Cipő ügyek...

A lakótelepünk vagy egy takaros kis sportpályája. Itt szoktam legtöbbször futni hétköznapok alkalmával. A pálya salakos, szép környezetben, egy focipálya körül. A futópálya mellett füves, fás területek vannak mindenhol, az egyik oldalán még egy kis domb is akad, amire a szintvadászok fel is rohanhatnak. Igen, igen, én is szoktam.
Valahogy így néz ki:

A napi edzésemhez készülõdök. Átöltözök futócuccba, húzom a csukát, és irány a pálya. Már leértem a lépcsõházban, mikor észreveszem, hogy valami nem stimmel. Bakker, rossz cipõt húztam! Persze megszokásból, mert mindig az Asics-ben megyek, de szegény a minap már végleg kilehelte a lelkét. Szintén egy futás alkalmával levált a jobb oldalinak a talpa. Vagyis a talp nagy része, így:

Szegény öreg harcos, mi mindenen mentünk már keresztül együtt, és most végleg megrogyott. Persze megszolgálta már a pénzét jócskán. Egészen hihetetlen, de már 6 éve nyúzom és a felsõ része még szinte hibátlan. Jó kicsit viseletes már, de hát hat év az hat év. És neki aztán kijutott mindenbõl, vele túráztam, 2,5 évet tájfutottam, futottam vele betonos és hegyi félmarcsikat. Egyik évben pont a BEAC Maxin adta be a kulcsot, amikor a jobb lábasnak leszakadtak darabok a talpából. Akkor nyugdíjaztam, de igen aktív nyugdíjas éveket töltött el azóta is. Hétköznapi salakfutásokra mindig Õt vittem magammal, és bringázáshoz is csak rá számítottam. Az arzenál többi tagja (a fiatalok) pedig a hegyeket gyûrték hétvégente. Szóval egy igazi igásló volt. Vagyis még mindig az, mert bringázni még elviszem. Ilyen cipõm biztos vagyok benne, hogy nem lesz mégegy! Ezért majd, ha tényleg vége a dalnak, majd elteszem emlékbe mindenképpen.

A futás mellesleg jó volt, a Wanaka-t kellett vinnem, mert a Response még a Bükk900 megpróbáltatásait pihente ki vízben ázva. ;) A sokk akkor ért igazán, mikor Timinek mutogattam éppen, hogy ezek az Adidas-ok mennyire könnyen lyukadnak ki az oldalukon, és észre vettem, hogy bizony a Bükk 900 igencsak kivégezte a Response-t, mert durván levált az elsõ része a cipõnek a talptól. Így most egy könnyed mozdulattal bele tudok nyúlni oldalról is a cipõbe.
Elsőre nem is látszik a probléma:

De ha egy kicsit itt benyomjuk... (gyengébb idegzetűek most forduljanak el):


És ez még csak kb két éves. Na ez a nem mindegy.

A Wanaka is lyukas már, pedig az még fiatalabb. Az a tavalyi Bükk 900-on lyukadt ki... hol máshol. :) De még viszonylag rendben van. Csak az a gond vele, hogy amilyen hülye voltam abból egy fél számmal kisebbet vettem, mert az a méret, amit megszoktam abból nagynak tûnt. Aztán kiderült persze, hogy így meg két zoknival már töri a lábamat össze és eggyel is érzem, hogy nagyon passzos.

Na hát ez volt a durva felismerés. Van három megrokkant terepfutóm, amibõl kettõt már nem nagyon viszek a hegyekbe. Akkor viszont sürgõsen vennem kell egy újat helyettük.

Neki is álltam keresgélni a neten. Persze egy Asics lett volna a vágyam újra, de tudtam, hogy azok nagyon drágák. Ráakadtam viszont egy boltra, ahol óriási leárazások voltak éppen, és remek Asics terepfutókat árultak. Hát ilyet! :) Nem kellett sokat gondolkodni rajta, elhatároztam, hogy másnap benézek.