2008. augusztus 31., vasárnap

Bringázás a Gerecsében

Vasárnap különösebb terv nélkül indultam a Gerecsébe bringázni egyet. Páromék gyermelyi telke szolgáltatta a kiindulási pontot. Indulás elõtt azért ránéztem a térképre, és szemet szúrt egy kis tavacska a Somlyó lábánál. A régi Gerecse térképemen "halastó" felirat szerepelt mellette, és földúton lehet megközelíteni. Na, gondoltam, akkor azt becélzom, aztán a többi majd kialakul.

Gyermelyt a nyugati végén hagytam el. A település határától kb 50 méterre indult egy földút fel az úgynevezett Macskahegyre. Az út szépen emelkedett, innen visszanézve Gyermely egésze látszott, íme:


A Macska hegyen takaros vikendházak állnak sorban. Lefordulok a szõlõhegyek felé. Erre már jártam egyszer, tudtam, hogy egy remek kis út vezet itt el teljesen Gyarmatpusztáig.


Elõször a telkek és szõlõsök között, széles földúton, késõbb egy letérõ után kis erdei ösvényen lehet gurulni lefelé.


Gyarmatpusztát az 1879-ben épített neogót kápolna felõl érem el. A kápolna úgy bukkan elõ az erdõben a semmibõl, hogy még így másodszorra is meglepõdök rajta.


Legurulok a központig, ahol csinos eligazítótábla írja le a környék nevezetességeit részletesen, képekkel.


Itt található egyébként egy hatalmas vadászkastély is egy szép kis tavacskával, de sajnos ezt nem tudtam megnézni csak messzirõl, mert el van kerítve.


Innen indult viszont tovább az a földút, ami a halastó felé vitt. Ez egy remek kis utacska volt, széles, takaros, teljesen elhagyatott forgalom szempontjából, ideális bringázni.


Egy lélekkel nem találkoztam erre, csak egy hatalmas dongó hozta rám a frászt az egyik elágazásban, ahol éppen térképet bújtam. A lábam a szõreim közt kommandózott felfelé. Amikor megláttam mi mászik rajtam, elkaptam a lábam, mire a vázra rakott táskám lebucskázott a földre, a nyitott zsebbõl pedig a fényképezõ is kifigyelt és vett egy kis homokfürdõt. Az utacska elég dimbes dombos, voltak jó kis kaptatók és lejtõk, mire elértem a tavat. Már messzirõl is szép látványt nyújtott:


Közelebbrõl is megnéztem persze. A tó két szélén végig kis faházak állnak stégekkel. Jól be van építve.



Egy helybélivel beszélgetve megtudtam, hogy teljesen magántulajdonban van a tó, akinek itt háza/stégje van, az résztulajdonosa a tónak is. Szóval kívülállóktól eléggé el van zárva. Ezt jelezte mindkét végén a behajtani tilos tábla is. Mellette van egy másik tó is, horgászhelyekkel, stégek és házak nélkül. Ott napijeggyel bárki horgászhat kedvére.


Tarján fele indultam tovább, még mindig földúton, ahonnan aztán mûúton, a Héreg - Bajna - Gyermely útvonalon mentem vissza a telekig. A környék annyira szép, hogy még a mûútról is volt mit fotózni, többször álltam le az út szélére.


A falvakban is megálltam szétnézni, egy-egy szép parkban pihenni, Tarjánban enni is. A vége 44km lett.

További képek itt:
http://picasaweb.google.com/qvic78/BringZSAGerecsBen

Videó:

Nincsenek megjegyzések: