Nati emléktúra a Pilisben

Nagyon megtetszett a kiírása ennek a túrának, így be is terveztem. Előző nap futottam egy szolidat átmozgatásképpen, de ez még semmit nem garantált. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak majd ezen a túrán, hiszen ez volt életem második bicajos teljesítménytúrája. Az első meg már réges régen volt, szóval újrakezdő üzemmódban csak a babatávot mertem bevállalni, ami itt 70km volt. A hosszú 90km. De nem csak magam miatt voltak kételyeim. A bringám sem egy igazi terep-gép. De azért reméltem, hogy helytállunk majd mindketten. Vasárnap még szóltam Petinek is, hátha érdekli, aki hétfőn be is nevezett. Így péntek reggel ketten indultunk Csobánkára. A verdába kényelmesen elfértünk, mi elől, a bringák hátul. Milyen hasznos tud lenni egy nagy kombi... ;)

A rajthelyhez nagyon közel állunk meg, de nem a Fő utcán, hanem egy kisebb mellékutcában. Itt kényelmesen kipakolászunk, készülődünk, majd odatekerünk a rajthelyül szolgáló Láry-Fáry étteremhez. Tömeg nincs, de azt látni, hogy jó helyre jöttünk. Bringák pihennek falnak támasztva a kis udvarban. A nevezés fent a teraszon gyorsan lezajlik mivel előneveztünk. Egy aláírás után megkapjuk a túrafüzetet és a speciálisan erre az alkalomra készített remek kis bicajos kulacsot. Klassz. Mivel hoztunk azért sajátot, az új szerzemény a hátizsákba kerül. A füzet meglepően bőszavú, korrekt leírás (ki fogja ezt olvasgatni a bringán útközben?), EP nyitvatartások, szint metszet, térkép részletek. Korrekt. Végső simítások a felszerelésen, majd indulás.


Rajt idő regisztráció és már tekerünk is felfelé a főúton. Eszembe jut, hogy be kéne kapcsolni a GPS-t is, így egy pár méter lemaradt a trackből a kezdésnél. Nagyon jól mutat a kormányra szerelve a kis Oregon. Jó szolgálatot tesz már az elején is, olvasgatás nélkül kanyagunk az utcákban. A Mária utca aztán szépen emelkedni kezd. Már most brutál meleg van a napon, mi lesz itt később? Peti rögtön be is vágja a sisakot a hátizsákjába, nem bírja a fején tartani a hivatalosan kötelező felszerelést. Durvul a meredekség, az első kerék meg-megemelkedik, néhol ki kell állni a nyeregből.

Fent az elágazásnál 3 srác pihenget. Egy pillanatra mi is eljátszunk a gondolattal, aztán elhessegetjük és nyomjuk tovább immáron egy sokkal kényelmesebb széles földúton. Ezt a Kinizsiről már jól ismerem, hiszen itt megy a kék jelzés is. Igaz, hogy még mindig emelkedünk, de nagyon enyhén, így jól haladunk. Menet közben furcsa zörgésre leszünk figyelmesek, ami a bringámról jön. A tetőn félre kell állnom, hogy meghúzzak pár csavart, mert kilazult a kulacstartóm. A rázós út levisz minket a Szántói-nyeregbe. Itt tükörsima aszfalt fogad minket, amin leszáguldunk Pilisszentkeresztre. Itt hamar meg is leljük az első ellenőrző pontot a cukrászdánál.

Jó a hangulat, a pontőr srácok nagyon jófejek. Alaposan végignézegetik a gépeket. Az Oregon is kap egy-két dícsérő szót.

Kapunk egy pogácsát, amit be is nyomunk jóízűen. A kulacsokat újratöltjük a kis kertben levő csapból.

A bringákra szerelt rajtszámunkra kapunk egy lyukasztást a gyalogos túrákról megszokott pecsét helyett. Beszélgetünk még egy darabig, aztán elbúcsúzunk és nekivágunk egy kemény 5km-es emelkedőnek a Két-bükkfa-nyeregig.

Igaz, hogy hosszan emelkedik az út, viszont nem olyan meredek és aszfalt, szóval lehet haladni. Viszont időközben már elég meleg lett, úgy izzadunk mint egy ló. Peti 50 méterenként törölgeti a szemüvegét, mert nem lát semmit a szemébe csorgó sós-létől. :) Nekem egy kicsit felfogja a sisak az izzadságot, de azért én is kapok a szemembe. Elhalad mellettünk egy igen szép veterán autó-konvoj. Jujj, de szépek vagytok! Végül felérünk, és letérünk balra a sorompó fele, ahol megleljük a 2. EP-t.

Itt is van frissítés, víz és szőlőcukor formájában.

Innen egy jó minőségű aszfaltos úton indulunk lefelé. Száguldhatunk 4,5 km-t a Hoffmann vadászházig, ahol letérünk egy emelkedő földútra. Megkerüljük a Szakó-nyerget, majd a Rám-hegy felé vesszük az irányt.

Elzúgunk a híres fa kapu mellett, majd egy elég rázós köves úton gurulunk lefelé tovább. A kilátás gyönyörű innen.


Sajnálom a bringát, itt érzem először, hogy Ő tényleg kevés ilyen terepre. Ugrál a lánc, pattog a hátsó váltó, izzanak a fékek, nyöszörög a teló.

Hú, remélem egyben marad, mire leérünk. Persze kicsit szítjuk is a helyzetet, mert a körülményekhez képest azért eresztjük lefele. El is mellőzünk egy párost, akik nem ilyen galádok és tolják lefelé a gépeket. Nagy megkönnyebbülés végül leérni a Rám szakadék bejáratához. Itt a 3. EP.

A már megszokott víz és szőlőcukor mellé itt egy csokit is kapunk, ami tudjuk, hogy nagyon jól jön a következő emelkedős szakasz előtt. Nem is variálunk vele, betoljuk rögtön.

Egy jópofa kiskutya nekiáll módszeresen sorban mindekitől kaját kunyerálni. :) Még mutatványokra is képes az ügy érdekében... jókat mosolygunk rajta.

Kicsit nehezen szakadunk el a remek kis ponttól, de hát indulni kell. Irány a Szőke-forrás-völgy. Felfelé!


Meglepően jól haladunk, nehezebbnek gondoltam ezt a szakaszt, mint amilyen valójában volt. Jól tekerhető enyhe emelkedő, oldalt pedig a csodás völgy látványa kísért minket. Egyszer csak futók tűnnek fel velünk szemben, akiket felismerni vélek! Hogy mik vannak?? Anna és Tamás nyomják lefelé keményen, mikor üdvözlöm őket. Alig ismernek meg, így bicajos szerkóban, amit nem is csodállok... :) Furi, hogy egy bringás tt-n is futó ismerősökkel találkozok. :D Ők nem találtak tt-t erre a napra, magánedzést tartanak. Elköszönünk és nyomjuk tovább felfelé. Meglepődök, amikor átbukunk a hegyen és lejteni kezd az út. Valahogy túl hamar odaértünk, hosszabbnak gondoltam ezt a szakaszt. Ennek persze örültem nagyon, mert megint gyorsulhattunk kicsit.

Mellőzzük a Sikárosi-rétet és elérünk egy elágazást, ahonnan újra másznunk kell Pilisszentlászlóig. Ez az út azonban szép síma, könnyedén -igaz lassan- tekerünk felfelé. Izzasztó a hőség. Elérjük a Kis Rigó vendéglő parkolóját, ahol egy közkútnál nyomunk egy kis frissítést magunknak. Jól esik a mosdás, piszok meleg van.

Tövább gurulunk. Először le, majd a falu végétől újabb mászás indul. Egy szembe jövő bringás bíztat minket, gondolom a rajtszámot látván, hogy már nincs sok az emelkedőből. Elértük a Pilisszentlászlói hegytetőt, ahol azonban letértünk balra egy másik útra, ami egy darabig tovább emelkedett. Na itt már eléggé elfáradtunk. Utólért minket egy négyfős keménymag, Ők jól nyomták felfelé. Végül átbuktunk a hegyen és gurulhattunk le egészen a Pap-rétig, ahol várt minket a 4. EP.

Itt válik ketté a két táv is. Jó sokan pihennek a pontnál, egy igazi kis oázis van itt. Árnyékot adó fák tövében majszolgatjuk az újabb csokit, amit kaptunk. Víz, szőlőcukor itt is van, megtöltjük a kulacsokat újra. Egy nagyobb pihi után a rövidtávos útvonalon távozunk a pontról.

