BÚÉK 20

A mai nap elsõ megmérettetésén már túl vagyok. A BÚÉK 20 nevû teljesítménytúra a túrázók és túrafutók évindító szent eseménye. Akivel csak beszéltem róla a múlt év végén, mindenki jönni akart, és mindenki szeretett volna egy jó idõt is menni rajta.

Feró és piedcat társaságában érkeztem meg Hûvösvölgybe nem sokkal 8 után. Nemhogy hûvös, de inkább fagyos volt most ez a hely. Igaz, nem voltam túlöltözve, futásra készültem. Otthon még -8 -t mutatott a hõmérõ.

A nevezés gyorsan megy, a rendezõk idén is kitesznek magukért. Nagy a sürgés forgás, az MVTE gépezete olajozottan mûködik. Nagyon jó ezt látni. Feró indul el elsõnek. Én még várok, piedcat meg még a csomagját helyezi letétbe. Közben összetalálkozok Szilvivel és gyorsan elhatározzuk, hogy akkor induljunk is együtt. Ekkor már borítékolva volt, hogy ebbõl már sehogy nem lesz sétagalopp. 8:27-kor indulunk. Tartottam az elsõ hirtelen ott termõ emelkedõktõl, ott mindig észnél kell lenni mennyire ugrik neki az ember, nehogy aztán visszaüssön késõbb. Ennek ellenére nekiugrottam, mert éreztem, hogy minden rendben van. Szilvi lemaradt, óvatosabban indít. A Határ nyereg feletti parkolóig kemény emelkedõket kell legyûrni, onnan már könnyen megy az elsõ pontig, ami a Hármashatár-hegyen most kicsit lejjebb (közelebb) van, mint megszokhattuk.

Innen a Fenyõgyöngyéig legurulni nekem midig nagy élmény, most sincs ez másképp. Sokan nem jönnek be a turistaútra, pedig az itt vezetõ ösvény nagyon hangulatos. Nagy szerencsénk van az idõjárással és a terepviszonyokkal is, az út nincs jegesre fagyva és így futva már kellemes az idõ is. A nap is ragyogóan süt. Lentrõl aztán megkezdõdik az újabb mászás, itt is jól megy a kocogás. Az Árpád kilátónál jut eszembe, hogy meg sem néztem, hogy változott -e az útvonal illetve a pontok elhelyezése. Ezért itt gyorsan elõszedem az itinert, hogy errõl meggyõzõdjek. Aztán megnyugodva futok tovább lefelé. A nagy balos visszafordító kanyarnál nagyon figyelek, hogy ne essek hanyatt, itt szokott csúszni rendesen, de most nincs gond. Át a Görgényi úton, aztán már nincs messze az Apáthy szikla, ahol újabb pecsétet szerzek be. A ponton a pontõrök lapjáról kiszúrom, hogy Feró egy perccel elõtte járt itt elõttem, lassan beérem.

A Battai lépcsõnél meg is látom magam elõtt futni. A hátrányt a Zsemlye utcáig sikerül ledolgozni. Tolja Õ is derekasan. A zöld sáv elterelése totálisan értelmetlennek tûnik számomra még mindig, mégis követjük az új festéseket, és megcsináljuk az extra hurkot. A Szerb Antal utcán már én futok elõl, Feró átvette az üldözõi szerepkört. Az új jelzés most cserébe megkímél minket a Ferenc halomtól, kerülve érem el a Budakeszi utat. Az átkelésnél figyelni kell, nagy a forgalom. Újabb hangulatos ösvény vezet fel a szalagozott útig. A ponthoz jó tempóban és erõben érek, innen már nincs sok hátra. Pecsét Joey-tól.

Ahogy elkanyarodik a kereszt még visszanézek a ponthoz és Ferót látom éppen indulni. Egész szépen tapad még a tempóra. A Hárs-hegy kemény felfelé, fújtatok jókat mire felérek a kilátóhoz. Újabb igazolás a pontõröktõl.

Száguldás lefelé. Yippee! A kövek csúsznak, és sokan vannak, és viszont koncentrálok, így sikerül egyben maradni. Már a vasúti átjárónál járok a sárgán, mikor meglátok magam elõtt egy négyes futóbolyt. Üldözés közben engem is befog egy sporttárs, együtt elõzzük a dupla duót. A végére még egy kicsit felpörög a tempó, együtt érünk az utolsó ponthoz is a Nagyréten.

Innen aztán mindent bele, zúzás vissza a kisvasút állomásra, a srác bosszankodik, hogy nem lesz meg a 2 óra, de kiderül, hogy én indultam késõbb pár perccel, így én még pont elcsípem. A vége 2:00. Feró, piedcat és Szilvi is jönnek utánam nem sokkal, mindenkinek sikerült klassz idõt menni. Be is kajálunk még, jól esik a virsli és a tea.

Klassz kis évkezdés volt, köszönjük a rendezõknek! Most kis pihi, aztán nemsokára indulok Nagykovácsiba, hogy bevessem magam a Budai hegyek fagyos sötétjébe... ;)