmas (A3), nagyon részletes és pontos, kitûnõen használható. Még szóban is elmondanak pár fontos tudnivalót az útvonalról, látszik, hogy szívükön viselik a túrát. Ez nagyon jó! Az indulással várok még, összekészülök, reggelizek.
A nevezõk nem tolonganak, elõttem egy bringás srác indult már el a 60-n, egy futó lány éppen a rajthoz készülõdik. A rövid távok nem innen indulnak, hanem Rózsaszentmártonról, így nincs tolongás.
7:15-kor indulok neki a távnak. Elõször is ki kell jutni Hatvanból. Ez könnyen megy, azon az utcán kell végigtekerni, ahol a suli is van. Hideg van még így kora reggel, nem öltöztem túl, majd lefagyok a nyeregben. Ahogy átmegyek az M3-as alatt egy jobbos letérõn máris egy földút váltja fel az aszfaltot. Jó kis poros út, máris megy bele a szmötyi a cipõmbe. Remek, ez jó lesz.. :) Az út enyhén emelkedik, jól tekerhetõ.
Felérek egy magasabban fekvõ mezõre, ahonnan legurulok néhány telek felé.
Az egyik telek sarkánál egy bozontos kutyus ront rám, miközben éppen videózok. Meglepetés! :) Szerencsére amilyen hirtelen jött, úgy fel is adja az üldözést. Valamilyen telephely mellett tekerek, mikor hatalmas madárraj veri fel a csendet. Jól mutat a nagy rendezett repülõ alakzat odafent. A széles útról aztán le kell térni egy másikra, ami egy kis kerülõvel elindul a Kisgombosi öregtölgyes felé.
Útközben egy takaros vadászház mellett halad el az út, késõbb pedig egy furcsa elkerített terület következik.
A kerítésen tábla hirdeti, hogy a hely magánterület és veszélyes nagyvadak vannak elkerítve. Nem is kell várnom egy pillanatot sem, máris meglátom a távolból felém induló hatalmas vaddisznót. Apám, te aztán szép nagyra nõttél!
És nincs egyedül a kicsike, mögötte ólálkodnak a többiek is. A vezérnek látszó alfahím magabiztosan odacammog és 1-2 méterre tõlem megáll a másik oldalt. Lassan feltûnnek a többiek is, egy perc múlva már vagy 10 vaddisznóval szemezek. Mikor tovább indulok a kerítés mellett futó úton, két példány követ és mellettem kocognak. Jófejek.. :)) Azért remélem nincs lyuk a kerítésen. ;) A kerítés elmarad, a disznók is. Az út meredekebben kezd emelkedni és gazosabbá válik.
Végül már egészen be van nõve, dús növények között tekerve érem el a fent levõ pontot. Egy fa esõbeálló alatt padok és asztalok adják az EP helyszínét.
Pár gyalogos éppen tovább indul. A pontõrrel kicsit beszélgetek miközben megkapom a pecsétemet. Mesél az egyik évben itt levõ nagy dagonyáról, mikor a bicajosok már ide is nyakig sárosan értek.. Almával és vízzel kínál, ez utóbbit el is fogadom.
Innen egy rozzant állapotú betonút vezet vissza a piros sáv jelzésre. Újra itt a jó kis poros földút. Egy részen nagyon szép élénkzöld fû szegélyezi az utat, le is kapom a géppel.
Néhol igen mély a homok, nehéz tekerni rajta... csúszkálnak a kereket, dolgoznak az izmok. Az izmok, amelyek egyébként nagyon fáradtak. Itt már érezem, hogy nem pihentem még ki a keményen megfutott Maxit.. szóval nem is vártam semmi komoly tempót magamtól, ez most olyan lötyögõs, regenerálódós menet lesz. Kisebb csúcsokon bukok át, mikor az egyik után csodás kilátás tárul elém a Mátrára.
Kiérek a mûútra, ami Rózsaszentmártonba vezet, egy kis szakaszt ezen kell megtenni, aztán a piros kereszten befordulok a Vadrózsáról már ismerõs útra. Innen is csodás a kilátás. Jobbra lent a falu szunnyadozik, a távolban a magas csúcsok.
Pár gyalogos itt is utólérek. A Kopasz hegyi elágazásnál két fiatal posztol a ponton.
Mesélik, hogy kicsit késve értek ki, mert akinek itt kellett volna eredetileg lenni az végül nem jött. Szóval õk már a felmentõ sereg. ;) Megtudom, hogy a hegytetõn van szép kilátás is a környékre, de én inkább tovább indulok, sok van még hátra.
Kiérek az apci útra, majd megkezdem az emelkedést a Somlyóra. Beérek egy futót, aki a 25-ös távot nyomja jó tempóban. Beszélgetünk kicsit felfelé, de hamar le kell szállnom és bringát tolva hipp-hopp lemaradok. A Somlyó nem adja könnyen magát, itt már cseppet sem fázok, megizzadok rendesen mire felérek.
Odafent megint egy fiatal páros osztja a pecsétet. A kilátás pompás minden irányba. Most már melegedik az idõ is, itt pontõrködni most elég hálás feladat. Na nyomás lefelé.
A hegyrõl lefelé vezetõ ösvény a túra legizgalmasabb része. Itt megtapasztalom a bicaj pár nagyon hálás tulajdonságát.
A csúszós, köves, ágas bogas szûk ösvényen meglepõ stabilitással csörtetek lefelé. Hû, amindenit! Ez tetszik! Néhol át kell emelni a gépet pár nagyobb sziklán és keresztbe dõlt fán, de azért elég jól lehet lefele haladni. Lent beérek pár nagyon iskolás csapatot, akik a rövidebb távokon indultak. Óvatosan kerülgetem a fiatalságot. A trükkös jobbos letérõt már jól ismerem szerencsére, így nem vétem el a pont felé vezetõ utat. A piros kör jelzésen ereszkedek le izgalmas utakon a Széleskõi bányató felé. A tó elõtt két kissráccal találkozok, akik bringával vannak, és éppen toláshoz készülõdnek, mert innen bizony egy nagyon meredek úton kell tovább indulni.
Én még elõbb tovább haladok a tóparton levõ EP-ig. Ez a kis tavacska olyan itt az erdõ közepén, mint egy kis ékszerdoboz. Nagyon mutatós.
Megkapom a pecsétet, és fordulok is vissza, rákészülve én is a tolásra. A srácok nem jutottak messzire ezidõ alatt. A felfelé vezetõ út elég brutális még gyalog is. Küzdünk rendesen, a lábunk vissza-vissza csúszik a poros ösvényen. Felérve már sokkal jobb a helyzet, bár az út tovább emelkedik, de már tekerhetõ. A Hármas határ hegynél találom a következõ EP-t, ahol beérem az elõttem haladó bringás srácot aki a pontõrrel beszélget éppen. Látszik, hogy nem siet, Õ az önkéntes bicikliszervizes is a túra alatt.
Nem sokat idõzök, a piros sávon indulok tovább.
Egy darabig felfelé, majd zúzás következik a Rózsaszentmártoni pincékig.
Útközben megint kisebb gyerekcsapatokat elõzgetek. Átmegyek az elsõ pincesoron, majd a második, Nagyvölgyi pincesoron megtalálom a következõ pontot. Itt beér a bringás srác, Dani is.
Alig indulok tovább, egy trükkös letérõnél élesen balra kell fordulni. A szalagok itt is ott vannak segítségül. Emelkedõ jön, Dani elhúz elõre. Szõlõsök között tekerek, követem a szalagozást, ami szépen vezetget. Szücsi elõtt beérem a futó srácot ismét, aki már hiányolt. Hát csak így komótosan haladok, na... Lefele elhagyom, de újabb meredek mászás következik a falutól távolodva, ahol megint beér. Fent a szintben haladó úton aztán megyünk egy szakaszt együtt dumálgatva. Közben sikerül összeszednem valamit az elsõ kerékre. Egy kis faág keresztben ráragadva a kerékre. Sok jót nem sugall... Megállok, és leszedem... egy majd két centis tüske tartotta a gumin, amit kihúzva visítva szökni kezdett a kerékbõl a levegõ. Defekt. Király! Egy darabig még kihúzza... A Kecskekõ alatt Éva, az egyik fõszervezõ szalagozza az utat. Innen már hamar kiérek a mûútra, ami felvezet a ponthoz, de felmenni már nem tudok. Le kell állnom belsõt cserélni az út szélére. A bringa dob egy hátast, én meg már kapom is le a kereket. Gumi ki, tartalék gumi be, pumpál, pumpál. Közben a futó srác megint visszaelõz. Elég gyorsan végzek, talán 5 perc sincs az egész meló. Feltekerek a ponthoz. A hegytetõn kapom a pecsétet, és már gurulhatok is lefelé.
Itt lehet most gyorsulni, aszfalt út vezet vissza Szücsibe, zúgok is rendesen. A faluban a Bajza-házat kell megkeresni, itt a következõ pont. Itt kapok finom lekváros kenyeret és innivalót is.
Jól esik a frissítés, kicsit töltõdök. Elköszönök a futó sporitól, neki mindjárt itt a cél a 25-ön.
A faluból kifelé egy darabig aszfalt, majd földút vezet. Ismét találkozok Évával, aki már errefele szalagoz éppen.
Megtudom, hogy Dani fog nekem pecsételni a következõ pontnál, Õ is szalagoz útközben. Elérem az elsõ tavat. Takaros kuckók vannak a partján, jó kis hely.
Az út tovább kanyarog, majd egy idõ után egy susnyásba fordul. A szalagok vezetnek, egyébként nehezen hinném, hogy erre kell jönni. Egyre nagyobb a dzsungel, ez itt nem semmi bicajjal.
Beérem Danit, akitõl meg is kapom a következõ igazolást. Õ ott marad még szalagozgat, én indulok tovább.
A második tavat balra kell kerülni, egy szántás erdõvel szegélyezett szélén emelkedik az út felfelé. Ez az út is igen be van nõve, még tolni is nehéz a bringát.
Dani ismét beér és odafent elhúz. Felérve már sokkal jobb a helyzet, széles, jól tekerhetõ út fogad.
Hatalmas szántások között haladok, majd elvétek egy elágazást és rossz felé száguldok lefelé Ecséd irányába. Az irány mondjuk jó lenne, viszont az út kegyetlenül elfogy, és áthatolhatatlan erdõ állja az utamat. Mászhatok vissza az elágazásig. Figyelmetlenségem jutalma +1,2 km volt. Fent megtalálom a szalagokat a balra vezetõ úton. Pedig ott virítottak, tényleg csak nem figyeltem... Zúgok lefelé a falu felé. Útközben Danit ismét beérem, itt is rakosgatja a szalagokat. A faluban találok egy kék kutat, ami nagyon jókor jön, a vizem már kezdett elfogyni. Feltöltöm és megmosdok.
Jó meleg lett mostanra. A faluból kivezetõ utakon követem a szalagozást. A jelzéstõl eltérõ utakon érem el az utolsó pont helyét, a Szentlaposi SzúzMária-kápolnát.
Nagyon impozáns látvány a kápolna és szép helyen is van. A személyzetet nem találom, pedig többfele keresgélek. Ide még nem értek ki, sebaj. Pecsét nélkül indulok tovább.
Szántók között futó széles utakon érem el újra a piros sávot, amin balra fordulva elindulok visszafelé, Hatvan irányába. Elérem a már ismert szakaszokat ismét. A telkeknél megint rám ront a kutymó is... :)) Ezt itt szerintem senki nem ússza meg, nagyon lelkes jószág. Leérek a mûútra, és könnyedén visszatekerek a rajthelyig. 13:43 van, meglepõen sok idõ kellett a táv teljesítéséhez. Igaz nem is rohantam sehova. Elsõként értem be a hatvanas távon, de nem sokkal utánam már jöttek a keményebben küzdõk, akik jóval késõbb indultak és adtak vagy 1,5 órát.. ;)
A célban bevágok egy lekváros kenyeret és egy almát, majd megjön a virsli szállímány is. Hamar megfõnek és azokból is lakmározunk egyet. A végén még egy bónusz sajtos pogit is benyomatok, az ellátásra igazán nem lehet semmi panasz. A szervezésre sem. Nagyon lelkes volt a brigád, jó volt a szalagozás, tetszett az útvonal is. Egy remek túrát hoztak össze itt a kevésbé ismert Mátraalján, ahova érdemes eljönni és megismerni kicsit. A hosszú távon nem indultunk sokat, de a röviden voltak pár százan. Gratulálok a szervezéshez, és köszönöm a lehetõséget! Ez klassz volt!
További képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/HatvaniHatvanas60MTB#
2009. szeptember 13., vasárnap
BEAC Maxi 2009
Számomra a Maxiról nehéz jó (vagy egyáltalán) beszámolót írni. Valahogy mindig úgy alakul, hogy nem sikerül... Talán mert annyira kifáraszt, hogy arra már nem marad erõm, talán mert olyan hosszú, hogy elrettenek a szavakba öntésétõl nem tudom. A Maxi nehéz túra. Sok küzdelmes órát szerzett már nekem, mégis minden évben újra ott szeretnék lenni Magyarkúton, hogy végigcsináljam. Várom a vonatozást a rajtba, a Börzsönyi nehéz kaptatókat, a Dunán való átkelést, a Fellegvár látványát, a Kisrigó vendégszeretetét, az éjszakát a Pilisben, és a megérkezést a Budai hegyekben. Sokan elmarasztalják a szervezõket, amiért lehetne ezt-azt másképpen/jobban csinálni. Én örülök, hogy egyáltalán megszervezik nekünk résztvevõknek, mindegy hogyan. Idén eljött a 10. alkalom, hogy ott lehettem a túrán, szerettem volna szép emlékeket hazavinni a jubileumról.
Pénteken olyan infó röppen fel a topikban, hogy 7 órától már lehet rajtolni. Ezen felbuzdulva elhatározom, hogy egyel korábbi vonattal utazok le, mint szoktam. A kis piroson zötykölõdve mellettem egy idõs túratárs erõsen készül a mai napra. Elõvesz egy régebbi itinert, egy tollat, egy !számológépet! és egy papírt és valami iszonyat nagy matekozásba kezd. Ahogy nézem idõtervet készít és ahogy elnézem ez betonbiztos lesz... :) 7 elõtt meg is érkezünk a Magyarkút állomásra. Nincs úgy tele a vonat, mint a késõbbi szokott lenni. Elõl loholok, elsõként érkezek a rajtba... vagyis a helyre, ahol szokott lenni, de még sehol senki... Mint megtudjuk, még ébredeznek odabent. Hát itt nem lesz 7 órás rajt egyik távon sem. Sebaj, így legalább bõven van idõm kajálni és összeszedni magam. Közben lassan alakulnak a dolgok, fél 8 körül már az 50-esek indulhatnak. Végül 7:50-kor nevezhetünk mi is.
Én 7:53-kor vágok neki a távnak. Nagyon frusztrált, hogy majdnem pont 6 órám van Nagymarosra érni a 14:00-s komphoz. Tavaly nagyon jól ment az elsõ 50, és akkor 6:30 kellett hozzá. Borzalmasan kellene tolni, hogy odaérjek. Nem vagyok kipihenve mostanában, úgyhogy kicsit aggódtam. Na majd meglátjuk. Ennyire a mezõny elején még nem indultam, de tetszett. Ahol a kék balra felfele letér a szekérútról beér egy gyorsabb futókontingens, meg két bringás. Letérek a Kõ-hegy fele és hallom, ahogy az egyik futó kiabál a többieknek, hogy tovább egyenesen, egyenesen! :S Na szép! A bringások mormognak valamit, és jönnek utánam. Toltam felfelé, ahogy kell, és jól is haladtam. Azon kezdtem el agyalni, hogy milyennek szeretném a mai menetet.. egy megfelelõ szót kerestem rá, nem tudom miért pont angolul... flawless? Áh, Maxi sima ügy? Nem hinném... Painless? - na ja, pain az lesz.. de nem találtam a megfelelõt. A tetõre úgy értem fel, hogy azt hittem még odébb lesz és tovább mentem ahol jobbra kell fordulni a jelzéssel. A kis faépítményt ami itt megbújik talán még nem is láttam eddig.. furi. Na spuri lefelé. Senkivel sem találkozok útközben, csak miután már átkelek a vasúti sineket a hegy aljában. Egy nagyobb bringás csapat küzd felfelé az emelkedõn... Õk nem a kéken jöttek idáig. Beverekedem magam közéjük, aztán odafent persze megint otthagynak. Nógrád jön, majd a Csurgó forrásnál az elsõ pont. A bringások pihiznek, én csak a pecsétért állok meg. 8:48 van.
Nagyon szép a környék itt. Elkocogok a kálvária mellett, majd kiérek a hatalmas rétre, amin keresztül megy tovább a jelzés. A nagy keresztnél egy idõs pár virágokat helyez el éppen. A bringás csapat ismét elhúz. Ezt majd még párszor eljátszuk.. :) Nagyon jó a tempó, és még tudok rárakni. A Béla rét után újabb bringás csapat fog be, én meg zúgok utánuk. Egy lejtõs résznél megbotlok egy kõben és majdnem felnyalom az utat... csak a kezemen sínyli meg kicsit a bõr. Na eszembe is jut a szó, amit az elején kerestem: careless, vazze! Még jó, hogy hosszú emelkedõ jön a Csóvi felé, vége az eszetlen száguldásnak. A Saj-kút után sorra fogom be a bicajos sporikat a meredek emelkedõn. A többség már javában tol, de van egy-két nagyon elszánt arc. Az egyik elõttem tapossa a pedált, látszik, hogy borzasztó küzdelmes a dolog. Megelõzöm õt is, le is marad, utána viszont utólérek két srácot, akik látszólag még nagyon jól bírják a tekerést. Elképesztõ! Egy tempóban haladunk, egy kemény tempóban. Jön egy még meredekebb rész, amit már nem lehet tekerni, ott eléjük kerülök. Megjegyzem, hogy nagyon jól tolják, erre az a szerény válasz, hogy épp az a baj, hogy tényleg tolják. :) A mögöttük lévõk már rég feladták, szóval panaszra semmi okuk. Vissza is pattannak a nyeregbe és jönnek mögöttem. Én már lihegek elõl, nyomom ami kifér, hogy ne akadályozzam õket a szûk ösvényen. Így mászunk fel együtt egészen a Foltán-keresztig. Brutális a teljesítményük számomra, bringával ilyet bakker.. Pihi nincs, mászok tovább. Az egyik srác utólér és poénból megkérdi, hogy van -e pótbelsõm, mert defektje van. :) Hehhe, na persze, kettõ is itt a camelbak-ben. És hogy belehúz, mert vmit csinálnia kell odafent. Úgy el porzott felfelé a lapos hátsókerékkel, mintha lefele száguldozna. Csak pislogtam. Kár lenne, ha emiatt kellene feladnia. A Csóványosra nagyon jó idõvel érek fel, 10:26-kor kapom a pecsétet. 20,5 km, az több mint 8-as átlag, azannya.
Éreztem is, hogy a kemény tempótól kicsit bedurrantak az izmaim, lefelé óvatoskodok. Még így is remekül haladok, jó állapotban érem el a Nagy-Hideghegyi turistaházat. A bringásokat itt megint utólérem, sõt vissza is elõzöm, mert csak berohanok mosakodni és inni, aztán nyomás tovább. Egy srác indul csak velem együtt, Õ hamar el is teker a messzeségbe. A hosszú-hosszú lejtõn, ami a Kisinóci turistaházig vezet óvatosan sietek. Útközben már rendesen fáradok, idõközben már nagyon meleg is lett én meg itt hosszúnadrágban rohangászok. Sajnos a megszokott tájfutó nadrágom nyugdíjaznom kellett, így most egy kicsit vastagabb nyári hosszúban jöttem, de ég és föld a különbség sajnos... A ponthoz érve olyan szomjas vagyok, hogy még a pecsételést is elhalasztom amíg nem fürdök egyet a ház oldalánál levõ csapnál. Utólér egy futó srác. Elég fittnek tûnik, nem is nagyon pihen, indul tovább.
Nosza, én meg utána. Mögötte futok a mûúton, közben bringások száguldanak el mellettünk. Egy autó elõz le, majd lassít le mellettünk, jól láthatóan a srácnak depózik. Még pár szót is váltanak. Aha.. így már értem a kevés cuccot, ami nála volt. Próbálok lépést tartani, de egyre nehezebben megy. A Kóspallag közepéig tartom még magam, aztán leállok a csapnál megint mosakodni és tölteni friss vizet a tatyóba. Közben a srác el is porzott. Meglepetésemre aztán a falu után a mûutas elágazásnál beérem. Az emelkedõ ösvényen váltunk pár szót. Neki ez az elsõ Maxija, de az elsõ ötvenet már csinálta korábban. Nem tart soká az együtt haladás, kezdek lemaradni, fáradok. Egy egyhe holtpont kezdõdik itt nekem, lassul a tempó is. Beér JB is másodmagával, elporoznak. A Békás réten nyargalok utánuk. Nagyon szép ez a hatalmas mezõ, ahogy körülölelik a Börzsöny csúcsai. Már közel vagyok Törökmezõhöz, azon agyalok, hogy ez a belassulás most nem jött jól, nem fogom elérni a révet. Ha csak az idõn múlna, meg sem állnék a turistaháznál, de az energiám is fogy, a meleg is nõ, itt muszáj dobnom egy kólát. Be is megyek érte a büfébe, nagyon jól esik. A pecsételõ asztal odakint van a parkolónál. Kapok egy almát is, amit el is kezdek jóízûen majszolni, úgy indulok tovább.
Innen gyorsan elérem a Vizes-árkot, amibe jó mélyen le kell ereszkedni, majd felkapaszkodni a másik oldalán. Az ösvény ráadásul elég marasztaló, sûrû szúrós ágak-bogak nehezítik a haladást. Itt kissé sokkol, mikor meglátok egy bringást felfelé tolni. Az a szerencse, hogy a kerítéseket már lebontották és nem kell mászókázni, azt nem tudom hogy abszolválta volna a bringával. Én bicajjal ide biztos nem jöttem volna le. :S Persze lehet, hogy idáig sem jutottam volna el... :)) A Köves-mezõn egy másik bringással futok össze, együtt vágunk neki a mászásnak. Az idõvel már kicsit elúsztam, azt beszéljük, hogy nem nagyon van már esélyünk elérni a két órásat. A srác nem is arra hajtott. A futó aki a Kisinóci háznál elõzött le már jön lefelé visszafelé. Bicajosok is, õk még simán odaérnek. Mi már csak abban reménykedünk, hogy lesz tehermentesítõ járat félkor. Azt még elérnénk. Végül 13:44-re érek fel a csúcsra. Hát ez ennyi, negyed óra alatt nem érek le. Érdeklõdök a pontõröknél, hogy tudnak -e a feles kompról valamit.. hátha. De nem. A dinnye szeletek annyira csábítóak, hogy nem tudok ellenállni, benyomok gyorsan kettõt, aztán indulok tovább a kéken.
Tolom neki lefele, ahogy bírom, még egy utolsó hajrá a pontig. Útközben beérek egy újabb futót, aki már lemondóan lassan kocorászik. Ahogy elhúzok, gyorsít Õ is. Talán adtam egy kis reményt? Abban még persze bíztam, hogy késik az indulás, úgy számoltam óra 10-re érkezek, de mégis az a rémálom látszott valószínûnek, hogy pont le fogom késni... Az utcákon futva már fülelgettem, hátha meghallom a hajó hangját. Az persze sok jót nem jelentene, mert az biztos, hogy nem most érkezik meg a kikötõbe. Pontban 14:10-kor esek be a rév állomásra és a rémálom megelevenedik. A hajó zúgva távolodik, úgy 5 méterre jár a parttól. Ááááá! Basszus, ez nagyon gáz! Pont most érkezik meg a bicajos bajtárs is, csak a másik irányból, neki sem kellett volna sok. Egy pillanat alatt összetörtem, bosszankodva odasétálok az EP-hez. Azt mondják, hogy nem megy mentesítõ sem, szóval dekkolás van és bosszankodás... :) Hiába sikerült jönni egy jó idõt (6:18) ez kevés volt (vagyis sok)... de az bosszantott a legjobban, hogy gyakorlatilag 1-2 percen múlt csak. Leroskadok egy padra és eszek egy fél zsíros deszkát. Közben csak nem hagy nyugodni a dolog, megkérdem a pénztárnál is, hogy biztos nem lehet -e átjutni 3 elõtt valahogy, nem akarok itt dekkolni 50 percet. Egy sétahajó pont most köt ki, de az persze nem fog átmenni a másik oldalra.. Nem járok szerencsével, várni kell. A többikkel meglátunk egy fa motorcsónakot a vizen, árral felfele haladgatnak nagyon lassan. Támadt egy vad ötletem, és szóltam a srácoknak, hogy megpróbálom lestoppolni õket. :D Lementem a partra és integettem a csónak fele. Meglepetésemre nem kellett sokat várni és meg is indultak kifelé. Mikor kiértek, nem kerteltem sokat, rákérdeztem mennyiért vállalnának fuvart, ha egyáltalán... Nem kellett nagyon gyõzködni õket, megkötöttük az üzletet. Állat! Rohantam vissza valakiért, mert 2 fõt vállaltak be. Végül az a srác jött, aki mellett lefelé menet elfutottam. Már robogtunk is át a nagy vizen. Hûûûû, nagyon vagány! Ilyen élményben sem volt még részem a Maxin, ezt legalább biztos nem fogom elfelejteni. ;) Vigyorogtunk végig mint a tejbetök.
Megköszönjük a fuvart és indulunk is tovább. A Fellegvár mászása elég komótosan megyeget, most már piszok meleg van. Alig várom már a csapot, ami fent a parkolóban van. Jópár bringás srác frissít éppen a kútnál, egy gyors ivászatra én is bejelentkezek. Lent a turistaúton elég nagy a forgalom, nem gyõzöm kerülgetni az embereket. A bobpálya parkolójában meglelem a Nagyvillámi pontot is. Gyors papírmunka és már ott sem vagyok.