Újabb száguldás indul, jó hosszan, egészen Szentendre széléig. Az utat eddig is tökéletesen jelezték a szervezők, de innnentől vesszük csak igazán hasznát a terepre vestett nyilacskáknak. Áttérünk egy tekergőző földútra.

Keresztezünk egy újabb aszfalt utat és megkezdjük a kő kemény emelkedést a Dobos hegyre. Petinek itt már görcsbe áll a lába, nekem is küzdeni kell. A nap tűz odafentről és itt nyílt a terep is. Csorog rólunk a víz. Utólér minket több kisebb csapat is, együtt érünk fel a csúcson levő ponthoz. 5. EP: Dobos-hegyi vízmű

Itt is van egy kék kút, amiből gyorsan cserélünk is vizet. Sokat nem időzünk, elindulunk lefelé egy köves földúton.

Egy olyan úton haladunk, ami nincs rajta a térképemen. Viszont itt jó hasznát veszem a szervezők által előre legyártott és honlapra feltöltött track-nek, amin jól látom merre megyünk majd. Persze a navigálással egyébként sem lenne gond, a GPS csak több biztonságot ad, a földre, kövekre fújt irányjelző nyilak végig kivállóan mutatják a helyes utat. Átkavargunk a Pomázra vezető műútra, és azon könnyedén betekerünk.

Miután átkeltünk a főúton, egy egészen elképesztő meredekségű út tűnik fel előttünk. Bakker mi ez itt? Én ezen fel nem bírok tekerni az fix, nem is erőlködök, már az aljában leszállok és tolom a bringát. Peti nekiáll tekerni, a felénél begörcsöl, onnan Ő is tol. Ez egy komoly utca. :) Fent már barátságos földúton tekerünk tovább az utolsó nagy emelkedő felé, a Majdán nyereg irányába.

Szép a táj, nyílt a terep, technikás az út. Amikor emelkedni kezd, az út minősége rosszabbodik, itt nem nagyon lehet tekerni, megint le kell szállnunk. Én nem bánom, egyre meredekebb és meredekebb az út. A pontőrlányok már messziről fotóznak mindenkit vigyorogva a hegycsúcsról. A galádok! Mi meg alig élünk, ömlik rólunk az izzadtság. :) 6. EP. Miközben szúrják a lyukakat, figyelmeztetnek, hogy innen lefelé elég köves az út, rázós lesz. Nosza had lássuk, megyünk is tovább.

Tényleg nagyon oda kell figyelni, nem semmi itt az út. Már fárad a kezünk is. Aztán betont érünk és minden végtelenül egyszerűvé válik. Gurulunk gurulunk Csobánka utcáin, és azon vesszük észre magunkat, hogy egyszer csak visszaértünk abba az utcába, ahonnan indultunk. Innen már nincs messze a cél. 5:34 lett az összidőnk. Jobb mint amit vártam. Csodás!

Gyors regisztráció, aztán megyünk is fel az emeleti teraszra, ahol megkapjuk a meleg kaját. Egy tál valamilyen tésztát, ami nagyon finom, majd egy hatalmas szilvás-meggyes rétest, ami meg egyenesen isteni. Asztalonként jár még egy kancsó jéghideg limonádé is. Jó étvággyal elfogyasztjuk az ételeket, és élményekben gazdagon indulunk hazafelé.

Egy kiváló bringás túrát sikerült összehoznia a lelkes rendező gárdának. Iszonyatosan jól éreztük magunkat. Minden tökéletes volt, első rendezésnek igazán hibátlan. Az extra jelzések mindig ott voltak, mikor kellett, az ellátás bőséges, az útvonal tökéletes, a pontőrök kedvesek, jókedvűek. Végül a bringa is jól bírta és én is. Még csak izomlázam sem lett. Nagyon köszönjük a rendezést, reméljük lesz még alkalmunk jönni legközelebb is! Ez állat volt!

Táv az órám szerint: 71,3 km
max 57,4 km/h
ave 14,7 km/h

GPS szerint: 67,5 km
netto ido: 4:49, allas ido: 45 perc
max 56,1 km/h
ave 12,1 km/h

Az igazság valószínűleg a kettő között lesz, Peti oraja pl 69 km-t mért.


További képek

Videó: