Az utóbbi években mindig ez az első igazi mérföldkő terepfutásaim során.
Mivel a Hanák Kolos turista egyesületnél bevett szokás, hogy idő szerint rangsorolják a teljesítőket ezért presztízs túra is ez, csakúgy, mint a Mátrabérc. Nem verseny, de nem áll messze tőle. Mondjuk úgy, hogy aki akar, az versenyezhet... a mezőnnyel, vagy akár saját magával is. Emiatt sokan el is jönnek, tehát a jó mezőny adott. Nekem ez egy igazi felmérő, olyan mint egy dolgozat. Kertelés nélkül megmondja, hol tartok a téli felkészülésben, illetve milyen az általános erőnlétem.
Számomra van még egy specialitása, mégpedig, hogy ez az egyetlen túrám, ahol eddig minden évben javítottam a teljesítési időmön. Az világos, hogy ez nem mehet a végtelenségig, de úgy éreztem most még menni fog. A tavalyi (vagyis eddigi legjobb) 5:14 volt. Annak örültem volna a legjobban, ha nehéz terepviszonyok között, egy igazán küzdelmes Téli Mátrán sikerülne egy kicsit javítanom. Ez ugyanis ugyanolyan értékes lenne, mint könnyű körülmények között nagyot javítani, viszont úgy még következő évben is maradna esélyem a folytatásra.
Ezért is örültem annyira, ahogy alakult végül a mai futás. Meglepő módon elég szép hómennyiség volt fent a hegyen, Galya környékén 10 centis, a Kékesen kb 20cm. Az alacsonyabb részeken pedig sár fogadott. Ez így eléggé megnehezítette a futást. Csúszkáltunk vissza, csúszkáltunk oldalra, dolgoztak a bokák és a vádlik keményen. Szilvivel és Rushboy-jal indultam egy kicsit lekésve a 7 órás tömegrajtot, de hamar behoztuk a lemaradást. Ritchy-nek és Ferónak nem sikerül nagyon messzire menekülniük, piedcat-hez már egész sokat kellett hajtanunk. Vele egész hosszan együtt is futottunk Szilvivel, miközben Rushboy egyre csak távolodott. Mit evett reggelire ez a srác? :)
Mátraszentimrére már ketten érkezünk, meg pár futó előttünk. Innen gyönyörű havas tájon haladunk tovább. A fákat vastagon lepi be a hó, fehérbe öltözött minden. A távolban sötét felhők adják a remek kontrasztot a képhez. Nagy meglepetésemre Galyatető után, a Nyírjes bércnél utólérjük Rush-t. Megzakkant a nagy tempótól, frissítést meg nem nagyon hozott magával. Le is marad hamar. A Csór-hegynél -balázs-t érjük utól. Ez Szilvit felturbózza, engem meg sokkol, szóval Szilvi el, én meg megkezdem hosszú-hosszú holtpontomat. Már a Pisztrángos felé is nehezebben megy a futás, mint máskor, igaz a hó itt is rendesen nehezít. A Kékes mászás aztán végleg beteszi a kaput, mire felérek nekem majdnem kapút.
Szerencsére lefelé hamar (bár nem könnyen) visszarázódok, és nagyon jó tempóban teszem meg a maradék távot. A vége 5:08 lett, ami mondhatni tökéletes. Küzdelmes volt, de sikerült. Jobbat nem is kívánhattam volna. ;)
Asszem ez jeles lett. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése