Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 43.4km / 1210m

Ezen a hétvégén minden másként alakult, mint az elõre elterveztem. A szombati futás elmaradt, helyette polcokat szereltem otthon. Vasárnapra viszont kellett valami hosszabb távú futóedzés. Elõször a budai hegységre gondoltam, de aztán eszembe jutott a Wass Albert emléktúra a Börzsönyben. Ez már szombat este volt, így nem sok reményt láttam rá, hogy valaki is csatlakozna a légbõl kapott ötlethez, de azért piedcat-nek és Ferónak is szóltam. Feró kapott az alkalmon, futhatnánk egy laza közöset. Frankó.

Reggel 5:30-kor csörög a vekker, a telómon egy sms vár, Feró mégsem tud jönni. :( Egyedül indulok útnak Verõce irányába. A plébániát könnyen megtalálom. A rajthelyiség nem nagy, de legálább fûtött. Odakint ordít a hideg. A kis helyen gyorsan kiszúrom az ismerõs arcokat. Egy nagyobb futó kontingens készül indulni 7:55-kor. Szilvi és Ebola is kérdi, hogy milyen tempót tervezek. Most nem sietek sehova, ráérõs kocogós kényelmes tempót terveztem 6-7 órás teljesítés közti idõvel. Mindenki szeme felcsillan, az jó! Menjünk együtt. Szuper, örülök meg én is, jó kis társaság gyûlt össze, biztos jó kis futás lesz. Balázs még a BHTCS-s élményeket meséli indulás elõtt, közben én is nevezek.

A rajtunkat kicsit lekésem, mert hirtelen halaszthatatlan dolgom akad, de a többiek megvárnak, így pár perc hátránnyal vágunk neki a bõ maratoni távnak az öt fõs csapattal. A tempó lötyögõs, beszélgetõs, együtt keresgetjük a papírlapokkal megjelölt utcákat, amin kivergõdünk Verõcérõl. Az út kezd meredekké válni, sétálunk felfelé, az elsõ pontot a Borbély hegy tetéjén találjuk. Van valami édesség is, de passzolok, hoztam eleget otthonról.

Az erdõ teljes fehérségbe öltözve, a hó mindenki kedvét feldobja kicsit. Lefelé már kocogunk a több centis porhóban, szépen lazán. Jól esik a puha talaj. A betonra kiérve Szilvi elõre áll, és nyújtja a lépteket. Gyorsulunk, Ebola lemarad, helyette Bálint csatlakozik hozzánk. Magyarkúton mi lenne más a téma, mint a Maxi, rá is fordulunk az útvonalára. Irány Hûvösvölgy! Öööö.. akarom mondani Nógrád. Elõttünk páran most is tovább mennek a kéken egyenesen, ott ahol balra felfelé kell indulni a Nagy-kõ-hegyre. A Maxin ez kispistázás lenne, itt most pontkihagyás, mivel a tetõn vár a következõ EP. Felfelé kocogunk szép lassan, de egyenletesen. Peti lemaradozik, Balázs küzd felfelé. A hideg miatt két nadrágot húztam, de itt felfelé már kezd melegem lenni. A ponthoz érkezve már azon gondolkodok, hogy le kéne venni a felsõ réteget, azt könnyen magamra tudom kötni. Így is történik, a pecsét beszerzése után megállok egy nagyszervízre.

Közben Balázs is beér és panaszkodik, hogy könnyed tempóról volt szó, közben meg majdnem berosál úgy megyünk ( és persze nem ezekkel a szavakkal mondta ). Pedig még moderált volt a tempó. Amíg a nadrággal meg a cipõk újrahúzásával bíbelõdök mindenki köddé válik, így aztán turbó bekapcs és kecsap ( catch up ). Hamar be is érem a többieket, és visszaállok a lassított tempóra. Érzem, hogy kicsit késõn váltam meg a szélálló rétegtõl, most fázik lefelé a lábam, mert már beleizzadtam a balettruhába. Mindegy, majd megszokom, vissza már nem húzom a másikat. A Nógrád elõtti emelkedõ kicsit vissza is melegít. Itt Peti végképp hátra marad, négyen maradunk. A falu szélén egy autóban találjuk a 3. pontot. Az õrök mûzlivel kínálnak, de megint passzolok.

Nógrádon nagyon hideg van. Szilvi a mûzli csomagolásával küzd. Mikor ajánlom neki, hogy harapja szét holmi pancser módon csomagolással elvágott orrokról kezd beszélni... :) Nézd már a kis mûvelt... :D Na szép, ezt jól megkaptam. Egy darabig még maradunk a Maxi útvonalán, közben Balázst bevárom párszor, de újra és újra leszakad. Neki ez most nem a könnyû futás kategória ezt bevallja, görcsöl a lába a hidegtõl. Miután letérünk a kékrõl és már a zöld sávon toljuk, sikerül továbbmennünk egy nagy jobbkanyarnál, de észre sem vesszük. Csak akkor lesz gyanus a dolog, mikor kiérünk a piros jelzésre. Na szépen vagyunk, jól elkóricáltunk. Bemérjük magunkat, aztán Királyrét felé indulunk a piroson. Egy gyalogos csoport visszaelõz minket, mikor visszaérünk a jó útra, hát igen, egy kicsit rádobtunk. Sebaj, nyomás a ponthoz, ami a Fatornyos fogadóban vár minket. Lefelé Szilvi és Bálint lemaradnak. Én gyorsan be, pecsét, a teát passzolom, van még a camelbak-ben saját.

Kifele menet látom, hogy Szilviék túlmentek, most igyekeznek visszafele. Közben Balázs is elõkerül, Õ nem kavart utánunk, a rendes úton talált ide. Várok kicsit. Igaz, hogy a szélrózsa minden irányából, de itt újra összeáll a négyes, együtt vágunk neki a maradék 22,5 kilinek. A zöld sáv eseménytelenül hullámzik Kisinócig, csak Balázs marad hátra ismét, most már végleg. Háromra csökken a létszám. A turistaháznál JB és Lúdtalp érkeznek meg a nyakunkra és keresik kétségbeesetten a pontot. Szilvivel egyszerre fordulunk vissza válaszolni, hogy majd csak Kóspallagon lesz pont, csak Õ közben meg is állt, én meg nem... Szerencsére könnyen megússzuk a karambolt. Hosszú mûutas szakasz jött a faluig /újabb Maxis szakasz :) /, itt rá is gyorsítottunk kicsit, a srácok a pontnál érnek utól minket ismét. Innen egyszerre indulunk tovább, Bálint még marad felolvasztani a befagyott szipkáját. Még csak most ismerkedik a camlebak fortélyaival.

Jelzést váltunk a kanyarban, most az általam kevésbé ismert kék kereszten indulunk el felfelé. Nem számítok ilyen hosszú és intenzív emelkedõre. A Fekete-hegy csúnyán meglep. Lúdtalpék ellépnek felfelé, mi meg lassítunk, nem olyan sietõs. A hegy alig akar elfogyni. Megkönnyebbülés volt átbukni rajta. Lefelé csodaszép volt a havas ösvény, két õz is átszaladt elõttünk. Innen aztán még hosszabb volt az út Szokolyáig, de pörgettük, ahogy tudtuk. Ez itt már nem a hét órás tempó volt. ;) Az egyik elágazásnál rossz felé indulunk el még a falu elõtt, de hamar észreveszem és korrigálunk. A falu utcáin is hosszan futunk még elég jó tempóban, mire elérjük a következõ EP-t a Bisztróban. Itt tömeg fogad minket, ez már a rövidtávosok pontja is. A vendéglátó helyiség tömve van, gyorsan igyekszünk is kifelé a melegbõl.

Sétálva indulunk tovább, közben az itinert olvasom, mert nemsokára ismét jelzés nélküli útra kell rátérni. Meg is találjuk az utat, a rövidtávosok elõttünk kisebb nagyobb csoportokban haladnak a Csattogó felé. Szilvi nézegeti az idõnket, 4:18 eddig és már csak 8km volt hátra. Az komoly. Tudtam, hogy megyünk annyira nyugis tempót, mint szerettem volna, de ezt akkor sem gondoltam volna. Szilvi itt vérszemet kaphatott, mert brutálisan gyorsulni kezdett. Kapkodtuk utána a lábainkat, de nem bírtuk befogni. Ez egy négy kilóméteres szakasz volt jelzetlen úton, ahol papírlapokra nyomtatott szöveg és nyilak mutatták a helyes utat. Már vagy két kilóméterrel korábban ki volt rakva az elsõ, én meg már vártam, hol a pont. Hosszú alattomosan emelkedõ utakon haladtunk, aztán a harmadik csúcson meglett az EP is. Szilvi megvárt minket. Innen már csak 2,5 kilcsi volt hátra, szint már alig.

Az utsó szakasz igazi vesszõfutásra sikeredett, Szilvi még a nitrót is bekapcsolta a végére. Bálint nagy nehezen utólérte már lent Verõcén, én egy perccel lemaradva érkeztem vissza a plébánia kertjébe. 5:05 lett az idõm. Durva. A terv rendesen fuccsba ment, de azért nagyon jó kis futás volt ez így is. A hosszú edzés megvolt, csak kicsit másképpen. Köszönet a társaknak az együttfutásért!

A célben a kaja még nem volt készen, így az oklevél és a kitûzõ átvétele után ittam egy forró teát, aztán még azzal a kezemben elindultam vissza az autóhoz. Nagyon hideg volt még most is... brrrr... Na irány haza!