A kéken a hosszú emelkedõkön nagyon fogy az erõm, éhes vagyok és kicsit fáradt. Nagymaroson alig ettem, és most eszmélek rá, hogy a camelbak-t sem töltöttem fel, sem ott, sem a várnál. A Borjúfõi kilátóba most is kimegyek, mint mindig. Amúgy is túl meredek itt a kék, jobb kerülni a háromszögön. Már alig várom a Csanya-pontot, de mikor felérek, látom, hogy a Moli üres. Ez kicsit lehangol, de emlékszem, hogy tavaly is így jártam és akkor még jobban hiányzott. Hát akkor haladjunk, haladjunk. Csak az volt a gond, hogy egyre rosszabbul viseltem a dolgot. Energia alig, görcshatáron a lábam, elfogyóban a piám. Bedobok egy gélt és egy magnéziumot, de úgy érzem annyit ér, mint ha egy madárijesztõbe kötnék infúziót... kelj fel fafej! A Vízverés-nyerge után utólér egy bicajos, még a szûk ösvény elõtt mellõzzük egymást. A piám közben teljesen elfogy. Frankó, innen még elég sok van a pontig... Nagyon küzdelmesen haladok most már, nem kétséges, hogy eléheztem. Lassan jön el a Papp rét, de onnan már érzem, hogy csak bedöcögök valahogy. Nagyon megviselten érek be a faluba. Csapot keresek annak ellenére, hogy tudom, már nincs messze a vendéglõ sem. A buszfordulónál meglátok egy kék kutat, és megrohamozom! Hû, ez kellett. Egy fiatal bringással együtt érünk a pontra, még Õ is a 2 órás komppal jött át. A srác akivel én átkeltem, már éppen az induláshoz készülõdik. 17:00 van.
Végre egy kis pihenés! Ez itt most igazi kánaán nekem. Kapom a nagyadag levest, plussz még rendelek egy kólát is. Gesztenyepürét is szerettem volna enni, de most nincs, így az kimarad. Lassan töltödöm vissza energiával, a lábaim még mindig nagyon be vannak állva, próbálok kicsit nyújtózni. Fél órát pihenek a padon ülve, közben a bringásokkal beszélgetek. Mikor induláshoz készülve felállok, kicsit a hideg is el kezd rázni. Megerõltetõ volt ez a 70 kili, és jó volt itt pihegni, de most már indulni kell. Bedobok gyorsan egy algopyrint, és feltöltöm a tartályomat vízzel. Na nyomás! A Maxi mindig is itt kezdõdik igazán!
Az elején nem sietek, a lényeg, hogy ismét úton vagyok. Menet közben még tartok egy teljes nagygenerált, gél, magneB6, hátamra neogronarmon, a lábamra bengay. A kencéktõl és a finom levestõl, szinte teljesen újjászületek. Hirtelen nagyon konfortossá válik a haladás. Kényelmesen kocogok Sikáros felé. Ahol le kell térni az elterelt kék jelzésre, szembe találkozok az elsõbálozó sráccal, aki szemmel láthatóan kicsit eltévelygett. Együtt indulunk felfelé. Beszélgetve haladunk, meglepõdök, mikor megtudom, hogy Õ éjfélre tervezi a beérkezést. Hát ez egy nagyon merész terv, és akkor még enyhe voltam. :) A mászás vége felé már lemaradozik, láthatóan nagyon elfáradt. A pontra 19:10-re érünk. Hivatalosan itt csak 8-kor nyitnának. Pár bringás is ott pihen a ponton. Jól esik a zsíros kenyér és az ásványvíz. A ponton levõ hölgy már a következõ pontot reklámozza nekünk, ahol fiatal lányok várnak sütikkel. :) Jól hangzik! Hát akkor talán induljunk! ;) 10 perc pihi után megújult erõkkel indulok lefelé. Az elsõbálozó srác a parkolóban a depójánál töltõdik még, mikor elrobogok mellette.
Zúzás lefelé. Nagyon jól megy, szinte teljesen regenerálódtam. Útközben besötétedik, felszerelem a fejlámpát. A sárgán is elég komoly a tempó, és nagyon élvezem. Egy Belga szám férkõzik be az agyamba, a gyaloglás vége... itt most futás van. "Éjszakai suhanás egyedül.. Ez nagyon pazar". Balra tõlem egy távoli hegycsúcson többször is feltûnik egy torony, ami néha átvillog erre az oldalra is. Elõször azt hittem, hogy valaki a hátam mögött lámpázik... :) Meglepõen gyorsan elérem Lajosforrást, ahol tényleg újabb kánaán vár. A beígért lányok és sütik is megvannak. A bringás srácokat, akik Dobogókõrõl kicsit elõbb elindultak elképesztõ módon utólértem... A sütit forró tea társaságában küldöm le. Az éjszakai 30-asra éppen neveznek páran, már többen el is indultak, pedig a hivatalos rajtidõ még nem jött el. A bringásokkal együtt indulunk, elõször a forráshoz, vizet venni. Itt egy kicsit várakoznunk kell, mert egy pár flakonokat tölt éppen.
Legkomolyabb tempó innen indul. Felfelé a bringások lemaradnak, majd lefelé beérnek. Együtt nyomjuk Csikóváralja felé, szedem a lábam nagyon a zöld kereszten. A srácok szólnak, hogy 13,5 km/h -val robogunk a sötetben. Nem rossz. Pontnál a fõrendezõ úr fogad minket. Én csak egy pecsétre állok meg, aztán indulok tovább. Úgyis beérnek majd a srácok, gondolom. De már Csobánkán járok, mikor még mindig nem látom a fényeiket. Felfelé meglepõen könnyen megy, remek állapotban vagyok. A kutyák itt most szerencsére elkerülnek. Nagyon könnyen és hamar felérek a Kevély-nyeregbe. A pont egy kicsit távolabb van, mint azt megszoktam. Pihenés itt most nincs, irány lefelé.
A köves út kicsit gáz, de egész jól viselem. A Teve szikláknál zene kiabálás hallatszik, a közelben fiatalok buliznak. Átkelek Pilisborosjenõ utcáin, majd megmászom a Köves-bércet. Lefelé a nevéhez hû köves út elég nehéz, de a kondival nincs gond, bírom szusszal. Jó azért betont érni. 10-es út, majd a bekötõút és már meg is kezdem az utolsó nagy mászást. A gyártelepnél 3 kutya fogad ugatva abból kettõ kerítésen kívül van. Faca. Elõször kicsit kerülgetjük egymást, majd be kell vetnem a riasztót, hogy távol tartsam õket. Az utolsó mászás jól megy, de azért persze várom már a tetõt. Onnan a Virágos nyereg már hamar megvan. Pont éjfél van, mikor odaérek az EP-re. Itt találom az éjszakai 30-as elsõ 2 emberét is. Szólnak, hogy önkiszolgáló pecsét van, a pontõrök a sátorból nem jönnek ki. Pecsételek magamnak, írok négy nagy nullát is a rublikába, majd együtt indulunk el a sárgán.
Az egyik srác jól bírja még a kocogást, a másik nem annyira, de a terepet egyikõjük sem ismeri. Beszélgetünk lefelé és bele-bele kocogunk. Itt most tudnék gyorsabban is menni érzem. Most a lenti úton megyek, ami elvileg ki is van szalagozva, nem a sárgán, mint tavaly. A szalagozás azonban tényleg csak elméleti. A Határnyereg elõtt elmagyarázom a srácoknak a hátra levõ utat, majd búcsút intek nekik. Most már talán eltalálnak a célig. Ismét zúzás. Macis parkoló, cédrus, utcák és végül a cél!! Juhé! 0:45 van, második gyalogosként érek be. A bringás srác, akivel együtt késtem le a 2 órás kompot, szintén itt van a célban. Már várt engem. :) Kapok finom virslit és egy furi bordó tea kíséretében lenyomom. Isteni! Kis pihi, közben beérnek a 30-as srácok is, akiket végül el is fuvarozok Pestre.
Hogy milyen volt a tizedik utólag? Flawless. Soha rosszabbat! Voltak kemény pillanatok, de óriási élmény maradt. Jó érzés, hogy megint nem múlt el év Maxi nélkül. Köszönet a rendezésért!
Pénteken olyan infó röppen fel a topikban, hogy 7 órától már lehet rajtolni. Ezen felbuzdulva elhatározom, hogy egyel korábbi vonattal utazok le, mint szoktam. A kis piroson zötykölõdve mellettem egy idõs túratárs erõsen készül a mai napra. Elõvesz egy régebbi itinert, egy tollat, egy !számológépet! és egy papírt és valami iszonyat nagy matekozásba kezd. Ahogy nézem idõtervet készít és ahogy elnézem ez betonbiztos lesz... :) 7 elõtt meg is érkezünk a Magyarkút állomásra. Nincs úgy tele a vonat, mint a késõbbi szokott lenni. Elõl loholok, elsõként érkezek a rajtba... vagyis a helyre, ahol szokott lenni, de még sehol senki... Mint megtudjuk, még ébredeznek odabent. Hát itt nem lesz 7 órás rajt egyik távon sem. Sebaj, így legalább bõven van idõm kajálni és összeszedni magam. Közben lassan alakulnak a dolgok, fél 8 körül már az 50-esek indulhatnak. Végül 7:50-kor nevezhetünk mi is.
Én 7:53-kor vágok neki a távnak. Nagyon frusztrált, hogy majdnem pont 6 órám van Nagymarosra érni a 14:00-s komphoz. Tavaly nagyon jól ment az elsõ 50, és akkor 6:30 kellett hozzá. Borzalmasan kellene tolni, hogy odaérjek. Nem vagyok kipihenve mostanában, úgyhogy kicsit aggódtam. Na majd meglátjuk. Ennyire a mezõny elején még nem indultam, de tetszett. Ahol a kék balra felfele letér a szekérútról beér egy gyorsabb futókontingens, meg két bringás. Letérek a Kõ-hegy fele és hallom, ahogy az egyik futó kiabál a többieknek, hogy tovább egyenesen, egyenesen! :S Na szép! A bringások mormognak valamit, és jönnek utánam. Toltam felfelé, ahogy kell, és jól is haladtam. Azon kezdtem el agyalni, hogy milyennek szeretném a mai menetet.. egy megfelelõ szót kerestem rá, nem tudom miért pont angolul... flawless? Áh, Maxi sima ügy? Nem hinném... Painless? - na ja, pain az lesz.. de nem találtam a megfelelõt. A tetõre úgy értem fel, hogy azt hittem még odébb lesz és tovább mentem ahol jobbra kell fordulni a jelzéssel. A kis faépítményt ami itt megbújik talán még nem is láttam eddig.. furi. Na spuri lefelé. Senkivel sem találkozok útközben, csak miután már átkelek a vasúti sineket a hegy aljában. Egy nagyobb bringás csapat küzd felfelé az emelkedõn... Õk nem a kéken jöttek idáig. Beverekedem magam közéjük, aztán odafent persze megint otthagynak. Nógrád jön, majd a Csurgó forrásnál az elsõ pont. A bringások pihiznek, én csak a pecsétért állok meg. 8:48 van.
Nagyon szép a környék itt. Elkocogok a kálvária mellett, majd kiérek a hatalmas rétre, amin keresztül megy tovább a jelzés. A nagy keresztnél egy idõs pár virágokat helyez el éppen. A bringás csapat ismét elhúz. Ezt majd még párszor eljátszuk.. :) Nagyon jó a tempó, és még tudok rárakni. A Béla rét után újabb bringás csapat fog be, én meg zúgok utánuk. Egy lejtõs résznél megbotlok egy kõben és majdnem felnyalom az utat... csak a kezemen sínyli meg kicsit a bõr. Na eszembe is jut a szó, amit az elején kerestem: careless, vazze! Még jó, hogy hosszú emelkedõ jön a Csóvi felé, vége az eszetlen száguldásnak. A Saj-kút után sorra fogom be a bicajos sporikat a meredek emelkedõn. A többség már javában tol, de van egy-két nagyon elszánt arc. Az egyik elõttem tapossa a pedált, látszik, hogy borzasztó küzdelmes a dolog. Megelõzöm õt is, le is marad, utána viszont utólérek két srácot, akik látszólag még nagyon jól bírják a tekerést. Elképesztõ! Egy tempóban haladunk, egy kemény tempóban. Jön egy még meredekebb rész, amit már nem lehet tekerni, ott eléjük kerülök. Megjegyzem, hogy nagyon jól tolják, erre az a szerény válasz, hogy épp az a baj, hogy tényleg tolják. :) A mögöttük lévõk már rég feladták, szóval panaszra semmi okuk. Vissza is pattannak a nyeregbe és jönnek mögöttem. Én már lihegek elõl, nyomom ami kifér, hogy ne akadályozzam õket a szûk ösvényen. Így mászunk fel együtt egészen a Foltán-keresztig. Brutális a teljesítményük számomra, bringával ilyet bakker.. Pihi nincs, mászok tovább. Az egyik srác utólér és poénból megkérdi, hogy van -e pótbelsõm, mert defektje van. :) Hehhe, na persze, kettõ is itt a camelbak-ben. És hogy belehúz, mert vmit csinálnia kell odafent. Úgy el porzott felfelé a lapos hátsókerékkel, mintha lefele száguldozna. Csak pislogtam. Kár lenne, ha emiatt kellene feladnia. A Csóványosra nagyon jó idõvel érek fel, 10:26-kor kapom a pecsétet. 20,5 km, az több mint 8-as átlag, azannya.
Éreztem is, hogy a kemény tempótól kicsit bedurrantak az izmaim, lefelé óvatoskodok. Még így is remekül haladok, jó állapotban érem el a Nagy-Hideghegyi turistaházat. A bringásokat itt megint utólérem, sõt vissza is elõzöm, mert csak berohanok mosakodni és inni, aztán nyomás tovább. Egy srác indul csak velem együtt, Õ hamar el is teker a messzeségbe. A hosszú-hosszú lejtõn, ami a Kisinóci turistaházig vezet óvatosan sietek. Útközben már rendesen fáradok, idõközben már nagyon meleg is lett én meg itt hosszúnadrágban rohangászok. Sajnos a megszokott tájfutó nadrágom nyugdíjaznom kellett, így most egy kicsit vastagabb nyári hosszúban jöttem, de ég és föld a különbség sajnos... A ponthoz érve olyan szomjas vagyok, hogy még a pecsételést is elhalasztom amíg nem fürdök egyet a ház oldalánál levõ csapnál. Utólér egy futó srác. Elég fittnek tûnik, nem is nagyon pihen, indul tovább.
Nosza, én meg utána. Mögötte futok a mûúton, közben bringások száguldanak el mellettünk. Egy autó elõz le, majd lassít le mellettünk, jól láthatóan a srácnak depózik. Még pár szót is váltanak. Aha.. így már értem a kevés cuccot, ami nála volt. Próbálok lépést tartani, de egyre nehezebben megy. A Kóspallag közepéig tartom még magam, aztán leállok a csapnál megint mosakodni és tölteni friss vizet a tatyóba. Közben a srác el is porzott. Meglepetésemre aztán a falu után a mûutas elágazásnál beérem. Az emelkedõ ösvényen váltunk pár szót. Neki ez az elsõ Maxija, de az elsõ ötvenet már csinálta korábban. Nem tart soká az együtt haladás, kezdek lemaradni, fáradok. Egy egyhe holtpont kezdõdik itt nekem, lassul a tempó is. Beér JB is másodmagával, elporoznak. A Békás réten nyargalok utánuk. Nagyon szép ez a hatalmas mezõ, ahogy körülölelik a Börzsöny csúcsai. Már közel vagyok Törökmezõhöz, azon agyalok, hogy ez a belassulás most nem jött jól, nem fogom elérni a révet. Ha csak az idõn múlna, meg sem állnék a turistaháznál, de az energiám is fogy, a meleg is nõ, itt muszáj dobnom egy kólát. Be is megyek érte a büfébe, nagyon jól esik. A pecsételõ asztal odakint van a parkolónál. Kapok egy almát is, amit el is kezdek jóízûen majszolni, úgy indulok tovább.
Innen gyorsan elérem a Vizes-árkot, amibe jó mélyen le kell ereszkedni, majd felkapaszkodni a másik oldalán. Az ösvény ráadásul elég marasztaló, sûrû szúrós ágak-bogak nehezítik a haladást. Itt kissé sokkol, mikor meglátok egy bringást felfelé tolni. Az a szerencse, hogy a kerítéseket már lebontották és nem kell mászókázni, azt nem tudom hogy abszolválta volna a bringával. Én bicajjal ide biztos nem jöttem volna le. :S Persze lehet, hogy idáig sem jutottam volna el... :)) A Köves-mezõn egy másik bringással futok össze, együtt vágunk neki a mászásnak. Az idõvel már kicsit elúsztam, azt beszéljük, hogy nem nagyon van már esélyünk elérni a két órásat. A srác nem is arra hajtott. A futó aki a Kisinóci háznál elõzött le már jön lefelé visszafelé. Bicajosok is, õk még simán odaérnek. Mi már csak abban reménykedünk, hogy lesz tehermentesítõ járat félkor. Azt még elérnénk. Végül 13:44-re érek fel a csúcsra. Hát ez ennyi, negyed óra alatt nem érek le. Érdeklõdök a pontõröknél, hogy tudnak -e a feles kompról valamit.. hátha. De nem. A dinnye szeletek annyira csábítóak, hogy nem tudok ellenállni, benyomok gyorsan kettõt, aztán indulok tovább a kéken.
Tolom neki lefele, ahogy bírom, még egy utolsó hajrá a pontig. Útközben beérek egy újabb futót, aki már lemondóan lassan kocorászik. Ahogy elhúzok, gyorsít Õ is. Talán adtam egy kis reményt? Abban még persze bíztam, hogy késik az indulás, úgy számoltam óra 10-re érkezek, de mégis az a rémálom látszott valószínûnek, hogy pont le fogom késni... Az utcákon futva már fülelgettem, hátha meghallom a hajó hangját. Az persze sok jót nem jelentene, mert az biztos, hogy nem most érkezik meg a kikötõbe. Pontban 14:10-kor esek be a rév állomásra és a rémálom megelevenedik. A hajó zúgva távolodik, úgy 5 méterre jár a parttól. Ááááá! Basszus, ez nagyon gáz! Pont most érkezik meg a bicajos bajtárs is, csak a másik irányból, neki sem kellett volna sok. Egy pillanat alatt összetörtem, bosszankodva odasétálok az EP-hez. Azt mondják, hogy nem megy mentesítõ sem, szóval dekkolás van és bosszankodás... :) Hiába sikerült jönni egy jó idõt (6:18) ez kevés volt (vagyis sok)... de az bosszantott a legjobban, hogy gyakorlatilag 1-2 percen múlt csak. Leroskadok egy padra és eszek egy fél zsíros deszkát. Közben csak nem hagy nyugodni a dolog, megkérdem a pénztárnál is, hogy biztos nem lehet -e átjutni 3 elõtt valahogy, nem akarok itt dekkolni 50 percet. Egy sétahajó pont most köt ki, de az persze nem fog átmenni a másik oldalra.. Nem járok szerencsével, várni kell. A többikkel meglátunk egy fa motorcsónakot a vizen, árral felfele haladgatnak nagyon lassan. Támadt egy vad ötletem, és szóltam a srácoknak, hogy megpróbálom lestoppolni õket. :D Lementem a partra és integettem a csónak fele. Meglepetésemre nem kellett sokat várni és meg is indultak kifelé. Mikor kiértek, nem kerteltem sokat, rákérdeztem mennyiért vállalnának fuvart, ha egyáltalán... Nem kellett nagyon gyõzködni õket, megkötöttük az üzletet. Állat! Rohantam vissza valakiért, mert 2 fõt vállaltak be. Végül az a srác jött, aki mellett lefelé menet elfutottam. Már robogtunk is át a nagy vizen. Hûûûû, nagyon vagány! Ilyen élményben sem volt még részem a Maxin, ezt legalább biztos nem fogom elfelejteni. ;) Vigyorogtunk végig mint a tejbetök.
Megköszönjük a fuvart és indulunk is tovább. A Fellegvár mászása elég komótosan megyeget, most már piszok meleg van. Alig várom már a csapot, ami fent a parkolóban van. Jópár bringás srác frissít éppen a kútnál, egy gyors ivászatra én is bejelentkezek. Lent a turistaúton elég nagy a forgalom, nem gyõzöm kerülgetni az embereket. A bobpálya parkolójában meglelem a Nagyvillámi pontot is. Gyors papírmunka és már ott sem vagyok.
A kéken a hosszú emelkedõkön nagyon fogy az erõm, éhes vagyok és kicsit fáradt. Nagymaroson alig ettem, és most eszmélek rá, hogy a camelbak-t sem töltöttem fel, sem ott, sem a várnál. A Borjúfõi kilátóba most is kimegyek, mint mindig. Amúgy is túl meredek itt a kék, jobb kerülni a háromszögön. Már alig várom a Csanya-pontot, de mikor felérek, látom, hogy a Moli üres. Ez kicsit lehangol, de emlékszem, hogy tavaly is így jártam és akkor még jobban hiányzott. Hát akkor haladjunk, haladjunk. Csak az volt a gond, hogy egyre rosszabbul viseltem a dolgot. Energia alig, görcshatáron a lábam, elfogyóban a piám. Bedobok egy gélt és egy magnéziumot, de úgy érzem annyit ér, mint ha egy madárijesztõbe kötnék infúziót... kelj fel fafej! A Vízverés-nyerge után utólér egy bicajos, még a szûk ösvény elõtt mellõzzük egymást. A piám közben teljesen elfogy. Frankó, innen még elég sok van a pontig... Nagyon küzdelmesen haladok most már, nem kétséges, hogy eléheztem. Lassan jön el a Papp rét, de onnan már érzem, hogy csak bedöcögök valahogy. Nagyon megviselten érek be a faluba. Csapot keresek annak ellenére, hogy tudom, már nincs messze a vendéglõ sem. A buszfordulónál meglátok egy kék kutat, és megrohamozom! Hû, ez kellett. Egy fiatal bringással együtt érünk a pontra, még Õ is a 2 órás komppal jött át. A srác akivel én átkeltem, már éppen az induláshoz készülõdik. 17:00 van.
Végre egy kis pihenés! Ez itt most igazi kánaán nekem. Kapom a nagyadag levest, plussz még rendelek egy kólát is. Gesztenyepürét is szerettem volna enni, de most nincs, így az kimarad. Lassan töltödöm vissza energiával, a lábaim még mindig nagyon be vannak állva, próbálok kicsit nyújtózni. Fél órát pihenek a padon ülve, közben a bringásokkal beszélgetek. Mikor induláshoz készülve felállok, kicsit a hideg is el kezd rázni. Megerõltetõ volt ez a 70 kili, és jó volt itt pihegni, de most már indulni kell. Bedobok gyorsan egy algopyrint, és feltöltöm a tartályomat vízzel. Na nyomás! A Maxi mindig is itt kezdõdik igazán!
Az elején nem sietek, a lényeg, hogy ismét úton vagyok. Menet közben még tartok egy teljes nagygenerált, gél, magneB6, hátamra neogronarmon, a lábamra bengay. A kencéktõl és a finom levestõl, szinte teljesen újjászületek. Hirtelen nagyon konfortossá válik a haladás. Kényelmesen kocogok Sikáros felé. Ahol le kell térni az elterelt kék jelzésre, szembe találkozok az elsõbálozó sráccal, aki szemmel láthatóan kicsit eltévelygett. Együtt indulunk felfelé. Beszélgetve haladunk, meglepõdök, mikor megtudom, hogy Õ éjfélre tervezi a beérkezést. Hát ez egy nagyon merész terv, és akkor még enyhe voltam. :) A mászás vége felé már lemaradozik, láthatóan nagyon elfáradt. A pontra 19:10-re érünk. Hivatalosan itt csak 8-kor nyitnának. Pár bringás is ott pihen a ponton. Jól esik a zsíros kenyér és az ásványvíz. A ponton levõ hölgy már a következõ pontot reklámozza nekünk, ahol fiatal lányok várnak sütikkel. :) Jól hangzik! Hát akkor talán induljunk! ;) 10 perc pihi után megújult erõkkel indulok lefelé. Az elsõbálozó srác a parkolóban a depójánál töltõdik még, mikor elrobogok mellette.
Zúzás lefelé. Nagyon jól megy, szinte teljesen regenerálódtam. Útközben besötétedik, felszerelem a fejlámpát. A sárgán is elég komoly a tempó, és nagyon élvezem. Egy Belga szám férkõzik be az agyamba, a gyaloglás vége... itt most futás van. "Éjszakai suhanás egyedül.. Ez nagyon pazar". Balra tõlem egy távoli hegycsúcson többször is feltûnik egy torony, ami néha átvillog erre az oldalra is. Elõször azt hittem, hogy valaki a hátam mögött lámpázik... :) Meglepõen gyorsan elérem Lajosforrást, ahol tényleg újabb kánaán vár. A beígért lányok és sütik is megvannak. A bringás srácokat, akik Dobogókõrõl kicsit elõbb elindultak elképesztõ módon utólértem... A sütit forró tea társaságában küldöm le. Az éjszakai 30-asra éppen neveznek páran, már többen el is indultak, pedig a hivatalos rajtidõ még nem jött el. A bringásokkal együtt indulunk, elõször a forráshoz, vizet venni. Itt egy kicsit várakoznunk kell, mert egy pár flakonokat tölt éppen.
Legkomolyabb tempó innen indul. Felfelé a bringások lemaradnak, majd lefelé beérnek. Együtt nyomjuk Csikóváralja felé, szedem a lábam nagyon a zöld kereszten. A srácok szólnak, hogy 13,5 km/h -val robogunk a sötetben. Nem rossz. Pontnál a fõrendezõ úr fogad minket. Én csak egy pecsétre állok meg, aztán indulok tovább. Úgyis beérnek majd a srácok, gondolom. De már Csobánkán járok, mikor még mindig nem látom a fényeiket. Felfelé meglepõen könnyen megy, remek állapotban vagyok. A kutyák itt most szerencsére elkerülnek. Nagyon könnyen és hamar felérek a Kevély-nyeregbe. A pont egy kicsit távolabb van, mint azt megszoktam. Pihenés itt most nincs, irány lefelé.
A köves út kicsit gáz, de egész jól viselem. A Teve szikláknál zene kiabálás hallatszik, a közelben fiatalok buliznak. Átkelek Pilisborosjenõ utcáin, majd megmászom a Köves-bércet. Lefelé a nevéhez hû köves út elég nehéz, de a kondival nincs gond, bírom szusszal. Jó azért betont érni. 10-es út, majd a bekötõút és már meg is kezdem az utolsó nagy mászást. A gyártelepnél 3 kutya fogad ugatva abból kettõ kerítésen kívül van. Faca. Elõször kicsit kerülgetjük egymást, majd be kell vetnem a riasztót, hogy távol tartsam õket. Az utolsó mászás jól megy, de azért persze várom már a tetõt. Onnan a Virágos nyereg már hamar megvan. Pont éjfél van, mikor odaérek az EP-re. Itt találom az éjszakai 30-as elsõ 2 emberét is. Szólnak, hogy önkiszolgáló pecsét van, a pontõrök a sátorból nem jönnek ki. Pecsételek magamnak, írok négy nagy nullát is a rublikába, majd együtt indulunk el a sárgán.
Az egyik srác jól bírja még a kocogást, a másik nem annyira, de a terepet egyikõjük sem ismeri. Beszélgetünk lefelé és bele-bele kocogunk. Itt most tudnék gyorsabban is menni érzem. Most a lenti úton megyek, ami elvileg ki is van szalagozva, nem a sárgán, mint tavaly. A szalagozás azonban tényleg csak elméleti. A Határnyereg elõtt elmagyarázom a srácoknak a hátra levõ utat, majd búcsút intek nekik. Most már talán eltalálnak a célig. Ismét zúzás. Macis parkoló, cédrus, utcák és végül a cél!! Juhé! 0:45 van, második gyalogosként érek be. A bringás srác, akivel együtt késtem le a 2 órás kompot, szintén itt van a célban. Már várt engem. :) Kapok finom virslit és egy furi bordó tea kíséretében lenyomom. Isteni! Kis pihi, közben beérnek a 30-as srácok is, akiket végül el is fuvarozok Pestre.
Hogy milyen volt a tizedik utólag? Flawless. Soha rosszabbat! Voltak kemény pillanatok, de óriási élmény maradt. Jó érzés, hogy megint nem múlt el év Maxi nélkül. Köszönet a rendezésért!
2009. szeptember 6., vasárnap
fotók még...
a járgányról. Sajnos nem volt időm rendesen kipróbálni a hétvégén, de pár új fotó azért készült róla.
2009. szeptember 4., péntek
2009. augusztus 31., hétfő
Új bringa a láthatáron
A Nati túra után úgy éreztem, hogy a Mundót nem akarom ilyenekkel szétgyilkolni ezért be kell szereznem egy hegyre való gépet is. A múlthéten nézelődtem bicaj ügyben, olvasgattam mindenféle hasznos tesztet, ilyesmit. Választék volt bőven, szinte mindenkinek van hobbi kategóriás jobbfajta típusa. Meridát (Matts, TFS), Gepidát (Sirmium), GT-t (Avalanche) és természetesen Trek-eket nézegettem leginkább. A Meridák szépek de átlagosak, a Sirmium a legolcsóbb, jó is, de még a Mundóm is szebb nála, a GT tökéletes és messze a legszebb bringa, a Trek pedig a legjobb felszereltségű. Naná, hogy a GT mellett voksoltam és pénteken elmentem nézelődni a Berguson-ba. Élőben is nagyon tetszett (bár ott csak fehérben volt éppen), remek vételnek tűnik az ár/teljesítménye alapján.
Hétvégén aludtam rá még párat, végül ma (hétfő) visszamentem megrendelni. Azt ígérték 7végére meglesz.
Hétvégén aludtam rá még párat, végül ma (hétfő) visszamentem megrendelni. Azt ígérték 7végére meglesz.
2009. augusztus 23., vasárnap
Gyermely környéki ládázás
Elmentünk megkeresni két ládát a Gerecsében. Először Gyarmatpusztára indultunk, ahol a kápolnától nem messze megtaláltuk eddigi legszebb ládánkat.
Egy valódi faládikó, tényleg olyan, mint egy kis kincsesláda. Timi nagy örömére még egy törpöt is találtunk benne, szóval igencsak tetszett ez a kes.
Innen átmentünk a gyermelyi horgásztóhoz és megkerestük a közelben megbújó ládát. Érdekes, hogy szomorinak mondja megát, pedig nem az. :)
Körbesétáltuk a tavat, jó kis kiránduló időnk volt.
Ráadásnak még pár szép kis fogást is megnézhettünk.
További képek
Egy valódi faládikó, tényleg olyan, mint egy kis kincsesláda. Timi nagy örömére még egy törpöt is találtunk benne, szóval igencsak tetszett ez a kes.
Innen átmentünk a gyermelyi horgásztóhoz és megkerestük a közelben megbújó ládát. Érdekes, hogy szomorinak mondja megát, pedig nem az. :)
Körbesétáltuk a tavat, jó kis kiránduló időnk volt.
Ráadásnak még pár szép kis fogást is megnézhettünk.
További képek
2009. augusztus 21., péntek
Nati emléktúra a Pilisben
Nagyon megtetszett a kiírása ennek a túrának, így be is terveztem. Előző nap futottam egy szolidat átmozgatásképpen, de ez még semmit nem garantált. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak majd ezen a túrán, hiszen ez volt életem második bicajos teljesítménytúrája. Az első meg már réges régen volt, szóval újrakezdő üzemmódban csak a babatávot mertem bevállalni, ami itt 70km volt. A hosszú 90km. De nem csak magam miatt voltak kételyeim. A bringám sem egy igazi terep-gép. De azért reméltem, hogy helytállunk majd mindketten. Vasárnap még szóltam Petinek is, hátha érdekli, aki hétfőn be is nevezett. Így péntek reggel ketten indultunk Csobánkára. A verdába kényelmesen elfértünk, mi elől, a bringák hátul. Milyen hasznos tud lenni egy nagy kombi... ;)
A rajthelyhez nagyon közel állunk meg, de nem a Fő utcán, hanem egy kisebb mellékutcában. Itt kényelmesen kipakolászunk, készülődünk, majd odatekerünk a rajthelyül szolgáló Láry-Fáry étteremhez. Tömeg nincs, de azt látni, hogy jó helyre jöttünk. Bringák pihennek falnak támasztva a kis udvarban. A nevezés fent a teraszon gyorsan lezajlik mivel előneveztünk. Egy aláírás után megkapjuk a túrafüzetet és a speciálisan erre az alkalomra készített remek kis bicajos kulacsot. Klassz. Mivel hoztunk azért sajátot, az új szerzemény a hátizsákba kerül. A füzet meglepően bőszavú, korrekt leírás (ki fogja ezt olvasgatni a bringán útközben?), EP nyitvatartások, szint metszet, térkép részletek. Korrekt. Végső simítások a felszerelésen, majd indulás.
Rajt idő regisztráció és már tekerünk is felfelé a főúton. Eszembe jut, hogy be kéne kapcsolni a GPS-t is, így egy pár méter lemaradt a trackből a kezdésnél. Nagyon jól mutat a kormányra szerelve a kis Oregon. Jó szolgálatot tesz már az elején is, olvasgatás nélkül kanyagunk az utcákban. A Mária utca aztán szépen emelkedni kezd. Már most brutál meleg van a napon, mi lesz itt később? Peti rögtön be is vágja a sisakot a hátizsákjába, nem bírja a fején tartani a hivatalosan kötelező felszerelést. Durvul a meredekség, az első kerék meg-megemelkedik, néhol ki kell állni a nyeregből.
Fent az elágazásnál 3 srác pihenget. Egy pillanatra mi is eljátszunk a gondolattal, aztán elhessegetjük és nyomjuk tovább immáron egy sokkal kényelmesebb széles földúton. Ezt a Kinizsiről már jól ismerem, hiszen itt megy a kék jelzés is. Igaz, hogy még mindig emelkedünk, de nagyon enyhén, így jól haladunk. Menet közben furcsa zörgésre leszünk figyelmesek, ami a bringámról jön. A tetőn félre kell állnom, hogy meghúzzak pár csavart, mert kilazult a kulacstartóm. A rázós út levisz minket a Szántói-nyeregbe. Itt tükörsima aszfalt fogad minket, amin leszáguldunk Pilisszentkeresztre. Itt hamar meg is leljük az első ellenőrző pontot a cukrászdánál.
Jó a hangulat, a pontőr srácok nagyon jófejek. Alaposan végignézegetik a gépeket. Az Oregon is kap egy-két dícsérő szót.
Kapunk egy pogácsát, amit be is nyomunk jóízűen. A kulacsokat újratöltjük a kis kertben levő csapból.
A bringákra szerelt rajtszámunkra kapunk egy lyukasztást a gyalogos túrákról megszokott pecsét helyett. Beszélgetünk még egy darabig, aztán elbúcsúzunk és nekivágunk egy kemény 5km-es emelkedőnek a Két-bükkfa-nyeregig.
Igaz, hogy hosszan emelkedik az út, viszont nem olyan meredek és aszfalt, szóval lehet haladni. Viszont időközben már elég meleg lett, úgy izzadunk mint egy ló. Peti 50 méterenként törölgeti a szemüvegét, mert nem lát semmit a szemébe csorgó sós-létől. :) Nekem egy kicsit felfogja a sisak az izzadságot, de azért én is kapok a szemembe. Elhalad mellettünk egy igen szép veterán autó-konvoj. Jujj, de szépek vagytok! Végül felérünk, és letérünk balra a sorompó fele, ahol megleljük a 2. EP-t.
Itt is van frissítés, víz és szőlőcukor formájában.
Innen egy jó minőségű aszfaltos úton indulunk lefelé. Száguldhatunk 4,5 km-t a Hoffmann vadászházig, ahol letérünk egy emelkedő földútra. Megkerüljük a Szakó-nyerget, majd a Rám-hegy felé vesszük az irányt.
Elzúgunk a híres fa kapu mellett, majd egy elég rázós köves úton gurulunk lefelé tovább. A kilátás gyönyörű innen.
Sajnálom a bringát, itt érzem először, hogy Ő tényleg kevés ilyen terepre. Ugrál a lánc, pattog a hátsó váltó, izzanak a fékek, nyöszörög a teló.
Hú, remélem egyben marad, mire leérünk. Persze kicsit szítjuk is a helyzetet, mert a körülményekhez képest azért eresztjük lefele. El is mellőzünk egy párost, akik nem ilyen galádok és tolják lefelé a gépeket. Nagy megkönnyebbülés végül leérni a Rám szakadék bejáratához. Itt a 3. EP.
A már megszokott víz és szőlőcukor mellé itt egy csokit is kapunk, ami tudjuk, hogy nagyon jól jön a következő emelkedős szakasz előtt. Nem is variálunk vele, betoljuk rögtön.
Egy jópofa kiskutya nekiáll módszeresen sorban mindekitől kaját kunyerálni. :) Még mutatványokra is képes az ügy érdekében... jókat mosolygunk rajta.
Kicsit nehezen szakadunk el a remek kis ponttól, de hát indulni kell. Irány a Szőke-forrás-völgy. Felfelé!
Meglepően jól haladunk, nehezebbnek gondoltam ezt a szakaszt, mint amilyen valójában volt. Jól tekerhető enyhe emelkedő, oldalt pedig a csodás völgy látványa kísért minket. Egyszer csak futók tűnnek fel velünk szemben, akiket felismerni vélek! Hogy mik vannak?? Anna és Tamás nyomják lefelé keményen, mikor üdvözlöm őket. Alig ismernek meg, így bicajos szerkóban, amit nem is csodállok... :) Furi, hogy egy bringás tt-n is futó ismerősökkel találkozok. :D Ők nem találtak tt-t erre a napra, magánedzést tartanak. Elköszönünk és nyomjuk tovább felfelé. Meglepődök, amikor átbukunk a hegyen és lejteni kezd az út. Valahogy túl hamar odaértünk, hosszabbnak gondoltam ezt a szakaszt. Ennek persze örültem nagyon, mert megint gyorsulhattunk kicsit.
Mellőzzük a Sikárosi-rétet és elérünk egy elágazást, ahonnan újra másznunk kell Pilisszentlászlóig. Ez az út azonban szép síma, könnyedén -igaz lassan- tekerünk felfelé. Izzasztó a hőség. Elérjük a Kis Rigó vendéglő parkolóját, ahol egy közkútnál nyomunk egy kis frissítést magunknak. Jól esik a mosdás, piszok meleg van.
Tövább gurulunk. Először le, majd a falu végétől újabb mászás indul. Egy szembe jövő bringás bíztat minket, gondolom a rajtszámot látván, hogy már nincs sok az emelkedőből. Elértük a Pilisszentlászlói hegytetőt, ahol azonban letértünk balra egy másik útra, ami egy darabig tovább emelkedett. Na itt már eléggé elfáradtunk. Utólért minket egy négyfős keménymag, Ők jól nyomták felfelé. Végül átbuktunk a hegyen és gurulhattunk le egészen a Pap-rétig, ahol várt minket a 4. EP.
Itt válik ketté a két táv is. Jó sokan pihennek a pontnál, egy igazi kis oázis van itt. Árnyékot adó fák tövében majszolgatjuk az újabb csokit, amit kaptunk. Víz, szőlőcukor itt is van, megtöltjük a kulacsokat újra. Egy nagyobb pihi után a rövidtávos útvonalon távozunk a pontról.
Újabb száguldás indul, jó hosszan, egészen Szentendre széléig. Az utat eddig is tökéletesen jelezték a szervezők, de innnentől vesszük csak igazán hasznát a terepre vestett nyilacskáknak. Áttérünk egy tekergőző földútra.
Keresztezünk egy újabb aszfalt utat és megkezdjük a kő kemény emelkedést a Dobos hegyre. Petinek itt már görcsbe áll a lába, nekem is küzdeni kell. A nap tűz odafentről és itt nyílt a terep is. Csorog rólunk a víz. Utólér minket több kisebb csapat is, együtt érünk fel a csúcson levő ponthoz. 5. EP: Dobos-hegyi vízmű
Itt is van egy kék kút, amiből gyorsan cserélünk is vizet. Sokat nem időzünk, elindulunk lefelé egy köves földúton.
Egy olyan úton haladunk, ami nincs rajta a térképemen. Viszont itt jó hasznát veszem a szervezők által előre legyártott és honlapra feltöltött track-nek, amin jól látom merre megyünk majd. Persze a navigálással egyébként sem lenne gond, a GPS csak több biztonságot ad, a földre, kövekre fújt irányjelző nyilak végig kivállóan mutatják a helyes utat. Átkavargunk a Pomázra vezető műútra, és azon könnyedén betekerünk.
Miután átkeltünk a főúton, egy egészen elképesztő meredekségű út tűnik fel előttünk. Bakker mi ez itt? Én ezen fel nem bírok tekerni az fix, nem is erőlködök, már az aljában leszállok és tolom a bringát. Peti nekiáll tekerni, a felénél begörcsöl, onnan Ő is tol. Ez egy komoly utca. :) Fent már barátságos földúton tekerünk tovább az utolsó nagy emelkedő felé, a Majdán nyereg irányába.
Szép a táj, nyílt a terep, technikás az út. Amikor emelkedni kezd, az út minősége rosszabbodik, itt nem nagyon lehet tekerni, megint le kell szállnunk. Én nem bánom, egyre meredekebb és meredekebb az út. A pontőrlányok már messziről fotóznak mindenkit vigyorogva a hegycsúcsról. A galádok! Mi meg alig élünk, ömlik rólunk az izzadtság. :) 6. EP. Miközben szúrják a lyukakat, figyelmeztetnek, hogy innen lefelé elég köves az út, rázós lesz. Nosza had lássuk, megyünk is tovább.
Tényleg nagyon oda kell figyelni, nem semmi itt az út. Már fárad a kezünk is. Aztán betont érünk és minden végtelenül egyszerűvé válik. Gurulunk gurulunk Csobánka utcáin, és azon vesszük észre magunkat, hogy egyszer csak visszaértünk abba az utcába, ahonnan indultunk. Innen már nincs messze a cél. 5:34 lett az összidőnk. Jobb mint amit vártam. Csodás!
Gyors regisztráció, aztán megyünk is fel az emeleti teraszra, ahol megkapjuk a meleg kaját. Egy tál valamilyen tésztát, ami nagyon finom, majd egy hatalmas szilvás-meggyes rétest, ami meg egyenesen isteni. Asztalonként jár még egy kancsó jéghideg limonádé is. Jó étvággyal elfogyasztjuk az ételeket, és élményekben gazdagon indulunk hazafelé.
Egy kiváló bringás túrát sikerült összehoznia a lelkes rendező gárdának. Iszonyatosan jól éreztük magunkat. Minden tökéletes volt, első rendezésnek igazán hibátlan. Az extra jelzések mindig ott voltak, mikor kellett, az ellátás bőséges, az útvonal tökéletes, a pontőrök kedvesek, jókedvűek. Végül a bringa is jól bírta és én is. Még csak izomlázam sem lett. Nagyon köszönjük a rendezést, reméljük lesz még alkalmunk jönni legközelebb is! Ez állat volt!
Táv az órám szerint: 71,3 km
max 57,4 km/h
ave 14,7 km/h
GPS szerint: 67,5 km
netto ido: 4:49, allas ido: 45 perc
max 56,1 km/h
ave 12,1 km/h
Az igazság valószínűleg a kettő között lesz, Peti oraja pl 69 km-t mért.
További képek
Videó:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)