Pestre még lefekvésig ( kb. éjfél ) nem érkezett meg a front. Reggel 6:30-kor keltem volna, de elég éberen aludtam, többször felkeltem 5 után valamivel arra ébredek, hogy megjött a nagy szél, be kell zárni az ablakot. Visszafekszek feleségem mellé, de visszaaludni már nem sikerül, ezért újra kikászálódok és leülök a gép elé. Böngészem az éjszakai adatokat, nagyon durva szelek ( 80km/h feletti ) voltak sokfelé. Keszthely környékén haladt el a vihar góc 3 óra körül, diónyi jégdarabokat okádva ki magából. Gyakorlatilag percrõl percre követtem a széladatokat addig, amíg el nem indultam a megbeszélt találkozási ponthoz. Timi nem vállalta be a dolgot ilyen idõben. 7:15-kor, amikor indultam még 40-45 km/h átlagok voltak 70 -es lökésekkel. Abban reménykedtem, hogy tovább csökken a szél addig, amíg odaérünk. Ez bejött, 9:30-kor szálltunk ki Laki Mazdájából, elõtte pár perccel mobillal még lekértem az adatokat és már "csak" 20-25-ös átlagok voltak többnyire 40-50-es pöffökkel.
Találkoztunk a hajó tulajdonosával, akiben egy nagyon szimpatikus embert ismerhettünk meg. Egy CBA parkolójában volt a találkozó, ahonnan Õ bringával vezetett a kikõtõhöz, mi autóval követtük. Aztán az autót leraktuk egy közeli még ingyenes parkolóban, majd egy kis séta a kikötõig. Ezalatt egy jót beszélgettünk. Megtudtam, hogy ezen a hajón génua van, nem fock. Ez meglepetésként ért, ilyennel sem volt még dolgom. No, hát ez izgi lesz. Odaértünk, és egy csodaszép Balaton 25-ös fogadott kecsesen ringatózva a kis kikötõben. Másodfokú viharjelzés volt érvényben, odakint hullámzik a víz. Beszálltunk a fedélzetre és elindult az ismerkedés. Szépen megkaptunk minden instrukciót, mit merre találunk, hogy mûködik a motor és mire kell figyelni a lazy jack-kel. Na fasza gondoltam, lazy jack-t sem láttam még eddig. Tapasztalat dús napnak nézünk elébe (hajjaj, ha akkor tudtam volna, hogy ez mennyire igaz lesz). Kitöltjük a kölcsönadásit, kifizetjük a bérlést és a kauckiót. A tulaj még az is elmondja, hogy hogyan tudunk könnyedén kijutni a kissé zegzugos kikötõbõl, és poénkodik, hogy azt viszont már nem várja meg. Sosem várja meg, nem szeretné látni mi történik. Aztán kiderül, hogy nem viccel és már indul is útjára. Mi még elpakolunk, kiosztom a feladatokat, megbeszéljük a teendõket, indítom a motort, aztán had szóljon. A motor is kicsit más, mint az általam eddig használtak, ugyanis ez egy fixre állított külmotor, kormányozni csak a lapáttal lehet, ez kissé lelassítja a manõvereket, de nem vészes. A még szokatlanabb az, hogy a kormányrúd igen hosszú, és lehetetlen elérni onnan a motor kezelõszerveit. Az elkötés rendben zajlik, szépen beszedjük a köteleket, kifarolunk, majd kimotorozunk a nyílt vízre.
Odakint kihúzzuk a génuát. A mancsaftok szépen teszik a dolgukat. A vízen találkozunk a társhajónkkal, átpasszolunk nekik egy PMR-t. Peti javasolja, hogy húzzuk fel a grószt is és menjünk el Tihanyba. Szélbe állunk és felhúzzuk, figyelve a latnikra, be ne akadjanak a lazy jack-be. Szépen felmegy, de nem sokáig marad fent. Ahogy beállunk félszélbe Tihany felé érezzük, hogy ez sok lesz. A génua is elég nagy, a grósszal együtt az elsõbálozók számára már ijesztõen dõlünk, ezért inkább visszaszedjük. Dõlünk anélkül is. ;) Viszont legalább kipróbáltuk a lazy jack-t. Szépen müxik, de így elmarad a vitorlahajtogatás izgalma... :) Egy idõ után az tûnik fel nekünk, hogy nem nagyon merészkednek a belsõ vizekre a kint levõ vitorlások (amúgy sincsenek sokan), a part közelében félszeleznek.
Megyünk a többiek után, és elérjük a kikötõt, õk már foglalnak egy móló helyet nekünk, de még kicsit várniuk kell ránk. Elõször azért fordulunk vissza a kikötõ szájából, mert nem indul be a motor. Aztán rájövünk, hogy túl volt szivatózva, végül beindul szépen. Aztán viszont újabb kört kell futnunk, mert nem bírjuk feltekerni a rollerre a génuát. Valahol elakadt. Lejjebb engedjük az egész vitorlát, úgy már be tud pörögni a helyére. No, ez is megoldva, most már kikötünk. A Win 22 mögött kötjük ki a hajót. Szépen mutatnak egymás mögött:
A kikötõben az egyik remek büfét célozzuk meg, ahol jól megkajálunk az elõttünk álló útra.
Elég nagy a szél, úgy döntünk, hogy megpróbálkozunk egy elsõ-hátsó reffeléssel. Találunk megfelelõ köteleket a hajón, és még a jack-ben pihenve lereffeljük a grószt.
Kimotorozunk, kihúzzuk és lereffeljük a génuát, ez eddig okés. Szélbe állunk, jöhet a grósz. Szépen felmegy és szelet fog. Így már remekül tudunk hátszelezni.
Próbálgatunk egy két halzolást, hogy szokják a mancsaftok a baum csapkodását. Nagyon bejön a reffelés, viszonylag nyugisan haladunk, pillangózni is tudunk. Ahogy beljebb és beljebb érünk, úgy válik kiszámíthatatlanabbá és erõsebbé a szél. Most már háromnegyed szelezünk, hogy ne csússzunk le az optimális útvonalról, így viszont hasítunk rendesen. Egy-egy nagyobb bedõlésnél igen izgalmassá válik az utazás. Laki is átveszi a kormányos pozíciót párszor, élvezzük nagyon az utat. A hullámok nagyobbodnak, szépen szeljük õket.
Siófokra fél 3 körül érünk. A kikötõ kicsit fel van fordulva, óriási tömeg van, valamilyen rendezvény zajlik éppen. Kismillió versenyhajó minden felé, sok egymásra kötve, nincs is elég kikötési hely. Mi is próbálunk keresni magunknak egyet, de esélytelennek tûnik. Keressük Petiéket is, de sehol nincsenek. Egy kis forgolódás után beállunk egy üres helyre, ahonnan azonnal elzavarnak, hogy kössünk rá valakire, az a hely foglalt. Fasza. Rükverc, akkor menjünk beljebb. A szûk helyen forgolódunk, de akkora a szél, hogy alacsony sebességnél nem bírunk motorral megfordulni, mert lefordítja a hajó orrát a szél. Végül ez lett a szerencsénk, mert így még beljebb mentünk és hátul a munkagépek környékén találunk egy passzos helyet. A kikötés nagyon izgi, oda kell figyelni, centiméterek maradnak elõl is, hátul is, de hibátlanul megy. Az egyik puffer átkötjük egy cölöpre, hogy szépen felfeküdjön a bárka. Egy hajó a seggünkben és egy elõttünk is, már vakarjuk a fejünket hogy milyen szép lesz a kiállás. Elindulunk, kicsit szétnézünk a kikötõben, de nem találjuk a többieket. Felhívni sem sikerül õket. Kimegyünk a Móló hotel strandjára, mintha itt lenne a rendezvény központja.
A partot már nagyon durva fehér habos hullámok bombázzák. Egy-két hajó megy csak kifelé, de azokat is rossz nézni, olyan nagyokat csapódnak fel-le, ahogy szemben haladva csapódnak át a hullámokon. Na ez kemény lesz. Külmotorral ilyen hullámokkal pont szembe kimenni a nyílt vízre, amikor ki-be lébecol a propeller... Itt nagy elõnye lenne egy beépített motornak. Lakival kitaláljuk a stratégiát, ahogy kiérünk, génua ki de nem teljesen és rögtön éles jobb lejtés. Kemény lesz, de menni fog. Csak érjünk ki valahogy a nyílt vízre, onnan már nem lesz gond. A legnagyobb veszély a sziklás mólónak csapódás volt.
Nem idõzünk most már sokat, már elmúlt 3 óra, a többiek már biztos elindultak visszafelé, vagy ami még valószínûbb, hogy már Siófok elõtt visszafordultak Füredre. Visszamegyünk a hajóhoz, és elkötünk. Közben az elõttünk lévõ hajó eltûnt, úgyhogy könnyen elindulunk a helyrõl. A kikõtõbõl viszont nem tudunk elsõ lendületbõl kihajózni, mert éppen jön befelé egy nagy hajó. Egy jollét kerülgetünk, ahogy visszafordulunk. A második nekifutás sem eredményes, még egy nagy hajó száguld befelé. Még egy kör bent, majd (ezt már alig hisszük) egy harmadik óriás is feltûnik a kikötõ elõtt. De ez még kicsit odébb van, nekiállunk kislisszolni elõtte. A hullámokat nagyon jól viseli a hajónk, még csak kis se lóg a propellerünk. Sikerül kiérni, de végül balra ejtünk nem jobbra, az biztonságosabbnak tûnik a rohamosan közeledõ óriás elõtt. Kihúzzuk és reffeljük a génuát olyan normál fock méretre, aztán leállítjuk a motort.
A visszaúton kreuzolunk Füred felé, elõször hosszúkat negyedszelezve, majd sûrûbben takkolva. Iszonyat jól megyünk, vannak szép nagy hullámok. Dõlünk szinte folyamatosan, ami így már nem okoz akkora riadalmat.
Az idő viszont már hűvösödik, felkerülnek a széldzsekik.
Itt éppen Laki a kormányos:
Persze néha egy-egy pöff igencsak megnyomja még így is a vitorlákat, akkor valahogy nagyobb a kapaszkodás... :) Néha lemossuk a génuát is:
Fél távnál ezek a pöffök már igen erõsek és gyakoribbak, ráadásul szörnyen forgolódós a szél, még egy-egy fordulást is sikerül meghiúsítania. A sok forgolódás miatt lassan távolodunk és lassan közeledünk, viszont izgalmas az út nagyon. A távolban feltûnik egy csúnyább felhõ, de nem erre tart.
Kicsit jobban elhúzódik a krajcolgatás, mint vártuk, a a parthoz közelebb érve enyhül a szél is. Motorra kapcsolunk. Bejárunk még pár kikötõt, mert elsõre nem találjuk meg a hajóét. ;) Maga a kikötési procedúra szépen megy. Este 7 van. Visszaadjuk a hajót és megállapítjuk, hogy ez állat volt! Rengeteg új tapasztalat, pompás túra, izgalmas szél, izgalmas kikötések, esõ egy deka sem.
Sajnálhatja, aki megijedt az elõrejelzések hallatán és nem jött ki a vízre. Ez egy tökéletes vitorlázós nap volt.
Itt megnézheted merre jártunk (GPS track):
http://sportstracker.nokia.com/nts/workoutdetail/index.do?id=464945
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése